Délmagyarország, 1913. július (2. évfolyam, 151-177. szám)

1913-07-25 / 172. szám

2 DÉLMAaYARORSZAG 1913. julius 25 tagjai túlnyomó részének opponálására bizonyosan meghiusulna. A fordulatot az őszig meg kell majd csinálni. Lehet, hogy Andrássy Gyula lesz a kezdeményezője. Lehet, hogy más formát találnák. A jelszó azonban a túlsó táborban rövid idő múlva az lesz: vissza a képviselőházba. Birák és ügyészek országos leányinternátusa Szegeden. — Tárgyalások a várossal. — Nincs ingyenes telek. — (Saját tudósítónktól.) Szeged tanügyi intézményei a közel jövőben ismét szaporodnak egygyel. A birák és ügyészek országos egyesülete megbízásából: Somlyódi István dr. szegedi járásbiró napok óta tárgyal a várossal egy nagyobbszabásu leánynevelő intézet létesítése dolgában. A terv maga már befejezett dolog, sőt az építéshez szükséges összeg is csaknem együtt van már, csupán a telek hiányzik még. A leányinternátus, amely az ország hasonló intézetei között talán a legnagyobb lesz, a tervek szerint mintegy 6—S00 kvadrdtméter kerületen fog épülni, két emeletből áll és kétszáz leánynövendék befogadására szolgál. Az építési költség hozzávetőleges számítás szerint hat-nyolcszázezer koronát fog kitenni. A terv megvalósitása előtt eddig legnagyobb akadályként a telek-kérdés áll. Somlyódi István dr. a terv közlése alkalmával arra kérte Lázár György dr. polgármestert, hogy a város bocsásson az intézet rendelkezésére ingyen telket, de csakis a belváros valamelyik részében. A polgármester erre utasította a mérnöki hivatalt, nézzen utána, van-e a városnak a belvárosban akkora telke, mely az intézet céljaira megfelelne. Eddigelé a mérnöki hivatal nem talált alkalmas területet a belvárosban, a távolabb eső városrészekben volna több is, de ezeket viszont a birák és ügyészek nem akarják elfogadni. A terv megvalósitása azonban ezen a ponton korántsem fog hajótörést szenvedni, mert szükség esetén magántelkeket vásárolnak majd össze az intézet számára s ebben az esetben a birák egyesülete nagyobb összegű államsegélyt fog kérni a kutluszkormánytól, esetleg némi hozzájárulást a várostól is. Hogy a tárgyalások ezidő szerint milyen stádiumban vannak, erre nézve munkatársunk érdeklődött tegnap Lázár György dr. polgármesternél, a'ki a következő rövid nyilatkozatot tette: — Tény, hogy Szegeden nagyszabású leányinternátust akarnak építeni, de nincs fölhatalmazásom arra, hogy ebben a kérdésben részleteket mondjak. Ezután Tóth Mihály főmérnökhöz fordultunk, aki a következő lakonikus választ adta: — Erről az ügyről nem nyilatkozhatok. Majd végül Biró Benő helyettes főmérnököt kérdeztük meg, aki értesülésünk szerint szintén tárgyalt ebben az ügyben Som| lyódi István dr.-ral. A helyettes főmérnök i ezeket mondta: — Nem adhatok fölvilágositásf, mert nekem is erősen a lelkemre kötötték, hogy a dologról idő előtt semmit se hozzak nyilvánosságra. Minden, ami erről megjelenne, csak ártalmára volna az ügynek. Hogy mennyiben volna ártalmára, erre nézve elfogadható indokot nem kaptunK, a I minthogy ilyet elképzelni sem lehet. A köz| érdeknek, ugy véljük, éppen azziaf teszünk j szolgálatot, ha erről a nagyfontosságú épitI kezesről a közönséget már most tájékoztat| juk. Ha nem titkolták el a szerbbánsági internátus, a preparandia és még sok más közintézmény építését, érthetetlen, 'hogy miért akarják éppen ezt titkon tartani. Hogy leányinternátus épül Szegeden, j mindenképen örvendetes dolog. Szeged tanI 'ügyi intézményeinek rohamos szaporodásá» vad már is az ország legnagyobb diák-városává nőtte ki magát, az 1915. év őszén megnyíló leánygimnáziummal és a most tervbe vett országos leányinternátussal pedig a leányoktatás terén is vezető szerephez jut. Szeged és az országos árviz. (Saját tudósítónktól.) Országos csapások idején mindenkor megmozdult a társadalom szive. A gazdagok arannyal és ropogós bankókkal szoktak a nyomor enyhitésén közreműködni, a 'szegények filléreiket áldozzák. De mindenek fölött vezető szerepet a magyar városok szoktak e téren játszani. Vészhirek jönnek Erdélyből, vészhirék la Mára-, marosból. Emberemlékezet óta nem sújtotta akkora elemi csapás és akkora területen hazánkat, mint a mostani árviz s a társadalom • szivéből mintha kiapadt volna a szerető rész! vét, zsebéből pedig a gyámolító fillér. Ámde nem az előbbi oka az utóbbinak és (még talán fordítva sem áll a dolog. Nem azért nem ad a társadalom, mert kiapadt a szivéből a szeretet, hanem cka — az általános nincsetlenség. Alig van ember széles e hazában, a'ki ne érezné az áldatlan pénzügyi viszonyok nyomasztó hatását. És mégis olvasunk ittott egy fölemelő jelenséget. Olvassuk pi. az egyik fővárosi lapban Grosz Gizella nevelőnő nevét, aki Gödöllőn kis tanítványaival előadást rendezett \az erdélyi árvízkárosultak javára. Csekély összeget — 14 K 20 f.-t — jövedelmezett az előadás, de a nevelőnő gazdag szivéről tanúskodik és arról, hogy hivatása magaslatán áll. Megtette, ami tőle tellett. Hányan és hányan tehetnének ennél sokkal . többet, de — inem tesznek. Nem mozdul a társadalom, de nem mozdulnak a törvényhatóságok sem, hogy az Ínségesek segélyben részesüljenek. Ilyen nagy katasztrófa alkalmával nem volna szabad szempillákról, vagy egy kis ujjiról. Élvezettel hallgattam. — Már sok nőt láttam életemben, — mondta — de 'becsületemre mondom: a te Andrejevna Natáláid valóságos gyöngy, ritkítja párját! Természetesen, vannak 'hibái is, sőt nagy hibái, de mégis elragadó! És a,z ügyvéd tovább beszélt az arámról. Ma már tudom, hogy a nőkről általában és gyöngéikről beszélt, a'kkor azonban ugy gondoltam, bogy tisztára Natasáról beszél. Lelkesült a pisze orrocskájáért, dicsérte a sikolyát, kissé rikácsoló kacagását, az affektálását, rövidem mindazt, amit én nem szerettem benne. Mindez nézete szerint, nagyon kedves, kecses és nőies volt. Anélkül, hogy észrevettem volna, az elragadtatás hangja átváltozott apailag épületessé és azután kissé megvető színezést nyert. Törvényszéki elnök, vagy más hatósági személv nem volt jejen, aki megakasztotta volna szóáradatában. Nem is jutottam hozzá, de mit is mondhattam volna? A barátom nem mondott semmi ujat, csak tényekről beszélt, amik már régóta közismertek: a méreg nem abban rejlett, amit mondott, csak abban, hogy hogyan mondta. Fene tudja micsoda módon mondta! Akkor jöttem rá, hogy egy szónak ezer értelme és színezete tehet, csak attól függ. hogyan ejtjük ki és mily hangaláfestést adunk neki. Ma természetesen már nem tudnám megmondani, hogyan és miképen színezte a mondanivalóját, csak annyit tudok, hogy némán járkáltam a szoba egyik sarkából a másikba, (hallgattam a barátom beszédét, vele együtt izgultam, nyugtalan lettem és szomorú. Még azt is elhittem néki, amikor könynyes szemékkel tudtomra adta, hogy -én nagy férfi vagyok, jobb sorsra érdemes, hogy a jövőben még nagy föladat vár rám, amelynek teljesítésében ez a házasság megakadályozhat. — Barátom — kiáltott föl és erősen megnyomta a kezemet. — Könyörgöm, az Istenért, térj észre, amíg még nem késő! Az ég óvjon e borzalmas, kegyetlen tévedéstől! Gondolj diadalmasan szép jövődre, barátom! — Akár hiszik, akár nem, végül ott ültem az asztalnál és lemondó levelet irtam a menyasszonyomnak. És irásközben szivbői örültem, bogy még nem volt késő jóvá tenni hibámat. Borítékba tettem a levelet és lesiettem az utcára, hogy magam dobjam be a levélszekrénybe. Az 'ügyvéd elkísért. — Nagyszerű! Kitűnő! — dicsért, miközben Natasához irt levélem eltűnt a szekrény mélyében. Szivbői gratulálok! Nagyon örülök! Szótlanul vagy tiz lépést tet't még, azután folytatta: — Persze, a házasságnak is megvannak a maga jó oldalai. Én p. o. azon emberek kö*** Kizárólag helybeli, hirneTeiefon ves asztalosmesterek által készített, elismert jóminőijpjE^ ségű és bámulatos olcsó zé tartozom, akiknek a házasság és a családi élet a legnagyobb boldogságot jelentik. És beszélt agglegényi életének egyedülvalóságáról és minden egyéb kellemetlenségéről. Nagy lelkesedéssel beszélt jövendő feleségéről, a családi élet örömeiről, olyan meleg, őszinte lelkesedésbe jutott, hogy mire a lakásomhoz értünk, én közel voltam a 'kétségbeeséshez. — Mit követtél el, te szerencsétlen?! — jajgattam. — Tönkre tettél! Rábírtál arra az átkozott levélre! Pedig én imádom Natasát! Imádom! Rémület 'fogott el és egyszeriben brutálisnak és meggondolatlannak láttam az eljárásomat. Nem tudok erősebb érzelmet elképzelni annál, mely akkor elfogott engem. 0, mennyit 'szenvedtem, milyen borzasztót éreztem! Ha találkozott volna egy jó ember, aki revolvert nyom a kezembe, kéjjel röpítettem volna golyót a fejembe. — Nő, elég legyen ... — mondta az ügyvéd kis idő múlva, megveregette a vállamat és elkezdett hangosan, jóízűen kacagni. — Elég! Szárítsd ie a könnyeidet! Natasa , nem is kapja meg a leveledet! A címet én | irtam és ugy firkáltam oda, hogy azt emberfia nem tudja 'kisilabizálni ... . De ez szolgáljon ijesztő például: ne vitatkozz soha olyan dolgok fölött, amikhez nem értesz . . . első kézből csakis az Egyesült Műasztalosok Butorraktárában (Szeged, Tisza Lajos-körűt 19. szám alatt, Kertész pékkel szemben) kaphatók; esetleg részletfizetesre is.