Délmagyarország, 1913. augusztus (2. évfolyam, 178-202. szám)

1913-08-07 / 183. szám

2. DÉLMAQYARORSZÁG 1913. augusztus 7. tató hatása van az ember kedélyére. Min­dig jó és mindig íkellemes érzés az, ha azt látjuk, hogy az államhatalom a gyöngék­kel és a segítségre szorulókkal szemben is'ismeri és teljesiti a maga kötelességét. A modern szociális irányú államkormány­zatnak egyik legszebb és legmegnyerőbb jellemvonása ez a törekvés. Valamikor az állam az erősdk és hatalmasok szervezete volt, az erősek kizsákmányolták az állam­hatalom segélyével a gyöngét. Azután jött egy korszak, amikor kivívták mindenkinek az állam előtt való egyenlőségét. Az ál­lam egyáltalában nem szólt bele abba, hogy polgárai: az erősek és a gyöngék ho­gyan szerződnek egymással. Kiderült azonban az is, hogyz a államnak ez a szenvtelen közönye nem sokkal jobb, mint az az idő, aimikor (maga az állam is segí­tett letörni és kiszipolyozni a gyöngét. Ki­derült az, hogy a szabad egyezkedés és szabad szerződés elvének következetes ke­resztülvitele tulajdonképen azt jelenti, hogy mindig az erőnek legyen igaza. A harma­dik fejlődési fok az, bogy az állam a gyön­gébbet védi az erősebb kizsákmányolásá­val szemben. Az a törvény, mely holnap­után életbelép, a harmadik fajtából való: bizonysága annak, hogy -a magyar kor­mány föl tud emelkedni a legszebb szociá­lis hivatottság magaslatára. Az ujonclétszám emelése. A Militaerische Rundschau mai számálban jelenti, hogy a hadvezetőség .részéről kért üjonclétszámeme­lés harminchat-negyvenezer főnyi lesz. Eb­ből húszezer a közöshadseregre, kétezer a haditengerészetre és nyolc-kilencezer a két honvédségre esik. életéhez. Szegény gyermekem, nem tudok haragudni magára azért, mert tetszem ma­gának, sőt ellenkezőleg, örülök neki. En is nagyon kedvesnek találom magát. Szentül hiszem, hogy szeretik az asszonyok. Ezzel azt hiszem, megnyugtattam a hiúságát. Már most, ami engem illet . . . Huszonöt éves szinházi multam alatt annyi férfi — öregek és fiatalok, szépek és csúnyák, gazdagok és szegények — kívánt és akart engem minden este, nem számítva a délutánokat és az éj­szakákat ... hogy igazán nem veheti rossz néven, hogyha én a férfiak „szereimét" már sem különösnek, sem megtisztelőnek, de még csak hizelgőnek sem tartom... És hozzátar­tozik a jelenlétemhez és a reputációmhoz ... Meg vagyok győződve arról, hogy helyettem akármelyik másik színésznőt éppen ugy kí­vánták volna ... Biztosítom', ez mind már nem hízelgő és nem csábitó. Különösen, ha az ember öregszik, ugy mint én... egy ti­zenkilenc éves fiam van!... akkor mindez erősen kezd hasonlítani a megtiszteltetésnek épen az ellenkezőjére... •Azt feleli erre, ugy-e, hogy maga szeret, a -szivével szeret... inkább meg akar halni, — de ha az ötezer frankjáért nálam tölt­hetett volna egy éjszakát, akkor ki volna elégitve és nem is gondolna arra, hogy meg­haljon. És ha ma este „a magáé leszek", ak­kor nem volna kifogása az ellen, hogy hol nap továbbutazzak a társulattal Belgiumba. Túlságosan ismerem azt a féktelen vágyat, amelyet némely férfi egy-egy színésznő iránt érez. Birni akarják legalább egyszer és az­után meg vannak elégedve, nem bánják, akárkié lesz is azután, akármi lesz is belőle. — Nem? Magánál nem igy van ez? Magát egy pillanatnyi öröm nem elégitené ki? Hát akkor gyermekem, nem szabad, még ezt á pillanatot sem megadnom magának. Alapjá­ban véve, az a félelem, hogy maga komolyan szeret engem, az tartott vissza attól, hogy fo­gadjam magát. Higyjen nekem, kérem!.... Szeged és a földgáz. — A belügyminiszter leirata. — (Saját tudósítónktól.) Tudvalevő, hogy a kis'sármási földgázt Szeged utbaejtésével vezetik Budapestre. A Iföldgáz kihasználására vonatkozó előtanulmányok már megkezdőd­ték, sőt az elvezetés munkálataihoz is hozzá­fogott a kolozsvári magyar királyi kutató bányahivatal. Szeged is néhány hét. előtt föl­hívást kapott a kutató bányahivatal főnöké­től, Szmolka Nándortól, hogy az előmunká­latokhoz szükséges statisztikai adatokat, a melyek részint a lakosság -fogl-aLkozá-sbeli vi­szonyaira, részint a Szegeden elhasznált fű­tőanyagok -mennyiségére és milyenségére vonatkoznak, sürgősen szolgáltassa be. A ta­nács a fölhívásnak ezideig még nem tett -ele­get ugyan, de az adatok összegyűjtése fo­lyamatban van s körülbelül: egy hét múlva be is fejeződik. Ma délelőtt a belügyminisztertől kapott átiratot a város a földgáz ügyében. A belügy­miniszter megnevezi -annak a nemrég alakí­tott bizottságnak a tagjait, akik a földgáz ki­használásának tanulmányozásával és az ösz­szes idevágó dolgok ellenőrzés-évei foglalkoz­nak. Fölhívja azután a polgármestert, hogy a bizottság tagjainak, bármikor személyesen vagy írásban adatokért fordulnak hozzá, ren­delkezésére álljon. A leirat a következő: A pénz ügy m'iiimözter -ur itlöh'b Ihiaaai és Iküll'í-öidi bank, illl-etve eétgiből afiiaíkiuilt szindi­kátust -bízott -meg a fö'teigáz -ansziágios 'kihasz­nálásának tanulmányozálsIáJvall és a tanulmá­nyok ellenőrzésére és ól-őiinoadtiitáisá-ra a pénz­ügy-miniszter ur elnöklete aliaitft eigy bizottsá­got alakított. A tanulmányokat Alton S. Miller, a Hu-mpreys & Miller in-ewy-orkii cég taigjá és Frecleric Carlóeuer Olapp n-ewyorki igeoTiág'uis végzik, akikhez mint Iha-z-ali szakértők Vnutskó Ferenc főbányatanácscis és Böck'h Hiuigló dr. főiskolai tanár, főhány-aitanácso© vanmtak be­osztva. A tanulmányoknak a tervezett vezetékük -mentén -fekvő városok és községek összes köz­gazdasági -ós egyéb viszonyaira is ki kell fer­jeszkedniöik. A tanulmányok sikerének biiztosiitása ér­dekében felkérem Polgármester arat, ho|gy amennyiben akár a ta-niuillmányoikat folytató amerikai szakemberek, -akár -a mefllléijülk ren­delt magyar szakembereik, ak-áir a kolozsvári magyar királyi kutató Ibányaihívatail, akár -a tanulmányok vezetésével- megbízott szanldiiiká­tiusinaik vagy az eTteniőrző biizottisálgtftiak kellő­en igazolt megbízottjai, illetve tagjai szemé­lyesen vagy írásban Polgármester Úrhoz fur­dalnának, a tanulmányok céljált eillőimofflditó adaték vagy felvilágosatáte-pk iránt, azokat az illetők rendelkezésére íbocsájtainii és- tanulmá­nyaiknak ered-ményesséigét miniden rendelke­zésére álló eszközzel előmozdítani szívesked­jék. Azok a tanulmányok, amelyeket a szak­bizottság a földgázvezetékek -mentén fekvő városokra és községekre nézve tesz, hama­rosan befejezést nyernek. Valósziniü. hogy a bizottság tagjai a közeli hetek-ben ellátogat­nak Szegedre is, hogy személyesen puhatol­ják ki a szükséges tudnivalókat. Hogy a -föld­gáz mikor vonul be Szegedre -és mikor lesz az az idő, amikor hatványozottan növeli meg az i-pari és gyári üzemek produktivitását, azt most még persze nem lehet tudni, annyi azonban bizonyos, hogy -a földgáz bevonu­lása nem késik -már soká. Két uj udvari tanácsos. A király, mint a hivatalos lap száma jeHenti,. Popper Dávid górd on-k a,művésznők, az Országos Ze­neakadémia -tanárának, -a zeneművészet és »e­n-eoktatás terén szerzett káváié érdiemet elis­meréséül és Gerenday Lászlónak, a memaet­közi vasu-tl hálókocsi és európai expresszvo­nat-cík részvénytársaság magyarországi - vezér­felügyelőjének, a -közlek-ed-es terén •.-mrzett érdemei elismeréséül, a magyar királyi ud­vari tanácsosi cimet adományozta. — / opper j A'-'fiatalságom őrült féktel-enségei és a mes­terségesen- szomorú szükségességei annyi fér­finak a karjai közé vitt-ek, hogy odaadhat­nám magam magának, anélküli, hogy a saját szememben veszitenék. Fáj magának az, amit most mondtam?... Annál jobb, ez a fájdalom majd meggyógyítja ... Nem aka­rom, hogy szeressen. A maga korában nem szabad mást szeretni, mint egy üde, fiatal nőt, aki csak a magáé, vagy azt, aki a fele­sége lesz. Képzelje, -milyen 1-enne a jövőj-e, ha engem -komolyan megszeret! ... Én itt nem tudok -élni . . . Tehát jönne utánam? Levetné az uniformist? Színész lenne, vagy még annál is rosszabb, egy színésznőnek a kedvese, aki megy utána v-árosról-városra? Föllázad ez ellen a gondolat -ellen? ... Pedig lássa, édes barátom, ez az, ami magára vár. És mi várnia én reám? Engem elérne az a retten-etes sors, amit már sokszor láttam az én korombeli szerencsétlen -színésznőknél, a kik a mállháik között magukkal cipelnek egy fiatal szeretőt... Egypár lázas, őrült nap és azután maga észrevenné, hogy mindent föl­áldozott -egy ... (ugy mondom, -ahogy igaz, ahogy saját magamnak mondom) — öreg asszonynak ... Öreg asszonynak, igen, öreg­nek, -érti? Valamikor elég szép voltam ah­hoz, hogy most bevallllhassam, hogy már nem vagyok sz-ép. örizz-e meg, gyermekem, emlékeiben a -Margit -és a Carmen képét, , ugy, ahogy látta megszépülve a festéktől, a riz-sportól és a kosztümöktől. Sir-nék kétség­beesésemben, ha maga olyannak látni, ami­lyen tényleg vagyok, amilyenné az ötven évem tett ... És -képzelje -el, ha a kiábrán­dulás bekövetkezne azután, Ihogy a magáé voltam!... Ha én megszeretném magát, ak­kor, amikor magát csak a szabadulás gon­dolata foglalkoztatná!... Nem, lássa az én koromban már nem szabad ilyen kalan­dokba bocsátkozni. Ha dacára az ötven évemnek/egy öreg bankárnak, vagy egy kiélt ronénak a -kedvese vagyok,, az nem tesz semmit. (Az vág a mesterségemhez és ta szivem nem kockáztat melllette semmit. De fiatalos szenvedélyt már nem -akarok. Nincs mit adnom cserébe és nincs mivel megtarta­nom azt magamnak. Ugy-e, megérti mindezek után, hogy a maga érdekeit tartom csak szem előtt. Mert végre is én nem veszitenék amellett, ha egy éjszakán szeretni engedném -magam egy szép fiatal- adjutáns -egész szenvedélyével... Gon­doltam is rá egy percig; az kevésbé fút­ra dságos lett volna, mint megírni ezt a hosszú levelet. De megogndoltam. Nem aka­rom magának lázas vágyódásaiért egy öreg asszony fáradt -csókjait juttatni. Eszembe ju­tott valami -jobb. Küldök itt a levelemben egy fényképet, amely -most tizenöt éves és abból a koiiból való, a-mikor még a kedve­semnek is olyan szép asszony voltam, ami­lyennek -maga most a szinházi világitásnál lát., Magának -ajándékozom a képet annak jelléül, hogy nem vetettem meg a pirosró­zsás kis adjutáns sz-erelmét... És bátorság, gyermekem! Lássa nékem is sok-sok bátor­ság kellett ahoz, hogy olyan őszintén -be­széljek magamról, mint az imént tettem. És ha akarja tudni, hogy honnét merítettem ezt a bátorságot, azt is elmondom. Az imént, amikor megkaptam a levelét, amelyben azzal ienyegetődzik, hogy megöli magát, a fiamra gondoltam, az én nagy fiamra, aki egy év múlva ép olyan rózsás-arcú. könnyenhevülő fiatal katona lesz, mint most maga. Es arra gondoltam, hogy ő is egy kis városban lesz és ő is bele fog bolondulni -egy 'színésznőbe, mint maga most ... És azért meghalni, lop­ni, megszökni, o'h, én édes istenem! ... Re­mélem, hogy az isten meg fogja őt óvni et­től, hálából azért, mert ma én megóvom tőle magát. Szegény, kis bolond! Adja ide az ar­cát, hogy megcsókoljam, ugy, ahogy az édes­anyja szokta magát -megcsókolni."

Next

/
Oldalképek
Tartalom