Délmagyarország, 1913. október (2. évfolyam, 228-254. szám)

1913-10-05 / 232. szám

4. DEEMAGYARORSZ'ÁG 1913. október 5. a városi közbirtokosságok mágnások módjára ülnek birtokaikon és megakadályozzák az egészséges a^rár-középosztály kialakulását. A tanyára fog felépülni a jövő Szeged, mely igazán szebb lesz, mint volt; a tanya földjéből iog kinőni egy uj nemzeti főváros, melynek speciális szine, levegője, ember assza lesz, legfőbb sajátsága pedig kifogyhatatlan gazdasági ereje! Fel kell parcellázni a város hetvenezer holdját és kiosztani a nép között, — ez az uj idők jeligéje. A Délmagyar ország hasábjain nem először fejteim ki azt a nézetemet, hogy a parcellázásnak tizenöt-húsz évre beosztott, tervszerű /keresztülvitele sokkal nagyobb jelentőségű feladat, mint a város rekonstrukciója volt a nyolcvanas évek első felében. Ha a köznép a tanyai lakosság kisbirtokos elemeivel rászabadul a belterjes mezőgazdaságra, gyümölcs- lés szőlőtermelésre, a város ipari lakossága el fog árasztatni feldolgozásra váró nyerstermény dk százaival, uj forrásokhoz jut a kereskedés és tudatos gyáripari politika mellett megindul a gyártelepek rohamos építése. A városi lákosság falusias gazdálkodó jellege át fog alakulni; nagy gyümölcs- és gabonaexport, jelentős állattenyésztés, gyáripar, fejlett közlekedés fogja munkaerejét lekötni. A hivatalnok-társadalom pedig felszabadul a pótadók és városi illetékek nyomása alól; a piac olcsóbb és bőségesebb lesz, az iskolák fejlődése és szaporodása a Délvidék igazi gócpontjává fogja avatni Szegedet, amilyennek azt Reizner János, a városnak hamar elfeledett, hü fia álmodta valamikor . . . Hol az ember, ki a ,maga egyéniségének súlyával, akaratának szivós erejével rá tudná kényszeríteni a közöny álmát békésen álmodó közvéleményt, hogy ezt a nemzeti, nagy munkát előbb, vagy utóbb kezdje meg? Hol az etnber, aki egy zilált és kapkodó, tehetetlenül vergődő gazdálkodási rendszer közepette ki tudná ragadni a konvenciók és megszokások tengeréből azt az összeget, ami a nagy munka megkezdéséhez szükséges? Aki megépítené a tanyai vasutat uiáról-holnapra, de nem azzal a kéjutazási egyetlen vonallal, amit eddig megterveztek papíron, hanem ami keresztül-kasul behálózná a százmilliós közbirtokot és annak aranytermő erejét bele tudná vezetni a nemzeti főváros szivébe. Ember kellene ide, fiatalos életenergiáju és európai látókörű, aki szakítani tudna babonával és várakozással, kishitüséggel és jámbor félelemmel, aki rátenné vasöklét a régi mivli kincsesládára és ezt mondaná: hát majd megcsinálom én magam azt, amit ti nem mertek! Ami engem illet, csöndes szemlélőjét folydogáló közdolgoknak, azt hiszem, hogy minden eljárás jogosult lenne, ha níég olyan merész és szokatlan is. Nem volna benne semmi kivetnivaló, ha a köztereken álló szobrok érceiből csengő fillérek miriádjait veretné a város, ha megállitaíná az alig megindult fogadalmi templom építését és vasutat csináltatna a reá fordítandó pénzből, hogy minél rövidebb időn belül keresztülvihesse földbirtokainak piacra dobását. Mert akinek hite szerint való óhajtása az imádkozás, az megtalálja az istent a csillagos ég alatt is, de kenyeret, pénzt, boldogulást, jólétet csak az a nép érdemei meg, amelyik verejtékezik érte! A közvéleménynek 'kell megmozdulnia, [ hogy a maga hangos szavának súlyával \ rákényszerítse a hatóságot a cselekvésre. Ha saját hatáskörében mindenki teljesiti I kötelességét, melyet a szülőföld anyai me! lege és tápláló szeretete reá rótt, akkor en| nek a városnak felvirágoztatása már nem | lehet messze. Kell, hogy a kősziklából is forrás fakadjon, ha férfias energia kényszeríti erre a kősziklát: a magyar közönyt, a legszomorúbb turáni átkot a világon. A magyarfaló he'y .ökjelö í* Kézdivásárhelyről jelentik: A székelyföldi görög katolikus magyar püspöki külhelynöki állás még nincs betöltve. Boér Arthur kászoni görög katolikus lelkész aspirál erre az állásra, amit nem a legjobb szemmel néznek a magyarok és harcot indítottak a lelkész ellen. Röpiratot bocsátottak most ki ellene, ami már annál fogva is érdekes, hogy a röpirat rövid két sor kommentár kíséretében Boérnek egy tizennégy esztendővel ezelőtt megjelent cikkét tartalmazza, mely a Balázsfalván akkormegjelenő „M,inervá"-ban, látott napívilágot Állami segély és a székelyföldi papság címen. Dörgedelmes, izzó gyűlölettől áthatott cikk volt ez s többek között ilyen kijelentéseket tartalmaz: i ... itt az idegenek közepette roppant nyomasztó körühniények, a legnagyobb megpróbáltatások és csalfa kísértések között a a honfitársaink részéről nem hátráltunk soha meg, sőt mindig kitartottunk, tisztelettel és becsülettel teljesítvén szent hivatásunkat, mint valami kitkiiÜlések fmiisszio.náriusokí) körülvéve hiénáktól, kük táplálkoztak volna vérünkkel is, ha tudtak volna, mutassuk meg, hogy most is át vagyunk hatva szolgálatunk szentsége által, . . . Ugy, Krisztusban testvérünk, fogjunk mi is kezet a iSzékelyföldön, román szívvel érezzünk és mutassuk meg, hogy most is, — mint mindig — ver szivünk drága anyánkért, ki táplált minket ós táplál most is ós latiság szemével nézni, s akik ezzel szemben oly gyönyörű haraggal szónokolnak a tudományos l'art pour 1' art-ról, az igazság kedvéért való igazság-kutatásról, az érdekeletlen, voraus-setzungslos igazságról: azok nagy hevükben éppen azt nem veszik észre, hogy miért kell a tudománynak igaznak és érdekelettennek lennie. Azért és az ember szempontjából csakis azért, mert a nem igaz tudomány megbízhatatlan és hasznavehetetlen, s gyakorlatban csak oly tudással élhetek s olyan elméletet alkalmazhatok, mely a lehetőségig hü, teljes és elfogulatlan adatokat vagy legalább is hozzávetéseket ad rendelkezésemre az alkalmazandó, a működésbe hozandó és a számításba veendő dolgokról. Ha tudományom nem voraussetzungslos, éppoly kevéssé vehetem hasznát, mint nem vehetem hasznát a spirituszlámpához mellékelt használati utasításnak, ha abban legalább megközelítően hü adatok nem vétetnek számba a spiritusz, a bádog, a viz és az égés természetéről. Ó, a tudomány! Az ember mégis csak a legcsókolnivalóbban, imádni, előtte térdet hajtani valóban szemtelen állat! Főképp a tudós ember. Nincs szemtelenebb vakmerőség, mint a tudományos feltevések. Vakmerőség, semmire, de éppen semmire sem támaszkodó elbizakodottság: feltenni, hogy a világ egységes; hogy minden jelenség alapján ugyanaz s valamennyin ugyanaz a törvényszerűség az ur. Honnan gondoljuk ezt? Mi jogon? És mégis ezt gondoljuk — s ez a gondolat a legbujább termékenységü megtalálása volt az emberiségnek. Ezzel a feltevéssel merészelt soha embert nem látott mezőségekre rálépni, s oly biztossággal járni-keinl rajtuk, mintha otthon volna. S itt is a szemesnek, azaz hogy a szemtelennek állt a világ. Egy new-yorki siheder mulatságból megtette, hogy egy darab revolverrel benyitott kocsmákba, vasúti kocsikba, táncvigalmakba s elkiáltotta: hands off, föl a kezeteket! — s az emberek rémülten tartották föl a kezüket, s ellenkezés nélkül hagyták kiszednie tárcájukat és órájukat. Igy imponált a minden egynek egy darab revolvere a világ minden dolgainak; rémülten hands offoitak, s hagyták magukból kiszedni legbelsőbb titkaikat. A siheder röhögve mesélte, csattanóul, mikor a rendőrség végre mégis lefülelte, hogy a revolvere azonfelül még töltetlen is volt. Lehet, hogy jő majd -egy uj filozófus, — a filozófusok a tudomány rendőrei — aki megállapítja majd, hogy a minden egy nem is igaz; olyan revolver, aminek nincs magja. Ám jöjjön, mi már kirevolvereztünk vele minden kirevolverezhetőt, s az egér s a nyui meddő ahhoz képest, amily termékeny volt a tudományok számára ez a vakmerő, ez a szemtelen, ez a semmitől meg nem okolt föltevés! A tudomány éppoly fantasztikum, mert fantázia és kitalálás dolga, mint a hivatalból képzelet dolgai: a művészet, a költészet. A tudomány is lutri, melyben a ternót, az igazságot, meg kell álmodni. Hányan pusztulnak ki minden vagyonukból és reményükből, mire végre beüt a szerencse! Az a szegény szerumos Marmorek majd hogy el nem pusztult bele, mert, ugy látszik, hazardra játszott, Behring a bölcs játékosok közül való, akik szisztéma szerint játszanak, szivósan, türelmesen, csüggedetlen. De azért ő is csak játszott, és játszott Koch is, és játszanak még azok is, akik papiroson biztosan számítják ki a repülőgépet, megdönthetetlen és teljesen kipróbált mat'hematikai és fizikai igazságokat alkalmazva. Akármily tudatosan keresik is e csodaszerszámot, mégis csak megálmodni fogja valaki és csak akkor lesz meg. Tiszteljük az álmodozókat, mert minden jó tőlük való. A tudományos genialitás igen relativ valami. Az ember, mint tudós, akkor botlik legnagyobbat, mikor a legnagyóbbat lép. Bizoj nyara roppant lángelmék voltak azok az első régiek, kik a földet tányérnak vagy korongnak kezdték elgondolni, mely a mindenségben lebeg. Hasonlóképpen lángelme lehetett, akiben először vetődött föl a kérdés, hogy igen ám, de akkor mi támasztja meg a tányért, hogy le ne zuhanjon a semmiségbe? Ám ugyanezen első és második számú lángelmék tovább gondolás nélkül és teljes ki'eléBntonlásárló Telefon 515. meggyőződhetnek arról, hogy dúsan felszereit raktárunkban kizárólag saj t készítésű, elsőrendű bútorok, minden versenyt felülmúló árban, — kedvező fizetési feltételek mellett — is kerülnek eladásra. Tisztelettel Cgyesült JWőasztalosoK BntorraHtira Szegd, Tisza £ajos-korfit 19 (Kertfcz p%i szemben.)