Délmagyarország, 1913. szeptember (2. évfolyam, 203-227. szám)

1913-09-07 / 208. szám

2. DFTJMAGYARORSZ&G 1913. szeptember 5. ro-san uj ráépítse a konstrukcióját. Heteikbe, hónapokba teliik, amig uj gépével elkészül s kezdheti az egészet élőiről, közben pedig a külföldi országok aviatikája mértföldes lépésékkef tör előre. S most kell fölvetni azt a kérdést, hogy: hol van egy gazdag ember? Garasokról van szó tulaj donképen, Magyarországon ezer ós ezer olyan gazdag ember van, aki jövedelmének egy tizedrészéből ki tudná tartani és talpra tudná álilitaní az egész magyar aviatikát. Hol van ia mi országunkban egy gaz-, dag ember, akinek a szivét meghatná a magyar aviatikusók embertélen küzdelme, nagy nyomorúsága, garasokon hajótörést szenvedő gyönyörű ambiciója? Nincsen egyetlen egy gazdag ember sem, akinek a szive megszólalna. Hol van egy giazdag ember, akit elfogjon a hazafias láz: az a kedv, hogy a magyar nemzetet megajándékozza a magyar aviatikával? Aki pénzét arra használja, hogy nemzeti missziót vállaljon magára. Nincs, egyetlen egy gazdag ember sincs, akinek a hazafisága megszólalna. Hol van hát akkor az a gazdag ember, akit a hiúsága biztatna cselekvésre? A gazdag emberek sokszor olyan bután és céltalanul dobják ki a pénzit, csak azért, hogy a nevüket emlegessék, hogy az ezután következő nemzedékek emlékezzenek rájuk. Most itt volna az alkalom, hogy valaki a maga nevét — kevés pénzért — örökre összeforassza a magyar aviatika történetével, itt volna az alkalom rá, hogy egy pénzeszsák külön fejezetet vásároljon magának a magyar kulturhistóriában. Jó üzlet volna: a 'külön fejezet nem is volna olyan nagyon drága. És csodálatos: még sincs sehol egy gazdag ember. A magyar aviatika beteg kecske módjára árván ugrál a rákosi homokban. A maeoenás nincs sehol. Pedig maecenás és komoly támogatás nélkül a Vigadóban megnyílt kiállítás is csak arra jó, mint az aerounatika eddig élvezett budapesti látványosságai: meddő vágyát éleszti inak, hogy egyszer végre mégis megszülessék és megteremtődjék a magyar aviatika. Jóslás az őszre. — Egy szegedi bankember nyilatkozata. — (Saját tudósítónktól.) A köz-gazdasági világ nagy várakozással néz az ősz elé. Mindenki őszre jósolt javulást s most már nemsokára -el kell dőlnie, jogosult volt-e a remény, jönnek-e más viszonyok, több pénz és uj konjunktura. A börze után következtetve azt lehetne mondani, hogy a javulás útban- van. Ezzel szemben azt látjuk, hogy a pénzpiacokon a jegybankok státusának javulásán kivül -egy momentum sem szól a pénzviszonyok javulása mellett. Annyi tény, hogy változásról, javulásról ez idő szerint alig van szó. A háborúnak vége már és a gazdasági konjunktúrákat gátló és meglazitó körülmények is napról-napra enyhülnek, mégis a 'helyzet, a minden inditó motivumból kibontott tükörkép zavarosabb, mint valamikor. Berlinben ma drágább a pénz, mint volt hetekkel ezelőtt. London is nehezen indul neki a javulásnak. Bécs és Budapest némi javulást mutat. A jegybank legújabb kimutatása szerint az adóköteles bankjegyforgalom ujabb 55.912,000 koronával kevesebb, a váltótárcánál 31.753,000 korona a csökkenés. Olyan momentumok ezék, amelyekből bajos a javulásra 'következtetni, mert hogy kevesebb a benyújtás, annak az a magyarázata, hogy már nincs hitelkereső az országban. Az emberek hozzászoktak a nincstelenséghez. Tessék végignézni azokat a helyéket, a melyekben Szeged és a környék gazdasági élete hajdanta hullámzott. Most is üres újra a fórum; a piacot -csak egy-egy 'üzletnek, -egyegy karriernek összeroppanó, aláoml-ó tetőzete rázza föl. Nemrégiben Hiemesch Frigyestől, az Osztrák-Magyar Bank nagyváradi fiókjának vezetőjétől hoztunk a mostani gazdasági 'krízisről -egy nagyon érdékes nyilatkozatot. Ezúttal munkatársunk egy előkelő szegedi bankizgatót szólaltatott meg, aki teljes őszinteséggel, leplezetlen nyíltsággal a következőkben formulázta véleményét a közeljövő kilátásairól : — Mi lesz ősszel? Azt hiszem, ugyanaz, ami tavaly ősszel volt. Magas kamatláb, drága pénz. A négyszázalékos pénzről ma ne is beszéljen senki Magyarországon. Olyan- időket -élünk, aimikor kezd már indifferens lenni, hogy drága-e a pénz, csak legyen. Hát én azt hiszem, legalább a jelekből sejtem igy, hogy őszre1több lesz a pénz, de nem lesz olcsóbb. Az állam már négy és félszázaléknál tart s zálogintézetek öt százaléknál s az Osztrák-Magyar Bank még legalább két hónapig fönn akarja tartani a 'hat százalékot. A pénzpiacokon nagy kereslet lesz. Pénz kell a Balkán államainak, Magyar-országnak, Ausztriának, Oroszországnak, a magyar városokról és a magántőke szükségleteiről nem is szólva. -Szóval lesz Ikinálat, de erős kereslettel szemben. íme, egy érdékes jóslás az ősszel. Hogy igy történik-e, azt minden jel valószínűvé teszi. Szóval azt már majdnem tudjuk, hogy mi lesz ősszel a pénz-piaccal, hanem azt, hogy velünk — kereskedőkkel, iparosokkal, tisztviselőkkel és más -embertársainkkal — mi lesz, azt nem is sejtjük. Homérosszal, ugy vagyunk sokakkal, kiket a hagyomány nagy m-üvészekül állit térdhajtó tiszteletünk elé, és sokan, kik művészi átérz-ésre fogékonyabbnak merik magukat Ítélni az elfogult öreg angol tudósnál. Sokakban gyönyörködünk vagy elhitetjük magunkkal, hogy gyönyörűségünk telik bennük, kikkel szemben ez érzésünk csakis eltökéltség, s vagy gondolat vagy bátorság nélkül való meghajlás a hagyomány tekintélye előtt. Idegeinket hihetetlen könnyűséggel -csalja meg a sugallat — hogyne csalná meg ép azt a ifajta Ítéletünket, a művészit, m-ely tisztára eltökéltséggel, fegyelmezett függetlenséggel idegek munkája? De ha, megfordítva: kellő ugy 'ülünk neki olvasásuknak vagy ugy fogunk hel-e nézésükbe vagy meghallgatásukba, hogy -csak az tessék bennük, ami igazán tetszik: nem eggyel szerbben -feltámad 'bennünk a szentségtörő kérdés: ugyan mi tetszhetett -ezen a mi szegény -apáinknak, őseinknek vagy hajdankori embertársainknak?! Itt van példának a derék Petrarca. Az irodalomtörténetnek legki'hivóbb incselkedése, hogy történeti hatás, nyelvi jelentőség s időbeli sorrend -az olasz 'irodalom történetéhen ezt a férfiút elutasithatlanuil melléje állítja épen Daniénak és Boccacciónak: egyiknek a legif-en'séges-ebb, másiknak a legüdítőbb jelenségnek, kikről azon időkből müvészis emberi mintáinkról emlékezésünk maradt. Petrarca sem nem igazi költő, sem nem- igazi művész. Ne mis lehet költő, mert nem őszinte, nem is lelhet művész, mert -pedáns. Ki-eszelt érzelmeivel, kicsiszolt formájával típusa azoknak az irodalmi iparosoknak, kik manapság vagy akadémiai ódákat, vagy operett! versikéket irnak, aszerint, hogy a közönség mely rétegénél számítanak fogyasztókra, s az üzlet mely ágában igyekeznek -egyedáruságra. Megjegyzem, hogy én -ezen kortársainkról a világért sem akarok becsmérlően szólani; a fogyasztás azt mutatja, hogy szükség van rájuk, a szükség pedig jogot ad nekik az életre — s a kellő szerénység, maguk -értékelésében a kellő alázatosság határain belül, s valameddig maguk sem 'követelik, hogy munkájuk értékelésében az igazi művészek mellé állíttassanak: keresetük s munásságuk é-p oly tisztes, mint minden 'egyéb ipari foglalkozás. Áru Petrarca nem tekintette magát ilyen mesterembernek s joga v-olt, hogy ne tekintse, -mert mások sem tökintették annak. Ha ő maga kételkedett volna tehetségéiben s Ihivatottságában: ott voit egész kora, mely 'elandalodott az ő költészete báján; ott voltak társai, a nagy költők s nagy művészek, kik társuknak, sőt mesterükn-dk tekintették. Ha előre lát vala századokba: századok Ítélete erősitett-e volna meg önérzetében, s ha nem veti meg, mint a régi magyar krónika, a köznép együgyü csacsogását, erősítésül s igazolásul szállott volna fel hozzá e mélységekből költészetének viszhangja. Ez nem -lehet csalás s nem lehet képzelodés. Petrarca sem nem igazi költő, sem nem igazi művész, de az emberiség számos nemzedékre, s e nemzedékeken belül vezérlő s ihletett itéletü lángelmékre azon imód hatott, ahogy csak -a legnagyobbak hatását tudjuk elképzelni. Az életben sokszor találkozunk hivatalosan s a közvéleménytől -elismert -előkelőségekkel, kiknek ez elismertetését sehogy sem tudjuk tehetségükkel arányban levőnek tekinteni. Ilyenkor azt mondjuk, Ihogy nincs ugyan tehetségük, de megvan bennük az érvényesülés tehetsége. Miben áll e 'tehetség? Abban, hogy olyasmiket cselekszenek, amik az embereknek jói esnek. Ugy látszik, vannak költői, festői vagy egyéb ily szépművészeti alkotások, melyeknek szintén ez a tehetségük van meg. Nem jók, d-e jól esnék az embereknek, s valameddig az ember dk nagy többségének jól esnek, addig -olybá kell vétetniök, mintha jók volnának. A lélektan tudományának mai csudálatos nekilendülésében, melyben annyi kiváló elme kutatja a miiv-észet lélektanát is: néhány legkiválóbbnak érdemes volna magát a divat lélektanára vetni-e. Hisz-en máris megállapított igazság, hogy annak: mit érzünk szépnek, tartalma is természete csakúgy válTelefon 515. Kizárólag helybeli, hirneves asztalosmesterek által készített, elismert jóminőségű és bámulatos olcsó bútorok első kézből csakis az Egyesült Műasztalosok Butorraktárában (Szeged, Tisza Lajos-körút 19. szám alatt, Kertész pékkel szemben) kaphatók; esetleg részletfizetésre is