Délmagyarország, 1913. július (2. évfolyam, 151-177. szám)

1913-07-16 / 164. szám

Szerkesztőség Kárász-utca 9. Telefon-szám: 305. ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN egész évre . K 24 — félévre . . K 12-— negyedévre K 6'— egy hónapra K 2'— Egyes szitu ára 10 BUét. ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre . K28-— félévre . . K 14.— negyedévre K 7 — egy hónapra K 2*40 Egyes szám ára 10 fillér. Szeged, 1913. II. évfolyam 164. szám. Az ellenzék és a külpolitikai helyzet. Az alföldi függetlenségi választónak a mult vasárnap óta a muszka politikáért kell lelkesednie. Károlyi Mihály, a vezér, Pozsony városában kiadta a jelszót, hogy a szlávbarát politikában van az üdvösség. A függetlenségi párt vezére, mint olyan politika szószólója, melynek szálai az oroszhoz, a szlávság leghatalmasabb reprezentánsához vezetnek, — még csak ez hiányzott ennek a pártnak! De a benne rejlő politikai abszurditástól eltekintve, ez a nyilatkozat inpolitikus is. Amikor a lángoló monarchia a lángoló Balkán peremén, a qui vive-en állva várja a fejleményeket; amikor a két európai szövetségcsoport, sajnos, sok tekintetben eltérő, sőt ellentétes uton halad, akkor előáll az ellenzéki pártvezér és szlavofil politika mellett nyilatkozik. Ki akar Magyarországban szláv politikát? Legfeljebb egy maroknyi túlzó szerb és tót nemzetiségi. Tetszhetík-e ez Károlyi Mihálynak, hogy ezek politikai aspirációinak legyen a szószólója? A Károlyi-féle állásfoglalásra nem is tértünk volna vissza, ha nem támad annak hirtelenében érdekes visszhangja. A vezér a saját pártjának soraiból részesült félre nem érthető desaveuben. Nem kisebb tekintély, mint Kossuth Ferenc jelenti Mannheim-fürdőből küldött nyilatkozatában, hogy Károlyi Mihály Pozsonyban nem a függetlenségi párt nevében beszélt. Kossuth nyilatkozatában a következőket mondja: — A lapokban olvastam, hogy az a fölfogás terjedt el. mintha az egyesült függetlenségi párt eltávolodott volna a nemrég én általam vezetett párt külpolitikai álláspontjától. Ez a fölfogás teljesen téves. Ugy én, mint Apponyi Albert gróf és pártunk tagjai egytől-egyig — úgyszólván mind — abban a meggyőződésben voltunk és vagyunk, hogy a létező és az előreláthatólag létezhető viszonyok közt, a hármasszövetség szilárd fentartása képezi nemzetünk érdekét a külügyi viszonyok terén, mert csak ez védhet meg a körülöttünk zajló óriási szlávtenger hullámcsapásai ellen. Arról van tudomásom, hogy az egykor Justh Gyula vezetése alatt állott pártban volt egy jelentékeny áramlat, (a „Magyarország" csoportjának áramlata), amely a hármasszövetséggel nem rokonszenvezett. Es bár még nem volt alkalmunk azt kideríteni, hogy az uj egyesült pártban miképen oszlanak meg a vélemények, de minthogy a mi volt pártunk számarányilag nagyobb volt, igy feltehető az, hogy még akkor is, ha a másik volt függetlenségi párt összessége más nézeten lenne és ennek egy része nem fogadná el a mi véleményünket, még ez esetben is határozott többségben lennének az egyesült függetlenségi pártban a hármasszövetség hivei. Itt tehát erős ellentét mutatkozik a két fölfogás között. Károlyi szlavofilpolitikát akar, Kossuth pedig védelmet keres a Foszlányok. Irta: Berkes Imre. Augusztus — A robogó gyorsvonaton. Lesült börii, izzadt és ingujjas emberek tolongtak a folyosókon. A nyitott ablakon a kimúló nyár szomorúsága kandikált be, mint sápadt, csöndes emlék, amely már nem öl, nem sajog, nem kápráztat. Sivár, letarolt mezők futkároztak a szemünk előtt és vékony nyárfák, mint kopott kisértetek, sülyedtek el a semmiben és támadtak fel újra. Kéklő és bágyadtan kanyargó füstsávok olvadtak bele a táncoló szélbe. Gyönyörű délután volt. És mi ketten űzve, lihegve és elfúlón szálltunk fantáziánk arányos szárnyain és szűz szivünk olyan bus és bukott volt, mint Szonyecskáé, akinek a szerelme már nem kell senkinek. Alig szóltunk egymáshoz néhány szintelen szót. Emlékszel-e? Szerettem volna megkérdezni tőled, hogy szeretsz-e. Csak azt, hogy a csillogó szemedben meglátom-e magamat? Hogy este, ha lefekszel, reggel, ha felkelsz, délután, ha hófehér ruhádban, járkálsz a kis város utcáin, kire gondolsz? És sok mindent az életről, a te életedről, hogy tiszta-e, szomoru-e, kettétörött-e? Hogy olyan bolyongó vagy-e, mint én? Én, egy forró, kietlen nagyváros kóbor kutyája. Nincs otthonom, nincs gazdám, senkim nincs. Halkan, bénán lopódzom a házak mentén, sokszor futok, mintha űznének, sokszor megállok, s nem tudom, mit bámulok, mire várok. Egész éjjel ácsorgok, az éj magába ölel, szeret és megvigasztal. Senki sem látja az arcomat, a szemem üresre sirt kékjéből senki sem tud olvasni.... Vájjon, tudod-e ezt? Eszedbe jutott-e legalább akkor, amikor idegenül, kifosztottan ácsorogtunk a vonaton? Köröttünk az élet, hazatérő nyaralók vidám arca, gondtalan utasok dicsekvő boldogsága, virágos ligetek süppedő pázsitja, a tenger zúgása, gyorsan sikló csónakok zenéje ... És mögöttünk egy árnyék ... Nem kérdeztem tőled semmit. Kiszálltunk. És vidáman siettél előre, gyorsan, kábultan, hátra sem néztél, futottál előlem, hogy ne vehessek bucsut a könynyes szemedtől. Julius — Két év múlva. Nem tudtad, hogy jövök és mégis vártál. Nem gondoltál rám és mégis örültél. Nem borultál a vállamra és mégis sirtál. Akkor egy kicsiny szobában ültünk, az asztalan zöld teritő volt, a szék is zöld volt, de az arcod égő s a kicsiny kezed reszkető, mint a liliom szára. Mintha esak tegnap találkoztunk volna a vonaton s azóta semmi sem történt volna. Még ugyanazok vagyunk, a lelkünk fehér, az ajkunk száraz, a kezünk érdes a forróságtól s a szemünk, ó, a szemünik ... Mi volt a szemedben? Kérés, hogy ne szóljak, panasz, hogy szeresselek. Tüz, Kiadóhivatal Kárász-utca 9. ammma Telefon-szám: 305. Szerda, julius 16. körülöttünk zajló óriási szlávtenger hullámcsapásai ellen. Károlyi Mihály nyilatkozata nagyon szerencsétlen, mert kiderítette, hogy az f,egyesült" fiigetlenségi párt kebelén belül most már nemcsak belpolitikai, hanem külpolitikai téren is élesen ellentétes fölfogások állanak egymással szemben. Éppen a vezérnek a föladata az, hogy az ilyen ellentéteket kiélezze? De a Károlyi Mihály kijelentéseinek visszhangjáról szólván, meg kell állanunk Andrássy Gyula gróf ujságnyilatkozatánál is, amelyben a pozsonyi beszédre szintén reflektál. De mennyire eltér az ő refleksziója a Kossuth Ferenc állásfoglalásától! Kossuth nyiltan, egyenesen megmondja, hogy az ő álláspontja diametrálisan ellenkezik a Károlyi Mihályéval. Kossuth érzi, hogy ebben a nagy kérdésben a bujkálásnak és a kertelésnek nem lehet bélye. Pedig Károlyi Mihály az ő pártjának ügyvivő elnöke. Nem igy Andrássy. ö ugy találja, hogy „aki Károlyi beszédét figyelmesen elolvassa s abba semmit belemagyarázni nem akar, az láthatja, hogy Károlyi, ha nem is barátja, de nem is ellensége a hármasszövetségnek." Nos hát, mi figyelmesen elolvastuk a beszédet, nem is akarunk semmit belemagyarázni s mégis ugy találtuk már több mint egy hete, közvetlenül a beszéd első elolvasásának hatása alatt is, de most még sokkal inkább ugy találjuk, hogy Káhogy féljek tőled, vágy, hogy a lábad elé borruljak. Mély volt a szemed, mint a tenger s a kincseit láttam, mint a sekély viz medrében az aranyhomokot. Végtelenül és belát'hatatlanul mély volt s a rejtelmes, káprázatos mélységből rám fénylett és rám borongott az életed. A fogyó türelmed sikoltozott, a keserveid zokogtak. A vágyad kigyúlt és világított, beragyogta a kis szobát, izzóvá égette a zöld asztalt, a fehér ruhád föllángolt s te is, én is hangtalanul, könnyek nélkül sirtunk és a sirásunk kihallatszott az utcára, az emberek megálltak s elképedve hallgatóztak, a levegő figyelt, a bútorok megroppantak, az egész város rémülten, borzongva meredt ránk és senki, senki nem akadt, aki szeretett volna bennünket, aki korbácsot ragadott volna, hogy végigverjen rajtunk, mert olyan tehetetlenek és élhetetlenek és olyan iszonyúan boldogtalanok voltunk. November — Elmenjek-e, ezen töprengtem. El kell-e mennem? Oda szabad-e mennem, ahol te vagy? Valaki azt mondta, hogy sápadt vagyok. Le akartam feküdni. Megint egy félév .. . Muzsikát hallottam, vágtató kocsik dübörgését, hideg volt, a szél imbolygott az utcákan. Elmenjek-e? Hat év szomorúsága kóválygott bennem. Mi lesz holnap? Mert ami elmúlt, az. nem jutott többet az eszembe. Hogy egyszer nyitott szemmel aludtam, felöltözködve, mintha készültem