Délmagyarország, 1913. augusztus (2. évfolyam, 178-202. szám)

1913-08-27 / 198. szám

1ÖÍ3. augusztui 27. DELMAGYARORSZÁO 5 burg grófja kerül színre Irányi Ella, Békefi Lajos és Sümegi ödön uj tagok közreműködé­sével. • Egy darab — két este. A legérdeke­sebb művészi eredménynek kéül megszületni abból a levelezésiből, amely a Nemzeti Szín­ház s a külföldön tartózkodó Szomory Dezső közt folyik. A .kitűnő író ezidőszerint egy történelmi játék tervével a francia-német ha­társzélen jár, nyilvánvalóan azért, hogy ada­tokat és hangulatot gyűjtsön témájához. Da­rabja hősnője Mária Antoniette fenne. Szomo­ry végigjárta mindazokat a történelmi helye­kat, amelyek mondani tudnak valamit a sze­rencsétlen királynéról. Gyűjtés és kalandozás .közben, hogy az emilékek kezdtek előtte meg­nőni, rájött arra, hogy egy darabba lehetet­len Ibelesjroriitani fantáziálja történelmét s most már két estére terjedő .darab .terve kezd­te foglalkoztatni. Gondolatát közölte a Nem­zeti Színházzal s itt .a legnagyobb rokonszen v­vel fogadták az érdekes tervet. A tárgyalások •folyamatban vannak az író és a szinház kö­zött s nagyon valószínű, hogy még ebben a szezonban 'bemutatják a .darabot, melyet min­dig két egymást követő estén fognak játszani. • Die Maglsche Laterne. Az uj költői nemzedék egyik legkiválóbb tagjának, Kosz­tolányi Dezsőnek „iA mágikus lámpa" cimü novelláskönyvét a heidelbergi „iSatum-Ver­lag" németre lefordíttatta, A magyar („ma­gyarische") növeliáskönyv a jövő hónapban jelenik meg és a németül olvasó közönségnek méltóan fogja képviselni .az uj magyar iro­idalmat. • A rögtönzött darabok feltámasztása. A moszkvai iMüvészház igazgatója, Stanislav­szki, nj szenzációval próbálkozik meg. Azt tervezi, hogy amennyire lehet, nélkülözi a szerzőket és minél .több rögtönzést enged meg a színészeknek. Szóval föltámasztja Gáldoni korának kedves színpadi divatját, a comine­dia .déli' arte-t. Gorkij Maxiimtól már ka­pott is erre a célra két vázlatot. Az egyiknek az alapmenéte a következő: Egy vidéki szín­társulat egy hajón lefelé .utazik a Volgán. A fedélzeten a trupp találkozik egy magyar csa­láddal, amélynek tagjai közt van egy bájos fiatal leány is. A színészek halálosan unatkoz­nak és meg szeretnének ismerkedni az ő csi­nos utitársnőj ükkel. Mindenik színész külön tipust képvisel és nekik kell kieszelni, hogy mint fejlesztik a cselekményt tovább. A má­sik vázlat a következő. Első felvonás: Opera­énekesek lakinak egy szállóban. Egy éjszaka fölcsendül egy pompás hang. Vidám versen­gés az operaénekesek között, .hogy melyikük legyen a tüneményes orgánum fölfedezője. Kiderül, hogy a nagyszerű hang birtokosa a szálló portásának az unokaöccse, aki nem­régiben jött föl vidékről. A második felvonás­ban a fölfedezett énekes még nem serdült föl komoly művésszé, de már azon az uton van, hogy vala*ki legyen. A harmadik felvonásban hires ember fett a falusi legény;ből, de a di­csőségtől megkócsagosodott. Szörnyű mód rá­tarti, csak önmagát ismeri el tehetségnek és kicsapongóan él. Eddig van. .Mind a két váz­latból tartottak már próhákat és Stanisáav­szkit nagyon kielégíti az eredmény. Glers a királynál. Ischlből jelentik: Giers orosz nagykövetet a király ma délelőtt 11 órakor kihallgatáson fogadta. A nagykövet közölte a királlyal Miklós cár meghívását a népek csatája emlékére állított lipcsei szobor leleplezésére és az ugyanott fölállítandó orosz kápolna .felszentelésére. A kihallgatás félóráig tartott. Az uralkodó meghagyására az orosz nagykövetnek udvari kocsit bocsá­tottak a rendelkezésére. Paar gróf, Mar­gutti lovag, Manzanó gróf és Walluschek őr­nagy leadták névjegyeiket a nagykövet szál­lóbeli lakásán. Rendőr akar lenni egy szegedi jogszigorló. — Fölvételre jelentkezett a rendőrségen. — (Saját tudósítónktól.) Jogászokról, aikik a vaskos törvénykönyveket ideiglenesen a ká­véházi icutnáger törlőrongyáv.al cserélik föl és szolgálatkészen .futkosnak a tiz fillér borrava­lóért, sokat hallottunk már. Minden nyáron fölbukkan ez a legújabb társadalmi kaszt, >a mely még talvaly is az újság hatását keltette. Az első pélldának követői akadtak, most már tehát hidegen hagy mindenkit a dolog. Arra azonban eleddig még ebben a túltengő latei­ner világban sem akadt példa, hogy egy jogszigorló, beleosömörödve a paragrafusok­ba, kék rendőrzuhbonyért és csörtető rend­őr kardért otthagyj 'dl a pályáját. Szegeden történt az eset, kedden, de még mem egészen 'befejezett. Ma délelőtt Temes­váry Géza dr. rendőrkapitányhoz beállított Deutsch Ármin huszonháromévesi szegedi jogszigorló s a bemutatkozás után azt a ké­rését. adta elő, hogy föl szeretné vétetni ma­gát ,közrendőrnek a szegedi rendőrség kötelé­kében. Temesváry Géza dr. meglepődött a különös kérésen és megkérdezte az okot, a mely a jogszigorlót erre az elhatározására bírta Deutsch azonban elzárkózott a köze­lebbi felvilágosítás élői. A rendőrkapitány erre a szabadságon lévő Sass Lajos rendőr­biztos helyetteséhez, Bokor Antal segédrend­őrbiztoshoz utasította a jogszigorlót, mint a kihez Sass távollétében a rendőrfegények fel­vétele tartozik. A jogszigorló erre Bokornál jelentkezett, aki azonban Szeri József rend­őrtiszthelyetteshez utasította azzal, hogy ez­időszerint ő válogatja ki a felvételre jelentke­zők közül az alkalmasakat. Mielőtt Deutsch elment, Bokor kíváncsian érdeklődött nála: — És miiért akar rendőr tenni? — kér­dezte. — Ez az én dolgom, — volt a válasz. — Milyen képesítése van magának? — kérdezősködött tovább a rendőrbiztos. A „magának" megszólítás .láthatóan ér­zékenyen érintette Deutsehot, aki ezt felelte: — Azért, hogy rendőr akarok1 lenni, én uri ember vagy ok és nem ezen a bagón per maga. Ezzel sarkon fordult és a következő perc­ben Szeri rendőrtiszthelyettesnél kopogtatott •be. Előadta ismét, hogy mi járatban van. — Hol működött eddig? — kérdezte Szeri. — Eekete Béla dr. ügyvéd .urnái. Gimná­ziumi érettségim van és harmadik éve va­gyok jogász. — Miért akar akikor közrendőr lenni? — Kedvem van hozzá. Meguntam a pa­ragrafusokat. Szeri kijelentette Deutsohnak, hogy egye­lőre még várnia kell és különben sem tőle, hanem .a főkapitánytól függ, fölveszik ,a rend­őrfegények közé vagy nem. A jogszigorló erre azt mondotta, ihogy majd holnap fölkeresi magát a főkapitányt, akinek most már sze­mélyesen fogja előterjeszteni kérését. Lehet, hogy talán holnapig mégis meg­gondolja a dolgot. Egyébként Deutsch Ár­min nevével találkoztunk már egy ízben egy párbaj kapcsán. Borbála Jenő dr. rendőrségi osztályjegyzővel támadt afférja Deutsch nuk néhány hónappal ezelőtt. A párviadalban Borbola dr. sebesült meg, 'bíróság elé is ke­rült az ügy, Deutsehot párhajvétség cimén tizennégy napi, Borbola dr.-t nyolc napi ál­lamfogházra Ítélték. A felék nem békültek ki a párhaj után. Amennyibén Deutsehot föl­veszik a rendőrfegények feözé, Borbola dr. .közvetlen tfötebbvalója lesz. Szegedi álhirlapirók — inkognitóban. (Saját tudósítónktól.) Mai számunkban részletesen .foglalkoztunk .azzal .a botránnyal, .amelyet egy szegedi közismert álhirlapiró rendezett a főposta előtt Hogy ez a részletes .foglalkozás semmi esetre sem esett jól az il­letőnek az esak természetes, de az újságírói presztízs .megvédésének ilyen radikális mód­jához kellett ínyulnunk, hogy megakadályoz­zuk Szegeden az utóbbi időben parazita mód­ra fölburjánzó álhirlapizmust. Épen ezért csak félmunkát végeztünk volna, ha Kármán Kohn Vilmos szereplésének letárgyalósával •abbahagynánk ennek a kényes ügynek teljes elintézésre vezető folytatását. Ezúttal azon­ban a dologgal csak általánosságban akarunk foglalkozni, .de ennek .dacára inkognitóban bemutatunk inéhány álhirlapirót, ihogy még idejében jóbbik eszükre térjenek és a nyilvá­nos szerepeltetésük előtt, más mesterséget választhassanak ál-üzésre. Mielőtt az álhirlapizmus disapéldányait fölvonultatnánk, arról kell néhány szót ír­nunk, hogy Szegeden van egy kis lapocska, a mely direkt termeli az álhirlapirókat és a lap ebből pompásan megél. A „Sport" cimü hetilap ez. A Sport boldog-boldogtalannak ál­lit ki bi.rlapirói igazolványt, aki csak némi­leg is nekszushain áll a lappál. Ezt a nek­sziust azonban nem ugy kell értelmezni, hogy az illetőnek, aki hiriapirói igazolványt kér és kap, bármilyen formában is szellemi in­ge rénciá ja volna ,az újság megírásában. De­hogy. A tegnapi botrány bősének is a Sport­tól volt hiriapirói igazolványa, melyhez ugy jutott. — mint ezt ő maga ma elmondta, — hogy az apja nyomtatványokat rendélt meg abban a nyomdában, ahol a Sport-ot nyomják. És hasonló módon és egyéb álutakon egész csomó diáknak, facér kereskedősegédnek, ügybuzigó ügynöknek, sőt egynéhány kétes egzisztenciának is kijut a hiriapirói igazol­ványból a Sport figyelme folytán. Valószínű, hogy a lap állandó előfizetőinek reményteljes csemetéi is hiriapirói igazolványokat kapnak egyéb kedvezmények hijján, Hogy ez meny­nyit árt az igazi hírlap,írásnak, arról nagyon is meggyőződhetik a közönség, amelyet ezek az álhirlapirók folytonos poty,ázásukkal meg­károsítanak és zaklatnak. A rendőrségnek épen ezért különös figyelmébe ajáljuk .a Sport által kiálitott igazolványos urakat. Ezután jöjjenek maguk, az .álhirlapirók! Ugyanis jellemző tulajdonságuk, hogy min­denütt ott vannak, .ahol nem kellene, ebben az esetben legalább majd ők maguk is igy vélekednek. Először jöjjön a legidősebb, tisz­telet a kornak. Már erősen kifejlett .glacéje van, de a foglalkozása ennek dacára elma­radt .Szőke a ;még meglévő néhány haja­szála és szemtelenül mosolygó az arca. Baju­sza volt azelőtt, de mióta álhirlapiró, leborot­váltatta. Jellemző sajátsága, hogy ambiciózu­san keresi az újságírók társaságát ós ha né­hány pillanatra sikerül neki megtalálni, ak­kor rögtön az álhirlapirókat szidja. Tekinté­lyét a többi álkollégák iközött az növeli, •hogy ő az előkelőbb helyekre is befurakodik, fogadja a hazatérő katonákat, közelről meg­bámulja a nagyobb katonai méltóságokat, ezer lépésről lefotografálja a megyés püspö-

Next

/
Oldalképek
Tartalom