Délmagyarország, 1913. október (2. évfolyam, 228-254. szám)

1913-10-15 / 240. szám

1913. október 15 DELMAOYARORSZAO hivatalálba. Majd csinál ö rendet, nem kell azért olyan nagy lármát csapni. Ott a poli­cáj, az ő dolga ez. Nosza hivattatott a po­desztához annak rendje és módja szerint Bérezi nász, a főrendőr, hogy szabjon ren­det a világ folyásában, mert ugyancsak ha­ragszik ám a királyi személy nők 6 kegyel üressége! Ezek után persze semmi sem természete­sebb, mint hogy Bérezi nász, aki igen jólelkű ur vala, ha.1 lattanul komoly ábrázatot öltött magára és egyszeriben elővezettette Aradi Gerőt. — Mi dolog ez, tekintetes ur?! Szedte­vette, teremtette! Azt se tudja kend, hogy élő embereket nem szabad szinpadra vinni? . . . (Nagy haragot jelentett, ha Bérezi nász Kend-re fogta a dolgot.) Micsoda kend? Okos ember kend? Rossz komédiás kend, lánc­bor dt a ebadta csepürágója!! — Instálom kapitány ur . . . — Semmi dikció! Mást ad kend, punk­tum! Még is itt van kend? A színház igazgatója keserves könnye­ket hullatott. Azok a gyönyörű díszletek, az a sok nemzeti lobogó! Most mind kárba, vész! A megkínzott emberből kitört a méltatlan­kodás. — Nem járja, amit a szegény magyar szinmüvészettel az urak csinálnak! Nem is hagyom abba, nem én, inkább panaszra me­gyek a királybiztoshoz! Bérezi nász belenevetett a markába és a ma Fkában tartott pipájába. No, ez is jó helyre megy panaszkodni! Akár a sóhivatal­ba menne . . . — No, ha megy kend, hát mit vár kend? A szót követte a tett. Aradi GerŐ resz­kető inakkal állított be az omnipotens ur elébe. Elsírta bánatát, hogy a rendőrség mindig akadékoskodik vele, már élni sem hagyják, múltkor is az egyik kortinabuzó­nak épen haza kellett szaladnia, mert gólya állt a házra pont este nyolc órakor, mikor az előadás kezdődött . . . Idáig jutott a szinjmüvészet órdeimes harcosa s még rá sem tudott térni a tulaj­donképeni tárgyra, mikor Tisza Lajos inge­rülten vágott közbe: — Ugyan kérem! Én az ilyen apró dol­gokkal nem érek rá törődni! A szinházban ön a direktor, tehát annak kell ott történ­nie, amit ön rendel . . . Aradi boldogan lippegett. vissza a rend­őrségre és ezzel a szóval rontott be Bérezi nászhoz: — Nem kendnek van igaza, nem kend­nek! Bérezi nász elálmélkodva vette ki fogai közül a pipaszárat. Aztán nagyon szelíden kérdezte: — Hogy-hogy? — Azt mondta a királybiztos, hogy a színházban az történjók, amit én akarok! Be pediglen én hazafias darabot aikarok ad­ni, akkor azt adom, ha a feje tetejére áll is kend, tekintetes nászom! —• Jól teszi kend, sógor, — válaszolta keményen Bérezi nász, — éljen Kossuth La­jos, ha a kormánybiztos ur is azt akarja! Nagy dolog volt ez abban az időben! Kossuth Lajos személye némikóp összeférhe­tetlen volt még a királyi személynek móltó­ságával. A félreértés azonban nemsokára el­oszlott. Este, mikor a sziníház lámpái ra­gyogó fényben égtek ós a színpadra eget­verő éljenriadalom közben belépett a drámai (hős1 Kossuth Lajos ismért körszakállas maszkjában, a díszpáholy sarkában hirtelen felállt egy sápadt arcú ur és feítünő siet­séggel hagyta el a szinházat. A királyi biz­tos volt . . . Mondják, hogy Bérezi nászra nagyon meleg idők jártak akkoriban, habár a kalen­dárium hűvös márciust jelzett , . . (d) «fiHK»tti3BSl<i üt tt ám*** fii Százkilencvenkilenc ember hiányzik... — A VoSturno sorsa. — (Saját tuáósitónktól.) A Volturno két volt matróza, akik harmimekétszer tették meg az utat a gőzössel Amerikába, azt mondja, hogy a hajón a Hüzoltókészülékek mindig rossz állapotban voltak. A hajó rendszeresen szállított könnyen robbanó anyagokat és tüz­veszedeilmes olajokat. Egyszer már történt egy robbanás a Volturnon és akkor is na­gyon sok matróz odaveszétt. A Nappahnarock gyorsgőzösnek Hali­faxba érkezett dróttalan távirata szerint a gyorsgőzös tizenkilenc hajótöröttet mentett meg. A legújabb megállapodások szerint száz­kilencvenkilenc ember hiányzik; ezek közül nyolcvanhét hallott, száztizenkettőről pedig egyelőre nem tudnák. Liverpoolból jelentik: Barr kapitány, a Carmania gőzös kapitánya részletesen leírja kísérleteit arra, hogy az égő Volturno gőzös­sel érintkezésbe jusson, azonban minden kí­sérlete hiábavaló volt. A mentőcsónakokkal a Volturnot nem leheteti; megközeliteni. A Car­mania fényszórókkal megvilágította a meg­jelent többi gőzös mentőcsónakjainak útját. A mentőcsónak menekültjeitől hallatta, hogy a Volturno utasait a kiáltott rémület teljesen megbénította. A Volturno kapitányának ta­gadhatatlanul bátor volt a viselkedése, ha meggondoljuk, hogy annyi megrémült ember között nem vesztette et a fejét. A mentőhajók, amelyek fölvették a Vol­turno menekültjeit, legnagyobbrészt rendel­tetési helyükre érkeztek. Elsőnek a Carma­nia ért haza Liverpoolba. Ezen a Cunard­gőzösön csak egy menekült van, jóllehet leg­először érkezett az égő hajóhoz. A Car gőzös ma 102 menekültet tett partra 'Rotterdamiban. Az Uránium társaság newyorki főügynöksé­géhez küldött hivatalos jelentés szerint a Volturno katasztrófája alkalmával megmene­kült 460 utas és a hajó személyzete közül 25 ember, meghalt 76 utas és 86 matróz. Azt a tegnapi szomorú hirt, hogy a hajón 181 magyar utas volt, még sehonnan sem erősítették meg, de az Uránium társaság bé­csi ügynökségének nyilatkozata szerint való­színűnek látszik, hogy a hajón tényleg voltak magyarok, bár a társaság tagadja, hogy ö magyar kivándorlóknak adott volna hajóje­gyeket; 8utor zálHtásokat hely- BCtlŐ ken és vidékre, berak- szállító Szeged, Jókai-utca I. sz Telefon 34. t&rozást száraz raktár helyiségben eszközöl Tisztelettel értesitem a nagyrabecsült hölgyközön­séget, hogy kézimunka-üzletet létesítettem, ahol kizárólag csak a leg­finomabb kézimunkák szerezhe­tők be és ame­lyek izlés, minta és összeállítás tekintetében a legké­nyesebb Igényeket is kielégítik. — Mintáimat csakis eredeti iparművészeti tervezések alapján ké­szitik és állítják össze. Megrendeléseket el fogadok ruhákra, blousokra, teritékekre, bonne-fem­meokra stb. meglepő olcsó árak mellett. Az igen tisztelt hölgyközönség szives pártfogását kér' Schaffer Karolina SZEGED, Széchenyi-tér 8., II. emelet. A margitszigeti játékbank. (Nyilatkozik Jeszenszky államtitkár. — A belügyminiszter nem tett ajánlatot. — Nyilatkozik a társaság.) (Saját tudósítónktól.) Jeszenszky Sán­dor miniszterelnökségi államtitkár a Margit­szigeti Kaszinó alapszabályai ügyében a róla szóló hírlapi közleményekre vonatkozóan an­nak kijelentésére kérte föl lapunkat, hogy ez iigv közötte és Tisza István gróf miniszter­elnök között egyetlen egyszer és pedig csak ez évi szeptember hónapjában került szóba. Így tehát az a föltevés, hogy Tisza István gróf miniszterelnök Jeszenszkynek ez ügy­ben annak idején bárminő utasítást vagy megbízást adott, vagy adhatott volna, a va­lósággal ellenkezik. Kijelenti továbbá Jeszenszky, hogy a forgalmi részvénytársaság két igazgatója előtt a Lukács-válság idején tett és egy hír­lap szerint neki tulajdonított — részben he­lyesbítésre is szoruló — nyilatkozatot, amint az az előadottakból is következik, nem Tisza István gróf miniszterelnök, hanem Lukács László lelépő miniszterelnök nevében tette. Egyes lapok azt írták, hogy Sándor Já­nos belügyminiszter a margitszigeti játék­bank ügyében érdekelt vállalkozóknak azt az ajánlatot tette, hogy a Margit sziget helyett állami fürdőhelyeken állítsanak föl jdiékban­kot. Illetékes helyről fölhatalmazták a Buda­pesti Tudósitó-t annak kijelentésére, hogy a belügyminiszter ilyen, vagy hasonló ajánla­tot nem Hett. Az Altalános Forgalmi Részvénytársa­ság igazgatóságra a következő nyilatkozatot küldte be hozzánk: I. Több oldalról azzal a váddal léptek föl az Általános Forgalmi Részvénytársaság igazgatósága ellen, hogy a margitszigeti ka­szinó ügyében nem tanúsított eiég gondos­ságot a részvényesek érdekeinek megóvásá­ra. Ezzel szemben meg kell állapitanunk, hogy Lukács László ő excellenciája minisz­terelnöksége idejében! igazgatóságunk tag­jai előtt azt a kötelező Ígéretet tette, hogy a margitszigeti kaszinó már korábban jóvá­hagyott alapszabályait az ő utódja, vagyis a jelenlegi kormány is magára nézve köte­lezőnek fogja tekinteni ós kellő időiben ki fogja kézbesíteni. A volt miniszterelnök ur ezen nyilatkozatát ugyancsak igazgatósát gunk tagjai előtt Jeszenszky Sándor minisz­terelnökségi államtitkár ur az uij kormány nevében megerősítette. Mi töhát minden em­beri előrelátás szerint teljes gondossággal jártunk el. E tényállásra vonatkozóan szük­ség esetére megvannak teljes bizonyíté­kaink. II. Mi a kormány kezéhez fizettünk el­lenértéket, nem párticélokra, hanem abban a hiszemben, hogy a volt kormánnyal legális üzletet kötünk. Az általunk fizetett összeg íhovájforditása nem képezheti a mi gondun­kat. III. Az általunk a volt kormány kezéhez lefizetett összeget eddig senkii vissza ném adta. IV. Végül még meg kell jegyeznünk, hogy társaságunk margitszigeti üzletét sem játékbanknak tervezte, hanem a kaszinóban színház, nagyarányú koncertterem és a kö­zönség egyéb szórakozását célzó egyéb intéz­mény ,is' lett volna, amely elsősorban, sőt mondhatni majdnem kizárólap az idegenfor­galom céljait szolgálta volna. A cseh > német kiegyezés. Bécsből jelen­tik: Tegnap délután Stürghh gróf miniszter­elnök elnöklésével minisztertanács volt, a mely folyó kormányzati ügyekkel és a füg­gő politikai kérdésekkel foglalkozott, a töb­bi között a cseh-német kiegyezés kérdésével is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom