Délmagyarország, 1913. szeptember (2. évfolyam, 203-227. szám)

1913-09-03 / 204. szám

FíSBWíi Szerkesztőség Kárész-uíca 9. Telefon-szám: 305. ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN egész évre K 24 - félévre . . K 12-ncgyctíévre K 6 — egy tekapra K 2'Egyss izáta éra te Síiéi. ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egészéwe . K28- íöévje . . K 14.— negyetiévre K egy hónapra K T4S Egyes siása ára 29 Sítór. Kiadóhivatal Kárász-utca Telefon-szám: 305. Szeged, I9S3 II. évfolyam 204. szám Szerda, szeptember 3 Külföldiek ítélete. Gazdasági szaktudósok járják be mostanában Magyarországot és nérniképen tanulságos az, amit az idegenből hozzánk került szaktudósok mondanak Magyarországról. Ezek a tudós férfiak közel három hét óta vannak nálunk és itt tartózkodásukat nem tekintik puszta kedvtelésnek, szórakoztató és mulattató kirándulásnak. Azért jöttek ide, hogy tanuljanak, okuljanak, következtethessenek. Ami jót, szépet, hasznosat, utánozni jméltóat itt látnak, azt mind el akarják sajátitani, a lehetőség határai közt magukkal hazavinni, hogy hazájuk üdvére és boldogitására odahaza is alkalmazzák. Ami hátrányost, oktalant, balgát, vagy maradiságot vesznek észre, azt szépen itt hagyják. Nem bolondok, hogy magukkal vigyék. Ellenben, mielőtt buesut mondanának, kissé kioktatnak bennünket s ez a kioktatás fölér egy kis megleckéz'tetéssel. S nyilatkoztak sorban Magyarországról és virágzó metropolisunkról, a gyönyörű szék- és fővárosunkról, fény és árnyék, a szin és sötétség, a nyomor és fényűzés csodavárosáról. Belga, német, török, francia, lotharingiai és dán szakférfiak, akiknek a szeme ugy van berendezve már hivatásuknál fogva is, hogy észrevegyen mindent, az előnyöket és hátrányokat is. Belga, német, török francia, lotharingiai és dán gazdasági szaktudósok mind-mind különböző nézőszögletből figyelte meg Magyarországot. Mert akármilyen szaktudósok is egyenkint, külön-külön, mégis egyéni appreciáció dolga, hogy a részletek hogyan rajzolódnak le szemük recehártyáján. De akármilyen különböző nézőszögietből indulnák is ki, valamennyi megegyezik két dologban és annak kifejezést is ad. Az egyik dolog, hogy megfigyelésük szerint Magyarország népei jobb sorsot érdemelnének; a másik pedig az, hogy a néppel és a népjóléttel senki sem törődik. Csodálatos konzekvenciával egyeznek meg ebben a kérdésben, vagy mondjuk: faktumban. Az egyiknek a szeme a dunai hajózáson akad meg, de megáUlapithatja, hogy meglepően kicsiny a viziíorgalom a Dunán. S hozzáteszi, bogy a nép nagyon szegény s ugy látja, hogy az egyenlőség eszméje még nincs megvalósítva Magyarországon. A másik megengedi s örvendetes fényképen konstatálja, hogy Magyarország a jövendő országa és arra van hivatva, hogy nagy szerepet játsszon Európában. De nyomban hozzáteszi, hogy önáló országnak kellene fennie teljesen, hogy jobban fejlődhessék. A nép pedig szegénynek látszik. Művelni kellene, hogy jobb módba, juthasson. A harmadik, a francia hamar észreveszi, hogy a polgárság még nem fejlődött ki itt, mert csak urak és munkások vannak. Még szomorúbb tapasztalat az, amit a lotharingiai mezőgazdasági professzor fejezett ki. Általában ugy látja, hogy a népmüvelés alaposan el vain hanyagolva. Nagy jövőjű ország ez — fejezi be,— csak ,a néppel kellene többet törődni. íme, igy verődnek össze egy lényeges pontban az összes vélemények. Nagy jövő vár ránk; nemcsak geográfiái helyzetünknél fogva, hanem az értékeknél fogva is, amelyek népeinkben, földjeinkben, vizeinkben, talajunkban és éghajlatunkban, vagy akár népeink karakterében, foglaltatnak. De mindez ,a jó anyag, kedvező előföltétele a fejlődésnek és népjólétnek, parlagon hever és nem tud érvényesülni. Miért? Mely gonosz alvilági szellemek, pokloknak rémei s szörnyszülöttei akadályozzák az üdvösség érvényesülését? Talán ellenséges és haragvó istenek, az eumenidák dühe és kérlelbetetlensége üldözi ez ország boldogtalan népeit? Nincs részük az eumenidáknak a mi gonosz sorsunkban. Néni haragvó istenek üldöznek bennünket. Kifejezik az idegen szaktudósok világosan, hogy mi az oka ennek: a nép szegény; művelődése elhanyagolt és nem törődik eléggé a néppel senki. Lám, alig három hete, hogy ezek ,a világos Titán. Szalay János három felvonásos drámája, j A napi sajtó egyik leglelkesebb munkása Szalay János, aki néhány apróbb szinpadi termék után három' felvonásos drámát irt és azt könyvalakiban nyújtotta át a közönségnek. Ritka jelenség ez s őszinte örömimel tudnánklbelemélyedni ennék a szokatlan hangú, mindenképen nagyon érdékes miinek a méltatásába, ha rögtön megjelenése után nem váltott volna ki éles irodalmi vitát, a melyben az elfogulatlan kritikai megállapítások köntöse alatt vajmi nehéz az intuitív emberi indulatokat ésizre nem venni. Szólnunk kell a dologról mégis; a tárgyilagosság és kritikai igénytelenség jegyében, mellyel csupán csak nélhány egyszerű megfigyelésnek akarunk hangot adni. Szalay János protopitnsa az irodalmi rajongónak. Az ifjan tüz, me'ly Manfréd és Faust olvasásán: valamidkor perzselt bennünket, ő benne örökös, A sirig fogja kisérni, talán még azon is tul,. Kiérzik drámájának minden sorából az a babonás csodálat, melylyel egy világszellem megnyilatkozását nyomon kiséri és a mai kor reális életére appI Irkálni akarja. A Titán nem egyéb, minit ugyanaz a messiási viziió, mely Petőfit Az apostol cimü elbeszélő költeményének megírására késztette. Az irodalmi rajongó Szalaymaik fájt az, Ihogy a lélekből lelkezett, csudaszép költeményt félig eltemették az irodáimi csőszök s nem olvassa a közönség; — lefordította tehát a ima élő irodalmi nyelvre, melynek formája a dráma,, igazi levegője a szinház. Dramatizálta Petőfi költeményét s ezt csak ugy tehette meg, ha az eredetinek sajátságosan friss lázongását Petőfinek viharos és szines, nyers és forradalmi tiizü hangszinezésévél adja vala vissza. Ugy látszik, Szálay előtt se-mmi sem lenne nagyobb bűn, mint ha valaki nem ezzel a halálosan komoly megbecsüléssel nyúlna Petőfi remekiéhez és másokkal akarná helyettesitenii az ő színdús szókincsét. Átvette tehát a költeményből a rajongó kolduskirály tragikus sorsát, küzködéseit, vágyainak megcsúfoltatását s végül krisztusi bukását, ezenfelül pedig átvette főként Petőfinek jellegzetes önkérdező, rapszodikus stílusát és azokat a kifejezéseit, melyek a költeménynek egyéni karakterét megadják. Ezért irta oda könyvének címlapjára, hogy urrta költemény „után" irta Szalay János, mert hiszen talán lehetett volna ezt némileg magyarosabban! és precízebben is kifejezni, de a lényeg akkor is megmarad. Színpadon látni Az apostol-1: ez volt a megoldandó föladat és nem az, hoigy Szalay János egy világirodalmi szellem kincseiből kovácsoljon magának babérkoszorút! Teljesen céltalannak és abszolút elhibázottmak tartom tehát annak a feszegetését, hogy hány szó és kifejezés egyezik meg a költeményben és a drámában. Hiszen a dráma maga terjedelmiére nézve körülbelül ötször akkora, mint maga a vers. Azonkivül' ott van benne a teljes másodíik és harmadik fölvonás: mind a kettő teljesen Szálay egyéni alkotása, nem a szó fölszínes, hanem belső értelmiében. A drámáiban tömegek mozognak, lázonganak; az egész második fölvonás egy szélesen hömpölygő folyam, mig a költemény mindvégig egyetlen fényes, szubjektív ér marad. A kérdésnek súlya itt azon van. hogy jól van-e hát a költemény dramatizálva, megállhatja-e helyét a színdarab, mint szinpadtechnlikai termék s legvégül: hogy az ilyen dramatizálás megadja-e az irodalmi szerzőség egyéni eredetiségének bélyegét és jogosultságát az uj köntösben megjelenő irodalmi miinek? Iskola öltön NEUMANN NI. felöltök, cosfömSk Kérjen árjegyzéket. cs. és kir. udvari és kamarai szállítónál fink és leánykák r^ére kaphatók S*eged, Kárász-utca 5.