Délmagyarország, 1913. szeptember (2. évfolyam, 203-227. szám)

1913-09-02 / 203. szám

1913. szeptember 2. DELM AGYARORSZÁG 185. Bulgária lemondott Drinápolyról. — Általános béleremény. — (Saját tudósítónktól.) Most már mindkét részről hivatalosan is elismerik, hogy meg­kezdődött a tárgyalás Törökország és Bul­gária között Drinápoly kérdéséről. A bolgár kormány Savov tábornokot, Klatsev volt bel­grádi követet, Toncsevet és Nacsevics kon­stantinápolyi követet bízta meg a tárgyalá­sok vezetésévél. Oroszország zavaros ter­vei nem sikerültek és a hatalmak nem akar­tak beleegyezni abba, hogy Oroszország kü­lön akciót kezdjen Törökország ellen, sem abba, 'hogy pénzügyi rendszabályokkal kény­szerítsék engedékenységre a portát, Diplo­máciai körökben remélik, Ihogy a közvetlen tárgyalások hamarosan sikerrel járnak. A Vossi'sdhe Zeitung konstantinápolyi je­lentése szerint a tárgyalásokat azon az elvi alapon kezdik meg, hogy Bulgária már eleve lemond Drinápolyról. A mai napon még ezek a jelentések ér­keztek: Szófia, szeptember 1. A köz vetetlen tár­gyalás a porta és Bulgária között már meg­kezdődött. Hir szerint a törökök Bulgáriá­nak a szan-steíanói szerződésben megálla­pított keleti határát fogják a tárgyalás alap­jául ajánlani. London, szeptember 1. A Times jelenti Konstantinápolyból1: Törökország hajlandó Trácia északkeleti sarkát átengedni Bulgá­riának, határvonalul azonban a Szutfli-Musz­tafapasa-vonalat kérd Dimotikát és Ortakőjt bezáróan. A porta ezt a követélést azzal okolja meg, hogy ez a határvonal okvetet­lenül szükséges Drinápoly védelmére. Belgrád, szeptember 1. Péter király ma délután, Ribercka fürdőbe ment. Sándor trón­örökös néhány nap múlva elutazik a fran­cia Riviérára. Athén, szeptember 1. A király és a ki­rályné nyugatra utaznak. Elhatározták, hogy a trónörökös nem helyettesíti a királyt, mivel a legutolsó megszavazott régensségi törvény csak azt rendeld, hogy György ki­rály távolléte alatt Konstantin trónörökös he­lyettesíti. Ez okból Konstantin király távol­léte alkalmával is tovább gyakorolja az ural­kodói hatalmat. Belgrád, szeptember 1. A szerb sajtó­iroda jelentése szerint a kormányválságról szóló hírek alaptalanok. Pasics miniszterel­nök két (havi szabadságra megy. Távollété­ben Spalajkovics volt szófiai kövei vezeti a külügyminisztérium ügyeit. Pasics minisz­terelnök holnap reggel Bécsen át Marienbád­ba utazik. Szófia, szeptember 1. A hadügyminisz­ter elrendelte, hogy a Bulgária területén, tar­tózkodó szerb hadifoglyokat hozzák Szófiá­ba, ahonnan Caribrodba szállítják őket és ott átadják a szerb hatóságoknak, amelyek vi­szont átadják a Szerbiában őrzött bolgár ha­difoglyokat. Bukarest, szeptember 1. A spanyol kirá­lyi pár látogatást fog tenni a román udvar­nál. Beszélnek arról is, hogy a jövő évben a görög királyi család és a szerb királyi pár is látogatást tesz Bukarestben. Athén, szeptember 1. A Carnegie-alapít­vány által kiküldött nemzetközi vizsgáló-bi­zottságot fölkérték, hogy Miljukovot, akinek állásfoglalása Bulgária érdekében közismert, más taggal helyettesítsék. A bizottság azt válaszolta, hogy összes tagjai szolidárisak. A bizottság munkája tehát meghiúsultnak tekinthető. Kelemen öéla beszámolója. Vasárnap délelőtt tartotta meg beszámolóját a Felső­tanyán Kelemen Béla dr. Szeged második kerületének országgyűlési képviselője nép­gyűlés keretében, Beszédében követelte a népjagok kiterjesztését. Szerinte Kossuth Ferenc iránya az, amelyen alkotni, építeni akar, rombolás nélkül. Mert boldogság, hata­lom, jólét csak a nemzet és az uralkodó összhangjából fakadhat. Üdvözli a felsőta­nyaii polgárságot, amely polgárság hűséggel szolgál abban a táborban, amely tábor az alkotmányos és törvények rend (helyreállí­tásáért, a népjogok kiterjesztéséért, az or­szág álilaimi függetlenségének teljességeért és gazdasági önállóságáért folytatja a har­cot. A képviselő éltetése és beszéde után Sőreghy Mátyás dr. tartott összetartásra és harcra buzdító /beszédet „s a népgyűlést Faj­ka Lajos dr. zárta be, kihirdetvén a felsőta­nyai választó polgárság határozatát, amely szerint a tanya nélpe támogatja a nemzet jogaiért küzdő ellenzéket és ragaszkodásá­ról biztosítja Kelemen Béla dr.-t. Ebédre a függetlenségi pártköriben gyűlt össze a vá­rosi vendégekkel a felsőtanyai polgárság, a hol több felköszöntő hangzott el. A városi „zene-iskolában". — Tűrhetetlen állapotok. — Nincs elég hely a növendékek részére. — (Saját tudósítónktól.) Hétfőn délután sé­ta-köratat tettem a szegedi városi zeneisko­lában. A .benne uralkodó tarthatatlan állapo­tokról már annyit és .annyiszor írtak a la­pok, hogy séta-körutamtól nem sok uij dolgot remélhettem. Valamit azonban mégis. Javá­ban folynak a Ibeiratkozások, a szülők) dél­előtt és délután szakadatlanul ostromolják a zeneiskolát, már edldig is mintegy háromszáz növendék jelentkezett az uj tanévre, mivel pedig a zeneiskola körül a .Demeter-templom 'bontása miatt akkora a felfordulás, mintha Baibylon-tornya omlott volna össze, hajtott a kíváncsiság, vájjon hogy lehet egy olyan is­kolában, ahova b©porzik a rengeteg lehulló tégla, körülötte döngnek a csákányok, kat­tognak a .kalapácsok, .nyikorognak a talyi­gák, zörögnek a szekerek, hogyan lehetséges egy ilyen .iskoláiban tanévet kezdeni, három­száz növendéket tiz 'hónapon át ebiben az esze­veszett tohuböhuban tanítani? .Kívülről ds ugy fest már az egész isko­la, hogy az emlber csodálkozni .kénytelen, nem pirul-e el szégyenéiben a kapu fölött sze­rénykedő .felírás: városi zenéiskola. Délután öt óra van, de mindig jönnek szülők, ujabb és ujabb növendékekkel, jönnek ós mennek aiz .irodában, amely most a folyosón van. Ali: .egy ikorcsmazölid hosszuasztaliból, mindkét ol­dalán székek sorakoznak, bizonyosan a tanári kar szokott itt konferenciát tartani. Egy fia­talieimbler ül az asztalnál, egyedül, irja a jelentkezőket. Mikor ez megvan, 'betessékeli a szülőket az igazgatóhoz, aki az egyik föld­szinti „zongoraf-teremiben" ül és nyugtázza a beiratási, meg egyiáb dijakat. Kérdezem a hosi^cu .asztalnál Ülő fiatajjemibert: — Hol van az iroda? — Ez az iroda kérem. — Itt a folyosón? — Itt a folyosón. — És az igazgató ur szobája? — Ez .a zongora-terem itt, tetszik látni, bent ül az igazgató ur. — .Hány tanterem van összesen? — Tizenegy, .hat a földszinten, öt az eme­leten. — Háromszáz növendéknek? — Igen. — Hiszen nem .férnek el. — Nem férnek el, débát ... az idén már muszáj. Tudniillik, .amiket a gondnok — unert ő volt — tantermeknek nevezett, azok nem egyebek három-négy méter széles ós öt-hat méter Ihosszu sötét, nedves szobáknál, ame­lyekben az egész bútorzat égy-ógy" zongora, vagy cselló, aztán Popper Dávid arcképe en miniatűr, két szék és némelyikben kályha. Továbbá erős pinjceillat, amely ráfekszik az ember torkára, mint a pipadohány. — De hiszen itt íkész veszedelem tartóz­kodni — szólok a kisérőmiliez, — .Nem épen kellemes., ide nyitva lehet tartani az ablakokat. — No-.no, télen talán mégse, pláne taní­tás közben. — Ojjé, hozzá vagyunk szokva. Az igaz­gató urnáik már nyolc év óta nincs kály­hája. — Ne mondja. — Igen kérem. — És miért? — Nem kap. — Nem ad a város? — Nem . . . vagy tudom is én . . . Majd egy fehérajtós, 'földibevezető nyílás­hoz érünk, ahonnan irtózatos büd,ősség öm­lik kifelé. — Hát ez micsoda? — Ez kérem, pince volt valamikor. Most pockok tanyája, szemétgödör, ami tetszik. — Nini, ez az ajtó meg egyenesen az ud­varra nyílik. — Igen, tessék. Kinyitja. Téglabuekák tömege között ál­lunk. — Ez az uldlvar? —Nincs most udvar. iA szép ifákat is ki­vágták, mert bontanak. Körülbelül negyedóráig tartott a séta. Valami ujat még is csak tudok már monda­ni. Azt, bogy eddig láttam a zeneiskolát, mint .korhadt, rozzaut, .málló-repedező épüle­tet, 'de romok között, körülvéve óriási tégla­hegyeklkel, ifagerendákkal, kocsikkal, dolgozó, kiabáló munkásokkal, igy még nem láttam. És éhben az épületben akarnak tanítani .kö­zel egy esztendeig, amikor nemsokára hatvá­nyozottan nagyobb lesz körülölte a felfordu­lás, mint most. Amikor október elején, a ja­vadalmi hivatal épületét is, amely folytatása a zeneiskolának, bontani .kezdik ós addigra •Valószínűleg a fogadalmi templom alapozásá­hoz is hozzáfognak. Szinte hihetetlen, bogy á tanári .kar vállalkozik rá, hogy ilyen kör­nyezetben háromszáz növendéket oktasson, tanítson, — zenére. Hiszen szó volt róla, hogy a Demeter-templom bontásakor kitelepítik á városi zeneiskolát, még pedig épen egy tava­szi tanácsülésen tették szóvá s azóta is szá­mos közgyűlésen sürgették ezt a városatyák. Ha azt akarja a város, hogy a zeneiskolában mind a növendékek, mind a tanárok egészsé­ge biztonságban, a tanítás pedig lehetővé le­gyen, akkor haladéktalanul, mielőtt még a tanév megkezdődnék, gondoskodni kell az is­kola áthelyezéséről. Érthetetlen, hogy épen a zeneiskolával szemben zárkózik el a tanács szinte következetesen, amikor például a vá­rosi felsőkereskedelmi iskolának tudott he­lyet szorítani a polgári lányiskola épületében, mert a Jerney-házat a tanulók érdekében nem tartotta alkalmasnak. Csak épen a zene­isik ola az ő mostoha gyermeke. Ugy halljuk, ihogy a legközelebbi .közgyűlésre interpellá­ció is készül a városi zeneiskolában uralkodó lehetetlen állapotok miatt. A monitorok leszerelése. Amikor a Balkán-háború taiyaly ősszel kitört, hatá­raink megerősítésére és biztosiitására az óbu­dai kikötőből a Ibatárra rendelték a dunai flottilit, amely három nap múlva már a zi­monyi partokon vetett horgonyt. Itt a iflotti la azonban csak egy-két napiig maradt és ha-

Next

/
Oldalképek
Tartalom