Délmagyarország, 1913. október (2. évfolyam, 228-254. szám)

1913-10-12 / 238. szám

1913, október 11. DEDMAöYARORSZXQ 7. * Az uj földesúr. A színházi iroda jelenti: A jöiV,ő hét újdonsága Az uj földesúr lesz, Hevesi Sándornak Jókai -regényéből alakí­tott szinmiüve. Hogy mi a különbség a híres regény és a színdarab közlött, arra megadja ,a választ Hevesi Sánidor maga: — Az uj földesúr annyira emberi, olyan közvetlen, minden színe ós melegsége mellett olyan reális ós lélektanilag megépített, hogy amikor a szinrealkalmazásáról volt szó, eszembe sem jutott feldolgozni, összegyúrni, átalakítani, vagy pláne ujrakölteni Jókai Mórt. Az volt a meggyőződésem, hogy min­den tradíció és szokás ellenére művészet és kegyelet ezen a ponton teljesen összevág s nem tehetek okosabbat, mint hogy a Jókai gyönyörűséges regényéből kinyirom, vagy kiírom a színdarabot. A dramatizált Az uj földesur-nak egyetlen olyan jelenete sincs, amely nem a Jókai regényéből való, sőt ahol toldanom kellett a dialógét, ott is Jó­kai szavait és mondatait használtam. Az előadás érdekéhen a szegedi szinház legjobb erőit mozgósítja. A drámai személy­zetnek körülbelül valamennyi tagja részt vesz benne. A címszerepet — a német ritter­,ből jó magyarrá vált Ankerslhmidihet — Körmendy Kálmán játsza. ,iB«*U«»BBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBaBBtfBOM,IBIÍIia'a!li Pénzdrágaság és gazdasági válság Irta: Kreutzer Jénö A pénzdrágaság és pénzszűke, mely már másfél, esztendeje nehezedik rá gazda­sági életünkre, Imai napig semmiféle eny­hülést nem mutat. Az a reménység tehát, hogy a 'balkáni háború befejezése után ujja megnyílnak a pénzforrások, sajnos, nem vált valóra. Pénzszűke és drága pénz rendszerint rövid ideig tölti el félelemmel a gazdasági piacot. Rendes körülményék között az őszi hónapok beálltával drágul meg a pénz és el­tart egynéhány hétig, hogy újra helyet ad­jon a normális viszonyoknak. Hogy most mégis ez az állapot eltér a rendestől, .annak mélyreható okai vannak. És itt — fájdalom, mindjárt ki kell mondanom a szomorú va­lóságot — még igen hosszú ideig eltart, mig Magyarországon a normálos viszonyog visz­szatérnek. Évek hosszú során át nem lesz olcsó pénz. Hangsúlyoznom kell, hogy olcsó pénz! Mert az bizonyos, hogy a pénzpiac a feszültségéből engedni ,fog, de iá régi .ka­matlábpolitika megszűnt. A balkáni háború kitörése volt kiinduló pontja a pénzpiac felforgatásának, bár én a magam részéről még előbbre helyezem a gazdasági és pénzválság keletkezését. A há­ború kitörése csak tovább fejlesztette a bom­ló processzust, mely romboló hatással volt egész közgazdaságunkra. Nagy és kis exisz­tenciák menték tönkre. A hitelmegvonások — a sok jogos bukás között — itt-ott érdemes kereskedőt s iparost is végzetesen sújtottak. De ,a lavina megindult és semmi se tartóztat­ta föl útjában. A bajba jutottak pénzintéze­teinket okolták, mert a súlyos bajok erede­tet és okait nem ismerték. A pénzbőség idejében sok olyan ipar­vállalat és kis pénzintézet keletkezett, me­lyek már alapításukkor magukban hordot­ták a bukás iés összeomlás csiráit. Nálunk nagy baj az, hogy sokan minden szaktudás és anyagi erők hijján „alapítani" akarnak. Más országokban az államhatalomnak is vau némi beleszólása uj alapításokkal szemben. Ottan nem lehet derüre-borura részvénytársaságokat alapítani, hogy aztán azok rövid fenállásuk után pénz és szakis­meretek hiányában összeomoljanak és az or­szág jó hírnevét is kockára tegyék. Nálunk azonban gomba-módra szaporodtak — külö­nösen a vidéken, — kétes iparvállalatok és Pénzintézetek. Ezek a vállalatok nagy össze­geket vontak el a pénzpiactól. Hitelt külön­ben is könnyen lehetett szerezni a pénzbőség idején. Ameddig a pénzpiac jól funkcionált, addig jól ment minden. A kis intézetek opti­mizmusukban nem ismertek határt. Részvé­nyeiket jegyeztették a tőzsdén. Elfelejtették, hogy van az éremnek másik oldala is. Jöttek a nehéz idők. Az emberek szabadulni igye­keztek részvényeiktől. És elsősorban azokat a papírokat dobták piacra, amelyekről tud­ták, hogy belső értékük kisebb, mint árfo­lyam értékük. A ikis intézetek jdeigHÓráig ellentálltak az ostromnak, de végre, bekö­vetkezett a válság, a baj. A visszavásárolt részvények felemésztették azt a pénzt, mely a folyó üzlethez kellett volna és az igy el­vont tőkék a bukáshoz vezettek. De ez a vál­ság során csak a kisebb baj volt. A háború következtében \a .külföld vesz­tette el bizalmát monarchiánkhoz. És ez volt a nagyobbik csapás. Mi, akik három ízben álltunk a háború mesgyéjén, de nem volt há­borúnk, rosszabbul vagyunk, mintha csatát vesztettünk volna. A háború következtében a külföldi tőke visszavonult tőlünk. Vagy há­romszáz millió koronára tehető az az összeg, melyet Franciaország helyezett el a mon­archiában különféle váltóhitel alakjában. Ugyanilyen összegre rug azon záloglevelek, járadékok és ott elhelyezett részvények ér­téke, melyek a háborús bonyodalmak alatt visszaözönlöttek a monarchiába. Ez a hat­száz millió hiányzik. És bár a 'háború már megszűnt, ebből az összegből csak igen cse­kély töredék talált nálunk újra elhelyezést. S ez a pénz évek hosszú során át nem fog hozzánk újra visszakerülni. Franciaország, Európa kincses kamrája, a Bálkán felé gra­vitál, neki ott politikai érdekei vannak és nem igen bánja, ha a monarchiának, mint a neki nem szimpatikus hármas-szövetség egyik faktorának pénzügyi nehézségei vannak. A folyton növekvő hadügyi kiadások évekre kihatóan fogjá'k igénybevenni a pénz­piacot. A mindig ujabban és ujabban felme­rülő kiadásokat a két állaim pénzügyi kor­mányának kell fedeznie. A mai viszonyok mellett a hadsereg fejlesztésére elköltendő számtalan millió megszerzése súlyos gond és a kormányok, tekintve azt, hogy uj já­radékok kibocsátása teljesen lehetetíen, már hosszú idő óta függő államkölcsönökkel ope­rálnak. És ezért áll majd be .a javuló viszo­nyoknál az az esemény, hogy az esetleges felszabaduló tőkéket az állam fogja igénybe­li wnupuui UHU, Ital 5,1 íl 9 fiE&VRRPH: Pátiolu 5 MolUSZM 1H, l.hellj 80, II. 60, III. hely 30, haíonáh és ouepmeReH 20 f. fizetnek. j KET NAGYHATASU SLÁGER DRÁMA! E hú 13-án és 14-én, héttön és Társadalmi dráma 3 laluonásban. arnii | =£"'"' Társadalmi dráma 1 fcluonásban. + Úrhatnám Kecsege ur tüz-viz között. kiinni iii. venni saját céljaira és elvonja a gazdasági élet egyéb faktoraitól. Szépen fejlődő iparunk is nap-nap után nagyobb tőkéket abszorbeál és dőreség vol­na az igazi ipart fejlődésében letörni. A tő­kék nagy része, mely a háborús izgalmak hatása alatt tezauráltatott, még csak igen kis mértékben kerül vissza egyes bankok pénztá­raihoz. ! A segítségnek, a pénz-zsilipek megnyí­lásának máshonnan, kell jönnie. Ebben a ro­hanó században minden gőz- és villa-nyerővel megy előbbre, csak az európai jegybankok — a franciát kivéve — maradnak meg a régi csapáson. Régi banlkstatutumaikra hivat­koznak, elavult 'doktrínák alapján intézik és nézik a világ folyását. Nem akarják meg­látni, hogy húsz-harminc év óta nagyot vál­tozott a világ és a pénzszükségletek fedezé­sére kicsiny lett a jegybankok takarója: az adómentes bankjegykontingens. Az évek óta lényegesen alig felemelt adómentes bank­jegykontingens nem tartott semmiképen sem lépést az ipar és kereskedelem nagyott nőtt forgalmával. Azok, akik a jegybankok sorsát intézik, fikciók elvén állnak és nem kapcso­lódnak bele az igazi, praktikus élet forgata­gába. Hiszen ha egy állam jegybankja éve­ken át adóköteles bankjegyekkel dolgozik, hogyan legyen lehetséges a pénzpiac alapos javulása. Az adóköteles bankjegyek állandó­sítása az állami járadékok árfolyamát na­gyon kedvezőtlenül befolyásolja és minden állam maga alatt vágja a fát, amikor ilyen pénzügyi politikát folytat. A hosszantartó pénzkrizis az értékpapír­piacot is már jó ideje béklyóba verte és ha­bár az értékpiparoik árfolyamcsökkenése nyugvópontra is ért, az értékpapírpiac fel­lendülése mihamar nem fog bekövetkezni. Pénzintézeteink nagyrésze a betétek után olyan magas kamatot fizet, amely az ér­tékpapírok jelenlegi rentabilitásával nem áll arányban. A lombard- és report-üzletek ka­matlába tulnagy, ami szintén nem- indokolja egy erősebb árfolyamemelkedés bekövet­kezését. Sok-sok idő fog elmúlni, mig min­den a régi kerékvágásba visszazökken és gazdasági életünk horizontján újra megjele­nik: „post uuhila Phoe'bus." Szerbia és a monarchia viszonya. Belgrádból jelentik: U|j-iSzerbia területe már meg van tisztítva az albán csapatoktól. A szerb seregek visszafoglalták az elhódított városokat, megerősítették azokat és a monte­negrói csapatokkal együtt üldözik az albá­nokat. A Ljnma vidékén bekerítettek egy albán sereget és mikor az a felszólításra nem akarta megadni magát, az egész sere­get felkoncolták. A falvak kivándorolt la­kossága lassankint visszatér és munkához lát. Négy bolgár banda még minidig nyugta­lanítja a határokat Istipnél, Strumicánál és bolgár tisztek vezetik a betöréseket. Pasics miniszterelnök a radikális párt tegnapi ülé­sén hosszabib beszédet mondott a külpoliti­kai helyzetről. Szerbia — úgymond — nem akar izolálva maradni és az uj balkáni szö­vetséget a románokkal kell megerősíteni. Bulgáriával normális viszonyt kíván és azt óhajtja, hogy Ausztria-Magyarországgal gyorsan rendezzék a kérdéseket, mindkét fél érdekeinek megvédelmezésével. Az albán­szerb konfliktust a hatalmakkal egyetértő­leg akarja rendezni, de a nevezetesebb stra­tégiai pontokat Szerbia megtartja. A görög­török ellentéteket optimisztikusan fogja fel és nem tartja azokat veszedelmeseknek a balkáni békére nézve. Romániával a legjobb viszonyban van Szerbia ós hü marad görög és montenegrói szövetségeseihez is. Végül ugy nyilatkozott, hogy Törökországgal ha­marosan visszaáll a diplomáciai jó viszony. Ausztriai/Magyarországgal pedig megkez­dődnek a kereskedelmi tárgyalások.

Next

/
Oldalképek
Tartalom