Délmagyarország, 1913. október (2. évfolyam, 228-254. szám)

1913-10-07 / 233. szám

4. DELMAOYARORSZAG 1913. október 5. syékkal ós nem nyugszik addig, araig el nem pusztul ez a .kormányrendszer. Majd Apponyi Albert gróf beszélit. Ap­ponyi után Zichy Aladár gróf jelentette ibe nagy tetszés mellett, hogy a néppárt a füg­getlenségi párttal mindent el fog követni, bogy elpusztítsa ezt a kormányt. Bokányi Dezső a szociáldemokrata párt szónoka mon­dott ezután nagy lelkesedést váltó, tüzes beszédet. Még Jászi Oszkár és Apáthy Ist­ván l>eszéltek és ezzel a népgyűlés véget ért. SZÍNHÁZ, MŰVÉSZET. Szinháxi műsor: KEDD: Lear király, tragédia. Páros V»­SZERDA: A villámhárító, vígjáték. ('Be­mutató'). Páratlan 3/s. CSÜTÖRTÖK: A villámhárító, vígjáték. Páros 3/i. PÉNTEK: A villámhárító, vígjáték. Páratlan 1/». SZOMBAT: Buksi, operett. (Bemutató.) Páros 2/a. VASÁRNAP -este: Buksi, operett. Bér­letszünet. Régi dal . . . Régi dal a régi dicsőségről ... Ó, mi­lyen kopott, milyen ócska szólam -és Istenem, ezersz-er meg ezerszer, unos-uint-allan eszünkbe Ikell, bogy jussom. Csák siklassuk végig a pil­lantásunkat a letarolt jelenen, minden téren való bus állapota,in-kon ós léhet-e elnyomni a sóhajt: ihovia tűntek a régi szép, derűs, sze­líd és gyönyörű idők? . . . Mennyire mások voltak ezek a napok, mennyi tartalom, élét, érték lüktetett bennük. Élet, tartalom, érték ... — csupa, zengő, diadalmas szó, diadal, ujjongás, nemesség. És ma? Minden férc, szét rágott lom, bearanyozott rohadtság, szenmy és kábitó bűz. Nincs, semmi oku-nk nincs, bogy ne le­gyünk elkeseredve, h-a arra 'kel! gondolnunk, ami volt és ami van. A szép, tiszta, ezüstha­jú múlt és a piszkos jelen: igy, egymás mellé állítva, rettenetes kép. És a múlt — -minden kopott ragyogásával — temetkelznli készül, lassan-lassan -elhal mellőlünk minden, -aimi szép, ami szépet, csillogót és értékeset régi idők megvénhedt emberei ápolni, növelni, megőrizni 'tudtak. Ami -megmaradt: ernyedt semmi. Ez a mi életünlk. Csoda-e hát, ha any­nyi fájdalom, auny-i bánat, annyi csapás sujt le ránk? A körülöttünk zugó mocsárból válasz­szunk-e ki egy apró szögletet? A neve: szin­ház. Szinház . . . Valamikor, valahogyan oly nemes, oly megindító csengése volt e szó­nak. A lelkesedós tüzével vették aj-kukra az emberek, ma már ezüsthajú, sírba készülő véneik, megrokkant, a zenitről rég letért öre­gek. Valamikor, tiszta, szűz időkben, mint valami pompázó, gazdag koszorú, melléje fo­nódtak e szónak: izlós, tisztelet, finomság. Voltak nemes lendületek, nagyszerű törekvé­sek, nagyszerű színészek, telte hittel, szeretet­tel. És milyen szűz volt a talaj, amelyből ez az állatos virág táplálkozott! Milyen rajon­gó, graeiózuS tudott 'lenni ez a közönség, az ízlése milyen tiszta, milyen feddhetetlen vélt, a lelkesedés, hogy tudta tápláilmi, -rajongásá­nak tűzte hogy meg tudta -tis-ztitlani, szépek szépévé varázsolni a szépet. És ma? Roissz rá­gondolni. Ma ez a talaj osalk elfajulást tud fakasztani. ízléstelenséget. De nem, nem jó a szó: perverz Ízléstelenségét. Megöl minden nemeset, minden nagyfa­vágyást, amely a szépségek csúcsai felé tö­rekszik és beletaszítja a szenny örvényébe. Ma nincs irodalom a színházban, ma csak a trükk, csak' a blöff üli orditó orgiáit. iHol van ma a dallamos, gnaciézus fényes operett. Hol van, áki csak bálvány árnyé­ka lehetne? A „Boccaccio", „Szép Heléna", „Koldus-diák" üde, szivverő melódiái helyett vterklinyikorgásök nyöszörögnek, recsegnek belé a dobhártyákba. Ez kell, ez a szép hajrá, ennék tapsolnak ma az emberek. Minél kö­zönségesebb, minél (fattyubb, annál inkább, j És hova tűnnek a régi idők nagy szinészei? Egymás után hullanak-le a színpadról, vo­nulmlák el a feledésbe. Utódjuk, követőjük nincs egy se. A Nem­zeti Szinház régi, hir-rel, megbecsüléssel öve­zett serege kipusztult és az utódok -hada mi­lyen gyönge, ernyedt had. Minden, ami régi, ami nemes, ami nagyszabású, ami klasszi­kusan szép, kivész innen. Hogy igy történik: vessünk magunkra. Ez a generáció, ez a tár­sadalom nem tud értékeset termelni, ijesz­tően mélyed belé az ízléstelenség, a tartal­matlanság mocsarába. -Mikor dől már össze, ez a korhadt pilléreken épült, erkölcstelenül megalapozott társadalom: — lihegő mellel, sóvárogva várjuk egynéhányan, akiknek a szivében szent tüzeket tud fölgyújtani a szépért, nemesért való rajongás. * Ünnepi előadás. Az aradi gyásznap emlékére Turányi Alajos hazafias verset sza­valt a színházban, melyet kisszámú közön­ség keresett f-el erre az alkalomra. A szín­pad ünnepi -el-őa-dást hirdetett. Az ünnep ked­vé-ért A császár katonái-t játszották, Földes Imrének ezt az -erős antimilitár-ista darabját, mely rendes körülmények között is alkalmat ad -egy kis parázs tüntetésre. A darab meg­választása semmi esetre sem vall túlságos jó ízlésre. Nincs annak ért-elme, hogy a szinház beálljon a hazafias 'tüntetők sorába, annál kevésbbé, mert ma már nem szokás még ok­tóber hatodikán sem az osztrák ármádia -el­len tüntetni. Az ünnepi hangulatot épen- elég­gé kifejezte a hazafias költemény. Szeren­csétlen ötlet volt a tendenciózus darabot épen ezen a napon előadni. A közönség azonban szépen kitért az inszcenirozo-tt tüntetés elől: egyszerűen távol maradt a színháztól és ez­zel elmondotta kritikáját. * A színügyl-blzottság. A város tanácsa hétfőn, délelőtt -tartott ülésében foglalkozott azokkal a lemondásokkal, amelyeket ujab­ban jelentett be a szinügyi bizottság három­tagja. Ezek fíecsey Károly dr és Weiner Mik­sa, akik szóban, aztán legutóbb Wimmer Fii* lop, aki írásban; nyújtotta be lemondását. -A" tanács mind a három lemondást tudomásul vette és 'kimondo-t-ta, hogy a közgyűlés isme­retes határozata folytán a sz-inügyi bizottsá­got, am-elyu-ek1 most már csupán, három tagja van: Gerle Imre dr, Meák 'Gyula és Palóez László, még ebben a hónapban teljes létszám­mal megalakítja. * A villámhárító teljesen készen várja a holnapi bemutatót. A vidám helyzetekkel te­li, telivér francia vígjáték, amely azonban emancipált témája, mellett is diszkrét tönu­s-u, — előreláthatólag -kedves műsor darabja marad a színháznak. * A buksi. A szinházi iroda jelenti: Gilbert Jeannak, akit az utóbbi idők több sikerült -operettje szerzőjeként ismer és szeret a közönség, — legfrissebb munkája A buksi, amely most foglalkoztatja az énekes személy­zetet. Egyes áriáit már játszák is a cigányze­nekarok, ami magában is bizonyltja népsze­rűségre számító, melodikus -értéküket. A cím­szerepet — egy gyerekszámba menő elké­nyeztetett úrfi — Solymosi Sándor játsza. Angol különlegességek Heller, Gerbaud, Riquet bonbonok Ruff cukorkaüzlet Kárász-utca Ungar-Mayer palota. Denikos (nikotinmente­sitett) dciihiyt, szivart, ciga­rettát, ált. jövedéki és különlegességi gyártmányokat árusít a OENIKÓ részv.­társ. főraktára Szeged, Kigyó-u. 6. sz. (Fried-féle ház) K ALBID Q5ZKOP Szeged, október 6­A MARAMAROSSZIGETI RENDŐR­KAPITÁNY -kitűnő közigazgatási közeg és melegen ajánlhatjuk őt minden illetékes ha­tóságának szíves figyelmébe. Ment a márama­rosi rendőrkapitány iskolát alapított a mo­dern közigazgatás terén és az iskol'aalapitó­kat, akik uj utakat törnek és uj rendszereket alapítanak, mindig méltányolni1 kell. Ami­ként a. fagyott embert is hóval dör­zsölik újra -életre, Ibrányi nemtudom ur is szalonnával tisztította meg az ortodoksz zsi­dók mészárszékét . . . Ebben nincs is semmi kivetni -való. -Lehet ugyan némi túlzással: viccnek is neVezni, ha ugyan nem vicc az egész magyar közigazgatás. Mert akkor csak ugy lehetne h-ivni, h-ogy: — hivatalos hata­lom. És igy van ez kérem mindig, hogy vicc­ben csúcsosodik ki a közigazgatás, ahol mű­veletlen és kodifikáció nélküli -embereknek adnak úgynevezett: hivatalos hatalmat. Utó­végre kérem, a tiszaeszlári ügy sem volt más, mint, amit Ibrányi ur csinált: közigazgatási vicc, amin jót nevetnek az igazi urak a ka­szinóban. Mert Ibrányi ur rendszeréhez hoz­zátartozik még, hogy például a. trágyát ő nem fogjia kihordatni az udvarokról: egyszerűen -— 'megteteti a tulajdonossal ... És ml -csak azon -csodálkozunk, hogy ez lett légyen az első eset Magyarországon, hogy a szolgabi­ráki, rendőrkapitányok és egyéb Ik is istenek között épen Ibrányi az első, akinek híg agy­velejében született meg az: (Esz-me. És h-ogy -feljelentette őt a hitközség, rosszul tette, mert, lőhet, hogy ahol a jelentést olvassák, Ibrányi ur csak emelkedni fog. Hiszen 'Oroszország­ban is igy csinálják és nekünk -Oroszország a mintaképünk a haladásban. És (hűlsz kopek­ért arrafelé üdvösséget lehet vásárolni, nem­hogy szalonnát ne kelljen kenetni! . . . * ANDRASSY GYULA GRÓF uj pártot alakított, mely arra született, hogy a korrup­ciót kiűzze Magyarországból . . . Andrássy Gyula gróf nagy fába ütötte fejszéjét és az első ü tésnél már belét őrt, mert a fejszéről kiderült, hogy — papirma.sséból csinálták. A gróf nr kijelentette, ihogy ő sem megy a par­lamentbe, -amiként Justh Gyula se -megy, meg Apponyi gróf ur sem megy. ök most megfor­dítva várnak. Azt várják, hogy Tisza csend­őrüket (küldjön értük és erőszakkal viteísste vissza őktet oda, ahonnan ki kellett dobni őket. És ha én Tisza István lennék, biz' Is­ten megtenném. Sőt kinek-kinek az urak kö­zül saját, egyéni izlése szerint — hangszert is adnék hivatalból, hogy — résztvtehessen a parlament -ülésén . . . Mert íme világos: mi­kor a tintatartóikat leszögezték 'a miniszteri padokhoz és a törvénykönyveket kicipelték a Ház asztaláról: megfosztották az ellenzéket szólásszabadságától. Ám elmés a magyar és a tintát,artóargnmentum helyét elfoglalta a kereplő meg a réztányér. Tisza gróf azt is elvette tőlük . . . minek mennének hát a par­lamentibe Andrássy-J-us|th-Apponyi uramék, ha egyszer se tintatartókkal dobálni, se trom­bitállni többet nem szabad?! Mire j-ó hát ezen­kívül még a — parlament? . . . « A SZEGEDI RENDÖRÖKNEK immár befellegzett. Nem kapják meg szivük, lelkük legfőbb vágyát: a szolgálati érmet Ne tes­sék mosolyogni ezen, ez sokat jelent. Ez azt jelenti, hogy az a bizonyos értem igen becses

Next

/
Oldalképek
Tartalom