Délmagyarország, 1913. október (2. évfolyam, 228-254. szám)

1913-10-14 / 239. szám

DECMAGYARORSZÁG 1913. október 14. derülnek és három bankiiu-testvér egyszerre kerül a rendőrkapitányságra. Letörtek, fiatalon, csúnyán. De minek folytassuk a sort? Akármennyi esetet sorolnánk is fel, nem lehetne az eseteket kimeríteni, mert ujak jönnek a régiek nyomába. Valamennyi letörésnek a forrása azonban ugyanaz. A mi életünk túlságos magas lábra van helyezve. Nem uj dolog ez, nem uj fölfedezés, csakhogy addig, amig a gavallér-váltókat könnyen el lehetett helyezni a bankban, vigan ment a dolog, de most, amikor az acélszekrények nehezen nyílnak, amikor a pillanatnyi pénzzavarokat nem lehet gyorstempóban elintézni, most hamar kész a katasztrófa. A szörnyűségek megszűnésének csak egy radikális módja van: az egyszerűbb, igénytelenebb élet és az uri passziók redukálása. • UM>»IH«UiaimU»U<H«t»IIIMHIHBW*n — Támad az albán. Cettinjéböl jelentik: Hivatalos helyre érkezett jelentések szerint tegnap az albánok túlnyomó erővel váratlanul megtámadták az egész montenegrói arcvonalat Gazingétől Gyakováig. Heves liarc fejlődött ki, amely még nem ért véget. A montenegróiak Gazingéből tetemes erősítéseket kapnak. A támadókat Isza Boljetinác, Beiram Zur és Biza bég csapatainak tartják, amelyeket a szerbek Prizren és Okrida mellett szétvertek. Az uj harc hire a lakosság körében izgalmat kelt. — VuUrnába érkezett meghízható (hírek szeriint Ipek ós Gyakova közt harc volt a montenegróiak, szerbek és albánok között. Utóbbiak legyőzték az ellenséget és megszállották Botosát, egy fontos csomópontot Ipek és Gyakova között. Bécsbe utazott a román misztereínök. Majoreszku miniszterelnök tegnap Bécsbe utazott és több napi ott tartózkodás után folytatni fogja útját Tannusz felé. Majoreszku miniszterelnök bécsi tartózkodása folyamán több politikai személlyel fog találkozni. Elsősorban Berchtold grófot keresi föl, azután más államférfiakat és diplomatákat. Ismét felállítják a hatósági mészárszéket. — Egy szegedi mészáros ügye a kihágási bíróság előtt. — (Saját tudósítónktól.) A tűrhetetlen husdrágaság, amely öt évvel ezelőtt, már annyira dühöngött, Ihogy szegény ember csak hírből ösmerte a húst, arra indította a város tanácsát, hogy Rózsa Izidor mészárszékét hatósági címmel ruházza föl, aminek ellenében Rózsa (hatósági felügyelet alá helyezte üzletét s kötelezte magát, hogy a húst a hatóság által megállapított áron méri. A közönség természetesen Rózsa üzletébe szokott, aminek meglett a kívánt eredménye. A mészárosok, hogy sikerrel konkurálhassanak a hatósági felügyelet alatt álló üzlettel, kénytelenek voltak a húsárakat leszállítani. Hamarosan bekövetkezett az az állapot, hogy a mészárosok túlnyomó része olcsóbb lett a hatósági széknél is. Mivel a hatost lg a z ujabb állapotok tartósságára számított, szükségtelennek tartotta a kivételes intézkedés további fentartását s Rózsa Izidor hatósági mészárszékét megszüntette. Nem is kellett több a mészárosoknak. Alighogy Rózsa Izidor táblájáról lekerült a hangzatos cim s az üzletbe megszűnt a hatósági beavatkozás, lassankint kezűtek felszöktetni az árakdt. S öt év után oda jutottunk, hogy sokkal magasabbak lettek a húsárak, mint az első hatósági mészárszék felállítása előtt voltak. Hasztalan volt a fogyasztó közönség miniden panasza, az. árak továbbra is csak emelkedtek. Ekkor tettek a közgyűlésen indítványt, amely a tűrhetetlen husdrágaság enyhítését célozta. A közgyűlés az indítvány értelmiéiben utasította a tanácsot, hogy tegyen kísérletet a husdrágaság csökkentésére. A tanács ennek alapján próíbaivágást rendelt el, amely fényas eredménnyel végződött. Völgyessy János gazdászi két elsőrendű, vágómarihát vásárolt, amelynek húsát Rózsa Izidor üzletében mérték ki. A hus általában joíbh volt, I mint amilyet a legtöbb mészárszékben mérnek, mégis jelentékenyebben olcsóbb áron jutott hozzá a közönség, mint a többi mészárszékiben. Pedig a hatáság igen tisztességes üzleti hasznot számított be az árakba: huszonöt százalékot. •A két marhán, melynek busát két óra hossz)a alatt kiimérték, leszámítva minden, •de minden kiadást, kerek hatvan koronát nyert a város. Ezt a mai tanácsülés a városi főpénztárba utalta. Kétórai munkával, mélyen leszállított árak mellett 60 korona nyereség. Képzelhető tehát, mit nyerhettek a mészárosok addig az ő áraik mellett. Kitűnt azonban ugyanekkor az is, hogy Rózsa eddig is a marhahúst olyan áron adta, mint a hatóság, ezért kapta ő meg a hatósági mészáros eimét. A szegedi kihágási bíróság is ma délelőtt husiiggyei foglalkozott. MelUs Lajos mészárosmestert azzal vádolták, liogy idegen területről Ibehozott, közfogyasztásra szánt jószágokat a vágóhidi felügyelőség ellenőrzése és fölülvizsgálása nélkül árusította. Rózsa Izidor mészárosmester tette a följelentést Kertész Ferenc vámfelügyelőnél, szeptember 22-én. A vágóhidi felügyelőség a rendőrséggel együttesen a följelentésre megindította a vizsgálatot. A vágóhídi felügyelő és a Csongrádi-<uti 6. száimiu vámház összehasonlított kimutatásaiból megállapitották, hogy április—október elsejéig összesen harmincnégy levágott jószágot mértek ki MelLis Laijos üzletében a vágóhidi állatorvosi vizsgálat kikerülésével. Még több ilyen esetet is megállapítottak, amelyek azonban, minthogy azok hat hónapon tul visszamenőleg történtek, a kihágási törvény értelmében elévültek, Az idegen területről hozott és vágóhidi felügyelőség ellenőrzése nélkül árusítottjószágok ügyében szabályrendelet intézkedik, amelynek értelmében a kihágás elkövetője tizenöt napig terjedhető elzárással és kétszáz koronáig terjedhető pénzbírsággal büntethető. Dettre János dr. tiszti ügyész harmincnégy rendbeli kihágás miatt emelt vádat Mell is Lajos ellen. A tárgyalásra tanuként beidézték Beck Aladár vágóhidi állatorvost, Rózsa Izidor mészárost ós Horváth Istyán helyettes vámfelügyelőt. A kihágási biró kihallgatta Mellis Lajost, aki azt vallotta, hogy nem érzi magát bűnösnek. Azt beismerte, ihogy Sövényházáról és Alsótanyáról hozott be jószágokat, azokat azonban az ottani állatorvosok megvizsgálták. A mészárosmester még azt is fölemlitetwrf.ity'i mzsMamm a maga számára tartotta meg, lévén ő magy gyászban. A férfi oldalpillantást vetett az órára, amely — állott. Halkan mormogta, hogy már husz perce van itt; de aztán arra gondolt, hogy husz perc alatt úgyis ott van a bálon. Még maradhat — kiszámította — harmincöt percig anélkül, hogy elkésnék. A ihölgy különben is kedvesebb volt hozzá, mint máskor. Nem tudom, hogy a nyakkendőnek, a mellénynek, vagy a kerekorrú cipőnek köszönhette-e ezt a fogadtatást, vagy talán annak, hogy tovább megy innen ... Ez utóbbi ugyanis emeli a nők szemében a férfiakat, mert a nőknek sokkal kisebb a szeretetük a férfiak, mint gyűlöletük más nők iránt. Hisz annyiszor vesz magának szeretőt valaki csak ízért, hogy mástól elvegye — s hogy később megunja. Szóval a szerelemről folyt a diskurzus, a legszédületesebb teóriákat fejtették ki s mindenki föl akarta srófolni portékája értékét. A férfinak eszébe jutott bizonyos két frank, amit óránként kell fizetni a fiakkernek s titokban belehúzta az óráját a kalapjába. Ipszilonné hidegen mondta: — Miért nem nézi meg nyíltan az óráját? Semmi rossz sincs abban, hisz bálba megy! Erre kényszerítve volt igy felelni: — Ah, asszonyom! . . . Arra gondolt, hogy a megkezdett óra egész órának számit a taksa szerint, tehát, hiába siet most már. Kezet fogott az asszonynyal, amelyet az előbb hirtelen visszakapott, majd az övéiben feledett. Uj teóriák kerültek szőnyegre a szerelemről, arról csevegtek, hogy testvérleiket kellene találnia minden léleknek, de hát az élet igen rövid az ilyen szerelemhez. A bolygókról is folyt a vita, ahol folytatódik a lelkek testvéries szerelme stb. Éjfél volt, amikor Ipszilonné igy szólt: — Ah, már legalább is fél tizenegy, menjen a bálba; én oly önző vagyok, s ön ugy-e, haragszik? — Csak tiz óra. — Nézze meg az óráját. — Megállott. — Éppen, mint az enyém. — Miért küld el ily hamar? — Hisz várják! — Mindenütt unatkozom. — Ez nagyon kedves; no jó, maradjon itt még egy negyedóráig, aztán menjen el; senki se szokott nálam oly sokáig maradni. A kaput tizenegykor bezárják és botrány lehetne. Aztán megint előadták a teóriákat. A férfi szerelemről beszélt. — Nem, —- mondta a nő —legyen a barátom. Beszéltek arról, hogy az igazi barátokat mivel gyanúsíthatják; aztán megegyeztek a kellőleg garnírozott barátságban. Félkettő volt, s éppen akkor, amikor a második kocsis azt mondta az elsőnek, hogy „mit csinálsz itt?", Ipszilonné igy szólt: — No most mindjárt tizenegy óra, menjen hamar, mielőtt a házmester lefekszik. Semmi sem jelzi oly jól a pásztorórát, mint az olyan óra, amely nem jár. A szerelmes még tiz percet kért, amelyről kijelentették, hogy már elmúlt — de csak egy félóra múlva, éppen akkor, amikor a harmadik fiakker . , , 1 Azután a szerelmes igy szólt: — Két óra van. Ipszilonné mondta: — El vagyok veszve! Menjen el! De a házmester . . . — Alszik; azt hiszi, hogy elmentem, meg nem is látott bejönni. — Azt hiszi? — Nem kérdezte, hogy hova megyek. Finomtalpu cipőm van, ugy jöttem be, mintha elmentem volna . . . Biztos, hogy nem látott. — De mit tegyünk? — E percben a negyedik fiakker is jelentkezett. — De mit tegyünk? — mondta Ipszilonné. — Mi sem egyszerűbb — felelt a szerelmes — majd reggel megyek el . . . — És addig? — Csak feküdjék le aludni. Itt gubbasztok ebben a karosszékben, a szalonban reggelig ... — De rosszul fogja érezni magát. — Hát azt hiszi, hogy tudok aludni? — Én se tudok. Beszélgessünk. — Beszélgessünk. Ott maradtak a kandalló mellett, szótlanul: néha sóhajtottak. A történet ott áll meg, ahol az ember akarja. Az enyém itt áll meg. Amikor a szerelmes reggel öt órakor igen ügyesen távozott, tizennyolc fiak'ker állott a kapunál.