Délmagyarország, 1913. október (2. évfolyam, 228-254. szám)
1913-10-15 / 240. szám
Szerkesztőség Kárász-utca 9. Telefon-szám: 305. ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN egész évre . K24'— félévre . . K 12 — negyedévre K 6-— egy hónapra K 2 — Egyes szám ára 10 fiitér. ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre . K28-— félévre . . K 14.— negyedévre K 7-— egyhónapraK 2'40 Egyes szám ára 10 íiliér. Kiadóhivatal Kárász-utca 9. Telefon-szám: 305. Szeged, 1913. II. évfolyam 240. szám Szerda, október 15. A politikai helyzet. A margitszigeti játékbank dolgából az ellenzék politikai fegyvert 'kovácsol és nemcsak élesen támadja Tisza István gróf miniszterelnököt, hanem felelősségre is vonja annak ellenére, hogy a miniszterelnök félhivatalosan kjelentette, hogy még Lukács László kormányelnöksége iidejón tiltakozott a játékbank engedelmezése ellen. Néhányan azt állítják most is, hogy Tisza már előzetesen tudott róla, ha pedig csakugyan nem tudott, akkor miért nem adta vissza a pártkasszába befizetett másfél milliót. A munkapárton valamennyi fölvetett kérdésre tudnak választ. Mindenekelőtt határozottsággal hangoztatják, hogy a Tisza-kormánynak semmi része sincs a játékban'k dolgában. Tisza ellenezte a bankot még képviselőházi elnöksége idején, mihelyt értesült róla. Azóta is visszautasított minden ajánlatot és pedig, mint Tisza személyes hivei mondják, elsősorban elvi okokból. A miniszterelnök nem akarta, hogy az ország fővárosában államilag engedelmezett játékbarlangot alapítsanak. A pártkasszába befizetett, s állitólagosan másfél millióra rugó összeget pedig azonnal vissza akarták fizetni, de az érdekelt felek nem akarták elfogadni, még pedig azért, mert egy ideig abban bizakodtak, hogy talán mégis sikerülni fog az engedelmet kieszközölni. Mikor azonban arról győződtek meg, hogy reménykedésük hiába való, nem csupán a befizetett összeget, hanem valamennyi költségük megtérítését követelték. Erre a kormány nem volt hajlandó. A munkapárton egyébként az ellenzéki sajtótámadásra fölvetették azt a kérdést is, hogy miért hallgatott eddig a sajtó az egész játékbankról, holott már hat hónap óta tudott róla. * A munkapárt szervezkedik kint a vidéken. Vasárnap Csongrád és Baranya vármegyékben fejezték be a szervezkedés munkáját; az ellenzék is mozgolódik és még ebben a hónapban több helyütt tart szervezkedő gyűlést. Feltűnést kelt politikai körökben, hogy Pest vármegye tegnapi közgyűlésén az ellenzék még csak föl se szólalt, mikor az uj kormány bemutatkozó leirata került napirendre. A pestmegyei ellenzék eddig minden ilyen alkalmat megragadott, hogy összemérje erejét a kormány híveivel és néhány nappal előbb még azzal fenyegetőzött, hogy Pest vármegye helyreüti a zemplénmegyei csorbát. Nem igy történt. A vármegyei ellenzék, mely unos-untalan i hangoztatta, hogy Pest vármegye a vezére az ország ellenzéki közönségének és ez a vármegye irányit ja a közvélemény kedvét, egyetlen fölszólalás nélkül vette tudomásul a kormány leiratát s ilyképp a határozat egyhangú volt. Való azonban, hogy a munkapárti bizottsági tagok oly nagy számban jelentek meg a mai gyűlésen, hogy többségük kétségtelen volt. Mutatja ezt, hogy a közigazgatási bizottságba harmincnégy szótöbbséggel a munkapárt jelöltjét választották meg és a többi bizottsági tagválasztásnál is a munkapárt jelöltjei győztek. A munkapárt tehát leszavazta volna az ellenzék esetleges bizalmatlansági indítványát. * A delegációk összehivásával kapcsolatban élénk vita folyik napok óta a munkapártban az ellenzéki pártoknak a .delegációkban való részvételéről. A munkapárt elnöksége nem akarja újra kitenni magát annak az eshetőségnek, hogy az ellenzéki pártok ezúttal is visszautasítsák a meghívókat. Másrészről azonban még egy kísérletet óhajtanak tenni azon az okon, hogy a nyár folyamán a függetlenségi pártok egyesültek és uj elnökséget választottak és az alkötmánypárttal uj párt alakult. Az alkotmánypártot tehát okvetlenül fölszólítják a delegációkban való részvételre. Arról, ,hogy a függetlenségi pártot is fölAz én nyaralóhelyem. Irta: Hermann Wagner. Nagyszerűen éreztem ott magam. A falut erdők vették körül. Volt egy kis temploma is; vasárnaponkint mindig ugyanaz a pap prédikált benne; vele .játszottam mindig sakkot a korcsmában. Volt még egy barátom is, a tanitó; azok közé a ritka tanitó-példányok közé tartozott, akik szabad óráikban nem költöttek. A halastó elragadó volt. A házam is a partján volt. Nagyszerű csukák híztak benne. Meg is vettem a tavat, legalább volt mivel pénzt keresnem; a halászat elég jövedelmező foglalkozás. A házam körül volt egy veteményes kertem is, termett ott minden. A lakásom csinosan be volt rendezve. Szóval nagyszerű hely voilt az. Minden nyáron ott voltam. A kellemes kis nyaralóhelynek volt még egy kifelejtett tartozéka, egy nő: a házvezetőnőm, ö tartott rendet a 'ház körül. E téren kiváló képességekkel volt fölruházva. De nemcsak képességei, kívánságai is voltak. Az elmúlt nyáron is volt egy házvezetőnőm. Klementinánák hivták. A családját nagyon szerette, folyton az övéiről beszélt — mert sokat szeretett beszélni. — Amidőn fölfogadtam, sietve közölte velem: — A papám ügyvéd! A drága papán kivül öccse is volt a derék nőnek. Leó névre hallgatott. Arról valósággal áradozott Klementina. — Leó még karriert csinál. — mondotta a családmegismertetés első fázisában: választott is már pályát magának; nagy ember lesz azon a pályán. — Hogyan? — kérdeztem minden érdeklődés nélkül. — Kereskedő lesz. — Csak nem bankigazgató? — Még nem, de . . . most csak egy óriási világcég, a nagy makaróni gyár szolgálatában utazik. A família clouja a nagynéni volt. — Klára néninek, — ugy hivták az imádott nagynénit — sok pénze van ám és mind mi fogjuk tőle elörökölni! — magyarázta kérdezősködés nélkül Klementina. — Remélhetőleg nemsokára — vigasztaltam. — Hát bizony beteges szegény. A sok pénz . . . tudod . . . Egyszer te is meginvitálod ide, — állapította meg a kiváló nő. — Én? — kérdeztem csodálkozva. — Csák egy pár napra! Ugy-e, megteszed? — De nézd, drága gyermekem!... • Klementina dobbantott a lábával. — Ha a nagynéném nem, akkor itt hagylak! — Jól van no! — adtam meg magam. — És remélem, az öllen sincs kifogásod, hogy Leó néhány napra ide látogasson. — Leó? . . . — Igen, igen és a papám is! Igen! Ha ezt el nem fogadod, akkor megyek! Ismételten megadtam magam. A papa jött legelsőnek. Alig állott egyébből, mint hasból. A bajusza ugy lógott le, mint egy harcsának, különösen ha sörhabbal nedvesítette be. Nagyon sok sört ivott, de enni is nagyT szerűen tudott. A megismerkedés első nehéz órájában már a legbizalmasabban ütötte meg a vállamat: — Tudja-e kedves vöm uram, hogy a világon nincsen jobb, nem létezik jobb a malacpecsenyénél? — Valóban, igaza van? — válaszoltam. Majd minden átmenet nélkül kérdeztem tőle: — Mi is a foglalkozása papa? Iskola ölldnfök leiSliik, costOmSfc fiuk és leánykák Kérjen árjegyzéket. iramúra m. cs. és kir. udvari és kamarai szállítónál részére kaphatók Szeged, Kárász-utca 5