Délmagyarország, 1913. július (2. évfolyam, 151-177. szám)

1913-07-19 / 167. szám

2 DÉLMAGYARORSZÁG 1913. julius 17. északi részében, Ószerbiában akar Pasics i ellenértéket kapni. Oroszország magatar- a tása még nem ismeretes, Görögország pe- f dig bár ellenzi a tervet, de nem hiszik, hogy nagyobb ellenállást fejtene ki, Gö­rögország és Szerbia most olyan súlyos feltételeket szabnak Bulgáriának, hogy Bulgária inkább elfogadja az önálló Ma­cedónia tervét és ha kell, ebben a kérdés­ben Románia mellé áll Szerbia meg Gö­rögország ellen. Ez a terv és általán a mai helyzet bizonyság arra, hogy a balkáni háború kérdése még korántsincs eldöntve. Londoni világlap Tisza Istvánról. — A Graphic cikke. — (Saját tudósitónktól.) A londoni Graphic, ez a hatalmas világlap, amely már számta­lanszor adta tanújelét a magyar politikai vi­szonyok iránt tanúsított érdeklődésének, leg­utóbbi számában három hasában, foglalkozik Tisza István gróf személyével, mint az uj magyar miniszterelnökkel. The new Hungá­rián Premier ,a cikk címe és széles vonások­kal, vázolja Tisza István tüneményes politi­kai karrierjét, atavisztikus okokat keresve, mikor Tisza Kálmán fényes alakját állítja be kiinduló pontként. Alább adjuk a Graphic cikkének hü for­dítását és kettős az örömünk, hogy a Graphic cikkírójának magy tudásra és széles . látó­körre valló cikkét és Tisza István nem ke­vésbé 'érdekes alakjáról írott idegen publi­cista munkáját ismertethetjük. Az angol világlap cikkének három ha­sábja Tisza közölt arcképét foglalja körül, az angol aláírással: Count Tisza, The new Hungárián Premier. A cikk szószerinti fordítása itt követ­kezik: , : .. , A nemzetiközi politika veteránjait az em­lékezés különös érzése szállhatja meg, miikor most a keleti kérdés bonyodalmai közepette, újra visszhangzik (feléjük a hetvenes évek vége felé sokat emlegetett Tisza név. öreg Kálmán, e név egykori kiváló viselője annak idején megosztotta a szereplés színpadát Disvaelivel és Bismarck-kai, Gorichakovval és Andrássyval, noha a berlini kongresszus nem is ismerte személyesen. Olyan hatal­mas föllépéssel, beszélt ia monarchia nevében, hogy még Andrássy sem közelitette meg, mert Tisza Kálmán mögött az egységes Ma­gyarország állott és ezt a Magyarországot á kiegyezéssel a monarchia domináló részévé avatta. A szelleméből és kulturáltságából nagy rész szállott idősebb fiára, Tisza Ist­vánra, áki most .másodszor miniszterelnöke Magyarországnak. A föladata az. hogy a kettős monarchiát átkormányozza a kettős krizisen: — egy belsőn és egy külsőn. És ha van valami igazság az átöröklés elméleté­ben, méltó lesz a niagy föladatára. tisztelet és megbecsülést biztosított a szá­mára. Mikor az összeférhetetlenségi tör­vényt életbe léptették, minden igazgatósági állásáról lemondott, félretéve minden magán­érdeket, ami a politikai tevékenységét a leg­távolabbról is érinthette volna. A Graphic cikke itt Tisza István életrajzi adatait sorolja föl, elmondja, hogy Budapes­ten 1861-ben született, iskoláit Debrecenben, Berlinben és Heidelibergben végezte, hogy a katona éve után az apja birtokán „Biharer"­ban gazdálkodott és (hogy élénk részt vett ebben az időben a „Comifat" politikai és gazdasági életében, hogy hamarosan' „agri­cultuoal antbority"-vá nőtte ki magát és 'hogv 1886-ban Vízakna kerület a parlamentbe kül­dötte. Aztán igy folytatja: — Az első szerepléstől kezdve hatásos debatternek és tiszta fejű, világos célú és acél aikaratu politikusnak mutatkozott, (with the hull courage of his opinians.) Gazdasági kérdésekben különösen száktekintélynek tar­tották a Házban és bár — mint harcos poli­tikus — számos kontroverziáha keveredett, a maga puritán élete és a magas, erkölcsi „standard", amit képviselt, minden oldalról A cikk itt áttér Tisza István első mi­niszterelnökségéinek idejére, ismerteti az ak­kori politikai helyzetet, emlékeztet a íház­szabályrevizió kérdése körül támadt obstruk­cióra, a „magyar vezényszó" jelszavával megindult „hooligarizmusra", ami a Házban láhrakapott, majd leirja a drámai hatású no­vember tizennyolcadikát: — Önök azt hiszik, hogy örökké játsz­hatnak a technikai obstrukció fegyverével, de ennek a komédiáinak itt vége kell, hogy legyen. Az egész szabadelviipárt fölállít .Agreed, Agreed! (Elfogadjuk, elfogadjuk!)" és az el­nök elfogadottnak jelentette ki a hászabály­reviziót. Ennyit tud a Graphic irója november 18-ról és valóban ennyi az, ami része Tiszá­nak volt benne. Itt áttér az Andrássy-csoport kiválásá­ra, az ex-lex kormányzatra, majd a szabad­elvüpárt bukására, Tisza — :irja — maga is megbukott Miskolcon, bár a főváros rövi­desen adott neki mandátumot, ö azonban lemondott és visszavonult a politikától egy időre, mint akit tenger csalódás és számta­lan keserűség ért, bár mindannyiszor, ahány­szor a Wekerle-kabinet nehézségek elé ke­rült, a király kiikérte Tisza István tanácsait. A munkapárt szervezésében Khuen-Hé­derváry alatt már tevékeny részt vett me­gint — irja a Graphic — egész súlyával a párt diadalát kereste és 1910-ben Ugrón is, Aradon is megválasztották. Itt a cikikiró a munkapártban kifejtett tevékenységéről ir Héderváry és Lukács ide­jében, majd foglalkozik Tisza István képvi­selőházi elnökségének körülményeivel. — Mint elnök — irja a Graphic — első teendője volt, hogy a megujullt obstrukcióval aranyat . . . Nem tűrted, hogy megköszön­jem. , — Köszöneted abban legyen, hogy el­költőd, — mondtad. És Szeretted volna el­lenőrizni, hogy csakugyan clköltöm-e? ... Pedig felére sem volt szükségem. Ne­gyedére sem. A hét év hónapjaiban sokat elraktam közülök, ugvanazon helyen Vannak Íróasztalomban 'elrejtve, ahova tetted őket... És miikor ezt ,a vékony aranydarabot előtted láttam, fényesen és oly könnyűnek, hogy hasonlatos volt kiesi fényfolthoz, me­lyet egy kézmozdulattal lesöpörhettem vol­na — akkor egyszerre megértettem azt, a min egész este hiába töprengtem. , Mintha egy zár tolódott volna el, ugy volt. És bestia hordi a gondolatoknak, kiknek a ketrecéből való menekülési vágyukat éreztem, hirtelen szabadokká váltak — kirohantak, reámug­ráltak és körü'lkeringtek engemet. Aranypénz — ez minden, .amiért be lett cserélve ifjúságod gyermekem! . . . Nyomo­rült kicsi darabkái az aranynak! A te szép éilő életed nem volt egyéb, mint egy holt gépnek kiegészítője. Nem mentél férjhez. Senki sem élvezte, ifjúságodat. A te ifjúságodból nem jöttek élet­re gyermekek . . . A te fiatalságodból nem maradt meg semmi, semmi, csak néhány arany pénzda­rab ... Gyermek — gyermek! ... Ez történt és én nem láttam, hogy ez tör­ténik ! Ugy érzem, hogy mind a hét év, mit nékem föláldoztál, hangot kapott és hozzám kiált. Eddig némák voltak iés csúszva s hang­talanul, bujkáltak a sötétben. Most azonban hirtelen nagy zajjal előraugráltak, mind 'egy­szerre, nagy ijesztő sereg és reám kiabál­nak. Egy festő, aki csak festeni tudott és nem birta eladni képeit. Egy megrázó jelenséget, talán ihős is . . . Aztán jött a bénaság és a hősből mártír lett . . . Igy volt? Így volt csakugyan és nem másként? Férfi, aki még ép volt, csupa idealizmusból alig birt annyit keresni, hogy családját eltartsa és akit mi­kor nyomorék lett, leánya tart el. De nem­csak eltart, táplál, rulház, otthont ad — te ápoltál is gyermekem. Ritkán segítő kéz mel­lett tiszta otthont nyújtottál, gondoskodtál a háztartásról, varrtál, dolgoztál. Nem volt barátod — csak én. Nem vol­tak vágyaid —csak rólam gondoskodni. Ki­vüilém nem .'volt társaságod, velem jártad sétautadait, senki mással. És hozzám öregedtéli . . . Gyermek, én gyermekem! A velem való járás fáradttá tette lép­teidet, mosolyod az én arcomon 'hervadt el. Igen, ez történt veled és én nem tudtam, hogy ez történik. Én sohasem tudtam magamat ;az élet­ben értéken alul adni. Én nem tudtam olcsó művészetet csinálni . . . S most rámzuduf a kiáltás, hogy már régen értéken alul va­gyok, sokkal értékeni alul — könyörtelenül sókkal . . . Gyermekem, én gyermekem! Élek: micsoda borzalmas kegy! . . . De van. valami, ami ezt a könyörtelen életet le­győzi: halottá lenni. Én mosolyogni fogok és — győzni ... , Te azonban szenvedni fogsz gyerme­kem. Szeretsz, azért fogsz szenvedni. De ez a szenvedés előbb-utóbb ugy is belkövetkezett volna ... És van szenvedés, mely túlontúl soká késik . . . Lassankint aztán megváltozik életed. Majd jön valaki', aki fölismeri értékedet és hozzámégy feleségül, vagy maradsz leány­nak, de gond nélkül, hiszen szép fizetésedből egy magános nőnek mindenre kerül, szóra­kozásra, utazásra is. És meg fogsz ismerked­ni ,uj emberekkel, akik nem oly törődöttek, betegek, bénák, mint én vagyok. És uj mo­soly lesz arcodon. Más, mint ez a szánakozó, öreges mosoly . . . És nem fogod sejteni soha, hogy mi tör­ténik. Te tudod, hogy szeretem azt a mere­dek hegyi utat, melyre sohasem engedtél szí­vesen. Veszedelmes az. Egy helyen merede­ken suhan a tó fölött és nincs mellette védő­korlát . . . Nagyon sok szerencsétlenség tör­tént már itt ... Te sohasem fogod megtudni az igazat. Nehéz ut lesz, tudom. Az utolsó pillanatban a legnehezebb. De ezt az utolsó aranyat, melyet ma itt találtam, velem viszem. Megnézem még egy­szer, mielőtt . . , Akikar lesz erőm meg­tenni. Telefon 515. Kizárólag helybeli, hírne­ves asztalosmesterek által készített, elismert jóminő­üjEijc5jE ségű és bámulatos olcsó első kézből csakis az Egyesült Műasztalosok Butorraktárában (Szeged, Tisza Lajos-körút 19. szám alatt, Kertész pékkel szemben) kap­hatók; esetleg részletfizetesre is,

Next

/
Oldalképek
Tartalom