Délmagyarország, 1913. augusztus (2. évfolyam, 178-202. szám)

1913-08-24 / 196. szám

1913. augusztus 24. DfiLMAGYARORSZÁÖ 3. számára annak a tőkének, melyet addig egészben juttatott annak. Az államnak kellene gondoskodni egy közép bank létesiíéséről, a kis iparosok és kis kereskedők hitelének rendszere és olosó kielégítése érdekében. Az ál'larn jegyezhetné egy ily bank -részvényeinek többségét, betéttel, kölcsönnel és sok minden imás eszközzelnövelhetné egy ily intézet tőkeerejét és tekintélyét. Az is el volna képzelhető, hogy a nagy bankok Összeállan-ának s minthogy ők kicsinyesnek találják a kis ember hiteligényének közvetlen kielégítését, együttesen alapítva egy közép bankot a kis iparosok és kis kereskedők hitelének kielégítése céljaira. Azok a kis kereskedők és kis iparosok pedig, -akik a imai gazdasági válságot szerencsésen átúsztak, levonhatnak abból egy tanulságot: igyekezzenek üzletüket lehetőleg csak aibban a keretben vezetni, mely keretben ez idegen tőke segítsége nélkül is lehetséges, a maguk erejéből igyekezzenek boldogulni és üzletüket fejleszteni, mások segítségében ne igen bizakodjanak. j Távozik két nagykövet. Bécsből jelentik: Jól értesült részről .megerősítik azt a hirt, hogy Bécsben és JPétiervárott legközelebb megtörténik a nagy-követváltozás. Thum-Valsassina pétervári osztrák-magyar nagykövet, valamint Giers bécsi orosz nagykövet távozni ifognak állásaikból. Hogy ki lesz Thiurn-Valsassinának az utódja, arról egyelőre imég neim történt döntés, de hiteles értesülések alapján azt lehet mondani, hogy Fürstenberg hercegnek, a mostani bukaresti osztrák és -magyar követnek kinevezéséről komolyan szó sem eshet. A pétervári nagykövetváltozással van összefüggésben a vatikáni és a párisi nagyköveteknek a királynál való kihallgatása is. iiaaBiiBifiRiiiiiiiliiilPigiiiiiBiltiiiaiiiiliiiiigii Elmaradja boszniai katonák fogadtatása. — Hazajöttek a 46-osok a nagygyakorlatról— (Saját tudósítónktól.) Megemlékeztünk arróil, a szép és dicséretes mozgalomról, a melyet öz'vegy lovag Worzikowszky Károlyné, a szegedi Vöröskereszt Egyesület elnöknője élén a szegedi úriasszonyok indítottak a Boszniából hazatérő katonák fogadtatása érdekében, A -mozgalom széles körben csakhamar visszhangra talált Szegeden s mindaz, ami az eddigi előkészültetekből kiszivárgott, gyönyörűnek, lélekemelőnek Ígérte a határszélen keményen megszenvedett szegedi katonák fogadtatását. A kezdeményező lépésért a szegedi úriasszonyokat illeti az elsőség érdeme. Valóban nem is lehet elképzelni szebb és gyönyörűbb jutalmat azoknak, akik a görbe hegyek között az őrtüzek mellett virrasztották át a -fagyos, havas éjszakákat, mint azt, hogy amikor visszajönnek hozzánk, a város uriasszonyai virágáradattal, mosollyal, zsebkendőlobogtatással, -megbecsülésük és szeretetük eme szerény, de őszinte jeleivel -fogadják őket. Az utat, amelyen végighaladnak, behintik virággal, a iméllükre, a csillogó érdemkereszt mellé aranyfölirás-u, -női kezek varrta kis selyem szalagot tűznek. Mennyivel kifejezőbb, őszintébb és jólesőbb mindez, mint akár az a kis rézből való érdemkeresztecske, amelyet szenvedéseik sovány jutalmául kaptak. Pompás ünnep lett volna az a nap, a melyen hazaérkeznek a boszniai -katonák, a fogadtatásból azonban, amelyet olyan kiválóan tudott színessé, díszessé, ünnepivé és meleggé avatni a szegedi hölgyek fantáziája, aligha lesz valami. Tegnap ugyanis, a mint megírtuk, lovag Worzikowszky Károly.ué látogatást tett Lázár György dr. polgármesternél, akinek bejelentette a szegedi úriasszonyok mozgalmát, kérve éhez a hatóság támogatását. A polgármester megígérte, hogy a katonák fogadtatásából, amenynyiben az együttes hazatérésük léhetséges lesz, a város is ki fogja venni a imaga részét és a hatóság is minden lehetőt elkövet, hogy a katonák fogadtatása minél ünnepiesebb, díszesebb és impozánsabb legyen. Ám igen nagy kérdés az, hogy a Boszniában állomásozó szegediek valamennyien együtt jöhetnek-e haza? -Mert a fogadtatásból természetesen csak ugy lehet valami, ha a bevonulás tömeges liesz. A helyzet ugyanis az, hogy jelenleg a Boszniában állomásozó katonák nagyrésze vesztegzár alatt van, a kik nincsenek, azok közül sokat már haza is •küldtek, tekintettel arra, hogy az osztrákmagyar hadvezetőség már elrendelte a lefuvást. A többiek részint egyenként érkeznek haza, részint csak hetek miül'va, -de akkorára már annyira megfogyatkozik a számuk, hogy egy ki-s csapatnál több aligha liesz majd belőlük. A fogadtatásból pedig nem lehet kihagyni a többieket sem, akik ép ugy keresztül szenvedték a megpróbáltatások keserves napjait, mint emezek, de hát előbb szállingóztak haza. Ilyen formán a fogadtatás gyönyörű terve valószínűleg füstbe ment. ami nagy kár, erkölcsi kár, mert a szegény l hazatérők legalább azzal vigasztalták volna ben mind azt mondotta: „Nekem az a fő, hogy te légy boldog, ha már boldogtalanná lettemén!" De nem lett boldogtalan. Amikor izzó szer elmének tárgya idegen fészekbe bujt el előle, egész -fölszabadult tüzét világi boldogulására .fordította. író lett, hamarosan hírneves. Ölkos ember létére ama bizonyos i szárnyas paripákat hamarosan eladta nagy; tőgyü, jól legelő tehenekért. A szerencse valósággal kiszolgálta, minden lett belőle, airíf csak egy alacsony sorsban született, magyar fiatal,emtberből nyolc év lefolyása alatt Budapesten lehet. Megtakarított vagyona volt, amikor beleszeretett egy leányba, akivel félmillió hozományt kapott. Róza ott volt az esküvőn — más állapotban — nem mint meghívott vendég, hanem mint a templomba betóduló, kíváncsi- közönség. Állapota miatt egy kissé szerénytelenül is viselte magát, a szolgák csaknem kiküldték, ö meg kicsiny hijja, ihogy a szeműikbe nem vágta: — Mit szemtelenkednék. -Nincs senki, akinek, több joga -volna itt lenni, mint nekem. Ha tudná, hogy itt bántanak, ott hagyná menyasszonyát és lejönne halzzám! , Szinte abban az illúzióban élt, hogy ő esküszik. De ezen a napon nem volt józan, estve kínozta az urát, hogy vegyen egy jégszekrényt, anélkül élni nem lehet. Jó volt, hogy azt nem kívánta tőle, hogy palotát építsen. A régi szerelme hamarosan épített azt is. És Róza, az uzsonna-időt hogy eltöltse, elment megnézni ezt a palotát, amely közel a -ligethez, egy kicsiny, árnyas utcában állott. N-eim vol-t -nagy, de annál előkelőbb, tiszta kőből való, a tükörüveg ablakait bronz a-morettek tartották. Az ablakok szépes -és egyenletesen drappirozott, fehér rollói különösen ingerlőleg hatottak az asszonyra. Ugy érezte, hogy azok mögött olyan tiszta, friss és édes életet lehet élni, mint amilyent ő -élt leánykorában. E rolletták (mögött arcbőre soha meg nem feketedik, csipő'je soha nem lett volna széles. Gyermekeit minden fájdalom nélkül szüli vala és csak kettőt, egy fiút és egy leányt. Milyen kedves, mosolygós, tiszta babák lettek volna! Róza a kovácsolt vasból vert, nagy kapu .előtt állott. A vascsipkéken át be lehetett nézni az udvarba, amely kertté volt alakítva. Éppen magnoliaifák -nyílták benne és a sürü fehér virágbokrok között zöld pázsit ragyogott át. Soha olyan friss, aranyos zöldet! Soha -olyan aranyszínű fövenyt, mint amilyen a virágszönyegek között kanyargott! — ízlése, a világon nincs senkinek, csak neki! — gondolta magában Róza. — 'És ezt mind nekem igérte, ő, szegény, mondta, én hittem is, nem is? — folytatta tovább gondolatait és forró kezét rátette a kapu hidek kilincsére. És a kapu kinyik előtte, ő pedig'benn volt a palota lépcsőházában. Akár akarta, akár nem, ment előre. Az esze egy kicsinyt ellenállott, de a lábai vitték. Csakugyan megzavarodott egy 'kissé, ugy ment fölfelé a -lépcsőn, -mintha haza menne é-s gondola! nélkül való, .megszédült elméje minduntalan ezt a mondatot ismételte: — A palotám, az én palotám, csakhogy megtaláltam! Fölért az üveges hall-ba -és ez az előtte ismeretlen konstrukciójú, minden álmát fölülhaladó, fényes és kényelmes tereim olyan erősen megdöbbentette, hogy valamelyest mégis az eszére tért, sőt gondolkozott is: — Ha megszólítanak, azt .fogom mondani, hogy lakást keresek ... ha vele találkozom, azt fogom mondani, hogy -látni akartam, mielőtt meghalok és hogy neveztesse kii az uraimat valaminek! Szerencséjére jó sokáig nem találkozott senkivel és birtokba vehette a palotáját. A török dohányzót, melynek nyitott ablakain olyan illat áradt ki, mint amilyen — annak idején — szerélimesének ,sürü, fekete hajából. Látta a szalont is, fehér és kék, néki ez a két szin állt a legjobban — lánykorában. A szive csaknem ketté hasadt, ugy tetszett neki ez ,az emeletnyi magasságú, édes, gyengéd és korrekt szoba, Ihol az -emberi verejtéknek ninicsen nyoma semmi. A szőnyegein nem járták, a székein nem ültek, a szalon -magáért volt és nem hogy emberek lakjanak benne. — -Ugy* lát szik, -nincs itthon senki, .mindent ellophatnak! — gondolta magában Róza. Es minden elővigyázatról lemondva, letért a léposőszőnyegéről, h-ogy a márványon kopogjon a lépteiv-el. Cselédség még sem jött, azok épen ebédeltek, természetesen ikéin Telefon 1203. sz. Kárpitos m bárHIncK rftzUtfizgtftro is Dús választék kész díván, ottomán, matracok, garnitúrák stb. — Javítások jótállással szaksze:: rüen és olcsón eszközöltetnek. :: kárpitos-üzlet Kossut Lajos-sugárut 6. szánir