Délmagyarország, 1913. augusztus (2. évfolyam, 178-202. szám)

1913-08-12 / 187. szám

2. DELMAGYARORSZÁQ 1913. augusztus 12. vitát az előzmények és okak felett. Ettől a vitától azonban félnek, ök nagyon jól tudják, hogy a parlamenti őrségre egy tervszerű állandó, csökönyös parlamenti .anarchia leküzdése végett volt szükség, ök már most ugy szeretnék megoldani a kérdést, hogy a parlamenti őrség tűnjön el, de maradjon meg a parlamenti anarchia. Hát ezt semmiféle mesterkedéssel nem fogják elérni. Hiába rendeznek hecceket Qerő százados ellen, hiába sanditanak félszemmel hol a hadseregre, hal a mentelmi bizottságra, a helyzet mégis az, hogy kivételes helyzeteiknek és eszközöknek megszüntetését őnekik, — az ellenzéknek — kell megkezdeni. Béke és ordóeső. Bulgária egy ránézve keserves béke sebeitől hörög, az osztozkodó győzelmes felek pedig örömünnepet ülnek. Ennek a jól végzett békekötésnek a megpecsételésére Károly román király bőven hullatja az ordót s egyéb kitüntetést. Egy mai bukaresti távirat szerint Pasics szerb miniszterelnöknek, aki már megkapta a román csillagrend nagykeresztjét, sajátkezű dedikálással ellátott arcképét, Venizelosz görög miniszterelnöknek és Vukotics montenegrói miniszterelnöknek a román csillagrend nagykeresztjét. Spalajkovics szerb delegátusnak és Panasz görög delegátusnak a román koronarend nagykeresztjét. De kapnak a teljesség kedvéért bolgár államférfiak is, erre nézve bolgár részről egy bizonyos óhajtás nyilvánult. Azt kérte a bolgár delegáció, hogy Románia és Bulgária funkcionáriusai között csak később osszák szét a kitüntetéseket. Csak a diplomáciai viszony helyreállítása, a szivélyesség érájának az inaugurálása után. Ezt ilyen szépen, ilyen finoman fejezte ki a bolgár delegáció. A finomság alatt hogy mi lappang, azt tessék elképzelni. nát, majd egy mézeskalács hajót vásárolt számára s most Szerénán volt a pirulás sora, persze hamarosan kiderült, ihogy ideálja egy tengerésztiszt, aki most szállt hajóra s Szeréna titokban sóhajtozik utána. Igy évődött a fiatalság s mindannyiuknak jutott egyegy találó bucsufia. Majd a sok sátor nevezetességeit tekintették meg. Árultak itt mindenfélét s vevő akadt bőven, mert gyönyörű idő kedvezett a búcsúnak. Az egyik sátorban szent képeket, olvasókat, a másikban 'mézeskalácsot, a harmadikban gyöngyöt, bicsakot, meg még szagos vizet (parfümöt) is lehetett kapni. De a „puk,kanós-lbor"-nak is nagy kelendősége volt. Hát még a tisztáson fölállított körhinta, annak volt csak azután sok bámulója. Nem a régi divatú úgynevezett „ringlspiel" hanem egy óriási kerék, amely körben forgott. Tavaly megtörtént, hogy fennakadt a kerék s akik a tetején voltak, 1 óra hosszáig nem birtak leszállni, mig a hibát ki nem javitottáik. De ez nem tartotta vissza a hintázni vágyókat, hogy minden fordulónál zsúfolásig meg ne töltsék az óriási kereket. Volt még panoráma, óriási nő és törpe kisasszony. Paprika Jancsi és medvetáncoltató. Bellát azonban mindennél jobban érdekelte a hires Lász'ky kapitány, akit örömrivalgással fogadott a .vendégsereg s a legvidámabb hangulatban ültek asztalhoz. A hires kapitány egy csöppet sem volt félelmes kinézésű, hanem egy daliás szép ember, akinek szeméből szeretet, jóság sugárzott. Ki hitte volna, hogy ez a szelid, jó ember, a tavalyi bucsun két falu legényét verte széjjel fegyver nélkül, egymaga, — korbácscsal a kezében. A dolog ugy történt, amint Bérczy tata elbeszélte a kíváncsi leányseregnek, hogy a tavalyi bucsun összevesztek a legények, mert nem engedték, hogy báródi leányok szatymaki legényekkel táncoljanak. A kereskedelmi miniszter az iparosok érdekében. — Leirat Szegedhez, — (Saját tudósitónktól.) Régen nem ült a kereskedelmi miniszteri székben olyan kiválóan praktikus érzékű férfiú, mint Harkányi János báró. A nagyszentmiklósi programbeszédéből győződhetett meg erről az ország legjobban. A kereskedelem és az ipar terén megvalósításra váró reformoknak gazdag tárházát tárta if'öl, de hangoztatta azt is, hogy nem szavakkal, hanem tettekkel kiván rászolgálni arra a bizalomra, amellyel őt megajándékozták. Hogy az ő munkája csakugyan a tettek munkája, az bebizonyosodni látszik máris, alighogy a programbeszéd elhangzott. Figyelme, mint a jó gazdáé, mindenre kiterjed, ami a gondjaira van bizva. Most például az iparosok egy részének, az építőiparral foglalkozóiknak az érdekében léptet életbe olyan reformokat, amelyeknek a hiányát az építőiparosok már régen érezték, üyiakori panasz tárgya az érdékeit iparosság körében, hogy az építőiparról szóló rendeleteket a hatóságok eltérően értelmezik, ugy, hogy ennek következtében az építőiparosokat rendkívül sok zaklatás éri. A kereskedelmi miniszter erre való tekintettel uj rendelkezéseket állapit meg, amelyekkel a legsürgősebb követelményeket kivánja kielégíteni. Jelzi, hogy a sürgősség miatt most még ideiglenesen ugyan, de az építőiparosok jogviszonyainak végleges rendezése sem fog késni már .sokáig. Ma érkezett leiratában a kereskedelmi miniszter előbb fölsorolja azokat a rendelkezéseket, amelyeket az építőiparosok érdekében hatályon kivül helyez, majd pedig a helyükbe iktatott következő paragrafusokat 'közli: 1. A kömíves mesternek jag"a van bárhol olyan földszintes lakóházaikat, gazdaságii épületeket az építkezés teljes befejezésiéihez szükséges iparosmunkákkal együtt önállóan végrehajtani, melyeknél a legszélesebb épületParázs verekedés támadt emiatt a legények között s a rendőrök hiába akarták szétkergetni őket, még azokat is megtámadták, sőt fenyegetőztek, hogy a kapitányt is megölik, ha közibük mer jönni. Hirül vitték ezt Lászky kapitánynak, aki csöndesen mosolygott. Egy ólmosvégü korbácsot vett a kezébe s ezzel lépett a dulakodó legények közé. — No hireselk! —szólt a hatalmas, szép ember, — ki akar engem megölni? Félelmes mormogás hallatszott, majd egy-két bátrabb legény, bicskával akarta megtámadta a kapitányt. — Látni kellett volna, kis húgaim ekkor a kapitányt. Mire segítségére siettünk, megforgatta a korbácsot s piff-paff, jobbra, balra ugy hullottak a legények, mint ősszel á legyek, aki meg birt, ugy elszaladt, hogy máig is szalad, iha meg nem állt.— tette hozzá Bérczy tata. — Mit 'huncutkotsz már megint komám? — fenyegette meg Lászky mosolyogva Bérczy tatát. A leányok azonban bizonyos félelemmel bámulták a hatalmas kapitányt, de a huncut Bella nyomban elhatározta, hogy asztalbontás után megkéri, mutassa meg azt ,a hires korbácsot. A jókedv azonban csak akikor érte el tetőpontját, mikor Janika, a falu cigánya egy szál hegedűjét cincogtatta, — sőt operát is játszott, íha kivántálk. Mindenki kacagott, mulatott, csak a mély érzésű Klárika maradt komoly s szánakozással figyelte a feltűnő, komikus alakot, akiben mégis volt valami megkapó, amint rongyos ruhájában, szénfekete hajával, kifejezéstelen nagy fekete szemeivel, örökké mosolyogva húzta a vonóját. Klárika érdeklődése azonban föl volt keltve s ebéd után Borkálhoz sietett, hogy megkérdezze, mindig ilyen voit-e Janika? — Dehogy is kisasszonykára! Nála szebb cigány legényt alig lehetett találni s ugy hegedült, hogy egyszer roeglhalotta egy nagy szárny szélesség-mérete a lót külső felszinvona.1 közét mérve ia 15 métert meg nem haladja, amelyben a legszélesebb trák tus-mélység belső fesz'távola 6 méternél nem u-agyolbb. Ezeknél nagyobb épületeknél a kőművesmester csak a föld, kömiiwes és elhelyező mun Iká/kait és ezeket is csak építőmester vezetése alar.t végezheti. 2. Ácsmester bárhol faszerkezetű házak felépítését, mely alatt a favázas házaik ds értendők, a Ikopcsiolatos összes más ipani munkákkal együtt és ezenkívül a minden néven nevezendő ácsmunkákat önállóan végezheti. 3. A kömivesiparos bárhol miniden olyan javító ós tartarozó munkát ünnállóan végezhet, mely az épület szerkezeti részét nem érinti és amelyekihez földszintnél magasabb állványok felállítása nem szükséges. Jogosítva van továbbá nagy községeikiben és kis községekben egyszerű szerkezetű födszintes azaz egy,, legfeljebb lkét szobából, konyhából és kamarából álló egyenes sorú pinoenélküli lakóházakon és gazdasági épületeiken, amelyeknél az épület szélessége, vagyis a külső szerkezeti főfalak közötti fesztávolság 6 méternél neim nagyobb az ácsmunka kivételével, a kömives és egyéb .ipari inuunikét önállóan végezni. Egyes vidékeken, ahol bdzoaiyos típus szerinti lakóházaik építése szokásos és általános, a kömivesiparosok és a kőművesmesterek ilyenek építését végezhetik .akkor is, ha azok a fönt körülírt egyszerű szerkezetű lakóházaktól, illetve jelen rendteletem 1. szaka szában körülirt földszintes lakóházakból eltérők is. 4. Ács iparosnak joga v,a.n bárhol az épület szerkezetét nem érintő iminden javító és tataroz > munkát önnálóan végezni, azonkívül nagy és kisközségekben oly földszintes épületeken előforduló ácsmunkát, amelynek építésére a kőműves Iparos jogosult, saját felelősségére végrehajtani, végül ibárliol padlókat, kerítéseket, kapulkat, ajtó és ablakfélfákat, sertés és hasonló ólakat készitenii. Jelen rendeletem azonnal életbe lép ós az a fennállott földművelés, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. minisztérium, által 1884. évi ur s vitte magával Pestre, hogy kitanitassa. Nagy örömmel ment Janika, csak szép jegyesét, Mariczát sajnálta itt hagyni. Százszor is megeskette, hogy hűségesen visszavárja, amikor majd .dicsőséggel, vagyonnal érte jön. De bizony Maricza neon várta meg s mikor Janika három év múlva visszajött. Maricza már a Zsiga cigány felesége volt. Nem szólt szegény Janika semmit, csak kezébe vette a hegedűjét, elkezdett játszani oly szivettépően, hogy ámulva hallgattuk valamennyien. Azután egyszerre fogta a drága hegedűjét, darabakra törte, majd elkezdett zokogni, azután kacagni s mi szánakozva, megdermedve figyeltük s bizony azóta szegény sohase nyerte vissza az eszét s nem tudott egy nótát se tisztességesen eljátszani, pedig nagyon nagy művész volt! Milliókat szerezhetett volna. Ugy ám kisasszonykára. — Nem próbálták gyógyítani? .— érdeklődött Klárika. — Dehogy is nem, kisasszonykám! De hiába! Nem lehet már azon többé segíteni. A Mariczát is megbüntette az Isten. Addig ütötte-verte Zsiga, mig egyszer ugy fejbe-, vágta, hogy megnémult. Zsiga meg ijedtében, mert azt hitte, hogy Maricza meghalt, a folyóba ölte magát. Azóta Maricza hűséges gondviselője Janikánalk, — de ez csak bambán mosolyog s nem ismeri meg azt, a kit annyira szeretett. Maricza meg nem tud szólni s csak ösztönének enged, mikor ápolójává szegődött ennek az embernek, ki miatta annyit szenvedett! Ugy ám kisasszonykám, ez a szegény Janika története. Klárika meghatottan kereste föl Janikát s észrevétlenül kezébe csúsztatott egy koronát, amit Janika bambán megköszönt, majd ugrándozva vitte a templom sarkán reá várakozó nőnek, — aki nem volt imás, mint Maricza. Klárika szomorúan .nézte a különös párt, majd lassan gondolatokba mélyedve indult vissza a társasághoz, amikor egy szelid kis