Délmagyarország, 1913. szeptember (2. évfolyam, 203-227. szám)

1913-09-07 / 208. szám

1913. széptertiber 13. DELMAGYARORSZÁÖ Rendet, rendet! — Rósa Izsó levele a szerkesztőséghez. — (Saját tudósitónktól.) Tegnap elvállaltuk és mai számunkban el is végeztük a hatóság kis munkáját: beszámolót adtunk a javadalmi bizottság ez évi munkásságáról. A beszédes tényekből — amelyekhez fölöslegesnek tartottuk a legkisebb kritikát is fűzni, — a munkateljesítések épületes sora rakódott össze. Kiderült a beszámolóból, hogy a javadalmi bizottság hónapok óta nem kapható arra, hogy a reá váró sürgős és fontos munkát elvégezze. Ma ebben az ügyben levelet kaptunk Rósa Izsó őr.-tói. A levélből egyéb épületes és érdekes dolgok is kiderülnek, a melyekre Rósa Izsó oitán még szót kérünk. A levél ez: Tisztelt Szerkesztőség! Becses lapjuknak ma megjelent száméban a javadalmi bizottság ülésének eredménytelensége miatt a bizottság tagjai jogosultnak látszó megrovásban részesültek. Minthogy ezek között az én nevem is szerepelt, indíttatva érzem magamat annak a kijelentésére, hogy az üléstől való távolmaradásomat az a körülmény okozta, hogy ugyanarra az időre volt a SzegedCsongrádi Takarékpénztár igazgatósági ülése is egybéhiva, melyről ezen intézetnél viselt állásomnál fogva el nem maradhattam. Fölhasználom ezt az alkalmat annak a megemlítésére, hogy a törvényhatósági szakbizottságok egybehivásának módja körül tapasztalt szabálytalanságok még olyan bizáttsági tagokra nézve is megnehezítik, sőt néha egyenesen lehetetlenné teszik a bizottsági üléseken való megjelenést, akik a tagságukkal járó kötelességeket komolyan veszik is azoknak lehetőleg megfelelni Iparkodnak. Sürün megtörténik, ihogy a bizottságok ülései annyira összetorlódnak, hogy azok a tagok, akik több bizottságnak is tagjai, csak egyik bizottságban jelenhetnek meg, mig a többitől távol maradni kényszerülnek, holött ez az összeütközés el volna kerülhető, ha az ülések ideje megfelelőleg nyilvántartatnék. E mellett arra 'való tekintettel', hogy a bizottsági tagok nagy része a maga élethivatásából való kenyérkeresetével is kénytelen foglalkozni, az ütések ideje is nagyobb körültekintéssel volna megállapítható. S mindezeken felül a meghívók nagyobb szabatossággal volnának kiállitandók; mert megtörténik, amint ez most is megtörtént, hogy a bizottsági tagok egy része délután 4 órára, másik része pedig délután 5 órára volt meghiva. Szeged, 1913. szeptember 6. Tisztelettel: Rósa Izsó dr. A közigazgatás egyes vezető faktorainak munkásságára a legsúlyosabb kritika ez. Mert olyan embertől származik — meg kell mondani, — aki a tagságával járó kötelességeket komolyan veszi és azoknak lehetőleg megfelelni igyekszik és aki1 nem bíráskodnék igy, ha erre tények nem kényszeritenék. Ezekre való hivatkozással felhivjuk aktánkra a polgármester figyelmét. Egyáltalán jó lesz, ha a polgármester ur fokozottabb figyelemmel fogja kisérn'i a bizottsági ülések rendszerét, amelyek rendszertelenségében nagy szükség van egy rendteremtő, erős kézre. Hiszen ép a I)éjmagyarország-'ban jelent meg egy-két nap előtt nyilt levél a polgármesterhez, amely fölhívja a közigazgatás érdemes fejének figyelmét arra, hogy a mai napig sem hivtá'k össze a szervező bizottságot olyan ügyben, amelyet szeptemberig dűlőre kellett volna juttatni. Hát ez is lehetséges? Az öszi ülésszak részletes programja. (Saját tudósítónktól.) Tudvalevőleg a király október 10-i'kéig napolta el a nyár elején az országgyűlést, október 10-ikén tehát már ülést fog tartani a képviselőház és a főrendiház. Aminap hire járt, hogy október 15-én már össze fognak ülni a delegációk Budapesten. Ez azonban ma már kizárt dolognak tekinthető, mert kétségtelen, hogy az osztrák kormány a delegációk ily korai összehívásához nem járulna hozzá. Az osztrák parlament őszi munkaprogramját ugyanis tegnap óta már egész részletesen ismerjük. Lecher dr. brünni képviselő nyil't levelet intézett az osztrák kormányhoz az őszi program ügyében és Stiirgkh gróf, osztrák miniszterelnök ugyancsak a nyilvánosság előtt adta meg a választ Lecher dr. kérdéseire. Az cjsztrák munkaprogramból bennünket csak annyi érdekel, hogy október vége vagy november eleje előtt nem hivják össze az osztrák (parlamentet és igy a delegációkat sem lehet összehívni előbb, mint november 5—10-ike között. j A mi képviselőházunk tehát október 10-ikétőI október végéig vagy november első hetének végéig zavartalanul tarthat üléseket és munkálkodháti'k, amennyire csak el fogja látni munkával a kormány. Mivel a nyári ülésszak befejezése előtt mindent elvégzett a képviselőház, ami eléje került, az őszi ülésszakon csakis uj javaslatokkal foglalkozhatnak. A részletes program voltaképen ma még ninos teljesen összeálilitva, aminek oka az, hogy előre senki nem tudhatja, mi jön közbe és hogyan alakul a helyzet. , A választókerületek uj beosztásáról szóló törvényjavaslat volna a legsürgősebb, de ez a javaslat még nem készült el. Legkésőbb tozik ismereteink változásával, mint azé, hogy mit érzünk jogosnak, erkölcsösnek s igazságosnak. De érdekes volna ugyanily törvényszerűen kiszűrni, hogy mi az és vari-e egyáltalában a világon az az általános emberi, amiről Goethe idejében annyit beszéltek; vagyis mi az a szép, ami minden időkben s mióta emlékezünk, egyformán a szépség hatásával volt az em'beri érzékekre, függetlenül az idők váltakozó divatjától? Ez egyszerűnek tetsző kérdés, csak az benne a kényes, hogy körülbelül ellentmondás, mert majdnem azt kérdi: mi az, ami minden Időkben a szép érzését keltette föl az emberekben, függetlenül attól, hogy mi kelti föl bennük a iszép érzését?! Mert amily igaz, hogy a tekintély sugallata sok divatja mult szépséget fogadtat el szépség gyanánt a lelke mélyén unatkozó unoka előtt, olyan igaz az is, hogy a divat nem puszta sugallat; hogy keletkezése s 'uralma idejében az, ami divat volt, valósággal s a tekintély sugallata nélkül is tetszett az embereknek; hogy megragadta s elandalította őket, hogy viszharigzott leikükben s belemarkolt idegzetükbe, oly hatalommal, mely érthetetlen az unoka előtt. Különösen érthetetlen, :ha épen olyan régiekről van szó, kiknek nagysága s tensége még az unoka Ítéletében is változatlan épen ragyog; kiknek elméjéhez s értelméhez a mai ember is ugy tekint föl, mint legfejlettebb példájához az emberi lélek képességeinek, liyen f-setekben különösen bele keli őrülnünk abba, ha tudomásul vesszük, miben tudott gyönyörködni például Lionardo, kit értelem, Ítélet s izlés dolgában az emberiség legnagyobb nevelői közé kell számitanunk még akkor its, ha, amit inkább csak sejtek és bizonyítani sem; tudok: ba elméleteinek s kitalálásainak egy része nem az ő maga elméjében termett, hanem az araboktól tanult lett volna. Lionardónál, az ő feljegyzéseiben, számos anekdota is található, amiket a nagy ember itt-ott hallott s amiket bizonyára nem jegyzett volna föl, ha nem mulattatják s nöm gyönyörködtetik. Nos: ezek az anekdoták oly együgyüe'k, oly alantasak is kézzel foghatók, hogy hozzájuk képest a lőcsei kalendárium csupa Anatole France-i célzás, finomság és 'irónia. Valamennyinek a hagyományos megadta neki a csattanója; mind a körül forog, hogy miután egyik ember a másikat lemaTházza, a másik milyen módon adja tudtára az egyiknek, hogy emez a marha s nem ő. Ezenfelül ez anekdoták a nagy Lionardo előadásában még hosszadalmasak is; oly nehézkesen vannak elmondva, hegyük ugy elvész az előadás s az elmélkedés körülményességében, Ihogy terjedelmére a mai iró nagy lelki események taglalaiát meri csak szétlapítani. S Lionardónak imindez tetszett! Lionardót ez megnevettette! A Lionardo értelmét e fordulatok megcsiklandozták .s a Lionardo formaérzékét e megszerkesztés kielégítette! Foglalkoztatta, megkapta s kielégítette, csakúgy, mint áhogy a Petrarca költészete századokon át valóban gyönyörködtetett, valóban meghatott, elandalított, még bátortalan, szinte bocsánatkérő utánzásra is serkentett olyan művészeket s elméket, melyek az értelem fellegvárában, a művészet kincsesházában nagy magasságban s dus gazdagságban tündökölnek a Francesco Petrarca földszintes pipereboltja fölött! 'Holott a mii mai érzésünk szerint Francesco Petrarca sem abszolúte, sem relatíve nem nagy költő, mint ahogy nem tudjuk sem abszolúte, sem relatíve nagy férfiúnak tekinteni azt a Holubárt, kit pedig Hollós Má\ tyás, a nagy, az átható emléjü Holló Mátyás méltónak itélt arra, hogy fegyverét öszszemérje vele. Mert a mi mai érzésünk szerint a testi erővel való mérkőzés a parasztok, a gyerdk s a vademberek dolga s egymást nem e szerint mérjük — Hollós Mátyás azonban még e szerint is mérte s ez azt mutatja, Ihogy akármily Mátyások vagyunk s tudtunkon kivül mindannyiunkon bennünk lakik egy rész aznapi Holubár is. Értesítés. Telefon 1203. sz. ... i. —. Kárpitos áruK bárH'tneK rfrzktfizgtftrc is Dús választék kész díván, ottomán, matracok, garnitúrák stb. — Javítások jótállással szaksze:: rüen és olcsón eszközöltetnek. :: :: kárpitos-üzlet :: Kossut Lajos-sugárut 6. szám,