Délmagyarország, 1913. augusztus (2. évfolyam, 178-202. szám)

1913-08-24 / 196. szám

2. PELMAGYARORSZAQ 1913. augusztus 26. magukat, hogy a szegedi úriasszonyok értük való nemes lelkesedése többet ér a világ minden aranyveretii érdemkeresztjénél is. A szegedi 46-ik közös gyalogezred hoszszu távollét után ima hazaérkezett. Még a hét elején lefújták a nagygyakorlatokat és kenden este nekiindultak gyalogosan a katonák Aradról Szeged félé. Battonyán, Pécskán, Nagylakon és Makón át jöttek ihaza két csoportban. Az egyik, a kisebb csapat már délután 5 órakor megérkezett Szegedre, maga az ezred azonban, a zenekarral együtt, este 7 órakor érkezett Szegedre. , , Az utcákon át zeneszó mellett jöttek a katonák. Nagyon porosak és kimerültek voltak szegények; mindegyiken meglátszott a hosszú ut fáradalma. A zeneszó még valahogy fölviditotta a legénységet és főleg az öröm, hogy végre hazaérkeztek. A katonazene nagyon sok embert csődített össze. Amerre csak elhaladtak a katonák, mindenütt fölnyíltak az ablakok és aszszonyok, meg leányok .kíváncsian néztek ki. Sokan kendőket lobogtattak és különösen a fehér népek között keltett általános örömet a katonák hazaérkezkése. Megérkeztek ma rnár a 46-ik gyalogezred tartalékosai is, akik közül már több százat szabadságoltak. A katonák közül többen betegen jöttek haza. Ezeket a közös csapatkor/házban helyezték el; általában azonban sok megbetegedés nem történt. A kedves zöldstráfos bakák valószínűleg még ma este kipihenik a nagygyakorlatok fáradalmait és tekintve, hogy holnap vasárnap lesz, teljes számban fognak fölvonulni a Gedóban, Újszegeden, meg a Stefánián. Benjámin-bácsi ezresei. —• Messziről jött ember szavának senki se hisz. — fi Saját tudósítónktól.) Tegnap este agy joviális, öreg ur állatott be a szegedi rendőrségre. A.z ügyeletes rendőrtiszt viselőt kereste. Bokor Antal elé vezették, akinek igen nyájasan mutatkozott íbe: — Liebmann Benjámin vagyok, — mondotta, — épen most jövök Amerikából ós Szegeden e.gy kissé kellemetlen linleidens történt velem. Egyébként temesvári kereskedő vagyak. Temesváron mindenki isimer és csak ugy szólitaniak, hogy „Benjámin bácsi." Az ügyeletes rendőrtisztviselő nagyon elcsodálkozott a furcsa bemutatkozáson és kellő udvariassággal felszólította az amerikai jövevényt, hogy íhát adija elő az okot amiért fölikereste a rendőrséget. Erre a bátorításra aztán Benjámin bácsi hatalmas bőibeszédősügigel a. következőket •mesélte el: — Én már miint láthatja kedves uram, nem vagyok mai gyerek . . . A rendőrtisztviselő .látta, hagy Liebmann ur beszédének nagy feneket akar keríteni és azért rászólt, hogy egyenesen a jegyzőkönyvbe mondja a panasizt. De .a kereskedő ennek dacára még kedélyesebben folytatta: — Ugyan kérem, Ihát Benjámin bácsinak már beszólni sem szabad? Csak azt akartam mondani, hogy 60 súlyos esztendő terhe nyom ja a vállaimat, de még .ilyen dolog velem nem történt. Üzleti ügyeiim lebonyolítása végett Amerikában jártam. Olyan kiterjedt üzletem van kérem, hogy másra nem bizhatom az ilyesmit. És most jövök visszafelé. Eddig minden nagyobb baj nélkül utaztam, semmi kellemetlenségem se volt, sem New-Yorkban, se Cincin,atiben se Buffalóiban, sem Hamburgban, Bécsben., Pesten, Szabadkán, ahol mindenütt megfordul] tairp, esalk épen Szegeden történt velem egy kis malőr. — A Rókusi-,állomáson érkeztem meg ma este Szabadka felől. Ahogy a vonatról leszálltam a so'k cók-mökomat nagy gonddal fölrakattam egy kocsira ós megmondtam a kocsisnak, hogy hajtson egy előkelő szállodába, Amint ,a kocsi elindult velem az állomásról, .önkéntelenül is a pénztárcámhoz akartam nyulini és ekkor vettem észre legnagyobb ijedelmemre, hagy eltümt a pénztárcám, a melyben 2400 korona készpénz volt. Hirtelenében kikutattam az összes zsebeimet, de nem találtam meg. Ekkor eszembe jutott, hogy az állomási .épület előtt, amikor fel akartam szállni ,a kocsiba véletlenül hozzám ütődött, egy nyúlánk termetű, szőke fiatalember, aki sok bocsánatkérés között, udvariaskodon átölelt, aztán gyorsan eltűnt. Valószínűleg ő lophatta el ,a tárcámat. — A vonatról emiatt azonnal ide jöttem, inert ugyanis kérem igen súlyos kényszerhelyzetbe jutottam. Nem amiatt a 2400 .korona miatt, az a pénz már odaveszett, nem nagyon sajnálom, az nálam nem olyan nagy pénz. Hanem az a Ibaj kérem, hogy a padigyászom egy .részét .az állomáson hagytam s most nem ihirom kiváltani. (Meg- aztán éhes is vagyok és szeretnék enni,. Arra kérem tehát a, rendőrséget, hogy váltsa ki a podgyászomat és adjon annyi pénzt, hogy megvacsorázhassak. A rendőrségen nem sok hitelt adtak Benjámin bácsi különös panaszának. (Először is az volt gyanús, hogy egyenesen Amerikából jött, ahol „üzleti ügyekben" járt, másodszor, hogy neki ,a 3400 korona „nem nagy kár." meg. Az ö kis báli atlaszcipője volt, szerelmese sohasem vallotta be, hogy ő lopta ®1. — Ez a cipő pedig — szólt bájos fontoskodással, az uri ,nő — imiagam sem tudom kié volt. Az uraim mindent kiváltott, csak azt nem, ihogy ki viselte. Éppen csak célozgat, hogy valami előkelő dáma, talán egy mágnásné . . . A mi lábunkra ugy-e, nem menne föl, mi? Ez a cipő néki „szent", mondja és tréfálkozik, hogy mindazt a lábat keresi, a melyre fölhúzni lőhessen . . . Ilyenek a férfiak. Róza a maga elszélesedett, .megnőtt formátlanná lett lábaira nézett, nem szólt semmit és elment azzal az elhatározással, hogy nem jön többé vissza ide soha, maradjon minden a régiben. Á kávéházba, uzsonnára, ezek után nem lehetett elmennie. Az uj mider vágta a derekát, villamosra ült, hazament. Nagy riadalommal, bajjal, kétségbeeséssel fogadták. A középső gyerek leesett lábáról, a cselédek megállapították, hogy torokgyikja van. Elszaladtak orvosért és akit leghamarabb érték, azt él is hozták. Valami egészen 'fiatal ember volt, rendkívül tiszta, mintha skatulából épp most vették volna ki. Ügyetlenül fogott hozzá, hogy megnézze a kis fiiut. Ugy beszélt hozzá, mint egy elkényeztetett kisasszonyhoz, A sok akadályba ütköző vizsgálat után annál1 kellemesebben bánt az anyával. Ünnepélyesen, kétszer kezet csókolt neki és szólott : . — Torokgyiknák még csak árnyéka sem. A kicsike sokat evett, cseresznyét, magostól, adjunk néki valami édeset, jót és minden rendiben lesz! Róza mészfdhérre változott arca kiszínesedett és elhatározta magában, hogy ha a kicsinynek csakugyan nem lesz semmi baja, talán kezdeni fog ezzel a kedves, szép, derék fiatal emberrel. A régivel azonban — maradjon minden érintetlenül, a régiben. . sőbb, .mint az urak és más taktusban. A főépületben templomi csend, egy aranyozott ajtó előtt néma előkelőséggel szunyókált egy agár. A 'kutya is más a palotában. Róza mégis megrémült tőle: — iNiem bánt ez az eb? — kérdé hangosan. — Nem! — felelte egy kellemetes női hang. Egy sovány, de szabályos és kedves kisfejü uri nő — igen elegáns matinében — állott a betolakodott asszony előtt. Udvariasan, bizalmasan, sőt örömmel nézett reá. Egy sárga táblás fűzött könyv volt a kezében, a fél arca pirosra volt feküdve, valószínűleg n díványon hevert és olvasott, amikor az idegen asszony szavait meghallotta. — Az uramat tetszik keresni, ugy-e? nincs itthon'. Brüsszelben van! — mondá szívélyesen, mint áki igen örül, hogy valakivel beszélhet. ( — Igen — mondá Róza, visszanyerve önuralmát — szerettem volna vele beszélni és megkérni . . .< — Két hét muliva itthon lesz, csak tessék megkérni, ha ő valamit megígér, az megvan. Mondjak neki valamit? Kihez .van szerencsém? a nagysád arca nekem olyan ismerős . . . Róza büszkén és határozottan mondta meg leánykori nevét. — Oh — szólt a háziasszony elpirulva — tessék besétálni, önről nagyon sokat beszéltünk az urammal. Hogy ön volt az első ideálja, a legszebb leány, akit életében látott és ,a legjobb .is. Mindég panaszkodott, hogy soha sem tudja önt meglátni az utcán, ez a Pest olyan rengeteg! Karon fogta, bevezette az ura dolgozó szobájába. — Üljünk le — én ebben a szobában töltőim ,az életemet — beszéljen nekem róla, .milyen volt fiatal korában. Igaz, hogy olyan siirü fekete haja volt, hogy a fésű eltörött benne? A gyomra rossz volt már akkor is? — Nálunk mindent megevett! — mondá Róza egyszerűen, de büszkén. Általán, erős önérzet ifogta el egyszerre és végigvillant az elméjén, hogy régi szerelmét, a palotával együtt, vissza kellene vennie ettől a nagyon kedves., de nagyon vézna asszonytól. Ha csak egyszer kaphatná annak a bolondos fejét az ő erős, kövér — még fehér és szép — karjai közé! Vad, erkölcstelen és érzéki gondolatai támadtak. Az illatos levegő, az asszony szivélyessége fojtogatta. Fölállott, hogy elmenjen, Elébb azonban egy tekintetet vetett a régi szerelme Íróasztalára. A sok csecsebecse között megismerte régi kislánykori arcképét. — Lássa — mondá a háziasszony — ilyen- hü és kegyeletes az én uram. Itt a maga kis arcképe, itt pedig egy fél ;báli cipő . . . A Róza szive mondhatatlan kéjjel tölt kiváló bór- és f lithiumos gyógyforrás rese- és hélyagbaioknál, köszvéaynél, czukoroete-áégnél, vSrheaynél, emésztési és lélegzési szervek hurutjainál kitűnő hatású. — Természete* vasmentes savanyúvíz. » ara** árráarrt^kadé^ é. m\MíS s^^s^^^