Délmagyarország, 1913. szeptember (2. évfolyam, 203-227. szám)

1913-09-03 / 204. szám

DELMAGYARORSZAO Mégis perel a koalíció. — Konferenciáznak a volt miniszterek. — (Saját tudósít ónktól.) Egy a napokban szárnyrakelt híresztelés Lengyel Zoltánnak is aktív szerepet juttatott a koalíciós kormány és Herczeg Ferenc ügyében. Hir szerint Herczeg védelmét Lengyel Zoltánra íbizta, aki azt a kijelentést tette Vázsonyi Vilmos előtt, hogy átadja Herczeg Ferencnek Poíónyira vonatkozó összes bizonyítékait, a melyeknek előterjesztésétől Polónyi vádelejtése őt elütötte. Ma fővárosi tudósítónk kérdést intézett Lengyel Zoltánhoz, mennyiben felelnek meg a valóságnak ezek a tendenciózusnak látszó híreszteléseik. — Eddig ebben az ügyben semmiféle nyilatkozatot nem, tettem, — válaszolt Lengyel. — Töhát abban az irányban sem nyilatkozott képviselő ur, hogy a Polónyira vonatkozó aktákat átadja Herczegnek? — Ismétlem, hogy eddig semmiféle nyilatkozatot nem tettem. — És a jövőben szándékozik-e valamit tenni? — A jövőbe nem láthatok. Lengyel Zoltánnak eddig tehát semmiféle szerepe nem volt Herczeg Ferenc aradi beszéde körül, arról pedig, hogy a jövőben lesz-e, maga Lengyel Zoltán sem mondhat semmit. A Herczeg Ferenc ellen beadandó följelentés határideje, nem mint egyes lapok írták, szeptember 25-én, hanem szeptember 23-án jár le, a volt koalíciós kormány tagjainak tehát még elég idő áll rendelkezésükre, hogy a följelentés beadása előtt az ügy összes részleteit megfontolás tárgyává tegyék. Az érdekeltek közül majdnem valamennyien Budapesten vannak. Szterényi József volt államtitkár is megérkezett külföldi átjárói, most már csak Andrássy Gyula grófot várják Budapestre, hogy a konferencia Herczeg Ferenc ügyében összeülhessen. Szterényi József a konferencia, illetve a följelentés ügyében ezeket mondotta a Délmagyarország budapesti tudósít,ójának: — A följelentést okvetlenül beadjuk Herczeg Ferenc ellen, de amint azt elutazásom előtt jeleztem, a volt koaliciós kormány tagjai a följelentés beadása előtt konferenciára ülnek össze, hogy alapos megfontolás 1913. szeptember 3. tárgyává tehessük Herczeg Ferenc aradi kijelentéseit. Gróf Andrássy Gyula nélkül természetesen nem tehetünk semmit, be kell tehát várni az uj pártvezérnek Budapestre érkezését. Gróf Andrássy Gyula e hó 9-én érkezik Budapestre és érkezésétől számított egy-két napon bellii megtartjuk az értekezletet. — Tud-e arról excellenciád, hogy a volt koaliciós kormány sem hajlandó Polónyi Gézával együtt perélni és hogy ennek következtéiben Polónyi önállóan indítja meg a pert? — Erről semmit sem hallottam. — Csatlakozik excellenciád gróf Andrássy Gyula pártjához? — Most miegyek választóimhoz Brassóiba, ahol szombaton nagy népünnepély lesz. Hazaérkezésem után szívesen nyilatkozom erről is. — Excellenciád természetesen jelen lesz a koaliciós kormány konferenciáján? — Okvetlenül jelen leszek. Ennyit mondott Szterényi József a Herczeg Ferenc ellen indítandó perről. A konferencia, értesülésünk szerint, szeptember 10-ikén lesz a koaliciós kormány összes tagjainak részvételével. Diplomatád dicsértté. A balkáni ügyekben tanúsított magatartása miatt talán senki sem dicsérte eddig a diplomatákat, csak a külügyminiszter. Bár ez nekik alkalmasint éppen elég volt a közvélemény ellensúlyozására, — most a külügyminiszter dicsérete mellé megkapják még a király elismerését is. A hivatalos lap mai száma jelenti, hogy két nagykövetünket, a londonit és a rómaikvirinálit, a király dicséretben részesítette. Az erről szóló hivatalos jelentés igy szól: Ö császári ós apostoli királyi Felsége 1913 évi augusztus 24-én kelt 'Legfelsőbb .elhatározásával legkegyelmesebben megengedni méltóztatott, hogy Mensdorff Ponilly-Dietrichstein Albert grófnak, a nag-ybritannia királyi udvarnál lévő rendkívüli és meghatalmazott nagykövetnek és Kapós-Mérei Mérey Kajetánnak, az olasz királyi udvarnál lévő rendkivüli és meghatalmazott nagykövetnek a közelmúlt időkben kifejtett önfeláldozó és sikerdus tevékenységükért, a különös legfelső elismerés tudtukra adassék. 1 szemű, idegen tudós férfiak itt tartózkodnak és már is valamennyi észrevette a nagy betegséget, melyben szenvedünk. Vájjon ha legmagasabb tényezőink elolvas sák ezeket a nyilatkozatokat, megszállja-e őket valami, amit közönségesen önvádnak neveznek? Vájjon meglátjuk-e saját tükörképünket ezekben az egyszerű s a megfigyelések állad sugallt kijelentésekben? Észrevesszük-e, amit az idegen szemek oly hamar megláttak és megállapítottak, mily nagy arányú módon vétkeztek ők és elődeik évtizedek óta a magyar nép jóléte és fejlődése ellen? Mert ezt és nem mást fejez ki az idegenek megfigyelése, akik különböző irányokból indultak ki, de ugyanarra a konklúzióra jutottak. A magyar politikába is kell, hogy bekapcsolódjék ez a kérdés, hiszen a népboldogulás fontosabb kérdés mindennél, az állam is ezért van elsősorban. S ha az ellenzék politikája nem szakit végre az utóbbi évek meddő és agyonismert rendszerével, ak'kor elérjük azt, hogy ha pár éven belül ilyen illusztris és őszinte külföldi látogatóink lesznek, azok kényszerülnek leadni a most elhangzott nyilatkozatokat, szinte szórói-szóra. Mi pedig akkor is kénytelenek leszünk konstatálni azt a fájdalmas és semmit se jelentő helyzetei, hogy nem jól van igy, ahogy van, hogy végre normális helyzetet érdemelne már a magyar nép, az egész Magyarország! A bácsntegyei munkapárt. Zomborból jelentik: Egyes fővárosi lapokiban irányzatos közlemények jelenték .meg a bácsmegyei munkapártról, mintha a párt egyes tagjai Andrássy Gyula gróf körül óhajtanának csoportosulni, sőt egyik lap a disszidensek veziéreiil megteszi Szemző Gyula volt bajai főispánt. Illetékes helyről ezeket a hiteket koholmánynak jelentik ki. Az Andrássy-féle alakulás már csak azért is mese, mert Andrássynak Bácsmegyében abszolút nincs talaja, Szemző Gyula pedig feltétlenül híve a munkapártnak. Erre a legfontosabbra félelek elsősorban és pedig azzal, hogy föltétlenül megadja. Az akciónak a maga saját külön törvényei szerint való elrendezése, az élet reáliitásának elképzeltetéséhez szükséges uj alakok beál-. litása és életrekeltése, valamint az egésznek lüktető, gyors pergésii, drámai cselekménynyé fejlesztése külön írói kvalitást és képességet igényel. Egy pillanatig sem tudtam a Titán lapjait más hangulatban olvasni, hacsak nem ezzel a meggyőződésből fakadó tudattal. Jobban meg vagyok akadva azzal a másik kérdéssel, — ami pedig itt az elmondottak szerint a hangsúly egész értékét hordja, — hogy jól van-e hát a költemény dramatizálva? Ugy képzelem, hogy a költő iránt való kevesebb naivság és csodálat többet eredményezett volna. Ha már áttette Szalay János a költemény akcióját a jelenkor miliőjébe, áttehette volna eszmei körét is; a primitív osztálygyülölet helyiét a szocializmus mai eszmegazdasáiga fényesen betölthette volna. Darabjának szerkezeti és baállitásbeli fogyatékosságai vannak; az első fölvonásban valóság és megjátszott álom váltakoznak egymással s még olvasva is nehéz *** Telefon 515. ??? bennük kiigazodni. A színházi néző kedélyét ily merész játékkal fölkavarni nem szabad; neki elég, ha bele tudja magát ringatni abba a tudatba, hogy az egész darab álom, vagy az egész darab valóság, de váltogatni és többször váltogatni ezt a cselvetést nem lehet. Ugyancsak az első felvonásban a hős víziójában az égbe emelkedik és birkózni kezd a láthatatlan istennel; ennek a jelenetnek elfogadható művészi megjátszását abszohite nem tudom elképzelni. Baj az is, hogy gyerekszereplők kelletén tul viselik a játék súlyát. A második felvonásban aránylag legkevesebb az ökonómia; egyetlen, nagy, kínos, hosszú tömegjelenés az egész, melybe a legvirtuózabb rendező is csak erőszakosan tudna némi tagoltságot vinni. A harmadik fölvonásban ismét megérzékitett viziók, árnyak, szellemek s közben a dráma hősének akcióllan monológjai helyettesitik a modernül elsziirkitett, letompított megoldásnak erőteljes kifejlését. A Titán tehát a színpadi rendezés elé, ha nem is leküzdhetetlen, de igen számottevő akadályokat gördítene, annak dacára, hogy a mai színpadi technika már nem szokott megijedni a maga árnyékától . (Manfréd, Chantecler, A kék madár). A szmrehozás legfőbb akadályának pedig azt vélem, hogy a drámai mü egészében nem találom meg az életnek azt a lüktető érverését, ami az érdeklődésnek három fölvonáson keresztül való lekötésére elengedhetetlenül szükséges. Realitás, szin, forrás, lázongás nagyon sok van a darabban, de csupa részletekben, mozaikszerűen; az egésznek szerves fölépítése híjával van a drámai helyzetsorozatok egységes drámai összehangolásának. Mindent összevéve: Szalay János lelkes nagyotakarásáinak és föltétlen irodalmi törekvésének adta szép tanújelét. Aki annyi nemes entuzjazmussal tudja magát egy könyvbe belevinni és tudja a lelkét benne kiinni, amennyit a Titán kifejez: az minden irodalmi termékét lépcsőnek tekinti, mely fölfelé visz. Az tud ítélni és megérti, ha én és a többi ember — esetleg valamennyi — nincs vele egy véleményen egy és más dolgokban. Könnyen meglehet azért, hogy épen neki van igaza; a kritika nem egyéb szubjektív nézelődésnél, mely az alkotástól ugyancsak messze áll. Domokos László. Kizárólag helybeli, hirne- a ^ A első kézből csakis az Egyesült ves asztalosmesterek által l^Afi&jA&A^I A Műaszta,osok Butorrak»árában . . „ Ilii §f ffWrgRk mW (Szeged, Tisza Lajos-körút 19. szám készített, elismert jomino- |J|i | SJI IIJC alatt> Kertész pékkel szemben) kap_ ségű és bámulatos olcsó wNIVI VII hatók; esetleg részletfizetésre is