Délmagyarország, 1913. augusztus (2. évfolyam, 178-202. szám)

1913-08-29 / 200. szám

Szerkesztőség Kárász-utca 9. Telefon-diám: 505. ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN egész évre . K 24 - félévre . . K 12ncgyedévre K 6 - egyhőrotpraK 2•Egy*» ezéaa ára iS miit. ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egésx évre . K félévre . . K 14.negyedévre K 7 - egyMustpra K 240 íitsstí. AAÁAI ÁRA JJ SUII. Kiadóhivatal Kárász-utca 3. TELEFON-SZÁM: 305. Szeged, 1913 II. évfolyam 200. szám Péntek, augusztus 29. Trialisták álmiséi. Katolikus nagygyűlés 'volt Laibachban, de ezt a kongresszust bátran lehetne az összes horvát katolikusok nagygyűlésének nevezni. Vagy a galíciai, csehországi, morvaországi, sőt a horvátországi és fiumei katolikusok is. Természetesen csak a szláv anyanyelvűek. Minket ez a nagygyűlés csak annyiban érdekel, amennyiben egy felekezet kongresszusáról megszoktunk emlékezni. Az egyes felekezetek kongresszusai a hitélet megerősödését célozzák s amennyiben kulturális célokat szolgálnak, felekezetieskedésük dacára, az egész emberiség javára válhatnak. Annyiban tehát közérdek az ilyen kongresszus s minthogy sok ezer ember összesereglését jelenti, nem lehet mellette észrevétel nélkül elhaladni. A laibachi kongresszus azonban túllép a normális felekezeti kongresszusok határain. És ezért mondtuk, hogy ezt a nagygyűlést a horvát katolikusok nagygyűlésének lehet nevezni. Igy találkozik a felekezetieskedés a nacionalizmussal, a hitélet nyilt hirdetése a titkos politika cselszövéseivel, a látszólag ártatlan gyülekezés azokkal a rejtett célokkal, amelyek már beleütköznek az állami érdekbe. Nyíltan kijelenthetjük, hogy a labachi nagygyűlés a trialisták burkolt céljait szolgáló gyülekezet volt. Azoké, akik a Nagy-Horvátország utópisztikus gondolatával foglalkoznak; azoké, akik a saját politikájuk térképén már három darabra hasították a monarchia területét s a harmadik rész számára követelik Magyarország társországait, Horvátországot és Szlavóniát. Mindez már nem is titok, sőt ellenkezőleg: olyan szemérmetlenül nyilt, hogy valósággal fölháborodik az ember a szemérmetlfenség láttára. i Horvát testvéreink egészen nyíltan átvándorolnak Laibachba. zászlók alatt, körmenetben, a zágrábi érsek, Bauer dr. vezetése alatt. A Szűz Mária-zászlók azonban csak szimbolumok, annak a nagy, rejtett gondolatnak szimbólumai, amely igen sok horvát lelkében él, legyen az akár koalíciós, akár unionista, akár ultramontán Starcsevics-párt. Ma még rejtett ez .a gondolat, mert talán még sem lenne racionabilis, ha a horvát nemzeti szinek alatt egyesülnének a .trialista túlzók, s mert talán akkor az osztrák rendőrség beavatkozására is szükség volna s talán megmozdulna az a bécsi kör is, amely a trialista tendenciáknak tula j donképen való mozgatója. Hogy az ausztriai szláv katolikusok mit csinálnak Laibachban, ahoz nekünk kevés közünk lehet. Szervezhetnek, politizálhatnak vagy akár imádkozhatnak is, —• a kongresszusnak valóban nem ez volt az igazi célja, — sőt fontos határozatokat is hozhatnak: de csak magukról. Az ellen már a leghatározottabban tiltakozni kell, hogy Bauer dr. zágrábi érsek, az általánosan ismert trialista iró és titkos agitátor, a horvátországi horvát katolikusok nevében és képviseletében jelenjék meg a kongresszuson, sőt politizáljon is. Budapesten már számos katolikus kongresszus volt, anélkül, hogy Bauer érseknek eszébe is jutott volna azon részt venni. Pedig talán a zágrábi érseket több rokoni kötelék fűzi Budapesthez, mint a laibachi hívőkhöz. A zágrábi érsek azonban tüntetőleg a horvátok laibachi kongresszusán jelent meg s a jelenlevőkkel együtt üdvözölte az osztrák császárt, akihez neki semmi köze, mert az ő uralkodója nem az osztrákok császárja, hanem Magyarország apostoli királya. Bauer érsek azonban, ugy látszik, jót ki tudja használni az alkalmait, hogy a felekezeti törekvésekből is politikai célokat kovácsoljon. A hadsereg térképén Bécs már úgyis megalkotta a trializmust. A hadsereg uj reformja bárom fö gócpontot ismer: Bécset, Budapestet és Szerajevót. A trialista törekvések három fővárosa, mely ha még A poéta. Irta: Francois Coppée. I. A szolga bizalmaskodó mosollyal nyitott be Devillier szobájába. — Egy ur várakozik künn. Devillier, az öreg könyvkiadó idegesen förmedt rá Baptistera: — Micsoda beszéd az, hogy „egy ur"?/ Neve talán csak van néki? Baptiste már megszokhatta a gazdája rigolyáit, mert sima nyugalommal felelte: — Neve tényleg van neki, de inem tudom megjegyezni. Nagyon furcsa a hangzása. — Hát a névjegye? — Ugy látszik, azt elfelejtetett csináltatni . . . Ugy látszik egyébként az is, hogy ügyeiogyott a fiatal emberke. — Micsoda kritikák ezek? — vágott közbe Devillier. — Nem kritika, csak tény, — felelte amaz nyugodtan. — Azt mondta, hogy teljes másfél óra hosszat várt benn az üzletben, a mig az üzletvezető ide bebocsátotta. Hát csak . . . _ Iskola öltönyök, felöltők, cesiiimök fink és leánykák m — Ne beszéljen annyit, Baptiste. Bocsássa be azt a fiatalembert. — Amint parancsolja, Devillier ur. Néhány pillanat múlva belépett az írószobába az a furcsa nevü fiatalember. Tulajdonképen nem is volt furcsa a neve: Caillemardnak hívták. De a külseje valóban furcsa volt. Bozontos, nagy haj, sovány kis madárarc, hosszú derék és aránytalanul rövid lábak. De a szemeiben villogott a tüz. — Mathieu Caillemard a nevem. Devillier hidegen megbiccentette a fejét. — Szolgálhatok? — Devillier úrhoz van szerencsém? Az öreg szinte megsértődött, hogy van Párisban élő ember, aki nem ismeri, türelmetlenül felelte: — Az volnék! — Ugy bátorkodom röviden előadni ide-* jövetelem célját. — Jól mondotta, hogv röviden. Tessék! A fiatal embernek hal- ; ny arca mintha még egy fokkal fehérebb k volna. — Egy kötet verset szeretnék kiadni. — Jogában van. Caillemard szeme villant egyet. — De azt szeretném, ha Devillier ur ve-, zetne be az irodalomba. Az öreg ironikusan mosolygott, de tekintetében ott terpeszkedett a megelégedettség gőgje is. — Ó, azt nagyon Sokan szeretnék. Nagyon sök^n.. . . A fiatalember szerényen kiegyenesedett. — Nem vagyok az önérzetemnek a betege, de azt hiszem, hogy ezek nem tueatzöngemények. Devillier kellemetlenül mosolygott. — ön, fiatal barátom, enyhe kritikus lehet. Jó poéta-e, azt majd meglátom. Reménysugár villant meg Caillemard nézésében. — Rendelkezésére állok. Az öreg minden emóció nélkül szólt, mint akinek egészen máson jár az esze. — Hagyja itt a kéziratot. — Igenis . . . — Majd megnézem és . . . — Igenis . . . — Kérem engedjen végre szóhoz jutni — Igenis . . . — Két-három hét múlva jöjjön be hoznrcufluum u. Kérjen árjegyzéket. cs. és kir. udvari és kamarai szállítónál részére kaphatók Szeged, Kárász-utca 5