Délmagyarország, 1913. szeptember (2. évfolyam, 203-227. szám)

1913-09-20 / 219. szám

4. DÉLMAGYARORSZAG 1913. szeptember 20. szemben a már ismert védekezéseket hozták föl. Mindamellett elfogódták a schwarzburg­rudolfstadtiak javaíslatát, amely szerint a képviselők kötelesek teljes számban a helyü­kön tenni a birodalmi gyűlésben. Továbbá el­fogadták Kollmark javaslatát, amely szerint a kongresszus örömét fejezi ki a berni kon­ferencia létrejöttén. vnmaabbabbbbaaabaiaaabbaiiaabbbaaaaabbnbbbbabbaanaba SZÍNHÁZ, bűvészet. Színházi műsor: SZOMBAT: A császár katonái, dráma. (Bemutató.) Páratlan V3­VASÁRNAP este: A császár katonái, dráma. Bérleteziinet. * A színpadi szerzők akciója. A Ma­gyar Színpadi Szerzők Egyesülete hétfőn es­te Molnár Ferenc elnöklésével közgyűlést tart a Müvészklubban. A tárgysorozatnak több érdekes pontja van. Ezen a közgyűlésen fogják kimondani a szerzők a többi között, hogy tantiémjeik egy százalékát önkéntes adó gvanánt egyesületük céljaira adják, hogy darabforditásra szerző ezentúl csak százalé­kos részesedésért vállalkozhatik és hogy színpadi szerző ezentúl nem léphet föl in­gyen fölolvasáson vagy más ilyen alkalom­kor, csak az egyesület utján,. * Bolondok tánca. (A Nemzeti Szinház mai bemutatójaj Bolondok tánca, Birinszky Leó müve, amelyet Herczeg Ferenc érdemes­nek tartott lefordításra, az oroszországi vi­szonyok jókedvű, majdnem bohózatos szatí­rája. A darah elején azt hisszük, hogy Ka­barovács kormányzó urnáik (Gál) csak házi bajain foigunk mulatni. 'Mert a kormányzó urnák a felesége (Kiss Irén), a'ki már nem áis olyan fiatal, de annál bolondabb, nagyon tüntet azzal, hogy Kozakov ur (Kürthy) a szeretője, ami eléggé kényelmes viszony, te­kintve, hogy Kozakov havi ötszáz rubel fize­tése fejében a kormányzó urnái lakik és kosz tol. A kormányzó ur is kényelmesnek talál­ja a viszonyt, mert mióta Kozakov ur náluk lakik, a felesége békében hagyja. Jaj annak, aki a kormányzót Iföl akarja világosítani! Lát ő eleget és nagyon ímeg van elégedve. Ez­zel a kormányzó ur el volna viigjátékilag intézve, ha nem volna — kormányzó, még pedig -oly kerületben, ahol kétségbeesésére egy csöpp forradalom sem akar nőni. Hogy ezen a baján is segítsen, titkára tanácsára merényletet követtet el maga ellen, a titkár ugyanis a levegőibe lő és ezt jelenti Pétervár­ra. Ennyi van az első ífolvonásban. A mo­dern drámai technika érteiméhen a máso­dik felvonás magyarázza az elsőt. Megtud­juk, hogy a kormányzóságban igen 'is van forradalmi kör, de ép ez vigyáz a. kerület nyugalmára, hogy békében élhessen. Koza­kov (1. fönt) főforradlalimár, aki á szerelmi robotot is ép a párt érdekében magára vál­lalta. A pártért mindent! :A szerző a forra­dalmárokkal nem bánóik sokkal enyhébben, maint a kormányizévail, ezek az idealista — bolondok. Mikor megtudják, ihogy a kormány zó ellen merénylet történt, elhatározzák, hogy Kozakov vállalja majd a merénylett, melyet szerelmi okokból történtnek fog állí­tani, hogy a forradalmárok tövább is béké­ben élhessenek itt. A .legmulatságosabb az­után a harmadaik fölvonás, midőn Kozakov beállít a kormányzóhoz és azt vallja, hogy ő a merénylő. Be végül mindén jóra fordul. A kormányzó megtudja, hogy itt van a fészke a forradalmároknak, de liogy azok alapjában jó fiuk; akikkel és akikből egészen jól meg lehet élni. Gál mint kormányzó igen mulat­ságos, de az egész előadás vlidáin tónusu, sokszor kacagtató, amiben Kiss Irénnek, Nagy Ibolykának, Kürthynek, de főleg Ró­zsahegyinek van része; de unitod olyan jók, VAradi Aranka, Bortosi, Remegi, Hajdú, Demjén, M. stb. Kedives estéje volt. ma a . Nemzeti Színháznak. * Lohengrín a Népoperában. Ma este mutatta be közönségének a Népopera a i Lohengrin-1 saját társulatával, teljesen ma- I gyár előadásban. A Wagner-opera, cintszere- j pót Arányi Dezső énekelte, aki ftzt a szerepet , Prágában már szintén nagy sikerrel kreálta. A főszereplők rajta kivül Adler Adél, Murá­nyi Erzsébet, Pajor Ödön, Bihar Sándor és Szántó Gáspár voltak. A zenékart Bemer Frigyes vezette. * Pompeji utolsó napjai. Pénteken volt a bemutatója Szegeden a világ legszebb mo­ziképének. Minden előadás alkalmával zsú­folásig megtöltötte a közönség az Uránia ter­mét. Minden csodásabb jelenetre tapsorkán volt a válasz. A közönség nem tudott betelni, a kép szépségeivel és figyelmüket mindvégig lekötötte az érdekfeszítő történet. Mindenki elismerte, hogy ez a kép messze fölülmúlja a Ouo Vadist. Á fölvétel bravúrosabb, a mese­szövés érdekesebb, Ezt a világ csodáját még csak szombaton és vasárnap vetítik az Urá­niában. A jegyek esalk arra az előadásra ér­vényesek, melyre váltattak. Számozott ülé­sek vannak. Vasárnap délelőtt tiz órakor is lesz előadás, ezt Sélhelyárakkal rendezi az igazgatóság, hogy a szegényebb néposztály is t megnézhesse ezt >a pompás képet. Jegyek előre válthatók elővételi díj nélkül az Urá­nia pénztáránál délelőtt 11—12 óráig. ^biibiibn»éi(ikiiishnbais8riimhss=7«flismaaiiarshbaeii). japán és az Unió harca. Tokióból nyugtalanító liirt kap a világ napok óta. E szerint a japán kormány elhatározta, hogy a jövőben az amerikai Egyesült-Államokból érkező mindennemű árura a mai vámnak a há romszorosát fogja kivetni. Ezt a roppant sú­lyú elhatározást egyelőre nem követi a gya­korlatban való materiális kivitel, Amerika portékáját egyelőre még a régi vámmal szál­líthatja az ázsiai kicsi, de hatalmas és ener­gikus országba, — a miikádó kormányának ez a lépése mégis nagyon jelentős, sőt egy kissé — megdöbbentő is. Amerika és Japán­ország között rendkivüi nagy mértékű a ke­reskedelmi összeköttetés, a japán kormány­nak ez az elhatározása több egyszerű tün­tetésnél, ez fájó részén: ejt sebet az Uniónak, a -— zsebén és ezt az Egyesült-Államok kor­mánya nem fogja szótlanul tűrni. Japánor­szágnak ez az erős. és elszánt lépése egészen érthető. Az Unió s kivált legnyugatibb álla­mai, Kalifornia, az utolsó években sokszor és súlyosan megbántotta Japánországot s Ázsia leghaladottabb emberi, faji és nemzeti büsz­keségét egyaránt sokszorosan megtaposta. A civódás eredendő oka tudvalevően az, hogy a japánok túlságosan befészkelték magukat az Ázsia és Ny u gat-Amerika között levő szi­geteken, hol ugyan az Unió az ur, de a te­méntelen japán erősen fenyegeti az amerikai uralmat. Az Egyesült-Államok kormánya, hogy gyöngitse a japán inváziót, tehetetlen­né iparkodott tenni a japánok számára a megtelepedést Kaliforniában, amelyet a mí­kédó népe valósággal elárasztott. Nemrég Kalifornia állam parlamentje törvényt hozott, amely szerint a japánok Kalifornia földjén nem szerezhetnek maguknak sem birtokot, sem házat, egy szóval semmiféle ingatlanra sem tehetnek szert. Ez a törvény nagyon' kel­lemetlenül érintette a japánokat, akik min­dent megtettek, ami diplomáciai utón mód­jukban állott, hogy ezt a törvényt lehetetlen­né tegyék és Byran, az Unió külügyminisz­tere el is utazott Sacramentóba, Kalifornia politikai fővárosába, hogy ott a törvényho­zókat Japánország iránt engedékenységre hangolja. Ez azonban csak külsőség volt. By­ran előre tudta, hogy útja eredménytelen ma­rad s csupán diplomatikus udvariasságból utazott Kaliforniába, ahol a japánokat sértő bilit 36 szóval 2 ellen ismét elfogadták és' most már jogerőssé tették. Ezzel megindult a komoly harc Japánország és az Unió között és ennek a harcnak első, jelentőségteles moz­zanata, hogy a japán kormány a kaliforniai be vándorlási törvénvre való feleletképen az Amerikából érkező minden árut háromszoros vámmal sújt a most lejáró kereskedelmi szer­ződés küszöbön álló megújítása alkalmával, j Ez a legfájóbb pontján éri az Uniót s az em­j beriség igen súlyos harcot várhat a két össze­) csapó ellenfél között. KALEIDOSZKÓP Szeged, szeptember 19. (A mozi martirja.) Kolozsváron a Pathe Fréres, párisi filmgyár mozifölvételeket csi­nált Csepreghv Ferencnek „Sárga csikó" ci­mü népszínmű véből. A fölvevő apparátus ja­vában berregett a Szamos partján, ahol azt a jelenetet kellett volna megörökiteni, amikor Csepreghy darabjában egy sereg asszony csónakból a Tiszába borul. Mozijáték helyett azonban igazi tragédia került a mozifilmre: egy fiatal) tizennyolc éves leányt, a kolozs­vári Nemzeti Szinház tagját halva húzták ki a habok közül. A mozinak tehát tegnap óta magyar vér­tanúja is van. Nálunk az első, nem első a vértanuk nemzetközi sofcadalmában. Abban az arányban, amint a moziképeken gyakoribbak­ká lesznek az eszeveszett bravúrok, egyre nő azoknak á szülészeknek és azoknak a szí­nésznőknek is a száma, akik hivatásuknak lesznek áldozatai. Régi jó időkben ki gondol­hatta volna azt, hogv a színészi pálya épért olyan halálos veszedelmeikhez tesz kötve, mint példának okáért a "tűzoltóé! Most már elér­tük ezt áz időt. A moziképek legnagyobb ré­szében van valamilyen „trükk", erre a trükk­re épül föl az egész darab, ez a trükk adja meg az illető képnek legnagyobb vonzóere­jét. Házégés vagv házbeomlás, árviz vagy szikliaróibbantás, vasúti összeütközés, repülő­gépen üldözés, őrült iram az utomobillal, a mely egy meredek szirt szélén állva marad és igy tovább. A moziszinészniek érteni kell a sportok .minden ágához, tudnia kell lova­golnia, automobilt vezetni, vállalkoznia kell arra, hogy ruhástól hideg fürdőt vegyen va­lamelyik folyóban, hogy vasúti hidakról rá­ugorjék áz alatta elrobogó vonatok tetejére, hogy fölszálljon a repülőgépen, hogy vágtató ló után, köttesse és ugy hurcoltassa magát árkon,-bokron keresztül. Természetes, hogy ennyi nyaktörő isten­kísértés közben nagyon, is gyakran megesik, hogy egyik-másik színésznek kom,oly baja történik és, sok veszélyes hivatás fekete név­sora mellett most már névsort kell nyitni a színészetnek is, amelynek eddig nem volt ilyen fekete névsora. A mi fekete névsorunk szegény Imre Erzsi nevével kezdődik. Élt ti­zennyolt évet . . . Viruló, szép fiatal leány életét követelte tőlünk elsőnek a fejlődő mo­zitechnika. És a szép fiatal holttest előtt az első gon­dolatunk ,az, hogy kit lehet ezért felelőssé tenni? Szükség van-e arra, hogy a mozi fil­mek nagyobb hatása kedvéért szegény színé­szeik és rosszul fizetett színésznők az életüket kockáztassák? Szükséges-e ezeken, a filme­ken az étetveszedelmeknek akkora realitása, hogy emberek csakugyan életüket veszitsék miatta? Ha abból indulunk ki, hogy a mozi filmben uj fajta művészeti terméket tiszte­lünk, meg lehet állapitani, hogy ennek a mű­vészetnek nincsen szüksége a hátborzonga­tóan rémes haílálveszedelmakre. A trükkök a legművészibb mozi filiman is csak az olcsó hatásokat szolgálják, csak arra valók, hogy ! ideges nőik a nézőtéren fölsikoltsanak, hogy beteg és terhelt idegzeteket az igért borzal­mak rettenetességével csábitsák be a színház­ba. Ezek a haJálveszedelmes trükkök tehát nem csaik tartoznak ahhoz, ami a moziban művészi, hanem épen ellenkezőleg, ellensé­gei ,a mozi magasabb és ,a művészethez köze­lebb álló föladatainak. Azonban tegyük föl, hogy a mozinak •szüksége van, ilyen művészi trükkökre. Ak­kor sem tudjuk megérteni, miért van szük­ség arra, hogy a halálos veszedelem ne csak a filmen lássák halálosan veszedelmesnek, hanem az életben, is csakugyan olyan, legyen? A mozi film annyi mesterkedést és ügyes trükköt enged meg, hogy az illúziókeltéshez nincs is tulajdonképen szükség a szereplők komoly veszedelmére. Hogy ennél a szeren­csétlen kolozsvári esetnél maradjunk, azt a csónak kiborulást meg lehetett volna .csinálni derékig érő vízben is, ahol a csónakban ülők a viz fenekére biztosan leállva, markírozhat­ták volna a vízbe merülő és fuldokló ember

Next

/
Oldalképek
Tartalom