Délmagyarország, 1913. szeptember (2. évfolyam, 203-227. szám)

1913-09-17 / 216. szám

94. dClmaQyarorszaO 1913. szeptember 14. ahol a rendőrség segélyével felkutatott és könyörögni Ikezdett, hogy térjék vissza hozzá, sírva borult a nyakamba ás azt mondta, hogy ő ugazán meghal, ha elhagyom. — Én szamár, kötélnek állottam ós viszisjzatértem Makóra. Csakhamar előállott a régi helyzet. Minduntalan azt hallottam, hogy feleségem Hirschl Fülöp halkeresikedővel megcsal, de én isohasem tudtam irajta kapni őket. Ekkor elhatároztam, hogy ügyesebb leszek, mint eddig voltam és január 4-én, egy szombati napom azt mondottam feleségemnek, hogy beutazok Szegedre bevásárlás végett, mert feleségem azelőtt is minden héten beküldött Szegedre. Mikor a feleségem meghallotta, hogy elutazom, láthatólag kellemesen érintette a hür. Nagyon előzékenyen felajánlotta, hogy kiíkisér az állomásra. Igy is történt. Együtt mentünk ki, de ón nagyon figyeltem és észrevettem, hogy Hirsdhil Fülöp messziről kisér bennünket a falhoz lapuira. Ugy tettem, mintha mit.se vettem volna őszire é.s a vasútnál megváltottam Szegedig a jegyemet. Feleségem .a perronra is kijött és miikor elindult a 'vonat velem, egy darabig uég utánam nézett. Ezt onnan tudom, hogy a legutolsó kocsiba ültem, mert az volt a szán dákom, hogy még a .raktárházaknál leugrom a vonatról, de nem lőhetett, meirt a feleségemet láttam, hogy kiállt a sínpár közizé és néz .utánam. Miikor a vonat elkanyarodott később, okikor a Maros-hidnál leugrottam róla és szaladva mentem vissza az állomásra. — Az állomáson megtudtam, hogy feleségem Hirsohl Fülöppel együtt kocsiba ült és elhajtatott. Én ekkor ahogy csak bírtam, ugy futottam hazafelé és előbb értem a lakásomra gyalog, mint ők a kocsival. Az ajtót felnyitottam, aztán berohantam ia szobába, az ágy alá bújtam ós zsebkendőt dugtam a számba, hogy a lélegzetem :ne legyen hallható. — Alig helyezkedtem el az ágy alatt, megérkezett a feleségem udvarié jávai. Ekkor máir egészen (beesteledett és feleségem nyájasan fordult Hiirschlkez: — Vacsorázzunk drágám, jó halat készitettem neked. — Én erre már iszonyú dühbe jöttem. Alig birtam türtőztetni magamat. Nekem vacsorára babfőzeléket főzött, a szeretőjének mag halat ad, nagyon hántott az ügy. Hirschl azonban, nem akart enni. Sietett a jó alkalmat (felhasználni, átkarolta az aszszonyt és szerelmesen ölelgetni kezdte. Az asszony meg egy csöppet sem ellenkezett, sőt . . . — Enne már teljesen elveszítettem az eszemet, kimásztam az ágy alól, felkaptam, ami a kezembe került, — egy vasaló volt, — és Hirschl .fejéhez vágtam. Aztán feleségemnek ugrottam, hogy mit tettem, azt nem is tudtam, ugy vették ki a kezemből véresetn. Hónapokig beteg vélt utána és nem rég gyógyult föl. Hnatyuk ezután sóhajtott egy nagyot, aztán őszinte lemondással folytatta: — Ilyen az cmllier! Fölgyógyulása után még .is kibékültem vele. Gondoltam megszenvedett bűméért. .Most Szabadkán élünk együtt, mert Makóról .kitiltottak ós egész uj életet kezdtünk. De azért, hiába, feledni nem tudok, bár nagyon szeretem az asszonyt . . . Ennyit mondott Hnatyuk a feleségnyuzó, a Tárgyalás előtt. ;< j, \ ér tárgy'al'ástróétetőtt tl| -órakor--nyitotta meg az elaiök.. A vádhatóságot Mprmáh:ú§3. nő dr. királyi ügyész képviselte. Súlyos testisértéssel és személyes szabadság megsértésével vádolta Hnatyiufc Ignácot, aki védőnőikül jelent meg. A beidézett tanuk közül Heibrun Józseífmié, Török Erzsébet, Takács Mari, Daka Istvánné, Daka István ós Török Bálint rendőr jelentek meg. Elleniben Hnatyuk felesége Fumkó Rózái, aki sértett is, inem jött el a tárgyalásra. A másik .sértett azonban, Hirschl Fülöp megjelent. A tárgyaló terem közepén a vádlottak padja mellett a bűnjeleiket helyezték .el: egy négy kilogramm sulyu vasalót, egy hosszú ruhaszárító kötelet ós egy éles kaszából fent kést. A tárgyalás megnyitása után az elnök fölolvasta m beidézett tanuk neveit lés konstatálta, hogy Hnatyulknié nem jelent meg. Erre az ügyész a tárgyalás elnapolását kérte. A tárgyalás elnöke helyet adott a kérelemnek és elnapolta az érdekes ügy tárgyalását. minden tanuló a legdivatosabb kalapokat, fehérnemüeket és nyakkendőket a legolcsóbb árban beszerezheti, LEMLE M. UTÓDÁNÁL, Kárász-u. és Klauzál-tér sarkán Kossuth-szoborral szemben. (I NEMENYÍNE FOGMÜVESTERME Kárász-utca 6a. sz. alatt létezik. Készít mindentéle fogmunkákat kaucsukban és aranyban. Vidékiek 24 óra alatt lesznek kielégítve. - Bármilyen Javítás hat óra alatt elkészül. 522 Gyárt!a:HERC?EG ÉsGErGfR . 1 caész.és kir. udvari szállító Budápesf^ KAPHATÓ MINDENÜTT,, • Ez is konkurrencia ... — Irta: egy szegedi iparos. — A postával mia levelet kaptunk: egyik ismert, szegedi Iparos ir egy esetről: s a közérdekre hivatkozva, kiérte sorainak leközlósét. A cikk olyan problémát tárgyal, ami már .fontos kérdés, s ezért egész terjedelmiében közre áis adjuk: Régente karddal), gy 11 oh méreggel, később golyóval fejezték ö,e -tos harcaikat az egyének, ina a /fegyverek ^máfblbafc ugyan, de talán jobban ölnek, miint amazok. Ma az önzés szolgálatába állította az alattomosságot, -a ravasz csűrés-csavarást, az igazság tudatos, de látszatra, helyes ellferditósét. Egyszóval a fegyverek a korihoz Idomultak, a melyben élünk. S ma a pártoskodás is más nevet kapott: az önzés .küzdelmét .nagyon tiisz tessióges jelentőségű szóval illetjük, azt mond váin .róla, hogy ez: a konkurrencia. A konlkurreneiát szentesitettie a kar. Szükségesnek mondja, hogy az emberek tülekedése révén a igazdiaisiági ; minden térien való élet fejlődhessék továj. előre, a,z ideál Is álliapot felié. Nagyon he!1 s. De nem szavad elfeledni, hogy itt is van eltévelyedés, amit közönségesen ugy hiivuink, hogy önző, nem tiszta konkurrencia, melynek ikiritériumát ép .az adja meg, hogy a konikurrencia a tisztesség által meg nem engedett módokat használ. A Ikionkurrenoiánalk ez ,a módja nem Ismeretlen (Szegeden sem. Ez az a,z önző ha.rc, amely öl, melyben a létért való harcosok közül sokan dőlnek M, ,aizt sem tudván, kitől jött a halálos döfés. (Ez a konkurrencia nem .anyagilag gyilkol, azaz ezt lis teszi, csakhogy közvetve, mert előbb végez az erkölcsi tisztességgel, amit lehetetlenné telsz s ennék nyomában jár a romlás. Persze, koinlkiunrencia -csak ott ll.eh.et, a hol tápja van. Talaja téhát neki elsősariban az ipar és kereskedelem, azután végeredményfben beszélhetünk versengésről az élet m/i/nden fázisában. Hogy pedig ez a pár sor ne marad j cin puszta .elmélkedés a konkurrencia feltett, idei,k tatunk egy jellemző esetet, amely Szegeden történt meg akkor, amidőn az ipair nagy •lehanyatlás előtt áll, amikor az iparosok panaszkodnak s ha a helyzet nem javul, télire a legnagyobb .nyomornak néznek elébe. Az egyik szegedi épitkezésnél történt, .hogy bizonyos munkálatokra, amelyek elvégzésére csak néhány szegedi iparos képes, két .iparos pályázott. Az egyi'k megkapta az e- ' z munkát, a másik pedig semmit sem ka tt belőle. Miikor ez a sdk kárt szenvedett m: iparos érdeklődött az ok után, amely mi őt teljesen mellőzték, a mnnkálatdkat kiiia .. vezető embertől .magától győződött meg .arról, hogy azért nem kapott munkát, .mert rossz információkai adtak felőle. Az az iparostárs, aki az egész munkát megkapta, nem átallottia azt a kárt terjeszteni ,a másik T;agyon derék, .lellikiismeretas .és pontosságáról .városszerte ismert iparos felől, hogy erkölcsileg képtelen a munkák elvégzésére. Persze, mert .a rosszat minden ember könnyebben elhiszi, miint a .jót, az állítás ellenkezőjéről senki sem .igyekezett meggyőződést szerezni s igy történt, (hogy a két iparos közül .az együk nem részesült a munkából Hát ez is konkurrencia. Valahogy jól meg kellene itt nyomni a tollat, hadd 'kiabálnának a hetük vastagságukkal. De hát ez eset vázlatos ileközlésáve! nem pellengére való állítás .a szándékunk, hanem az, hogy aki hibás, Iszálljon magába és ne feledlketzzéllc meg airról, hogy a jóllakásiban, az a szép, h.a •a lakomából egy diarab kenyérhez jutni, mást .i.s engedünk és rosszindulattal mohóságunkban nem vonjuk el mástól a falatot már csak azói t som, mert a kapzsiság mindig megárt: uz ember élrontj a miiátta a gyomrát.