Délmagyarország, 1913. szeptember (2. évfolyam, 203-227. szám)

1913-09-20 / 219. szám

1913. szeptember 21. DÉLMAGYARORSZAG 127. A kamarai titkárválasztás. (Saját tudósítónktól.) A Délmagyarország mai számában ártatlan kis ikroki jelent meg, amellyel bárkit is sérteni, vagy bántani legtávolabbról sem volt szándékunk. Ugy látszik, ezt az alapvető tendenciánkat ép a legilletékesebb helyen megértették, de nem tudták megérteni egy másik estilapnál, amely hívatlanul előáll és az újságírói érdek elmén, P. L. jellel cikket küld nekünk.. örvendünk, hogy a cikk uri és nyugodt tónusban van tartva. írójában, különösen a szignálás után Palócz Lászlót sejtjük. Zavarban is voltunk a cikk elolvasása után és tudván azt, hogy a kamarai titkárságra Palócz László is aspirál, bizony nem foglalkozunk vele komolyan, ha Palócz személye nem áll őrt, Palócznak, a cikkírónak elfogultsága mellett. Véleményünk szerint helytelenül cselekedett Palócz László, amikor a kamarai titkárválasztás ügyébe, ép két más lap dolgával kapcsolatosan' ugy avatkozott bele, hogy joggal állíthatja róla mindenki, hogy a saját malmára akarja hajtani a vizet. Éhez neki joga van, de akkor ne ugy tegye, hogy az újságírói' érdekek és értékek magas piedesztáljára állva, adjon másoknak oktatást. Bár az újságírói érdek védelmében és istápolásában nem egy véleményen^ vagyunk vele, érdemeit mindég készséggel ismerjük el, véleményét tisztelettel, fogadjuk. De ha szétnéz Palócz László alaposan, őszintén, és tárgyilagosan : meg fogja látni, hogy körülötte sok olyan dolog történt az utóbbi években, amelyek sokkal inkább megrontják és kompromittálják a sajtó tekintélyét, mint a mi, mai, kis krokink. Azt pedig egyszerűen nem hiszszük el 'és sokan vannak velünk egy véleményen', hogy „a sajtó szolgálat értékessége gondol a kis fiúra, aki annyira szereti az illatukat ... És akikor, ugy mint ma reggel, éreztem az illatukat, oly erősen, oly kábitóan . . . — Bácsi! — Ne sírj kicsikém, .a történetnek mindjárt vége lesz; mikor megéreztem, hogy most láthatnám az anyámat, a kertet, a rózsákat, már nem akartam meghalni, már nem lehetett meghalnom, összeszedtem, ami erőm csak volt és hivtam azt, akit öregek és itjak hívnak .a veszély pillanatában: „Mama". A négerek, akik vitték, hallottak valamit, meg ijedték és fölvittek a konzulátusra . . . Éppen ott volt a gonosz hajóorvos, aki halálomat jött bejelenteni, de ott a konzulátus jó orvosa ás. A rossz dioktor esküdözött, hogy halott vagyok és miniden áron azt akarta, hogy eltemessenek. De a jó orvos elhatározta, hogy megment és hisz te is tudod a tündérmesékből, hogy a jó szellémék győznek a rosszak fölött . . . Mit mondjak még? Pár naippal később már talpon voltam, egészséges voltam és néhány hónappal később az anyámat öleltem . . . — Luoette, hozd ide nekem azt a kis rózsaszálat, amelyik oly kedvesen ingatja fejét . . . Köszönöm . . . Ugy-e jó az illata? Ha majd sok idő múlva, nagyon sok idő múlva szagolni fogod őket, gondolsz-e majd néha az öreg bácsidra? szempontjából teljesen mindegy az, hogy ki mikor, hogyan, miként irt valamit". Lehet, hogy az érdekesség szempontjából mindegy, de ép az éftékesség szempontjából nem, a mely alól az etikai alapot kirúgni még sem lehet. Az 'értékességgel együtt jár a hitelesség és az újságírói pozíció, a hirszolgáltatás szempontjából a legérdekesebben megirt riport se tekinthető értékesnek, ha tartalma ép azzal billen egyszerre föl, hogy a védjegyet lehántják róla. Igazán nem kívánhatjuk, hogy a közönség higyjen nekünk, h.a mi nem olyanok vagyunk és nem ugy dolgozunk, hogy hihessen. Végül, ami a titkárválasztás kérdését illeti, — a vitáik és uz ügy mai stádiumában hangsúlyoznunk kell, — bennünket igazán nem vezetett személyi kérdés valakivel szembe, .szimpátia vagy antipátia. Azt szerettük volna, ha ebben az ügyben egy oldalról se környékezik meg ugy a kamarai elnökséget, hogy .az 'terrorizálásnak látszhassák. Nem tartjuk veszedelmesnok, ha pályázatot irnak ki, de viszont a titkári állásnak meghivás utján való betöltése nem olyan lépés, amit a lokálpatriotizmus kicsinyes szempontjai szerint szabadna elbírálni. Tudjuk, hogy érdemes szegedi emberék aspirálnak erre az állásra, de viszont hangsúlyoztuk és fentartjuk, hogy az állás betöltése kérdésében inkább fogadjuk el országos nevü közgazdásági tekintélyek véleményét és ajánlását, .mint olyanokét, akik egyébként bármily tiszteletreméltó véleményükkel ilyen tekintélyre nem tarthatnak , igényt. A titkári állásnák meghívás utján való betöltésénél csak egy ember sérelméről lehetne beszélni és ez Szabó Gyula, a kamarai másodtitkár. Akik nem voltak 'bent a kamarában. ezideig, hanem más pozíciók a í töltöttek be, azokkal kapcsolatban igazán nem lehet sérelmekről szólani. A másodtitkárt pedig — ugy halljuk — rekompenzálni akarná az elnökség. Azt szeretnők, ha a kamarai elnökségnek állásfoglalása mindenkit megnyugtatna. Hiszen a meghivás lényegileg választás, mert csak ,a bel- és kültagok hozzájárulásával történhetik meg, akik a döntésnél ismerni fogják, — hiszen máris ismerik — az összes aspiránsok nevét. Az előléptetés és a pályázat hirdetés ugyanilyen formaságok között történhetik csak meg és igy teljesen kizárt dolog, hogy bárki jogát is sérelem érhetné. Dr. Tonelli Sándor eddigi köztevékenységének ismertetéséből két lényeges adat kimaradt. Egy kamarai titkárjelöltnéJ épp ez adatok súllyal bírhatnak, miért is azokat a következőkben pótolom: Dr. Tonelli Sándor képviselte az Országos Iparegyesiiletet a londoni (1908.) és az amsterdami (1910.) szabad kereskedelmi kongresszuson és ezekről külön-külön terjedelmes jelentés ékben számolt be, amelyek a kongresszus napirendjére került összes kérdésekről alaposan informálták a magyar érdekeltséget. 1908-ban pedig Tonelli bejárta Montenegrót, Szerbiát és Bulgáriát, hogy a vámhábocu utáni állapotokról és a magyar ipar és kereskedelem kiviteli eshetőségeiről tanulmányokat szerezzen. Arról szóló terjedelmes jelentése is megjelent nyomtatásban (az országos iparegyesület kiadása) és széles körökben keltett feltűnést. Gelléri Mór. Védekezés a munkanélküliség ellen. — A jénai kongresszus tárgya. — (Saját tudósítónktól.) A szociáldemokrata párt jénai, kongresszusa ma tárgyalta a munkanélküliség kérdését. Timrn szociálistavezér a következő határozati javaslatot ajánlotta elfogadásra: A jelenleg uralkodó és állandóan emelkedő, .szokatlanul nagy munkanélküliség sürgős ren d sz a b ál y ok a.t Igényel a munkanélküliek nyomorának enyhítésére. Törekedni kell telkét arra, liogy a birodalom miniden egyes hatóságánál, valamint az egyes német államokban a tervezett és még be nem fejezett közmunkáik keresztülivitessenek, egyszeremind rendes árszabály szerint megfelélő munkaalkalom teremtessék. A szervezetektől elvárja a párt, hogy nagygyűlések rendezésiével a községi, és páriáimon ti képviselőket ily irányiu tevékenységükben hathatósan támogatják. Minthogy az állandó és időnként nagyobb arányokiban 'mutatkozó munkanélküliség a kapitalisztikus termelési mód következése és elválaszthatatlan kísérő jelensége, a munkanélküliség által érintett munkások tartás segítése csakis a szociális törvényhozás megfelelő kiterjesztésével válható. iA munkanélküliség ellen törvény utján való .biztosítást teljes egészében csupán a birokalmi törvényhozás alkothatja meig azon az alapon, melyet Drezdában 1911. évben a szakszervezetek kongresszusán egylhaniguan elfogadott határozat a/lápján a birodalmi gyű lés szociáldemokrata csoportja 1912. éviben a birodalmi gyűlés megnyitásakor indítványként beterjesztett. A munkanélküliség ellen való általános és kötelező Mztositás megvalósításáig a. községekben követni kell a munkanélküliek szakszervezeti támogatásához va ló községi hozzájárulást. E célból az egyes államok bevonásával miniden,ütt követelni kell a szükséges hozzájárulást. A munkanélküliség ellen való általános és kötelező biztosítás elérése csakis a munkásszeivezetefcnck politiikai és szakszer; vezeti meg,erősödésé vei lehetséges, miért ís a nagygyűlés felszólítást intéz valaanenynyi munkáshoz, lioigy csatlakozzanak a szakszervezetekhez. Ezzel az indítvánnyal szemben Molkenbuhr és Bock birodalmi gyűlési képviselők a következő módosítást ajánlották elfogadásra: A munkanélküliség káros gazdasági következményiéi a kapitalisztikius társadalom keretén belül csupán a valamennyi mlunikásra kiterjedt és hathatós munkanélküliség ellen való biztosítás által enyhíthetők. Bertennel szemben, aki helytelennek tartja a miilitarizrnusra vonatkozó reform-munkát, miután az egész rendszer megsemmisitéS'ére kell törekedni. Frank hangsúlyozza azt a régi párttant, amely mindig összekötötte a forradalmár alapelveket a reformista gyakorlattal. A gyakorlati munkának agitációs értékét nem szabad szem elől téveszteni. A vita többi része főként a körül forgott, hogy a képviselők fontos szavazások alikalmával hiányoznak a birodalmi gyűlésből, amellyel BntorVá;árlól( Telefon 515. Tisztelettel meggyőződhetnek arról, hogy dúsan - .... ^„ . « ^ felszerelt raktárunkban kizárólag sa- ((J/wlm jnRajZlalOjOl} ját készítésű, elsőrendű bútorok, íhiahi* w&p9 minden versenyt felülmúló árban, flHÍOrrciJTpTo — kedvező fizetési feltételek mellett m * i.« «a is - kerülnek eladásra. JZCgCll, TlSZa 19. (KerWsz pílftel Jzmbea )