Délmagyarország, 1913. június (2. évfolyam, 126-150. szám)

1913-06-29 / 150. szám

1913. junius 29. — L DÉLMAGYARORSZÁG 7. padé müvészetszeretet. A reneszánsz ezüstös ikora ez. Színei talán halványabbak, mint mikor az attikai mezőik friss levegőjében törtek meg, de nem ikevésbitó értékesek. A művészet különvált az élettől és csak azt vette fel tárgyai közé, amit a vallásos meggyőződés cenzúrája oda beengedett. A testiség kultuszát iMária imádata váltotta fel. Eminek a finom, légies, öiailványarcu inőnek az alakja köré fonódott az emberiség .örökös asszonyiinádiása, finoman, szerényen, sziinte a serdülő ikor szemérmes' bátortalanságával és szégyenkezve titkolt huniéi miatt. Pediig volt aiklkor is életöröm; Boccaccio tükrében látva a kor du.s örömeit, fel kell kiáltanunk a (kép buja szineinelk gazdagsága iés e titkok csodálatos emberiessége felett való bámiuiatunkban. Uigy érezzük magunkat, miintlha fölmerülve valami tiszta szellemi 'gyönyörűségben, egy Ikert bokrai köziül, 'hiritelfön, mély női kacagás hangzott volna fel, mely forró véribullámot röpít agyunkba. Igen, igy rejtette el a középkor szelleme az élet örömeit, bokrok közé, rács mögé, tiltott gyümölcsnek bélyegezvén a tudás és szerelem fájának gyümölcsét. A középkori városi élet ellenben a demokratikus társadalomnak ismét egyik legszebb példáját mutatja. Párját ritkítja az az érdeklődés és szeretet, mely a mémet és olasz városokban a nép minden elemeit a közélet művészi kiképzéséhez fűzte; az utcák és tereik .esztétikus elrendezése, a nyilvános szereplés szinterét adó palazzo munie ipale (AIGMarkt) és a temt»lomok, középületek egész csoportja bő alkalmakat szolgáltatott az építő ós diszitő művészek alkotásvágyának kielégítésére. És amit abban a korban .alkottak, az magáé a társadalomé volt a szó legszorosabb értelmében. A Firenzében, levő Loggia dei Lanzi mutatja, hogy még a muzeális elhelyezésű szobroknak is künn kellett állmok az utca aiépénök szeme előtt; a polgárság e szobrok között beS'Zélte meg a nap eseményeit, ismerte .m/ultjukat és regéiket, szerette őket, hozzájuk fűzte az érdeklődés köréneik tágulását olyannyira jellemző és örökre elmoshatatlan Ifjúkori rajongásait. Felejthetetlen előttem >i vz a kép, mikor egy esős novemberi estén az [u tcalfordülónál először tűnt fel villamosIái rapák fényében a Lanzi-loggia csoportja: eso iá latos boldogságnak látszott ilyen kör,-nyei letben élni, hol, mint valami álomvilágban, óriásivá mőtt mesebeli alakok váltak egys.z*.wre érzókelhetőlkké és ezzel mintegy kiemel kedtek Iködös bűvkörükből. A Aözépkori olasz városi polgár ilyen levegőbe *n élt. Művészeti igényeinek kielégítése és hndyes foglalkoztatása megnemesííette rá nézve magát az életet; harmonikusan (fejlett széipségkereső lelfkánelk ez ,a szükséglete századokon át és nemzedékeken keresztül beleszivódott a testét alkotó sejtek közé, mint valami nyugtalan és örökös tüz, mely a magános ©mibent az élet forrása felé hajtja. Selhol a világon nem lehet látni annyi nemesen fejlett arcélt, olyan finom ivelésü kezeiket, olyan mély és álmodó szemeket, melyekbena szépség szeretetének tüze ég, — mint Toscanában és Lombardiában. A középkori demokratikus társadalom polgárának nemizetsége kétségkívül a művészetet és a szép testiséget vallotta az élni tudás tanainak mesteréül és a szabadság levegőjében, az élettel mintegy játszva és benne gyönyörködve valósította meg ideáljait. Gondoljunk ezzel szemben a mi ikonunk küzdelmeinek tendenciájára és miliőjére. Milyen óriási a különbség! Nagy városaink kőszénf üstjében, szürkülő reggel, nagy tömegekiben tóidul a nép napi tevékenységének színhelyére, a gyáraikba, ahol alkonyatig iküzd betevő falatjáért. Sablonok és kényszerűségek között el változatlanul. .A művészet termékeiből nem lát egyebet, csak amit a kiváltságos osztály fényűzése az utcáin feltár előtte. Leihetetlem, hogy az érző emberi lélek meg ne döbbenjen a jelenkori társadalom végtelen most oh aságán ak láttára, mely.lyel a világ proletárjait kegyetlenül kiszoritot'ta az élet élvezéséinek minden lehetőségéből. 'Ezért van óriási jelentősége a fejlődő isportszeretetnek, mely a testiség kultuszát, •az élet erőinek fejlesztésiét és jobb felhasználását van hívatva újra a régi piedesztálra emelni. fcgaeH&aa A Máv. 16 milliós beruházása Szegeden. — Egy budapesti esti lap cikke. — A polgármester cáfolata. — (Saját tudósitónJAtól.) A Pesti Tükör cirnü budapesti esti lap, mely gondos szerkesztésével feltűnően rövid idő alatt meghódította az országot, tegnapi számában leleplezésfélét közöli arról a sokmilliós beruházási programról, amelyet Szegeden akar megvalósítani az államvasút a központi pályaudvar kiépítésével. Azt mondja a cikk, hogy a ló milliós vasúti építkezés csak kitalálás, melynek semmi reális alapja nincs. A közlemény érthető feltűnést keltett Szegeden, mert a közönség napokkal ezelőtt olvasta Marx Jánosnak, a magyar államvasutak elnökigazgatójának ebben az ügyben küldött leiratát, amelyben Marx a nagyszabású v a sut ép itkezé she z szükséges városi terület átengedését kérte. A budapesti lap cikke, amely „A szegedi Potemkin-milliók'1 cim alatt jelent meg, egyébként a következő: Szegednek szenzációja van: Marx János, a maigyar államvasutak elnökigazgatója leiratot intézett a tanácshoz, amelyben a szegedi pályaudvarok konstrukciójával kapcsolatiban vontató telepet, óriási méretű, 900— 1000 emibert foglalkoztató mozdony-javítóműhelyt, tanyai vasutat, kétszázötven lakásos munkástelepet helyez kilátásba. A leirat híre, mint a forgószél járta be a várost és dir. Lázár György polgármester egy nyilatkozatiban közelebb is részletezte a sok áldást, ami Szeged felé közeledik. Tizenhat milliós beruházás, .amerikai stilusu vontató telep, a milyen még külföldön sincs, alsóvárosi körtöltés, óriási műhely, létesítmények, amikkel negyven — negyven! — hivatalnok jön Szegedre, huszonnégy hatalmas épület, hűtőtorony, víztorony, 'ócskavas-anyagraktár, szertár, munkásétterem, minden, minden. A város közönségét magával kapta a lelkesedés, az öröm a forrpontra szökött és a többi vidéki városok féltékenyen az „állani kedveince", a szerencsés Szeged felé. Miért Szeged? — dobbant föl a kérdés a vidéki újságokban, miért Szeged, az árviz óta már égvén! bei-öltő telt el, Szeged, amint a felséges szállóige után mondják, szebb, mint valaha és közgazdasági, kulturális — ez itt talán fontos — politikai hivatása szerint sem egyedülvaló a vidéki nagyvárosok közt. A Pesti Tükör munkatársa Geduly Henrik miniszteri tanácsos, államvasuti igazgatóhoz fordult a páratlan arányú beruházási programra nézve és az igazgató ur a következő nyilatkozatot tette: — Kérem, én magam is olvastam a dologról és kijelenthetem, hogy az inem felel meg a valóságnak. Hogy hogy eszelték ki, inem tudom. Tessék a szegedi polgármester urlhoz fordülni, ő talán többet tud. Én csak annyit mondhatok, hogy olyan természetű végleges megállapodások, amikről a lapokban irtak, még egyáltalán nincsenek. A polgármesternek, a szegedi tanácsnak lehetett tán valami célja, bizonyára a közönség megnyugtatása. A tizenötmilliós beruházás híre tehát kissé korai volt, a nyilvánosságra jutás megelőzte a pozitivumokat ós a nagy szenzáció olyan volt, mint miniden szenzáció: „csattanó hatású, de rövid és múló." Igy szól a cikk. Lázár György dr. polgármester a jól informáltnak látszó cikkre vonatkozólag ezeket mondta munkatársunknak: — Egy szó sem igaz abból a híresztelésből, mintha a nagy beruházás nem felelne meg a valóságnak. Mindenki olvasta Marxnak a terület átengedésre vonatkozó leiratát s különben is mi nem szoktunk irreális dolgokkal foglalkozni. A tizenhatmilliós beruházás ügyét mielőbb a (közgyűlés elő is viszem, csak a tüzérlaktanya ügyében várom a miniszter leiratát. Érthetetlennek találom a Pesti Tükör cikke szerint Gedulynak azt a kijelentését, hogy ő nem tud a dologról. Bizonyságául annak, hogy minden ugy igaz, ahogy a szegedi sajtó és nyomán a többi lapok .megírták, ma a magyar államvasutak igazgatósága által küldött terveket becsomagolhattam és elküldtem a Pesti Tükör-nek. Hadd lássák, hogy teljesen reális dolog a 16 milliós beruházási program. Mi is ugy szeretnők, hogy teljesen reális legyen. Ezzel a jóhiszeműséggel foglalkoztunk vele komolyan és érdeme szerint. Merész és veszélyes játéknak tartanok — aligha merné valaki megjátszani, — ha nem lenne igaz. Kibontakozás a horvát politikában. Budapestről jelentik: A mai nap folyamán jelentés fordulat állott be azokban a tárgyalásokban, melyek a magyar kormány és a horvát képviselők közt a horvátországi állapotok rendezése tárgyában napok óta folynak. Khuen-Héderváry Károly gróf, aki a kormány álláspontjának képviselője, ma reggel fölkereste Tomasics Miklós volt horvát bánt. A látogatás után a horvátok Pejacsevich Tivadar elnöklésével az Angol királynőszálló külön termében értekezletet tartottak és a horvátok véglegesen megformálták a helyzet megváltoztatására irányuló óhajaikat. Pejacsevich Tivadar ezek birtokában átment a munkapárt körhelyiségébe, Tisza Istvánhoz. Kérésére a miniszterelnök vele együtt visszament az Angol királynőbe s ott kijelentette a horvátoknak, hogy igyekezni m Értesítés. Telefon 1203. sz. Legolcsóbb kárpitos-ápuk beszerzési forrása. Dus választék kész diván, ottomán, matracok, garnitúrák, gyermekágyak stb. Javítások jótállással szakszerűen eszközöltetnek. Tiszteiette! • • • • • • • e kárpitos-üzlet Kossuth Lajos-sugárut 6. szám. 5-