Délmagyarország, 1913. július (2. évfolyam, 151-177. szám)

1913-07-30 / 176. szám

DELMAOYARORSZXO wm"m 1913. julius 30. Semmiségek. Sok mindenféléről esik szó társalgás köziben. Sok mindenféle - semmiségről. Igazi sem miiségekrol. Nem ©.miit.ve az időjárást, — bár ha őszinték akarunk tenni, legtöbbét érről beszélgetünk, különösen .az idén — beszélgetésünk anyaga rendszerint: a drágaság, az étel. a bor, a szomszéd, a szomszédasszony (főleg Iha kikapós), a nyaralás, az utazás, a ruha, a háziúr, a .cselédek, a termés,, Tisza Pista, a bivatalfőnőkök, a háború, a sport (amihez nem értünk), a lapok és folyóiratok, a. balkáni háború és, ia jé isten tudja elősorolni mindazt, ami társalgásunk tárgyát képezi. Sok mindenféle tárgy,, amit szalonjainkban, a kaszinóban, a kávéházban vagy korcsmában meghányunk-megvetünik. Atzaz inkább csak ,a szalonokban,, mert a kaszinókban és kávéházakban beszélgetni nem ügen tehet, ott kártyáznak, hilliárdoznalk, sakkoznák és dominóznak, a korcsmákban pedig isznak ós huzatnak (iha van miiből) ,a cigánnyal. Bár változatos beszélgetésünk anyaga, azért még jóakarattal sem foghatjuk rá szokásos beszélgetéseinkre, 'hogy azok valami mélyenszántők. Inkább csak mgy siklunk végig az egyes tárgyakon, mint a könnyű szandóliinok a Tisza hátán. Könnyű témáik, melyeket többékevésbbé szegényes szókkicesél letárgyalunk. Ha valaki csak kissé ,is eltér a sablonos véleményektől, vagy a szokottnál, ügyesebben tudja a szókat osoportositank vagy éppenséggel kissé eíősebb .logikával dolgozik, mindjárt kész a közvélemény, hogy az illtető okos ember. De különösen imponál az, aki egy-egy uj témát is fel tud vetni, iha pedig a téma nemcsak uj, hanem olyan, hoigy a többi egy kukkot sem tud hozzászólná, akkor 'az illető általános bámulat és csodálkozás középpontja. hlyen mindig egyedül 'beszélő középponttal volt szerencsém egyszer egy kisebb vidéki városban megismerkedni. Meglehetősen nagy intelligenciája volt a városnak, a megye székihelye volt. Az >a tudós bácsi pedig, aki ,a kaszinóban hangadó volt, mert mindig ő vitte a szót, az egyik elemi liskola igazgató-tanitójia volt. Ragyogóan kopasz feje, hófehér szakálla, fülbemászó, kellemes hangja, mind jó ajánló levél volt és már az első pillanatra rokonszenvet keltő. A kaszinóban mindig egész kör képződött körülötte, mert Miklós bácsi mindig nagyon érdekes dolgokat tudott mondani .S hozzá tudott szólni mindenhez. Akárki akármiről ihászéit, azaz kezdetit beszélni!, csakhamaij ő vette át és vitte a szót. Nem tagadam, eleinte nekem is nagyon imponált a nem ds annyira öreg, mint inkább kopasz és fehér szakállas ur. De csakhamar rájöttem Miklós, bácsi turpisságára s egy alkalommal. (Miklós .bácsi már eltávozott volt), kijelentettem a kaszinóban, hogy ezentúl én fogom vinni a szót, 'Miklós bácsi pedig — hallgatni fog. Nagy kétkedéssel fogadták ezt a szerintök nagyon is merész kijelentésemet. De helyt álltam magamért. Mikor másnap az öreg ur megérkezett a kaszinóba, ón javában beszéltem az ő hallgatóinak; & különböző rendszerű ivlámpákról. Miklós bácsi hallgatott egy darabig, majd kijelentette, hogy nagyon érdekes, amiről beszélek, de sokkal érdekesebb: az ecetsav és annak sói. CsakÜiogy ón nem engedtem és tovább folytattam a megkezdett témámat, Miklós bácsi morgott egyet a bajusza alatt és elvonult az olvasóterembe. 'Mindennap más ' anyaggal mentem a kaszinóba. Hiába iparj kiadtam 'Miklós bácsit belevonni az eszmecseI írébe, ő mindig az Olvasóterembe menekült. Végire rávezettem az urakat az öreg ur nagy j tudásának a nyitjára. Miklós bácsi mindig elkészült a lexikon valamelyik szakaszából. Én ás megtetem ugyanazt, de mert ón más szakaszból készültem, ő hallgatásra volt kárhoztatva. Mikor pedig észrevette, hogy le van leplezve, felcsapott az olvasóterem legbuzgóbb látogatójának. Mindezt pedig azért mondtam el most, hogy ne ugorjunk he olyan könnyen a hangadóknak, akik feltolakszanák egy-egy társaság tudósainak és nagyképűsködnek, ök nem beszélgetnek a mi megszokott semmiségeinkről, ellenben — szorgalmasan 'készülnek a lexikonokból, amit meg tudsz terfá te is, ión ás, mindenki. Nem is olyan .megvetendők ezek ,a mi társaiigásbeli semmiségeink. Azok számára, akik egész nap szellemi munkával vannak elfoglalva, akik a maguk és 'a családjuk anyagi megélhetéséhez (ritkább esetiben jólétéhez) szükséges anyagiakait szellemi munkájuk árán teremtik elő, azok számára éppen ezek la könnyed könnyű semmiségek a változatosságot, az üid/ülóst, a pihenést jelentőik. Niayyképüsködjék, aki akar, de akinek szellemi pihenőre van szüksége, az elégedjék meg ezekkel a — semmiségekkel. —gl. laaiaiaiiiBBBiiBiaiiiiiiiaiiiaiiaiiBiKiiHiiiHHsa A nagyszentmiklósi mandátum. A nagyszentmiklósi választókerület végrebajtó-bi zottsága tegnap délután tartott ülésén elhatározta, hogy küldöttséget meneszt Harkányi János báró 'kereskedelemügyi miniszterhez. A küldöttség .föl fogja ajánlani a miniszternek a nagyszentmiklósi mandátumot és megkéri, hogy augusztus 9-én mondja el programbeszédét. ,A küldöttséget Rónay Jenő nyugalmazott főispán, országgyűlési képviselő, a nagyszentmiklósi kerület munkapártjának elnöke vezeti. A miniszter a küldöttségeit holnap délelőtt .tizenegy órakor fogadja. Berettyóújfalun a munkapárt gyözött. Ma reggel nyolc órakor kezdődött a bereíytyóujifalui választás. Nagy csendőri és katonai kirendeltség 'vonult föl, mely megszállotta a választás helyiségeit, a községet és a környéket. Két szavazatszedő küldöttségnél kezdődött meg kilenc órakor a szavazás. A választási elnök a választás megnyitásakor bejelentette, hogy ikét jelölt ajánlása érkezett hozzá: Balogh Tihamér a függetlenségiek, Cziffra Kálmán a munkapártiak jelöltje. Tiz órakor a szavazatok aránya ez volt: Balog/h Tihamér 95 Cziffra Kálmán 43 Féltizenegykor igy állottak a szavazatok: Balogih Tihamér Cziffna Kálmán 132 43 A bírósági tisztviselők a függetlenségi Balogih Tihamérra szavazták. Mint ismeretes, Károlyi Milhály gróf tegnap este táviratilag tett panaszt Sándor János belügyminiszternél a miatt, ihogy a berettyóújfalui kerületből főszolgabírói rendelettel kitiltották az idegeneket, köztük az ellenzéki képviselőket is. Károlyi azonnali intézkedést kért a rendélet visszavonása és a főszolgabíró feleletre vonása iránt. A belügyminisztériumban a távirati panasz elintézése dolgában azt a fölvilágosítást kapta, hogy a belügyminiszter Bihar vármegye alispánját táviratilag törvényszerű eljárásra és jelentéstételre hivta föl. 12-fcór a szavazatok aránya ez volt: Balogih Tihamér 215 Cziffra Kálmán 150 Délután még mindig Balogh vezetett és öt órakor ez volt a szavazatok aránya: Balogh 699 Cziffra i . 653 7 órakor: Balogh 816 , Cziffra 809 Este nyolc óra előtt aztán előrenyomult Cziffra és ez volt már az arány: Cziffra 915 Balogh 897 Este kilenc órakor kihirdették a végleges eredményt, amely szerint Cziffra Kálmán, a munkapárt jelöltje 870, Balogh Tihamér pedig 839 szavazatot kapott, igy Cziffrát 31 szó-< többséggel megválasztották. A törökkanizsai csősz szobra Szegeden. (Saját tudósítónktól.) Ma délelőtt a Széchenyii-tóren egy különös viselkedésű ma* .gyár sassirozett. Megállt mindegyiik szobor előtt és műértő szemekkel nézett végig rajtuk. Egyedül volt, mégis mindent hangosan magyarázott; ez bizonyította, hogy ő prototípusa a fajinak: a böcsületességnek, nyíltságnak, magyar lovagiassá,gnak és még néhány jó tulajdonságnak, eigy kis igazi nevetségesseggel keverve. A Rákóczi-szobor előtt sokáig állott, bámészkodott ós végre niegszó lalt: — Aszondom, ihogy ilyen köllene neki, életéi) 11 szögény úgyis gyalog járt mindég, legalább halála után rángathassa a kantár szárat. A magyar ezutján gyorsan körül nyárgalászta a szobrot, bement a 'gyepre és a jobb tenyereiből ellenzőt csinált, ugy kémlelte a talapzat cifra oldalát. Aztán megint csak megtette észrevéteS&it: — Szép, szép ez a ló, de a mi „Mirzáink" mégis csak többet ér; az nem lopkod ilyen' biceenősen. De azért neki, szögénynek ez is jó iössz. A JÓSZÍVŰ, öreg magyar nagy föltűnést keltett a korzón. A jaró-kelök kezdtek barátkozni, szóba elegyedni vele, de ő csak rendületlenül folytatta az útját a szobrok irányában. A Tisza Lajos-szobra előtt ismét megállt, vizsgálódott, aztán előadta szakvéleményét: — Ilyen nem kéne neki, mert ez nagyon komoly, szigorú. Különben nem is hasonlil rá, mert ő télen-nyáron szalma kalapba járt ós nem volt botja, hanem puska, volt a kezében. Má' én mégis csak nézek másfajtát neki• Lejébb a Széchenyi-szobor előtt állott meg; ide már négy-öt kitartó hive kísérte a magyart, Ezeknek nagyon tetszett a viselkedése ós abban a reményben mentek utána, hátha valahol botrányt csinál. De az öreg a hidegvérét itt sem vesztette el. Érdeklődve szemlélte a talapzat alján, lévő márvány reliefet, majd felnézett a szoborra s csúfolódva mondta: — Üihm. Ez biztosan nem hasonlít a gazdájára, hát inem meri aki csinálta, lehúzni ruta azt a lepedőt. De a kép ami alá van aggatva nagyon szép, csak ehelyett a viz helyett én írnár neki inkább mezőt, mög erdőt tötetnék. Egyszerire csak megszálltja valaki az öreg magyart, egy fiatalember, aki folytonosan mellette al:lt: — Hát mondja, bácsi, ki az a: „neki"? Az öreg visszafordult és csodálkozva vette észre, (hogy négy-ötén is körülállják ós bámulják. Erre már (hosszabb magyarázat dukál, Megköszörülte a torkát és az alábbiakat mondta el a viliág legtermészetesebb hang ján: