Délmagyarország, 1913. október (2. évfolyam, 228-254. szám)

1913-10-14 / 239. szám

1913. október 14. DECMAÖYASORSZXG 9. te, hogy a h/u&biztosok délelőttönkint két íz­ben is megvizsgálják a széket ezek konsta­tálhatták, hogy a húson nincs rajta a vágó­híd pecsétje, még sem emeltek ez ellen ki­fogást. A felek a tárgyalás során ujabb tanu­kat jelentettek he bizonyos körülmények tisztázására, Szalag József dr. helyettes fő­kapitány elnapolta a tárgyalást. MM»M<a»aa>juiiHiua»w»Mi iais*..aiiaBg Szemtanuk a Volturno utolsó óráiról. — A Katasztrófa borzalmai. — (Saját tudósítónktól.) A Volturno tragé­diájának egész terjedelmét, minden borzalmát és végz-etességét feltárják azok a jelen­tések, melyek eddig megérkeztek. A tűzvész és a féktelenül viharzó tenger ösz­szeesküvése azt a gyászos eredményt idézte elő, hogy a mentőhajók valóságos flottájának a szemeláttára kellet elpusztulnia csaknem másfélszáz embernek. Teljes pontossággal nem • állapitható még meg az áldozatok szá­ma, de túlnyomóan azok vesztek el, akik ha­lálos rémületükben mentő csónakon keresték a menekülést. A hajó egy része lángokban állott, a kapitány és a hajóstisztek nem bírtak az őrjöngő tömeggel s le kellett bocsátaniok a csónakokat, amelyeket a hullámóriásök, mint törékeny kagylókat vagdostak a men­tőhajók páncélbordáihoz, a Carmania, a La Tourainne, a Zar, a Naragenset, az Aevonian, a Rroadland, a RapaJiassdak, a Grosser Kur­fürst, a Seidlitz, a Minneapolis, a vész-Mar­conigrammok hívására teljes gőzzel és erő­feszítéssel győzték le a rettenetes ut nehéz­ségeit, de vagy tizenhat óráig a pokoli ka­tasztrófa tehetetlen tanúi lehettek. Csak haj­nalban, amikor a Volturno a második rémes robbanás után már csupa láng volt, közelít­hették meg a csillapuló 'hullámokon a sülyedő roncsot, s mentették meg a szük helyen fél­holtan összetaposott utasok százait. Megren­dítő jelenetekről számolnak he a táviratok a szemtanuk és menekültek előadásai. Csak azokat lehet megmenteni, akik a halálféle­lem hosszú órái után végre a tengerbe ug­rottak, hogy a tűzhalál rémétől megszaba­duljanak. Rettenetes volt a vihar tombolásán, zengésén át hallani a lángoló hajóról a segé­lyért orditók kétségbeesett kórusait. És vesz­ni kellett hagyniok azokat, akik első ijedel­mükben bizták rá magukat a toronymagas hullámokat vető tengerre. Hajnali három óra volt, amikor a mentőhajók a fényszórók vi­lága mellett eredményes munkájukat meg­kezdhették, amikor azután a különböző fe­délzeteken ötszázhdtvannégy utast helyeztek el. A Volturno kapitánya a Kronlandra ke­rült, kilencven utassal együtt. Közel fekszik a gondolat kapcsolása, hogy a legújabb katasztrófánál fölidézzük a Titanic halsorsát. Ez a baleset azonban a vizbefultak vergődésén kivül semmiben sem közös amazzal. A Titanic impozáns büszke­sége volt az emberi technika fejlődésének, csúcsa még nem nőtt tul az elemek gigászi erején. De ez a kis Volturno ütött-kopott, ro­zoga lélekvesztő volt a végtelen hullámokon. Szerkezete ósdi, fölszerelése nevetségs, (fe­délzetén nem volt tüzfecskendő) és pusztulá­sa a féregéhez hasonló, amely emelt csápok­kal elébe áll a gyorsvonat kerekének. A TL tanic hajóval az élet gazdag élvezői szállot­tak hullámsírba, akik számára a világ már csak több gyönyörűséget adhatott, ujat nem. A Volturno szegény, nyomorult kivándorlók­ba fojtotta bele a reménység halvány szikrá­ját. • , A Titanic halálánál az egész kulturált világ hangosan ráförmedt a 'hajóstársaságok­ra és gondatlanságért súlyos büntetést köve­telt. Mit érdemel az Uránium-vonal, ez a kis zugtársaság, amely máshonnan kiselej­tezett dereglyék szuette és korhadt deszkái­ra bizta emberéletek százait? EGY MENEKÜLT A KATASZTRÓFÁRÓL. London, október 13. A Cunard- Line gő­zösén, a Carmanián menekült utasok meg­rendítő részleteket adnak az első katasztrófa borzalmairól. A Carmania drótnélküli jelen­téseiben közli egy utas előadását a katasztró­fáról. — A Volturno utasai a hajó hátsó részén szorongtak és segítségért kiáltoztak. Hallot­tuk az asszonyok velőtrázó jajkiáltásait, de nem lehetett segiteni. Amikor 'leeresztették a mentőcsónakokat, távcsővekkel jól meg le­hetet figyelni, milyen rettenétes dulakodás. van az égő gőzösön az utasok között. Estefe­lé a vihar elcsendesedett. A pánik még erő­sebb lett, mert a tüz egyre terjedt. A kazán nyolc óbakor a levegőbe repült, a hajó ketté­szakadt. Rakétákat bocsátottak fel és ennek világánál folyt tovább a mentés, de a sötét­ség olyan áfhatlan volt, hogy a rakéták meg­megujuió fénye mellett a mentés alig ment. Reggeliig rettenetes élet-halálküzdelem volt, amikor derengeni kezdett és a mentést siker­rel folytatták. A legrettentőbb azoknak a sze­rencsétlen sorsa volt, akik mentő-öveket vet­tek magukra és az éjszaka sötétjében a vizbe ugrottak, azt hivén, hogy igy majd kimentik őket. A mentőcsónakon ülők azonban csak a sikoltásokat hallották, de a jajveszéklőket nem -látták meg és igy ezek a 'hullámok közt elmerültek. A Carmania ma reggel öt órára Queen­stownba érkezett. A hajót óriási tömeg vár­ta. VOLTAK-E MAGYAROK? A Délmagyarország fővárosi munkatár­sa érdeklődött a Cunard társaság budapes­ti igazgatóságánál, hogy a Volturno gőzö­sön volt-e magyar utas? — Fogalmunk sincs róla, — volt a vá­lasz — hogy a szerencsétlenül járt hajón voltak-e magyarok is. Erről semmi hir sem érkezett hozzánk. Különlben is nem volt sem­mi összekötteséünk a Volturnovai. Ez a gő­zös a H-ullibán szókelő Willson Limited an­gol társaság tulajdona. A gőzös leginkább áruszállítássá)!' foglalkozott. Azoniban nincs íkiizárva, hogy a személyzet közt magyar em­ber is lehetett. Erről azoniban nincs pozitív értesülés. A többi budapesti hajós társaságok se tudnak arról, hogy a hajón magyar utasok lettek volna. Valamennyi iroda azt az infor­mációt adja, hogy ők nincsenek összekötte­tésben az Uránián társasággal, se a Willson céggel, amelyik a hajót bérelte. FEKETE LISTÁN. London, október 13. Az Uránián-Line ha­jóstársaság, amelynek a tulajdona a Volturno, egészen kis részvénytársaság, a hajói Rot­terdam és Newyork között közlekednek. A társaság Európa legtöbb államában az úgy­nevezett fekete listán szerepel, azoknak a hajóknak a listáján, amelyek nem kapnak koncessziót arra, hogy jegyeiket árusitsák. Az Uranian-Line hajói egészen kicsinyek, öregek és rosszak és általában a legrosszabb hajóknak tartják őket. A kivándorlók, akik ezeken a hajókon utaznak, leginkább a leg­szegényebb kivándorlókból kerülnek ki, oro­szok, galíciaiak utaznak ezeken a hajókon és a szegény magyar kivándorlók közül azok, a kik titokban menekülnek a határon át és je­gyeiket nem Budapesten vagy Bécsben sze­rezték be. Engedély nélküf dolgoznak az Uranian-Line ügynökei, titokban és az utaso­kat, hogy a német büntetőtörvényekbe ne üt­közzenek, Németország kikerülésével Bé­csen, Baselen, Franciaországon keresztül vi­szik Rotterdamba és onnan Amerikába. Az Uranian-Line-nak három hajója van, legna­gyobb az elpusztult Volturno volt. AZ UTOLSÓ PILLANATOK. Newyork, október 13. A Carmania szik­ratáviratai szerint a tizenegy \segitőgőzös közel husz ára hosszat cirkált még a szeren­csétlenség helyén, remélve, hogy még meg­menthet utasokat, de ez alatt az idő alatt már senkit sem mentettek meg. A katasztrófa halottainak számát még nem állapították meg pontosan, ez a szám száz és kétszázharmincegy között ingadozik. Még azt sem lehet tudni, van-e a szerencsét­lenek között osztrák vagy magyar állampol­gár, de azt hiszik, hogy volt az utasok kö­zött tölblb galíciai kivándorló is. A megmenekültek kivétel nélkül azt mondják, hogy a Volturnó legénysége hősie­sen és halálmegvetéssel szállt szemJbe a piusz­titó elemmel és a legénységet a fedélzetközi utasok is hathatósan támogatták az oltás munkájában. A hajó sorsa azonban meg volt pecsételve, mikor a tüz átcsapott a kö­zépső részére és a kazánok fölrobbantak. A robbanás valósággal szétszakította a hajó­testet, súlyos vasdarabok röpülteik több száz méterre, több közülök a tizenegy segitőgőzös fedélzetére is. Néhány perccel a robbanás mtán a gőzös elsfilyedt, de akkor már senki sem volt a fedélzeten. A MATRÓZOK NEM ENGEDELMES­KEDTEK! London, október 13. A Daily Mail közli az egyetlen német utasnak, Brindwold Wal­ternek, az elbeszélését, Brindwolt azt beszé­li, hogy a hajó kapitánya és a tisztek miiíta­szerüen viselkedtek, a legénység azonban a leghihetetlenebb fegyelmezetlenségnek adta tanújelét és rá se hederitettek a tisztek paran­csaira. A kapitány azt követelte, hogy elő­ször a nőket és gyermekeket mentsék meg, de a matrózok nem engedelmeskedtek. Mikor az első két mentőcsónak megtelt, kitűnt, hogy több benne a matróz, mint az utas. Ezt a mentőcsoTnakot azonban a vihar darabokra törte, úgyszintén a másodikat is. A matrózok mind a vizbe fúltak. A kapitány erre megtil­totta a többi medtőcsónak lebocsátásdt. El is vágatta a mentőcsónakok köteleit. A hajón lévő matrózokat revolverrel kellett kénysze­ríteni, hogy a mentési munkában résztve­gyenek. Á fedélzeten megrázó jelenetek ját­szódtak le, az asszonyok és gyermekek sírá­sa elviselhetetlen volt. A pánik a hazán fél­robbanásakor érte d tetőfokét. A lángok a hajó hátsó részébe fogtak, ahol emberek egy­más hátán állottak. Rettenetes percek voltak Értesítés. iii Telefon 1203. sz. Kárpitos IrflHbárHinet rftzlgffizriftrtfs Dús választék kész díván, ottomán, matracok, garnitúrák stb. — Javítások jótállással szaksze­:: rüen és olcsón eszközöltetnek. kárpitos-üzlet :: Kossut Lajos-sugárut 6. szám.

Next

/
Oldalképek
Tartalom