Délmagyarország, 1913. augusztus (2. évfolyam, 178-202. szám)

1913-08-03 / 180. szám

2. DÉLMAQYARORSZÁQ 1913. augusztus 3. meséhez, amikor a róka elkezdett okoskodni, vájjon mint veheti el a hollótól a sajtot? S elkezdte dicsérni a hangját, a hiu madár megpróbálkozott „énekelni" és elejtette a sajtot. Igy vannak ők is, — azzal a különbséggel, hogy előbb (mint koalíciósok) elejtették a sajtot és azóta próbálkoznak énekelni. aBaaBBaaaaaasBaaBaaaBaBaaaaaBaaaaaaaaaaaaBaaaaeEaaa Tömörüljenek a városok. Irta: Lengyel Zoltán, országgyűlési képviselő. A magyar városok még mindig a pénzügyi kiskoraiság idejét élik. Nem önálló (hitel-alanyok, (hanem a magyar bankoknak ép olyan kliensei, mint bárki más. A külföldi pénzpiacokkal pedig az egyedüli helyes és lehetséges összeköttetést meg nem teremtették. Ennek folytán az ország és a városok pénzviszonyai tűrhetetlenül rosszak. , A városok kongresszusai több izben eléggé helyesen állították föl elvi kívánságaikat. Kérték a községi takarékpénztárak engedélyezését, a városok kötvény kibocsátási jogának törvényhozási megadását. És végül foglalkoztak egy magyar városi kötvény kibocsátó bank szervezésének eszméjével. .Mindhárom törekvés jogos, de .mindeddig sikertelen mlaradt. Ennek oka három irányban keresendő. Az egyiket a budapesti nagy bankok befolyásában találjuk meg. Nekik nagy érdekük, hogy a városokat, legjobb klienseiket el ne veszítsék. És mindeddig elég erősek is voitak ezt az akaratukat keresztül vinni. A másik ok a bizalmatlanság, amellyel a kormányok a városok önálló gazdálkodási képességével szemben, általában viseltetnek. Némely város elég okot is adott erre. A harmadik ok az, ihogy a városok nem voltak képesek a külföldi pénzpiac igényeinek megfelelőleg berendezkedni. Egy év óta az ügynökök százai házalnak a világ minden nagybankárjánál. Lehetetlen emberek, lehetetlen zel végleg tönkrtették a világpiacon egyébzel végleg tönkretették a világpiacon egyébként virágzásnak indult derék városaink hitelét. Pénzt pedig egy garast se hoztak. Ezekből kifolyólag tartottam helyesnek több más barátaimmal együtt a kérdés közérdekű megoldásán fáradozni. Nézetem szerint ugyanis ezen fordul meg a városok jövője, egyedül ez hozhatja meg a pénzpiacok gyökeres és állandó javulását és ez ma a legfontosabb közügy minden mással szemben, ami emellett teljes bizonyossággal meg is oldható. i Röviden ez a dolog veleje. A városainkat a külföldön egyenként nem ismerik. Minden város, Iha pénzt akar kapni, igazolni köteles hitelképességét. Sok bajjial jár ez, sok költséget okoz, soha se sikerülhet teljesen. Ha a kormány .megengedi is a kötvények kiadását, ezzel a helyzet nem javul. Hisz Budapest is megkapta, de a kölcsönszerzéssel mégsem boldogult, sőt kopromittálta magát. Pozsony kötvényei a piacra sem kerültek. Zágráb és Fiume kötvényeivel nagy bajok voltak. Ezért zárkózott el a pénzügyminiszter a kötvénykiiboesátás|i jjog előzetes engedqjlyezése elől. Előbb akarja a kölcsönt látni, azután engedélyezni. Ebbe azonban a külföldi tőkés nem megy bele. ö nem köthet le százmilliókat látatlanban, ugy, hogy >a kötvényeket esetleg hat hó múlva kapjb, iha kapja, de más esetben ajánlatát csak arra használják föl, hogy a többi bankokat versenyt futtatni próbálják. A külföldi tőkésnek azontfal kell a kötvény, .másként üzletet nem csinálhat. Az egyes, városok kötvényét, .azonban a nyugati piacokon (mert pénz csak ott van) eladni nem lelhet. A hármas entente elzárkózik előlük. Innen a pénzkrizis. De ha ezt nem tenné is, .az a francia kisember, aki a papirt megveszi, se Kolozsvárt, se Szegedet', se Aradot nem ismeri. Nem is bízik benne. , / . Ezért a kérdés csak egy alapon kezelhető és ez az, ha teljesen hozzájárulunk a külföldi tőkés igényeihez. Aki adja a pénzt, az szabja meg a föltételeket is. Ez pedig akként lehetséges, ha a városok egységes tipusu kötvényeket adnak ki, ezeket egységesen kezelik s egységesen ellenőrizvén egymást, egymásért szavatolnak is. Akkor nem Kecskemét és nem Hódmezővásárhely a hitelkérő, hanem a magyar városok. Ezeknek a hitelképessége pedig kérdésen felül áll a világ bármely piacán. Az egységes tipusu kötvények kibocsáthatók akár egy bank utján, amely a külföldi piacon bejegyezteti magát, akár az állam által, állami garancia mellett, vagy anélkül, de kibocsáthatók az állam által is hasonló föltételek mellett, ugy, ahogy ez több más államban is be van vezetve. Akkor aztán a városok hlteHiszonyai európai nivóra emelkednek. Megközelítik, sőt talán felül is .múlják az állam hitelképességét. Az olcsó és jó kölcsönből minden város annyit vesz igénybe, amennyit ,a kötvény nek,i engedélyez, annyit fizet és törleszt belőle. i Az államhitelét ez nem rontja. Egy részről, mert a városok kötvényei megállapodás szerint azclkon a .piacokon helyeztetnek el, ahol az állammal, vagy a Rotihsdhild-csoporttal dolgozik, nem 'konfcurrál, tehát a francia, angol, amerikai, belga, holland és svájci piacokon, másrészről ha a városok rendibe jönnek, fejlődnek, olcsó .pénzzel dolgoznak, ezszivedbe plántálom a szent hitet, amelynek az örök üdvösség a jutalma a másvilágon. A kereskedő elmerengve, tétován válaszolta: — Uram, én kereskedő ember vagyok és igy semmit sem szalasztlhatok el, ami hasznosnak látszik. Majd megfontolom a dolgot és remélem, hogy sikerülni fog megállapodnunk egy olyan összegben, amelyet te sem tartasz túlzottnak és amelynél én is .megtalálom a számadásomat . . . Jasso Xavér Ferenc összekulcsolta sovány ujjait és tekintetét égnek emelve, hangtalanul imádkozott. De a kereskedő — illő tisztelettel bár — megzavarta: — Ajánlom, hogy lássunk az elutazás készülődéseihez, mivel az idő kedvezőnek látszik és szeretném Iminél hamarább fölszedni horgonyomat, A hittérítő izgatottan, remegő hangon kérdezte: — Mennyi ideig tart az ut? — Három nap alatt oda ériink, ha a szél, amely kedvezőnek Ígérkezik, igy marad. — Igy fog .maradni. Hiszem az én Istenemet, hogy igy marad. , — Dejszen utam, a szél nagyon szeszélyes portéka, különösen errefelé. Lelhet, hogy tifelétek bízhattok benne, de itt uram sohse merném a kezem tűzbe tenni érte. — Nos, menj csak a hajódhoz és végezd a magad dolgát. Én .majd a magam holmiját átszállittatom hozzád az én hajóimról. Boldog izgalommal .fogott a rakosgatáshoz, amiben a portugál hajó kapitánya segédkezett neki. Legelőbb is az imakönyveket csomagolta be, amelyekkel a megtérítendő hitetleneket fogja megajándékozni. A kapitány aggódva kérdezte tőle: — Miért olyan piros az orcád, talán beteg vagy, szent atyám? — Dehogy! Az öröm miatt piros az én orcám, hogy ime Játom már az én életem koronájának csillogását három nap távolságából. E három nap el fog múlni anélkül, hogy a szememet lehunyjam és meglásd fiam, hogy az imádság és a benső gyakorlatok meg fogják őrizni erőimet. Az imakönyvek után a különféle aprócseprő tárgyakat csomagolta be, amelyek mind nagy örömet szoktak kelteni az óceán szigetlakóiban és megszelídítik a vad hitetlenek hajlandóságát. Voltak duplaíedelü aranyórák a fejedelmek számára és hitvány üveg-diszek a szerényebb nép .számára. A hajóskapitány aggódva kérdezte: — Miért olyan kék imost a te orcád, mint a posztó? Talán .mégis beteg vagy te, szent atyám? — Dehogy fiaim, dehogy! Azért olyan kék az én orcám, .mint a posztó, mert átsuhant a lelkemen az aggodalom, hogy vágyaim birodalmába jutva, netán nem fogok tudni annyira az Ur szolgálatidra lenni, mint ahogy szeretném. Aztán papi ruháit szedte elő, amelyeket utazására készíttetett. Ugyanolyan szabása volt e ruháknak, mint amilyent errefelé viselnek a boncok, de mék sokkalta dusabbak voltak. A szoknya fekete bársonyból volt, a felső ruha tarka brokátból, dus aranyhímzéssel, öklömnyi ékkő-gombokkal. Sisakja is volt, mint amilyet Konfucse bonejai viselnek; vert aranyiból, kis arany csengetyükkel, reszkető gyémántokkal. Velencei ötvösművészek áhítatos munkája volt. Jasso Xavér Ferenc gyönyörködve nézegette e gazdag holmit és igy szólott a hajó kapitányához: — Szokatlannak találod nálam e fényt és hiu pompát, de ne feledd el, .hogy vannak alantas gondolkozású emberek, akik az urat szolgáik ruházatálból ítélik ímeg. Azért indulok hozzájuk aranyba-gyémántlba öltözve én, aki az Egylház szerény és alázatos szolgája vagyok. , A hajóskapitány most még komorabban szólott: T ... __ — De miért .olyan sárga a te orcád, mint a viasz, szent atyám? A hittérítő mosolyogni próbált és bágyadtan felelte: , — Nem látod-e fiaim, hogy alkonyatra hajlik a na.p? Annak a visszfénye van az én orcámon és nem a viasz sárgasága. 3fc3tefe Telefon 515. Kizárólag helybeli, hírneves asztalosmesterek által készített, elismert jóminőségű és bámulatos olcsó bútorok első kézből csakis az Egyesült Műasztalosok Butorrakfárában (Szeged, Tisza Lajos-kőrút 19. szám alatt, Kertész pékkel szemben) kaphatók; esetleg részletfizetésre is.