Délmagyarország, 1913. október (2. évfolyam, 228-254. szám)

1913-10-03 / 230. szám

ItfjM^l.: ZE Szerkesztőség Kárász-utca 9. Teiefoa-szán: 305. ELŐFIZETÉSI ÁS SZEGEDEN egész évre . K 24 - Ift&vn . Jtt­ncgyetlévre K 6-— egybéaapceK 2-— Egyes szia én 19 KSfe. ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egészém • K»— téíéyre . . KL4­a**y«iéwe K egy fadftapra K 249 ggjes saá» árs M HU*. Xlaéékivstal Kárász-utca 9. Tefotoft-czám: 305. Szeged, 1913, II. évfolyam 230, szára Péntek, október 3 A monarchia szerepe az albán-szerb háborúban. Az albán államnak nincs még semmi köze a mostani szerb-albán fegyveres ösz­szecsapásokhoz, — de igenis köze van az egész egységes albán nemzetnek, amely kegyetlen elnyomói ellen, de a saját nem­zeti létének kivívásáért is szállott hábo­rúba. Az albánok akciójának komoly vol­tára és szervezettségére vall nemcsák aránylag nagy haderejük, hanem a fölfegy­verzettségük is. A belgrádi sajtó azt irja, hogy a fegyvereket mi adtuk az albánok­nak, a tiszteket pedig mink és a bolgárdk. Nem tudjuk, vétkül irható lett volna-e ne­künk az, hogy a szerbeik viselt dolgai után és nyíltan kimondott szándékaival szem­ben reális segítséget adtunk volna egy 'ki­irtásra itélt népnek, hogy védekezhessék a hóhérai ellen. De immár hitelesen meg­tudhatják a szerb vádaskodók, hogy az albánok fegyverei svéd gyárak termékei, ha van néhány Mannlicherjük, maguk sze­rezték, s hogy az albánok még tavaly nyá­ron mostani ellenségeiktől, a szerbektől és montenegróiaktól is sok fegyvert kaptak, s hogy a török kormány albáni csapatai­tól is sok ezer modem gyilkoló eszközt Jövömbe hívlak szeress örökké — mint porszemet a templomi napok — szeress és nyisd ki fehér szirmú kelyhed, mint májusban az ódon ablakot. Parton várlak, suhogó selyemben ha érkezel a holt vizek felett s> ez alkonyatban elhaló napomban a bánatomnak elmú lása lesz. Mindig szeretnél, elmúlásba vinnél — mint porszemet a templomi napok —.. és amikor hosszan átöleltél én becsukom az ódon ablakot IV ANKOVITS IMRE. Éjszakai találkozás. Irta : Szabó Mihály. Szertefoszlottak a nyári álmok és már az őszi szél sikongott az utcákon, mikor Heddy visszajött hozzám. Fiatalosan és iidén jött meg, de a szeme alatt hozta a sok éjszaka emlékét, azokat a szép kék kariká­kat, amelyek a bufelejtő éjszakával jegyzik szerezhették. Nem volt tehát semmi szük­ség alattomos eljárásra a részünkről, de nem volt szükség a mi biztatásainkra sem, mert ezt sokkal hatásosabban végezték a szerbeik kegyetlenkedései, főleg pedig a belgrádi sajtó követelőzései az önálló Al­bánia további csonkítása és az albánok teljes megsemmisítése iránt. A szerbek tisztán magukra vessenek, ha ismét véres háborúba keverednék, s köszönjék londoni protéktonaiknak, főleg az oroszoknak és franciáknak, hogy olyan területeket is birtokukba vettek, amelyek békés birtoklását sohasem remélhetik, mig egynéhány albán él a világon. Az albánok vállalkozásának eredmé­nye, ha komolyan veszik a dolgukat és nem vesztik el kitartásukat, inem épen re­ménytelen. Mert igaz ugyan, hogy Szer­bia hozzájuk képest nagyon hatalmas és nagy, bebizonyult harci képességű sereget vethet ellenük. De viszont a harctéren, ezen a kipusztított, vasuttalan, úttalan, he­gyes, szakadékos, mocsaras területen az albánok vannak igazán otthon, őket védik azok a sziklák, erdők és szorosok, amelyek a szerb hadseregnek csak akadályai lesz­nek. Ők könnyen megélnék ott, ahol a szerb hadsereg nem talál táplálékot, sőt a vasút­tól való nagy távolság és a terep nehéz­ségei miatt nem is igen szállíthat, ö nékik el az embert. Könnyű selyemblúzán átrezgett acélos fiatalsága, melyet nem birt legyőzni a .sötét lelkű éjjel. Haja még mindig olyan volt, mint a szőke selyem és orrcimpái még ugy remegtek, mintha csak sejtene a szerel­met, nem pedig virtuóza volna. Csak a szeme volt fáradt, néha szomorú. Visszajött meleg csókot, remegő ölelést hozni és azért, hogy hideg márvány kezét lázas homlokomra tegye. Csók helyett ha­rapást akart már kapni és ölelés helyett édesen fájó szorítást. Kacagósan, vigan járta a világot és csak nálam volt szomoru-pa­naszkodó. Most is ráborult az asztalra, fél­arcát a pislogó lámpa felé forditotta, mely­nek vörössárgás sugarai lágyan cirógatták annak bársonyát. Haja, mint ezüstzuhatag hullott az asztalra. — Itt vagyok. Látod, visszajöttem. — Látom. — Hideg van már, fázom és fáradt va­gyok. Sokfelé jártam, énekeltem és daloltam. Korai még a kályha, de én kivánom. Lassan sisteregve gyulladt meg a kály­hában a nedves fahasáb. Majd mikor már lánggal égett, lecsavarta a lány a lámpát és csak a kályha világitott és melegitett. Sötét volt a szoba, de a kályha előtt fényesen pí­az a föld, amiért harcolnak, hazájuk; mig a szerbeknek tísak olyasmi, mintha mi tör­! ténelimi jogon a régi macsói bánságot vagy ; Havasföldet akarnánk visszahódítani. Az albánok hadereje a szerbhez ké­pest kicsi és képezetlen; de nem szabad elfelejtenünk, hogy az egykori európai tö­rök hadsereg soraiban nagyon sok kiváló albán tiszt és katona szolgált. Végül a szerb haderőt a két bakáni háború ember­ben is, fölszerelésben is nagyon megviselte. A szerb nép a gazdaságában szenvedett károk folytán ínség előtt áll. Az albánok létükért odadobják magukat és mindenü­| ket; a szerb népnek nem 'létkérdés az albán j hegyek bírása, az albánok leigázása. Az ; úgynevezett harmadik balkáni háborúban | tehát az albánok nem kis erkölcsi és anya­gi támasztékokkal harcolnak s rajtuk áll, . hogy nemzeti létjogosultságukat a legha­; tásosabb módon, a vérükkel is megbizo­! nyitsák és elismertessék. Ami pedig minket — a kettős monar­chiát — illet, legyenek a szerbek egészen nyugodtak. Esztendők óta nem igen törik magukat a szimpátiánkért, ennélfogva az nem is az övék, hanem inkább a létükért való harcra kényszeritett albánoké. De a mi magatartásunk reális vonatkozásait nem a szimpátiának, hanem a londoni egyezmény szabályozza. Amíg tehát Szer­roslott a szőnyeg. Ide kuporodtunk le, mint két remegő hajótörött. A szőnyegen elhúzó­dó fényes sáv volt a szigetünk. Picinyke lakkcipőjén megbotlott a fénysugár, selyem­harisnyáján átvillogott fehér bőre. A fáradt szemei csillogtak, fényt kértek kölcsön a tűz­től. — Merre jártál? — kérdeztem, mikor fejét az ölembe 'hajtotta. — Merre jártam? Messze jártam, de visszajöttem. Este énekeltem, éjjel táncol­tam és pezsgőt ittam. Épen ugy, mint a töb­biek. Tapsot és virágot kaptam. Hisz tudod artistanő vagyok. — Tudom. — Te okos vagy, nem haragszol és nem vagy féltékeny. Miért is? Téged szeretlek. — És mást? — És mást? Most nem. Ezelőtt, ezután igen. Haragszol? — Nem. Miért? — Igazad van. Én azért hü vagyok hoz­zád, mert mástól csak elválok, de tehozzád visszajövök. — Sok udvarlód volt? — Sok. — Milyenek? •rtw^ys.33! Jövőm be hívlak. bkölaöltönjrAk, ^jjfc NEUMANN H. felöltők, cosiiimök KérjeTárjegyzéket. cs. és kir. udvari és kamarai szállítónál fiuk és leánykák részére kaphatók Szeged, Kárász-utca 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom