Délmagyarország, 1913. augusztus (2. évfolyam, 178-202. szám)

1913-08-03 / 180. szám

-V- . Szerkesztőség Kárász-utca 9. Telefon-szám: 305. ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN egész évre . K 24 — félévre . . K J2-— negyedévre K 6 — egy hónapra K 2•— Egyes száa ára 14 RUér. ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre . K28- félévre . . K14.— negyedévre K 7-— egy hónapra K Egyes szám ára 14 Btiér. 2*40 Kiadóhivatal Kárász-utca «. Telefon-szám: 305. Szeged, 1813. II. évfolyam 180. szái Vasárnap, augusztus 3. Szervezett ideálok. A szociáldemokrata pártot a szakszervezetek fegyelme nélkül mem tudjuk elképzelni; a néppárt a nyájnak klerikális eszközökkel való szervezettsége nélkül már régen megszűnt volna és az alakulandó Andrássy-párt erős szervezés nélkül Tiszadobot és környékét kiviéve, bizonyára sehol sem fog gyökeret verni. Mindez érthető, természetes. De amikor azt olvassuk, hogy Károlyi Mihály gróf, Bakonyi Samu és Beck Lajos országosan meg fogják szervezni a függetlenségi és 48-as Kossuth-pártot, központtal, alapszabállyal, főtanácsokkal, altanácsokkal, szövetségtanácsokkal: akkor a szivünk tájékán megmozdul valami; és akár szervezett, akár szervezetlen magyarok legyünk, a magyar világ múlandóságáról, szomorú átalakulásáról kelnek lelkünkben siralmak. Ha azt olvasnánk, hogy a Kossuth-nótát ezentúl csak egy zongorakivonat és a szerzői jog megváltása ellenében szabad előadni; vagy, hogy a Hortobágy területére lépni csak legalább elemi iskola-végzettség és <a magyar-német nyelv tudás igazolása után szabad; vagy hogy a délibáb játékaiban ezentúl csak mozgószinházban gyönyörködhetünk; vagy hogy az árvalányhajat már csak kifogástalan párisi cilinder mellett szabad viselni: mindez a csodabogár együttvéve isem jelentené akkora csodálatos változását a dolgoknak, mint az, bogy Magyarországon, Kossuth Lajos földjén újra kell szervezni, meg kell szervezni a függetlenségi Kossuth-pártot. Ez olyanféle, mintha Deák Ferenc halhatatlan eszméit is meg kellene szervezni. Pedig a függetlenségi és 48-as Kossuth-párt megszervezése nem csodabogár, hanem komoly tény. A függetlenségi párt Magyarországon tényleg annyira jutott, — ezt igen helyesen állapítják meg az uj pártvezetőség tagjai, — hogy ha fentartani akarják és boldogulni akarnak vele, akkor újra meg kellene szervezni. Ba lehetne. Fájdalmas vallomás a vezéreké és még fájdalmasabb, hogy igaz a vallomás. Szervezeti alapszabályokkal, tanácsokkal és altanácsokkal próbálják fentartani azt a politikai hitvallást, amely azelőtt igen sok magyar ember hitvallása volt. A magyar nép egy időben függetlenségi érzelmekkel tett-vett és Kossuth-imádatta! élt-halt. Csak a függetlenségi párt volt magyar párt, a Kossuth-nóta volt a- magyar imádság — egy időben a más pártokra szinte ellenséges indulattal tekintettek. Hol vagyunk már ettől! Ép ellentétes helyzetben ... Mekkora bűnei a „politiká"-nak nevezett huncutságnak és elsősorban mekkora bűnei a függetlenségi politika vezetésének kellettek aihoz, hogy a magyar népből a függetlenség, a Kossuth-pártiság hitvallása eltünedezzenek. A „modernizálódás" örve alatt mennyi csalódás, mennyi rászedés, megrázó, elkeserítő ereje kellett ahoz, hogy az a konzervatív, jóhiszemű, becsületes magyar nép végül is hátat fordítson annak a politikának, amelynek elveit az anyatejjel szitta magába, amelynek nótáját a dajkálója, de még , pusztai szél is a fülébe danolta. Hát csakugyan igaz, lehetséges volna, hogy ezektől eltér a magyar nép? Ellni gyj ük azoknak, akik most ujjá akarják szervezni a .maguk politikája számára? A maguk politikája számára — ebben rejlik a vigasztaló szó. Ugyancsak erős megszervezésre volna szükség, hogy .a régi ideálok helyett méltóságos gróf Károlyi Mihályt és nagyméltóságú gróf Apponyi Albertet imádja a magyar nép, — ez tény. Viszont, aki a magyar ember lélektanát ismeri, az tudja, hogy az ilyen megszervezés nem jelent semmit, pláne eredményt nem, — a magyar ember inkább hisz a cselekedetnek, az eredménynek és a boldogulás dokumentumainak. A magyar nép immár a munkapárt eredményeiben hisz! , A legérdekesebb, hogy ilyen szervezési ideával van tele most az ellenzék. Az ország népét akarja megszervezni, holott előbb a saját programjukat és a saját táborukat kellene szervezni. Mert csak ez után lehet valamibe kezdeniük. Nem, ők ezzel nem vergődnék, ő nekik nép kell és dicsőség. Az egész pedig hasonlít ahoz a Az élet partján. Irta: Nagy Endre, Jasso Xavér Ferenc ott állott ama tenger partján, amely a japánok szigetét választá el a kínaiak titokzatos országától. Sóvár tekintete állhatatosan kutatta a látóhatárt, holott a tenger végtelenségénél egyebet nem láthatott. Portugál hajósoktól sok mindent halott már a kínaiak birodalmáról és a fölvilágositások .csak fokozták vágyát, amely őt ime oly messze űzte Itália márvány templomai és palotái közül. A hajósok sok csodálatos dolgot meséltek, de amit már a japánok földjén észlelt, megerősítette ama hitében, hogy a valóság még jóval .csodálatosabb lehet a műveletlen hajósok meséinél. Ott, áhol az ég alja metszi el a tenger végtelenségét, de még sokkal tul azon, óriási birodalom vagyon, amely Itáliát, a Pireneusi félszigetet és a Frankok földjét ugy eltüntethetné kebelében, mint ahogy a cethal elnyelheti a csöppnyi szardellát. Abban a birodalomban már ötezer év óta élnek a betűvetés művészetével a boncok, a nép vasekével forgatja a földet, a katonák már ezer év óta ölnek a robbanó porral, amelyet a müveit nyugaton még csak nemrégiben talált föl ama benediktinus barát. Am ez óriási népnek csak a földi élete lehet virágzó, de annál ,kárhozatosabb a túlvilági léte, mert megvonatott tőle mindezideig az egyedüli üdvözítő szent Egyház világossága. Sok ezer év óta bronzból kovácsolt bálványoknak hódol a nép és szerencsétlen elvakul tságában nem veszi észre, hogy időközben messze tőle megszületett az emberiség Megváltója. Óh, e tágas birodalomban elterjeszteni a szent Egyház tanait: ez lett volna Jasso Xavér Ferenc életének koronája. Ám a kinai birodalom határait kőfal és szigorú katonák tekintete őrzi. Nincs .mód, ihogy idegen oda beférkőzhessék. Azaz, hogy ő mégis talált rá módot, nem hiába volt ő Loyola Ignác legbuzgöbb és legügyesebb segítőtársa. Megtuidta a japánok tengerpartján, hogy egy kinai kereskedő van itt hazájába visszahajózandó. Jasso fölszólította, hogy fogadja őt rokonának, vendégének, csempéssze be őt igy a birodalomba és ha már egyszer ott lesz, törhetetlen hite és a jó Isten mindenható ereje meg fogja őt segíteni a továbbiakban. A kereskedő egy napi gondolkozási időt kért, mert .veszélyes, de jól jövedelmező üzletnek látszott a dolog. Most meg is jelent a portugál hajó kapitányának kíséretében és mélyen meghajolt a hittérítő előtt. — Meggondoltam a .dolgot, hatalmas Bonc. Egész éjszaka meglhánytam-vetettem. alaposan a körülményeket, mig végül arra az eredményre jutottam, hogy magammal vihetlek, szeretett rokonommá fogadhatlak száz olyan kerek arany ellenében, mint amilyenből egygyel tegnap '.kegyeskedtél megajándékozni. A hittérítő fölszisszent: — Mi az ördög? Száz arany? — Megjegyzem azonban — mivel látom, hogy sokallod >ez összeget, amelynél pedig, hidd el, a méltányosság legszélsőbb határáig elmentem, — hogy a tegnapi egy aranyat szintén beleszámítom, ugy, hogy voltaképen csak kilencvenkilencről van szó. — De hova gondolsz? Száz arany! Tudod-é, mekkora összeg az? — Óh hatalmas Bonc, hát azt tudod-é, hogy mekkora veszedelemnek teszem én ki magam? Ha megtudják, halálra Ítélnek és ne feledd, hogy nálunk már sok ezer éves ku'ltura van, tehát igen körülményes módokon tudják* a halálos Ítéleteket végrehajtani. Földjeidtől halottam, hogy nálatok is kísérleteznek már e téren, de hidd el, nem szerénytelen dicsekvés beszél belőlem, ha azt .mondom, hogy mindaz gyerekjáték a mi kivégzési módszereinkhez mérve. Ha azokat .megpróbálnád, — meg vagyok győződve róla, iniagad is kénytelen volnál elismerni, hogy száz arany nem pénz érte. — Hát jó, megkapod a .száz aranyat, amit mindazonáltal sokallok és hiszem, hogy ha nem volnál hitetlen pogány, akkor a feiéért is megcsinálnád. De megígérem neked, hogy majd a hajón meg foglak keresztelni és