Délmagyarország, 1913. augusztus (2. évfolyam, 178-202. szám)

1913-08-29 / 200. szám

1913. augusztus 31. DELMAGYARORSZÁQ 7. hogy azoknak a területeknek a tulajdonosai, akiknek a iflökljei a nyalt váztól távolabb fekszenek, a paprika terumesztésire szintén kedvet nyerjenek. Általában elvárom a város közönségétol is, hogy min-daíbbain segitsegemre lesz, ami ezen kereskedelmi nehézségek nélkül fokozható termelési ágnak régi (híréhez méltó fejlesztéséhez megíkivánitatilk. (Gondoskodni ifogok arról is, ihogy az ottani kisérletek eUeidknéinyei a termesztéssel foglalkozó lakosság körében annak idején gazdasági egyiesiiiléseik utján részletesem meg ismertessenék. Minthogy a miniszter sürgős választ kér a leiratban foglalt kérdésekre a várostól, az ügyet minden bizonnyal a szeptemberi közgyűlés elé terjeszti a tanács. Ismét a szinügyi-bizottság. — Kezdődik a tojástánc. — (Sajót tudósítónktól.) Még végéhez sem ért egészen, a szinház nyári szünete s a helyi közéletnek elpusztíthatatlan tengeri kigyója, a szinügyi bizottság már ismét kezdi molesztálni, izgatni és botránkoztatni a közvéleményt. •Ennek a kicsinyes s a megunásik agyontárgyalt témáinak az ujabb felélesztését célozza az az indítvány, -melyet Balassa Ármin dr. a mai napon nyújtott be a város tanácsához. Azt kéri -benne az indítványozó, hogy mivel a város közgyűlése a szinházat további három évre Almássy Endre színigazgatónak ítélt-e oda, vagyis mivel a színház vezetésében változás nem következett be, most már tehát hagyja figyelmen kívül a tanács a közgyűlésnek a sziniigyi bizottsággal szemben megnyilatkozott kritikáját is és igyekezzék a maga hatáskörébe visszakaparintani a sziniigyi bizottsági tagsági helyek betöltése tárgyában korábban fönnállóit jogát. Ezt célozza az ártatlan hangú inditvány, melynek kétségtelenül erőszakolt rabulisztikája éles kritikát provokál. Nem akarunk itt szőrszálakat hasogatni abban a kérdésben, ho-gy mit határozott ez a közgyűlés, meg amaz a közgyűlés — a közgyűlési határozatok nem szoktak elég óvatosságot kifejteni a minden áron kötözködni akaró városatyák elnémitása szempontjából — de tény az, hogy az országos botrányokba keveredett szegedi szín-ügyi bizottság egész tevékenységével szemben a közgyűlésnek bizalmatlansága oly élesen nyilvánult meg, 'hogy ezt a bizalmatlanságot két hónapi pihenő után egyáltalában riem lehet a feledés jótékony fátyolával borítani. Az a' körülmény, hogy a közgyűlés később mégis odaadta Almássy Endrének a szin'házat —annak dacára, hogy a szinügyi bizottság többsége is ezt akarta — egyáltalában nem jelenti azt, hogy a közgyűlésnek a szinügyi bizottságról -megalkotott elítélő kritikája megváltozott. . Jelenti egyszerűen azt, hogy a közgyűlés egyszerűen és lehető gyorsan meg akarta oldani a mind visszatetszőbbé váló színházi válságot és jelenti legifőképen azt, hogy a közgyűlésnek eredetileg sem Almássy Endre személye ellen volt a legalaposabb kifogása, hanem a szinügyi bizóttság kicsinyeskedő, nevetséges és közveszélyes házi botrányai ellen. Nem habozunk kijelenteni, hogy mikor a város közgyűlése első izben a szinház bérbeadása mellett döntött, ezzel a 'határozatával a hivatását rosszul 'teljesítő, célját tévesztett és házi szennyesét nyílt perpatvarokban pertráktáíó szinügyi bizottságot és az azt védő tanácsot akatra dezavuálni. Ennek az érzelemkitö-résnek persze a színigazgató itta meg a levét, mert ő volt az, akinek a dologból a legérzékenyebb kára származott, pedig a közgyűlés nem azt mondta ki, hogy Almássy Endrét nem akarja többé a szegedi színházban látni, hanem azt, hogy ennek a bizottságnak a javaslatára, ezt az eddigi rendszert semmi szin alatt sem akarja többé megtűrni. Mikor a közvélemény haragjának ezzel a pregnáns kifejezésével mintegy lecsillapította önmagát és határozatilag kimondotta, hogy a szinügyi bizottság személyszerinti összeállítását ezentúl magának kívánja fentartani, amiből kifolyólag megfelelő eljárásra is. utasította a szervező bizottságot, — megjelent újból Andrássy Endre és olyan megható hangon kérte magának a szinházat, hogy a haragját kitöltött közgyűlés jószívűen teljesítette a színigazgató kérését. De a szinügyi bizottság megválasztása tárgyában korábban hozott határozatát egyáltalán nem , változtatta meg, tehát még a legmerészebb : rabulisztikával sem lehet azt állítani, hogy a szinház odaítélése e tekintetben e,gy hajszálnyira is változott helyzetet teremtett volna. Mi ebben a kérdésben a lényeg? Az, hogy a szinház kérdését, a szinház feletti közvetlen felügyeletet és az annak vezetésébe Való befolyást n-em szabad 'három-négy kiváltságc/s férfiú am;bic;iöjának kiszolgáltatni. Igy fogta föl ezt a kérdést a város törvényhatósági bizottsága és ez volt mindig a Délmagyarország álláspontja is. Most, miután a sziniigyi bizottság botrányai felett keletkezett országos gúny lassankint lecsendesedett, ismét kiszolgáltassuk a szegedi szinházat egy zártkörű társaságnak, -mély a színházi protektorkodást bámulatos szívóssággal ambicionálja? Nem, a város közgyűlése maga akarja kijelölni azokat a férfiakat, kiknek felügyeletében megbízik és akik köztudomás szerint sem a színigazgatóval, sem a színtársulat egyetlen tagjával sem állanak elfogultsági viszonyban. Legyünk tisztában, a helyzettel. Az a körülmény, hogy a bizottság tagjait ezentúl a közgyűlés kívánja választani, még nem nyújt garanciát arra nézve, hogy a tavaszihoz hasonló házi botrányok megujulni nem fognak. A közgyűlés is csak több'fejii, nem ritkán ingadozó véleményű demokrata testület, mely könnyen osalódhatik. De mindenkor tiltakozni kell a sugalmazott és tendenciózus törekvések ellen. Ne tessék gyám| kodni sem a szinház, sem a közgyűlés felett, i mert eddig is épen ez volt minden bajnak az | oka és ez az, amit a szinház és város érdekében meg kell szüntetni. Magyar vörös-keresztesek és buszonötezer szerb sebesült. A második Balkán-háború kitörésekor a magyar Vörös Kereszt két missziót küldött a Balkánra. Az egyik — Ó-Szerbiába küldött — misszió a minap tért haza s még részletesen be sem számolt illetékes helyen küldetése eredményéről. Érdekes részleteket van módunkban közalmi, de fölötte jelentős a rendelkezésünkre bocsátott anyag abból a nézőpontból is, hogy igen sok téves ihitet, lapokban közölt adatokat megdönt s viszont számos teljesen uj nézőponttal ismertet meg bennünket. Botzenhardt Ferenc dr. a Vörös Kereszt-kórház főorvosa, a Szerbiába küldött misszió vesetője munkatársunknak az alábbiakat mondta el: — Julius 12-én indultunk Budapestről. Kívülem még Kishalmi Lajos dr. és Wonnesch Frigyes dr. orvosok vettek részt a misszióban, azonkívül hat ápolónő. Teíjes mentőfelszereléssel, sok kötőszerrel és minden szükséges anyaggal ellátva indultunk. A magyar misszió talán a legtökéletesebb volt valamennyi között, de volt egy más érdemünk is: elsőnek érkeztünk Szerbiába. Miután belátták, hogy fölszerelésünk menynyire 'tökéletes s nagyobb szerepre leszünk hivatva, sietve bocsátották rendelkezésünkre Belgrádban a Resaroska Uíica-ban levő huszonnyolcadik tartalékkórházat. A kórház befogadóképessége százhatvan ágy volt. — Tizenharmadikán, .este kaptuk az első jelentést, hogy -másnap korán reggel száz sebesült érkezik hozzánk. Egész éjjel dolgoztunk, hogy teljesen készen várjuk a sebesülteket. Ez a mi transzportunk volt -a legsúlyosabban -sebesült transzport; a katonák napokon át nem kaphattak a sebesülésük után friss kötést, mert a bolgárok eleinte oly gyorsan szorították vissza a sz-erbeket, hogy idejük sem volt a sebesültek összeszedésére. Legnagyobb részük iszonyúan meg volt sebesítve és vérük már meg volt fertőzve. A sebesülést csaknem kizárólag srapnel és golyó okozta. Határozottan megcáfolhatom azt az állítást, amit a lapok is közöltek, hogy a .sebesülések nagyrésze ba-joneítől származik. Egy statisztikai kimutatás alapján tudom, hogy kétezer sebesült közül csak harminc volt olyan, akinek bajonlettől eredt a sebesülése. — Hogy a sebesülések aránylag nagyon súlyosak voltak, onnét van, mert 15—20 lépésről folyt a puskaharc az ellenfelek között. Tisztektől hallottam, hogy a bolgárokat valósággal ugy kellett igen sok esetben a sáncárokból kiverni s a leghevesebb támadásra sem akartak onnan kivonulni. Mi kétszáznegyvenöt sebesültet ápoltunk s azonkívül igen sok bejáró sebesültet, összesen nyo'c halottunk volt az első transzportban. — Rendkivül jellemző s a szerb katona lelki életébe bevilágító megfigyelést tettem, amikor arra került a sor, hogy az amputálás elkerülhetetlen volt. A szerb katona inkább belepusztul sebébe, de amputálni nem hagyja magút, nem akar csonkán élni.. — Magában Belgrádban tizennégyezer sebesültet ápoltak mig lenn voltunk s ezek közül öt-hatszáz halt meg. A szerbek hadere11 Értesítés. Telefon 1203. sz. Kárpitos m bárKíncH f ftzktfizetftrg is Dús választék kész díván, ottomán, matracok, garnitúrák stb. — Javítások jótállással szaksze:: rűen és olcsón eszközöltetnek. :: :: kárpitos-üzlet :: Kossut Lajos-sugárut 6. szám.