Délmagyarország, 1913. augusztus (2. évfolyam, 178-202. szám)

1913-08-29 / 200. szám

2. DELMAQYARORSZÁQ 1913. augusztus 28. egyelőre csák a hadsereg intézőinek térképén van is piros vonalakkal megjelölve, hamarosan átterjedhet a politikai életre is s akkor Bauer érsek tényleg és nyíltan az összes horvátok nevében mondhatja el kongresszusi miséjét. Az ilyen dologra, mint ez is, feltétlenül figyelemmel kelt lenni, (különösen most, amikor az egész monarchiában aggódva lesiik, hogy a horvát királyi biztos fölgyógyul-e sérüléséből, amelyet egy horvát fanatikus ejtett rajta. A kormány a szegedi paprikatermelés érdekében. — A földmivetésügyi miniszter leirata. — (Saját tudósítónktól.) Tavasszal a szegedi Kereskedelmi és Iparkamiara a kormány egyenes intenciójára ankétra hivta össze az érdekelt gazdaközönséget, hogy a- hanyatlásnak indult szegedi paprikatermelés iölvirágoztatása és a szegedi paprika világhírnevének rehabilitálása céljából megbeszéljék a szükséges tennivalókat. Az ankéten jelen volt a toldmivélésügyi miniszter kiküldötte is, aki kijelentette, 'hogy a kormány a szegedi paprikatermelés föllendítésére a közel jövőben mintatelepet létesít, amely arra lesz hivatva, hogy egyrészt a paprikatermelés tökéletesítésének útját egyengesse, másrészt tegyen meg minden lehetőt az óriási mennyiségben beözönlő spanyol paprika kiszorítására. Hogy a kormány gyorsan beváltotta igéretét, arról Ghillány Imre báró, földmiveiásügyi miniszter ma érkezett leirata tanúskodik. Közli a várossal a miniszter, hogy saját tárcája terhére a legrövidebb időn belül hajlandó fölállítani Szegeden a mintatelepet, ha a város nem idegenkedik kis áldozattól. A miniszter a telep céljaira megfelelő terület ingyenes átengedését kéri, azonkívül egyéb áldozatokat, ezek azonban úgyszólván alig számbavehetők. A földmivelcsügyi miniszter leirata a következő: Közismert tény, (higgy a szegedi paprikatermelés az ujabb időben jelentékenyen viszszaesett, Ezen visszaesésnek megakadályozása nemcsak Szeged lakosságának, hanem az ország közgazdaságának is fontos érdeke, s azért indíttatva éreztem magamat, hogy a visszafejlődés okait tanulmány tárgyává tétessem. Ezen tanulmány eredményeként jieilezíhetem, hogy közvetlen -okiként a spanyol paprika versenye, közvetett okként pedig a szegedi paprikatermelés külterjessége szerepelnek -oly tényezőik gyanánt, melyeik a termelés fejlődésére ©átlólaig hatották. Azon; körülmény ugy amis, ili-agy a spanyol1 papniikahiimport oly -áraikkal versenyez, amelyek mellett a szegedi paprikatermelés a versenyt fel nem veheti, mtem ia;z árak mérsékelt vagy alacsonyabb voltában, hanem abban keresendő, hogy a termelés külterjességie mellett a termelés hozama rendkívül csekély. Azok ia tapasztalatok, amelyeket a paprikatermelés ha-nyatlálsánák kérdésével kapcsolatos tannrlmlányiokhól sízaikköjzegeim leszűrtek, .kétségtelenné teszik, hogy ezen hanyatlás okai megszüntethetők ISI IA termelés nagyban fokozható. Tapasztalatok szerint ezen hozamot fejleszteni- ikülöniössjblb 'nehézség nélkül lehetséges, ha a termelőik a termeléssel, az öntözést kapcsolatba hozzák s igy magukat a .kedvezőtlen éghajlati visziouy,óiktól- lehetőleg ftüggetlemátik; -másodszor pedíilg, ha & kora tavas-zi hónapokban már kellőleg megerősödött melegágy! palántákat képesek kellőleg megművelt, területekre .kihelyezni. (Minthogy ily reformok -egyszerű felszólj tás-s-al, vagy érveléssel eredményesen keresztül nem vihetők s a termelők minden újítástól rendszerint Idegenkedve, saját kezdéméiiyezésűklből ezen .ujabb módszert elfogadni álig fognák, elhatároztam, hogy Szeged város területén egy megfelelő paprikapalánta termelőtelepet létesittetek abban az esetben, ha a város közönsége e célból, saját érdekében, bizonyos áldozatok hozatalától szintén nem idegenkedik. Ezen. telep beállítási, ikö-ltségeí, tekintettel arra, -hogy spanyol-f ajta édes paprika megihömlositálsiálra iis kísérletiül fog szolgálná és hogy a berendezés évi egy és fél millió palántatermelés alapulvétele mellett történik, tárcám részéről körülbelül ötvenezer korona beruházást igényel. Ezen elsősorban ,is a város lakos1ságániak érdékébem hozott mlagy kiadással szemben kérnemi kell a város közönségét, h-pgy: 1. a szükséges 6. 1 (2—8) kat. hold területet 4—5 évi használatra ingyen átengedni szíveskedjék; 2. a telep vezetésével megbízandó lálilamli szakközegnek, valamint a munkavezetőnek állandóan a (helyszínén kell -tartózkodmiia. A -nevezettek -részére szükséges egy szoba és egy szoibákonyha s 'kamra létesítését szintén ,-a város 'közönségétől várom; 3. ugyancsak Szeged város közönségétől várom a terület egy kijelölendő részének felszántását.; sőt a jövő esztendőtől kezdve a trágyának a helyszínére való díjtalan szállítását ís. Nem kétlem, hogy a tárcámat terhelő mintegy ötvenlejzar korona kka-rjláss-a^ szemben a város előttem iis ismert terhes pénzügyi helyzete dacára is ímeg fogja hozni a maga részéről a termeléssel foglalkozó lakosság érdékében szükséges ezen áldozatokat, .A palántákat részemről a közönség javaslatához képest f ogom a termelőknek ,az előállítási ár mellett átengedni, azok a termelőik, akik a palánta körül bizonyos, később meghatározandó munka-nap teljesítését vállalják, a megfelelő .mennyiségű palántát ingyen fogják kapmi. Tekintettél arra, Ihogy az előmunkálatok megtételé rendkívül sürgős intézkedés-eket igényel, felhívom a város közönségét, Ihogy a vonatkozó elhatározásáról engem sürgősen értesíteni szíveskedjék. (Megjegyzem, hogy mintáin a paprükakeraskedelem a szegedi paprika egy részénlek elárusitásánál az úgynevezett spanyol paprikát, vegyítésül szintéin használja, ezen fajta paprikának ottani termelésére vonatkozó kísérleteket tovább folytatni óhajtom s ebből kifolyólag- a szokásos bér mellett a szükséges területnek -az államilag -létesített ikertészteffiepein, való '.rendelkezésemre bocsátása válik szükségessé. E célra 10—12 kat. holdnyi terület átengedését kérem. Megem-l-item még, hogy a (berendezendő -telepen kísérleteket óhajtok tétet,ni a különböző ültetési és öntözési -módokkal a®, hogy a termelés fokozása érdekében minden -azzal összefüggő kérdés telj-esen tisztázható legyen. Tekintettel ,a szegedi viszonyokra ugyamezen teliepen a kutakból való öntözés példáját és gazdaságos voltát is he akarom mutatni, zárn. Majd megtudja a feleletet. Külör.'l -lehet négy hét is. Nagyon, sok a dolgom. — Igenis. Boldog leszek, 'ha a verseim megnyerik Devilli-er ur tetszését. _ Az öreg mosolygott. — Jól van! De bocsánat, még sok munka vár reám — mondt-a és eltette a fiatalember kéziratát, mi-nt akinek eszeágába sincs' azt valaha megné|ni. II. Két hét múlva, Caillemard oly pontosan érekzett meg, akár cs-ak egy éppen- két hétre fölhúzott gép. — Bátorkodtam -szives engedélméhez képest . . . Az öreg Devilliernek fogalma s-em volt, ki az a fiatal ur, akinek ő „szives engedelmet" adott a látogatásra. — Caillemard vagyok, — nem méltóztatik emlékezni? — Valóban nem. — Két héttel ezelőtt költeménykötetet hoztam ide. Álmok a cime. iDevillier volt annyira előzékeny, hogy olyan arcot vágott, mint aki már emlékszik mindenre. Valami tiz perc multán -egy csomó papiros közül végre kihalászta az Ál, mok-at. Azóta sem Látta, hogy irójok idehozta. / — Ugy-e, ez az a kézirat? — Igenis — felelte a másik dobogó szívvel. Az öreg vonogatni kezdte a vállát. Egy kicsit küzdött, mit mondjon ő most tulajdonképen, hogy ezt a fiatal uracskát ne sértse meg, de azért egyszer és mindenkorra le is rázza -a nyakáról: — Hát biz ezek még -egy kicsit gyöngék! Caillemard, mint valami 'visszhang rebegte utána nagy félénken: — Gyön gát . . . Az öreg most már nyugodtan folytatta, mint aki a két hét aiatt egyebet sem tett, csak az Aimok-at tanulmányozta. — Nagyon gyöngék. Legföljebb kettőhárom van a versek közt, -amely nyomdafestéket érdemel . . . — Meg ne haragudjék fiatal barátom, de nem nagyon hiszem, hogy magából valaha poéta lesz. Amannak az ajkát majdnem zokogva hagyta el a szó: — Igenis . . . III. Négy év múlva. A végzet cimü verses szomorújáték első előadása után egyhangúlag m-egirták az összes lapok, hogy Mathieu ' Caillemard személyében született meg a várva-várt nemzeti poéta. Az ünnepéltnek még arra sem volt ideje, hogy a dicsőítő kritikát végig olvassa: megrohanták őt a könyvkiadók. Az elsők közt volt Deviilier. — Mester, ha A végzet-ci -el is csipfe az orrom elől más, van -még az ön Íróasztalfiókjában -egyéb müve is. Caillemard szerényen mentegetődzött: — Ó, kérem, egészen fiatal, gyönge kis dolgok. — -Mester, n-e legyes önmagával szemben ily kíméletlen. Xmlt ön Irt, az (nem lehet gyönge, sem kicsiny . . . Regény? Novellák? — Nem, versek. — -Hurrá, lássuk! — Tessék, — szólt Caillemard és átadta az Álmok-at. Az öreg szinte táncba kezdett örömében. — Hurrá! Hurrá! Hurrá! Győzelem! Ez aztán beszéd! . . . Emlékszik? A másik még mindig a régi ifélszegséggel felelte: — Emlékszem! — Én is! M-ég most is átjárja a gyönyör lelkemet, ha ezekre a versekre gondolok. Egy-kettő van köztük gyönge, de a többi gyönyörű, remek. Remek, ha mondom. Minden sorukra emlékszem . . . Tiz kiadás!... Legalább tiz kiadás!... A többiek tehetnek poéták, ön a poéta . . . Kizárólag helybeli, hirnei, lefon ves asztalosmesterek által 5,5 készített, elismert jóminőip^p ségü és bámulatos olcsó első kézből csakis az Egyesült Műasztalosok Butorraktárában (Szeged, Tisza Lajos-körút 19. szám alatt, Kertész pékkel szemben) kaphatók; esetleg részletfizetésre is