Délmagyarország, 1913. augusztus (2. évfolyam, 178-202. szám)

1913-08-19 / 192. szám

ü Szerkesztőség Kárász-utca 9. Telefon-szám: 305. ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre . K24- Mévre . . K 12- )j egéexévn . K2R- félévre . . K M,negyedévre K 6— egyMoepcaK 2— íj negyedévre K 2— egy hónapra K 240 Egyes szán áre M UMc. |j Egyei szán ára M Kieááhivatei Kárász-utca % Telefon-szám: 305. Szeged, 1913. II. évfolyam 192. szám. Kedd, augusztus 19. István nap előtt. Az ellenzéki urak újra elindítottak egy pletykát. Nyár van, csöndes a fórum, a politikusok levetették nehéz fegyverzetüket és ahelyett, hogy súlyos szavakkal öklelőznének a parlamentben, gyorsvonatra ülnek és egy kis fürdőhelyig, avagy saját, modern igényeknek megfelelően fölszerelt mintagazdaságaikig meg sem állanak. Lubickolnak a tenger hüs hullámaiban, vagy korán, pitymalatkor szérűt hordatnak be a kaszálókról, mindegy. A képzelet gyönge lelkületű nyárspolgároknak rajzolja ki őket, akik most fütyülnek honatyai kötelességeikre és élik az áldott politikai aranyszabadságot. Néhány évvel ezelőtt még igy csináltak a kerületbe vonult képviselők. Nyáron szünetelt a parlamenti munka, csak a kormány dolgozott, aminthogy a kormánynak, az állam intéző szervének nincs vakációja és az élet mechanizmusának egy pillanatra sem szabad gyöngébb árammal működnie. A kormány nem látja, hogy itt a nyár, az augusztus és hogy ilyenkor a régi miniszterek fürödni szoktak. Még Kossuth Ferenc is. És most? Főállamhivatalok korifeusai állítják, hogy ilyen intenziv munka már rég nem folyt a minisztériumokban, mint most. Beavatottak szerint a^ késő éjjeli órákban is fenn dolgozik a reszort miniszter és készíti elő őszre a maga fontos törvényjavaslatát. Tisza István Geszten van, de tudjuk, hogy nap-nap után jelennek meg nála politikusok, akikkel a jövő terveiről tanácskozik. A miniszterelnök az egész háztartást revidiálni akarja. A különböző szakosztályokban minden költségvetési tételt megnyirbálnak, az állam kiadásait a minimálisra redukálják. Végelemzésben: soha olyan takarékosság nem volt még az államháztartásban, mint most. Az ellenzék is dolgozik nyáron. Viszszaadja a kölcsönt a kormánynak. Meg akarja mutatni, hogy tele van duzzadó tetterővel, harci készséggel. Le akarja tromfolni a munkapártot agilitásával. Dolgozik. Azokkal az elvekkel, azokkal a fegyverekkel küzd, amikkel télen a parlamentben. Nem akar tudni arról, hogy nyár van és a hajdani koalíciósok föllélegzettek, ha a parlament elnöke kiadta a vakációt és haza bocsátotta jól fésült, szelid gyermekeit. Az ellenzéki képviselő nyáron is nekigyürkőzik és hozzálát a munka rendjéhez. Már természetesen a maga módja szerint. Télen sipol, dobol, ugrál, fölcsimpaszkodik a miniszteri bársonyszékbe és mint a rossz gyermek, belecsimpaszkodik ősz politikusok szakáiéba. Táncot lejt az elnöki asztalon, tornázik a parlament folyosóinak karfáján, hátba dumézza a parlamenti őröket és lovagi tornára hivja a munkapárt embereit, gondolva: leterítem őket és igy csak meg lesz rövidesen az ellenzéki többség. De mit csinál nyáron? Amikor ninc§ a munkapárt dandárja és a szép, cirádás parlamenti termeket szent istvánnapi polgárok látogatják. Amikor nem látsz felebarátom heves toreadort a tanácsteremben és egy valahonnan előkerült cicerone csak azt mutogatja, hogy ide döfött kardjával jó Héderváry Lehel, amott pedig a galambősz Justh Gyula kiáltotta el szenzációs nyepozvolimját. Látod, szeretetreméltó idegen, azt a semmitmondó széket a baloldal második sorában. Onnan dörögte el Apponyi Albert is kacskaringós magyar imádságait. De mit csinál az ellenzéki honatya nyáron? Dolgozik, hazátment. És mert nincs módja kis fricskáival idegesíteni a munkapártiakat — és idegesíteni csak kell valamivel, benne van az ellenzéki kátéban — megfordítja köpenyegét és uj fegyvert talál ki: a pletykát. Alsós pártiknál valamit odasúg egyik képviselő a másiknak. Á másik találkozik a mulatóhelyen a harmadikkal, épp ugy, mint a kis városban a kávénénikék pertraktálják a nap eseményeit. Az elkofálkodott és minden alaposságot nélkülöző hir eljut egy bátor ,szókimondó ellenzékihez, mondjuk Pallavicini őrgrófhoz, aki a nem zörög a haraszt, ha a szél nem fuj elv alapján kiáll a placcra és megveregeti a mellét. Az élet rabja. Irta: Paul Bourget. A nehézkes omnibusz, mely a Montparnassi vasútállomást a de le'Etoile-térrel öszszeköti, éppen indulóban van. Bensejé'ben e csúnya, komor februári napon csak egy szabad hely van már, keskeny, alig látható hely egy köVér polgárasszony és egy érdemrendekkel dis.zitett ur között. Az asszony terebélyes ölében nagy piiadi kosár, az ur — előbb valószínű tényleges katonatiszt — arcán kaján gyűlölködő kifejezés és világosan érthető dü'h: „miért nem indulunk már?" E pillanatban kicsi, sovány, éltes urat segít föl a kalauz és tuszkol be 'a kocsi belsejébe. A sok térd között, amelynek mindenikére rálép, miközben minden útjában levő esernyőt fellök, végre bejut az egyetlen ülőhelyre, a haragos öreg ur s a terebélyes polgár asszony közé. Az egész ember csupa bocsánatkérés, amit senki sem méltat. Az érdemkeresztes ur W feszi ti könyökét, hogy lehetőleg eltolja magától, a polgárasszony telt formáinak bőségével majd agyonnyomja. „Pardon!" — fordul mindkét szomszédja félé, mialatt a kocsi istenigazában nékiindul utjának. A kjs ember a körülményekhez képest elhelyezte magát s kopott aktatáskáját térdére fektette s előszedte a papírlapok egész seregét. Zsiros gallérú piszkos 'felöltőjének zsebéből ceruzát vett élő, törött-zuzott cilinderét föltolta homlokáról. Haja nagyon hoszszu, szakálla igen gondozatlan. Ócska cipője sáros, valalatlan nadrágja a térdéné! egész ballonszerü, kopott fekete nyakkendője kétes tisztaságú, papir gallér köré csavarodik. Középső ujjának tintafoltjai a tol'linak rendes használatáról tanúskodik és a'ki a papírlapokra néz, rgelyekre egymásután irkál rabulisztikus jeleket, az elolvashatja a lapok mindenikének fölirását: Vanaboste intézet, latin fordítások. Tehát ez az aktatáskás ember tanár s hozzá a legszánalomraméltóbb fajtából, mert tanár létére házitanitósággal kell foglalatoskodnia. Nem lehet több ötvenkét évesnél, de bátran mondhatná magát hatvan évesnek, annyira 'külsején viseli a pihenésnéikül való életnek nyomait, a fárasztó kötelességnek szabad láncolatát. Nem is csoda, hiszen a (mai élet is ez: reggel öt órakor már fölkelt nesztelenül, nehogy alvó nejét fölébressze. Sötétben öltözködött, .miután a háznál található egyetlen mosdótálban megmosdott az egyetlen darab szappannal s megfésülködött azzal az egyetlen fésűvel; amely egész családját szolgálja. Hat óra előtt elhagyta a házat, hogy elég ideje legyen egy messze lévő penzióba elgyalogolni, ahol; hattól fél nyolcig néhány tanulónak, kik az egyetemet látogatják, előkészitó órát adott. Nyolc órakor már a Vanaboste intézetben van dolga. Reggelijét, mely egy szelet kenyérre lehetőleg vékonyan 'kent vajból állott, útközben, fogyasztotta el. Tiz óra felé hazament lakására, alhol néhány növendéke várt már reá. Most három óra, amely elég idő még arra, 'hogy második szerény reggelije után egy leánynevelőintézetbe 'mehessen tanítani, ahol hála Istennek, magas korára való tekintettel, szabad bejárata van. Még öt órája lesz ma, három a diner előtt, kettő azután, ekkorra vége lesz napi teendőinek. Az omnibusz ment, megállt, tovább indult, ismét állt, hogy időt engedjen az utasok távozására vagy az újonnan érkezettek fölszállásához, — de a tanár fáradhatatlanul olvas, javit, itt egy nyelvtant, ott egy mondatszerkezeti hibát téve jóvá. És azalatt a szabadoktatás e szerény ördöge mindig arra az összegre gondol, amit igy megkereshet. Egykori kollégája, Cl'aude Lardher, ki azóta újságíró lett, beajánlotta egy gazdag orosz hölgynél, kinek kicsi beteg fiacskáját tanítja irni-olvasni. Ezért az óráért harminc frankot kap honoráriumképen. Hosszú, vesződséges életpályáján még nem volt ilyen szerencséje soha, azért egy szép álom él lelkében: huszonhét év óta hűséges hitvesét két hétre a tenger mellé szeretné vinni Idáig ez lehetetlen volt. Az élete eddig kemény, rideg küzdélem volt a létért, sok gonddai, kevés örömmel. Tizenkilenc éves korában már megkezdte az órák adását. Saját vizsgái leteltével elvette egyik tanárának leányát. 1 ip I Ú if >1 : j< l»