Délmagyarország, 1913. szeptember (2. évfolyam, 203-227. szám)

1913-09-02 / 203. szám

6. DELMAQYARORSZAO - - — 1913. szeptember 2. mar-asoan .felszedve horgonyait, tavaly októ­ber 15-én Újvidékre érkezett, ihol november 15-éig tartózkodott, miajd téli tartózkodásra a ti teli kikötőbe vonult vissza, alhonnain ez év i március 15-én ismét Újvidékre érkezett, ahol vasárnap délután 5 órakor megkapta a ten­gerészeti parancsnokság távirati utasítását, hogy másnap, hétfőn, reggel 8 órakor szedije fel horgonyait és vonuljon be aiz óbudíai kikö­tőbe, amelyet szokatlanul (hossza időre: tizen­egy hónapra hagyott volt el. A tengerészeti parancsnokságnak a leszerelést elrendelő táv­irati utasítása váratlanul érkezett és a dunai flottilla már 2—3 nap múlva Budapesten tesz, hol a teszereleás hamarosan megtörténik. A kereskedelmi oktatás kongresszusa. — Most kezdődött meg Budapesten. — fiSaját tudósitómktál.) Zajtalanul, a han­gos csoportosulást kerülve, feltűnést alig keltve tartja tanácskozásait Budapesten, a tizedik nemzetközi kereskedelmi oktatásügyi .kongresszus. Pedig a tegnapi megnyitó ün­nepség a Zeneakadémiai termeiben, .sok száz részvevőjével, a gyűlés lelkes és emelkedett hangú lefolyásával máris azt igazolta, hogy a kongresszus nagy sikert jelent a magyar szervező bizottságnak, amely most is szaka­datlanul dolgozik a vendégek kellő ellátásán s vele fővárosunk hines vendéglátásának csor hi ítatln,ri jó nevén. A megnyitó ülésen megjelent Harkányi báró kereskedelemügyi miniszter ós Janko­vich Béla kultuszminiszter egész vezérkará­val: Benedek Sándor államtitkár, Gopcsa László, Morlin Emil, Gönczy Mór miniszteri tanácsosok, Erődi Béla udvari tanácsos, Schack Béla, Kirchner, .Béla főigazgatók, Mosdássy Imre, Körösi Henrik tanfelügye­lők képviselték a közoktatásügyi minisztériu­mot. ,A tudományos álét számos kitűnősége, kőztük Grósz Emil -egyetemi tanár, Radisics Jenő miniszteri tanácsos, az Iparművészeti iMuzeum igazgatója, Gaul Károly, Szuppan Vilmos igazgatók ültök a közönség soraiban. Az elnöki széket Matlekovics Sándor dr. titkos tanácsos foglalta el ideiglenesen. Ste­gemann (Braunsöhweig) indítványára aztán Matlekovics lett a kongresszus, elnöke. Az al­elnöki tiszttel iStegemannt, Léon Samgmat-t (Bordeaux) és Gelcich Jenőt (Trieszt) bízták meg. Titkárok lettek Márki Hugó dr., Duver­dier Alfréd ós Jollaind Artúr. Matlekovics Sándor megnyitóját magyar nyelven kezdte, majd franciául és németül folytatta. Indítványára íhótíoló táviratban kö­szönték meg a királynak, hogy a kongresszus iránti érdeklődésből ,a tagokat a-hiéffői udvari •estére meghívta. A kormány nevében Jankó­vich Béla kultuszminiszter magyarul és franciául üdvözölte a vendégeket ós fejteget­te a kereskedelem ós a kereskedelmi oktatás nagy nemzeti ós nemzetközi jelentőségét. Festetich Géza gróf lelkes ós választékos sza­vakkal fejezte ki a főváros örömét azon, hegy az előkelő gyülekezetet falai közt üdvözölhe­ti. Saignat, a kongresszus állandó bizottságá­nak háláját-'tolmácsolta a szíves fogadásért. A kongresszusok első szervezőjének ós doyen­jének szavai nagy hatást keltették. Gelcich Jenő József királyi hercegnek, a fővádőnek, a miniszterekntek, a kormánynak és a fővá­rosnak mondott köszönetet. Élénk visszhang­ra talált beszédének az a része, amely a kongresszusi tagok szerető (hálájáról biztosí­totta ,a szervező bizottságot. A napirend főtárgya Delombre volt francia kereskedelmi miniszter előadása volt. Az elegáns, rendkívül élénk, ékesen szóló ós temperamentumos francia hosszasabban fej­tegette a kongresszus célját, eddig elért ered­ményeit ós mostani tanácskozásához fűzött reményeit. A gyönyörű előadás viharos tet­szést keltett. Utána Matlekovics dr. az ülést berekesztette. A kongresszus ma kezdte meg részletes1 tárgyalásait a -Vas-utcai felsőkereskedelmi is­kola helyiségeiben, . _ , 'A, _ . Tagányi Sándorka halála körül. — A pankotai exhumálás után. — (Saját tudósítónktól.) Sándorkát fölbon­colták a pankotai kastély fürdőszobájában, bebalzsamozták és eltemették. Szép, egész­séges, magas növésű, kék -szemii, szőke fiu volt Sándorka, elegánsan öltöziködött, a Te­réziámulmba járt a grófi csemetékkel, lova, kerékpárja, autója volt, harminc millió ko­rona vagyon és kilencágú korona váromá­nyosa volt. Most .mindent itt hagyott a tiz­esztendős nábob. A poinnyt, -a harminc mil­liót, a grófi címet, a kétszázszobás kastélyt, a hercegnői maimát, egyszóval miiindent, ami szép és amiért érdemes élni. Sándorka el­követte azt a bolondságot, hogy egy napon megbetegedett és huszonnégy óra alatt meg­halt. Koporsójára még alig hullott le a rög, szárnyra kapott a fantázia, a pletyka és gyanú, amelyet az -a föltevés duzzaszt, hogy a kis nábob, Tagányi Sándor nem termé­szetes utón halt meg, hanem megmérgezték. Szegény szöghajú kis fiúcska, az ö szomorú esete felett nem lehet egyszerűen napirendre térni. Amilyen érdekes volt az élete, olyan nem mindennapi volt a haiáia is. Sulkovszky hercegnő volt az édesanyja a most elhunyt gyermeknek. Husz esztendős volt Ida hercegnő, amikor férjihez ment -édes­atyja jogtanácsosának a fiához, Tagányi Sán­dorhoz. Nagy szenzáció volt -ez Aradon. Ha Tagányiók megjelentek a korzón, a nyilvános helyeken, ,a .színházban, minden szem, miniden látcső feléjük volt iráyitva. Az ügyvéd férj és a hercegnő feleség (meglehetős exkluzív éle tet éltek, az arad.megyei motahilitásakkal egy­szerűen nem is érintkeztek, visszavonultak a fényesen .berendezett pankotai kastélyba ós .az óv legnagyobb részét ott töltötték. iAz eskü­vő után tiz hónapra áldása lett a házasság­nak, megszületett Sándorka. De fijagányiók élete még se volt boldog. Négyesztendieii házas életük szakadatlan láncolata volt az összetű­zéseknek, a lieves jeleneteknek, az indulatok cikázáisának. Ennyi robbantó akciónak termé­sztesen vélópör lett a vége. Igen ám, -de meny nyi izgalom, mennyi botrány, mennyi ügy­védi ifinrifangoskodiás tette szieimzáieióssá a bí­róság előtt folyó pereket! A pörök szakadat­lan láncolata következett; a válóper, a gye­rek bovaitélése iránti pör, gondnokság alá helyezési pör, stib. 'Sándorka halála nagyon rejtelmes és ugy látszik,.hogy dolgot fog adni a hümető bíró­ságnak. A halál oka állítólag gyomorhurut és veselob, amely hiiszoniniégy óra alatt vég­zett a gyerekkel. Nem érdektelen itt megje­gyezni, hogy ép most folytak a tárgyalások Tagányi Sándor és Sulkowszky Ida hercegnő ügyvédje között arra vonatkozólag, hogy a kis Tagányi Sándor anyagi1 érdekeit mikiépen biztosítsák. Arról volt szó, hogy Sándorka mintegy husz millió korona értékű vagyon­hoz jut, amelyet nagykorra jutásáig édesap­ja kezelt volna. Aradon ez a verzió, de bizo­nyosat senki se tud., mert Tagányi Sándor ebben az ügyben személyesen járt el, dolgába neon avatott be senkit ós igy az 'egyezségi tár­gyalásokról pozitív információja senkinek sincs. Azt se érdektelen megjegyezni, hogy a kis fiu betegsége előtti napokban Tagányi .Sándor képviselő hirtelen megbetegedett. Rosszul lett, nagy gyomorfájdalmakról pa­naszkodott, h-olott hosszú esztendők óta nem volt beteg és rendkívül mértékletesen él. A meg/betegdett képviselő csak napok múlva lett jobban. Nemsokára ezután a kiis fiu be­tegedett meg. A házbeli ek a két váratlan és gyanús esethői arra a feltevésre jöttek, hogy talián valami módon mérget juttattak a fiu táplálékába. Az apa erős szervezete ellent­állott az állítólagos méregnek, mig a fiu rneim tudott a kórral megbirkózni. Azt is nagyon furcsa dolognak tartják most utólag, hogy tíz-tizenkét nappal ezelőtt egy gyanús férfi mutatkozott a kastélybam, ide rövid néhány óra múlva eltűnt. Az illető nem ment he a kastélyba, hanem az udvar­ron ólálkodott. A család tagjai nem törőd­tek a dologgal, mert azt hittek, hogy a szolga­személyzet valamelyik tagját keresi. (Most összefüggést vélnek találni a gyászos ese­mény és a gyanús látogatás között. Eninyi nyuigtalanitó körülmény láttára, Tagányi Sándor .a büntetőtörvényköinyv 240. szakaszá­ra való hivatkozással a kis fiu holttestének 1felboncolását kérte. Az emiitett .paragrafus ugyanis azt mondja ki, hogy a törvényszéki orvosi boncolás olyan eseteidben is elrendel­hető, ha .az elhunyt hozzátartozói bűnvádi feljelentés nélkül ugyan, idie azt a gyanújukat fejezik ki, hogy a halálesetnek nem termé­szetes oka is lehet. Auszterveil László aradi törvényszéki or­vos igy nyilatkozott a boncolásról: — Ki lehetett mutatni vesehajt, továbbá lépnagyobbodást, valamint súlyos gyomor- és bélhurutot. Megállapitottuk, hogy a megna­gyobbodott szív a vesebaj folytán ráhárított nagyobb munkát elég jól győzte, de most a vesebaj hozzájárul egy relatív súlyos gyo­mor- és bélhuiriit, a halál, oka érthető. Mi feltételesen veselobot állapítottunk még a halál okául, de végleges véleményt csak Fel­letár Emil fővegyés'Z véleményének beérke­zése után fogunk mondani. A család -meg­nyugtatására, tov-állitá amiatt, mert mérgezé­seknél is előfordul ilyen szimptóma, mint a -milyet Tagányi Sándornál, észleltünk, fi elküld tűk a bélrészeket az -országos fő vegyészhez. Tagányi Sándorka. holttestét hét orvos bebalzsamozta a, pankotai kastélyban. Szom­baton különvonaton vitték a. tetemet Aradira ás -ott temették el a családi sírboltban. »A»8AE»>>ABSAR*BSFIIB8BB«KAMACI»IIABABAAICAIGBSAAI(SB8A>B Halálos szerencsétlenség a szegedi országúton. — Elgázolt egy embert a dorozsmai autóbusz. -­(Saját tu dásitómktál.) A .Szeged és. Doros­ma között megnövékédett személy-forgalmat az utóbbi időben két autóbusszal bonyolítják le. Az autóbuszok napjában többször teszik meg az utat, az egyik Szegeden, az üzletveze­tőség előtti téren várakozik, aniig megérke­zik Dorozsmáról az, autóbusz, aztán, elindul és Dorozsmán várja he .a másikat. Ma dél­ben a Dorozsmairól Szegedre jövő autóbusz, elütött -egy embert, aki halálos, sérülésével a közkóiházham fekszik. A szerencsétlenség ma déliben egy órakor történt. Az autóbuszt, amely rendes menet­sebességgel haladt a szegedi országúton. Cső György vizsgázott soffőr vezette. Ami,kor a hatalmas gépkocsi már közel volt Szegeidhez, .a soffőr észrevette, hogy az országút (közepén épen az autóbusz menet irányában egy em­ber álldogál és a földre néz. A soffőr először tülkölt hosszasan, de ennek njem lett meg az eredménye,, mert az ember meg sem mozdult helyéről. Ekkor Cső György elővette a szi­rént, die még annak a riasztó hangjaira sem mozdult meg a:z illető. A soffőr látva, hogy mindjárt ellóri az embert, teljes erővel fékezni kezdett. Ekíkor már csak 30—40 méterre' lehetett a gépkocsi az uto-n álló idégentől, aki esaik egyhangúan né­zelődött,, de semmiféle hajlandóságot nem mutatott arra, Ihoigy kitérjen a,z autóbusz elől. A soffőr mégegyszer a szirénhez ny-ult, de mi­kor látta, hogy ez nem használ, a motort is elállította hirtelen. Ekkor már a gépkocsi egé iszen odaért az emberihez, akiről a soffőr azon­nal látta, -hogy teljesen részeg. Dacára annak, hogy Cső mindent -elkövetett, hogy a gépet megállítsa, -az a homokos uton még néhány métert csúszott. A soffőr ekkor kihajolt az autóból és- a méig mindig ott álló embert fére akarta tolni a kezével az útból, de ugyaneb­ben a pillanatban az is megmozdult és az au­tóbusz előtt átaikiart dülöngélni a másik oldal­ra, Ebben a pillanatban történt a szerenlosót-

Next

/
Oldalképek
Tartalom