Délmagyarország, 1913. október (2. évfolyam, 228-254. szám)

1913-10-01 / 228. szám

1913. október 1. DELMAGYARORSZÁÖ az igénye, hogy miután a mezőségi földgáznak a magyar városok iesznek a legtermészetesebb piaca, az állam miht a monopólium birtokosa és a városok mint fogyasztók közt az üzleti érintkezés közvetetten legyeit. Az uj Magyarország örvendetes képe bontakozik ki a magyar városok szövetkezéséből, mely az ország legnagyobb közmüvét fogja egyesült erővel létrehozni. avasaaHaom Sivár nepotizmus. — Előkészületek a tisztújításra. — (Saját tudósítónktól) Kisvárosi társadalmak erénye az idegenek eíien megszervezett véd- és dacszövetség, mely a rideg elzárkózás fegyverét szögezi minden betolakodó mellének. Kisvárosi társadalmak bűne inkább, mert a ridegség és oktalan idegengyűlölet a társadalmi morál szempontjából nyilvánvaló bűn, melynek nagyon ís keserű következményei szoktak lenni, Á kisváros népének ez a jellemző' visszahúzódása jellemzi mindmáig Szeged közéiétét. Jellemzi különösön azt a kört, mely a városi hivatalok árnyas zugaiban meghúzódva, az ország második városi empóriumának sorsát intézi. Nézzük még, kik ülnek a városi hatóság jelentősebb állásaiban? OKísÉlivaiatiiokok. akik egészen alul kezdték és a kiöregedett élődök nyőhidökaitba kényelmesen beleléptek. Ekként egyedüi szolgálati idejük Előrehaladása szerezte meg nekik azt az érdemet; méiyíiek állásukat köszönhetik. Szegednek egyébként tiszteletreméltó magisztrátusa tehát épen olyan díszpéldánya a kisvárosi nepotizmusnak, mint akármelyik zárt tátsádalmu más alföldi város. Ez az Oka, hogy a város 'fejlődésében és ujabb életében lendület nincsen. Minden lentős életnyilvánulásában a régen megállapított, kitaposott sablont követi. Ugy jár el, mint a rossz hivatalnok: íhft feladnak neki valami szokatlan munkát, előveszi á tavalyi aktát és lemásolja szórói-szóra, csak az évszámot igazítja ki ujabbra. ÁH ez különösen a városi gazdálkodásra, mely szánalmasan nélkülözi a nagy koncepciót, a tervszerű belátást és az idők szavának megértését. Rendkívüli anyagi értékek fölött rendelkezik a város, ipielyeknek célszerű hasznosításával csodálatosan viruló közgazdasági életet teremthetne maga körül, ehelyett azonban parlagon heverteti milliókat érő tőkéit s pótadóval, meg a fogyasztási illetékek ezerféle fajtáival gyötri közönségét, akárcsak egy zsellér falu, melynek még a területe is másé. A régi rossz rendszer átkát nyögi itt ipar és kereskedelem, e rendszer miatt nincs eléggé számottevő kivitele a mezőgazdaságnak, nincs fejlődési perspektívája semminek a világon, ami csak a legparányibb mértékben is a helyi közgazdaságtól várja felvirágoztatását. Idegen embernek kell jönnie, nem is közigazgatási szaktekintélynek, hanem csuipán a pénzkezelés és mérlegkészítés ravaszságaiban járatos bankférfiunak, hogy rámutasson a városi számadás tévedéseire. Idegennek kell megmutatnia, Ihogy Szeged vagyonmérlege évtizedek óta nem reális, hogy abban közutak és terek, védőtöltések és emlékszobrok szerepelnek vagyon gyanánt, tehát olyan el nem idegeníthető dolgok, melyeknek reális értékük csaknem a semmivel egyenlő; egy pénzembernek a számitgató ceruzájára van csupán szükség, hogy megtaláljuk annak a tömérdek földbirtoknak a gazdasági értékét, mely tisztán kényelmi szempontból el volt sikkasztva a közvélemény ellenőrző bírálata elől. És ilyen 'körülmények között, mikor a helypénzek, hídvámok, kövezetvámok, krajcárpénzek és házbérfillérek nyúzzák a lakosságot, áll elő a tekintetes hatóság folyton ujabb közterhek ötletével. Pedig a városnak olyan vagyonkészlete van, hogy helyes gazdálkodás mellett mindezeket a terheket néhány év alélt eltörölhetné és pótadóját leszállíthatná. Emellett a milliós kölcsönök után való kétségbeesett kapkodás rossz hírét költi a városnak, holott anyagi erőinek teljességében ugy is állhatna az ország közvéleménye előtt, mint a leggazdagabb és legönállóbb nemzeti főváros, mely a gyáriparnak épen olyan eldorádója, amilyen nagy sivatagja a jelenben. Az oktalan nepotizmus, a hazai bennszülöttek indokolatlan előnybe helyezése az oka ennék a képtelen állapotnak. Pedig nem muszáj a közigazgatást impotens kishivatalnokok menedékházává tenni. A váras hivatalainak élére modern képzettségű, európai látókörű, minden tekintetben egész férfiak kellenek, akik tudnak is, akarnak is ujat és merészet kezdeni a rendelkezésre álló nagy erőkészlettel. Szeged város hatósága mutat fel néhány ilyen férfiút, kiknek működése a legnagyobb tiszteletet érdemli, de emellett nem titok, hogy számos fontos hivatalnak az élén oda nem illő, kis látókörű és képzettségű főnök áll, kinek nehézkessége minden okos újításnak kerékkötője. A város közönségén a sor, hogy a közeledő tisztujitáskor kicserélje elhasznált erőit és ezzel letegye alapkövét egy boldogabb és eredményesebb kornak, mely Szeged igazi reneszánsza lesz. • SS£S3DBI9BaSS Ezerkétszáz halott! (Nagy csata Dibránál. — Verik az a bánok a szerbeket. — Nagyhatalmak tanácsa Belgrádnak. — A nagyhatalmak állítják helyre Albániában a rendel.) (Saját tudósítónktól.) Az albánok és szebbek között napok óta tartanaik a 'harcok és mind nagyobb méretűek. A Dibna környékéin vívott harcokban az albánok a legnagyobb hősiességet és halál megvetést tanusitotíák.. Az utcai harcokban az asszonyok is résztvettek. Fejszéikkel felfegyverkezve ritkították laz ellenség sorait. A szerbek vesztesége Dibrában ezerkétszáz halott. Elfogtak háromszáz szerb katonát és zsákmányul ej tetteik busz ágyút. A londoni albán bízottság egyik vezetője kijelentette az Eveníng Standard munkatársa előtt,- hogy a harmadik balkán háborút az albán vezéreknek egy Londonban tartott gyűlésén már régebben elhatárözíák. Az albánoknak már 50.000 emberük vaft a szerb határon és nagy segélyforrásokkal rendelkeznek. Monasztirban a helyzet felette válságos. A felriasztott lakosság rémülten menekül a városból és O-Szerbíába, vagy Szalonikiba menekül. A polgárőrség, melyet a rend fenntartására alakítottak, a pánik és zűrzavarral szemben teljesen tehetetlen. Híre jár, hogy a monasztiri helyőrség csapatai és az albánok között a város környékén nagy harcok voltak, melyekben mindakét részről' száz és száz halott és sebesült maradt a csatatéren. Római mértékadó diplomáciai (körökben a szerb-albán határon a helyzetet komolynak, de nem veszedelmesnek Ítélik. A' Neue Freie Presse szerint Szerbia az Albánia rendjének föntartásán elsősorban működő hatalmiak különös kívánságaira a legnagyobb mértékben tekintettel lesz, mert az ország belső viszonyai a legnagyobb elővigyázatot tanácsolják a belgrádi kormánynak. Egész biztosra lehet venni, hogy a szerb kormány a katonai akciót a lázadásnak az ország határán belül való leverésével befejezettnek fogja tekinteni és a nagyhatalmakra fogja bizni Albániában a rend helyreállítását. Amig Szeibia arra szoritkazik, hogy a betörő bandákat visszaverje és az ország határát biztosítsa, ez ellen senkinek sem lesz kifogása. Rómábam különben meg vannak győződve róla, hogy Szerbia a határt nem fogja átlépni és kerülni fog nemzetközi bonyodalmakat. A mai napon még ezek a jelentések érkeztek: AZ ALBÁN HADSEREG. London, szeptember 30. A londoni albánbizottság egyik vezetője az Evening Standard- ban közzétett nyilatkozatában azt mondja, 'hogy a harmadik Balkán-háborút már a trieszti albán-konfárencia elhdtározta. Az albánoknak ötvenezer emberük van a szerb határ mentén és még ötvenezret könynyen ki tudnak állítani. Nagyon sok albán katona, aki a török hadseregben szolgált, teljes fegyverzettel Albániába ment. A szerb haderő ki van merülve. Róma, szeptember 30. Tegnap több albán előkelőség érkezett Valónából, akik -azt mond jáik, hogy Esszéd basa Baljetimác Isza bandáihoz akar csatlakozni ós Kemál Izmail bégtől pénzt, fegyvert és 'legénységet követel. Kemál válasza határozottan elutasító volt és a bég kérte Esszád basát, menjen Valónába, liogy a kormánnyal együtt meghányj a-vesse, minő rendszabályokat kell alkalmazni az északi határterület engedetlen törzsei ellen az ország békéjének biztosítása végett. iBszszád basa azonban nem hajlott a fölszólitásra. iMás forrásból hírlik, 'hogy Esszád basa nagy fegyveres erőt küldött Dibrába, azzal a megbízatással, liogy Boljetirác Iszának föltétlenül rendelkezésére álljanak. A DIBRAI CSATA. Valóna, szeptember 30. Dibrából háromszáz szerb 'hadifoglyot hoztak Valónába. Dibra környékén 'hősies harc folyt, amelyben az albán nők is részt vettek baltával fölfegyverkezve. A szerbek vesztesége Dibránál ezerkétszáz halott volt. ALBÁN-TÖRÖK SZÖVETSÉG? London, szeptember 30. A reggeli lapok jelentése szerint Esszád basa az uj-törökök>kel egyetértésben tervet dolgoz ki, a görögök és a szerbek egyszerre való megtámadására, hogy elvegye tőlük azokat a területeket, a melyek az uj-törökök szerint Albániához tartoznak. A SZERBEK GYŐZNEK? Belgrád, szeptember 30. Hivatalos katonai helyről származó jelentések szerint a szerb csapatok ellenakciója eredménnyel jár, jóllehet eddig az expediciós hadtest legnagyobb része még nem avatkozott bele a küzdelembe. A Monasztirból, Üszkübből s Prisztiná'ból koncentrált legénységnek a határvédő csapatokkal együttesen sikerült leverni