Délmagyarország, 1913. szeptember (2. évfolyam, 203-227. szám)

1913-09-16 / 215. szám

Szerkesztőség Kárász-utca 9. Telefon-szám: 305. ELŐFIZETÉSI ÁM SZEGEDEM egész évre . K24- félévre . . K 12negyedévre K 6 - egy hónapra K 2r— Egyes szám Ér« M Wu ELŐFIZETÉSI ÁS VIDÉKEM K»- félévre . K14.oegyedévre K T— egyhóoapra K 240 Z*s*í min ára 1« Kíér. Xiaéáhivatal Kárász-utca «. Teiefon-szám: 305. Szeged, 1913. II. évfolyam 215. szám Kedd, szeptember 16. Várjuk a fordulatot. Macohiavelli irja egyik munkájában azt az okoskodást, hogy a jó politikus előbb összehúzza ,a nép nyaka körül a szenvedés, a nyomorúság, az üldözés kötelét, aztán — hacsak valamicskét is tágit rajta, boldogan arathatja le a hálás tapsokat. A véletlennek az a viszonylagos öszszejátszása, melyet közönségesen Sorsnak nevezünk, ugylátszik teljesen Macchiavelli tanítványa, azzal a különbséggel, hogy csak szűkíti, egyre szükiti a köteléket, anélkül, hogy reflektálna a hálánkra, hogy bármit is tágítana az egyre összébb szűkülő hurkon. Magyarországot az utolsó esztendőben, mint a viharvert, holtra sebesült vadat hajszolták a szerencsétlenségek kopói. Mikor — körülbelül egy esztendeje — kitört a balkáni vérfürdő, Magyarország egész pénzpiaca megrázkódott, mintegy megroppant a háborús szomszédság rettenetes ölelése alatt. A háborús feleken kivül talán egy államot sem rázkódtatott meg annyira a háború, mint a közvetlenül szomszéd Magyarországot. Hozzájárult ehez a belpolitikai anarchia, az egymásra torlódó szenvedélyes parlamenti harcok féktelensége, amelyek csak azért nem fajultak jobban el, mert az egyik rész határozottan beláthatta, hogy az ö ügye mellett semmi sem bizonyít. Igy őrlődött lassan az ország hitele, j kereskedelme, gazdasági ereje. Milliós cégek összeroppanásai, az ennek nyomában járó infernális kétségbeesés a kisebb veszteségekkel menekülteket is arra késztette, hogy ,az ujabb kockázatoktól óvakodjanak. Ez teljessé tette a pánikot s a pénz ugy eltűnt ebből az országból, mintha soha nem lett volna. A hurok, melyet a sors szorított az ország nyaka köré, még mindig nem akart tágulni, sőt még jobban összeszűkült. A balkáni háború első és második részletét követte a harmadik, a szövetségesek háborúja, mely ujabb kudarcokat hozott. A bécsi diplomácia óvatossága több százezer munkaerőt vont el majdnem egy évig az ország erejéből, anélkül, hogy ennek ellenértékeképen a legminimálisabb haszon is [ bejött volna az országnak. Közben tavasz, majd nyár lett és az ország nyakán még jobban összeszűkült a hurok. A tavasz rettenetes hóviharokat hozott, a nyár árvizeket, amelyek falvakat és megyéket tettek tönkre. Hideg, komisz nyár volt az idei. Most itt van az ősz, vége a háborúnak is és remény száll a szivünkbe. Talán leoldódik a hurok és föllélegezhetünk kissé. De nem! Itt az ujabb megpróbáltatás, itt a kolera! A háborúk sötét árnyéka, amely ott imbolyog feketén minden háború után: a kolera, besötétíti Magyarországot is. Az árnyék átsurrant a Balkánról hozzánk. Meghökkent rémülettel fogadjuk, amelyben azonban még mindig bent remeg az öntudatlan reménység, hogy a kolera nem fog nagyobb károkat tenni nálunk. Pedig tudjuk, látjuk, irtózva nézzük, hogy Romániában, Szerbiában, közvetlen határainkon ezrével szedi már áldozatait és immár nálunk is megkezdte munkáját, pontos kötelességtudással. És mégsem tudunk annyira megijedni, hogy az egész ország egy irtózatos, megriadt erőfeszítéssel útját állja a rémnek; nem tartunk eléggé össze, hogy mint egységes ellenfél zárkózzunk el előle; öszsze vagyunk marcangolva, teljes lethargiába estünk, a korábbi borzalmak és rémületek letiportak, elvették minden védekező erőnket egy ujabb ellenség rohama elől. Ha egy békében, jólétben pihent, gazdaságilag erős nemzetre ront igy rá a járvány, az kivédheti a támadását; ha be is jön, kiverheti az országból, megfeszített Irta Matyi. Scossa Dezsöné. Vidáman pattogott a tüz a kandallóban, kellemes meleget árasztva, dr. Darvay Jenő pazarul 'berendezett garcon-lakásában, a melynek falai visszhangzottak a jelenlevők vidám kacagásától. A házigazda nevenapját ünnepelték s a hangulat a legemelkedettebb volt, amikor az inas ijedten rohant 'be, hogy egy szegény asszony van az előszobában s mindenáron az orvos úrral akar beszélni. Darvay Jenő, a keresett fiatal orvos, kedvetlenül bár, hogy a mulatságot megzavarták, de azonnal távozott. Majd egy fél óra múlva, észrevehető meghatottsággal az arcán tért vissza az őt türelmetlenül váró cimborák közé. — Nos, mi történt Jenő? — kérdé legjobb barátja, a jó nevü iró, Horváth Ákos. S a többiek is feszült figyelemmel lesték Jenő feleletét. — Semmi különös! Hisz mindennapi történet, hogy haldoklóhoz hivnak, de ma annyira hatott rám ez, mert az érzelem világát ott látom megnyilatkozni, ahol különben csak hidegséget, érzéketlenséget tapasztalunk. Az a szegény asszony, ki értem jött, Iskola öltönyök, felöltük, costömSk fink és leánykák beteg gyermekéhez, egy süket-néma fiúcskához hivott, akin, fájdalom, de segiteni nem tudtam. Meglepett okos tekintete, édesanyjáért aggódó szeretete, akit sajnált itt hagyni. Mintha csak beszélt volna, oly érthetően könyörgött értelmes, kifejezésteljes szemeivel, hogy segitsek rajta s ne hagyjam el édesanyját. Pedig ezek a szánalomra méltó teremtések. akik sajnos, de gúnynak, megvetésnek vannak kitéve, a legtöbb esetben oly közönyösek minden iránt, hogy teljes öntudat hijjával vannak s képtelenek jobb. tisztább érzésre. Azért lepett meg ma a szegény gyermek lelkivilága, a tiszta öntudatnak megnyilatkozása. — Pedig tévedsz Jenő — szólt közbe a társaság kedvelt Pali bácsija, egy megcsökönyösödött agglegény, de a legmulatságosabb. legmelegebb szivii emberek egyike. — Én is ismerek egy ilyen siiket-némát s miután látom, hogy érdekel s tanulmányozod értelmi fejlettségüket, elmondom történetét, talán okultok s látni fogjátok, hogy ezek a szerencsétlenek igaz és melegen érző szivvel birnak. csak meg kell ismerni őket s szeretettel foglalkozni velük. Fáradsággal bár, de bámulatra méltó eredményt lehet elérni. — Halljuk, halljuk a történetet. Pali bácsi — sürgették a fiatalok. — Nos, figyeljetek hát, de előre megmondom, hogy ez nem olyan huncut história, amilyent te szeretnél hallani Gyula öcsém — fordult a csinos huszárfőhadnagyhoz, ki érdekelve figyelt Pali bácsira. — Jó, jó, ne jöjj zavarba öcsém, azért lesz asszonyokról is, szerelemről is szó. Matyinak hivták a történetem hősét. Más neve talán nem is volt. Árva, elhagyatott gyermekként nőtt föl a Tisza partján fekvő kis városban. Egy szegény özvegy asszony nevelte, amennyiben enni s fekhelyet adott neki. Egész nap az utca porában játszadozott s ijedt vadként futott a tiszaparti füzesek közé, ha az iskolás fiuk csintalan hada közeledett felé, akik mulattak ügyefogyottságán, gúnyolták gyávaságáért, szóval a legkegyetlenebb tréfákkal kinozták, ha elcsíphették. Egv alkalommal ugy körülvették, hogy Matyi nem birt szabadulni közülök, ütötték, verték, csipkedték s mulattal ijedt, kétségbeesett ábrázatán. Ekkor egy bájos gyermek, az alig tiz éves Cserháty Alice, a dúsgazdag Cserháty Józsei egyetlen gyermeke, elkényeztetett kedvence, közeledett feléjük neveiőnőjével. Mielőtt a nevelőnő észrevette volna mi történik, Alicka kirántotta kezét az övéből s szaladt a vásott fiuk közé, kis kezecskéjével NEUMANN M. Kérjen árjegyzéket. cs* és kir« udvari és kamarai szállítónál részére kaphatók Szeged, Kárász-utca 5