Délmagyarország, 1913. június (2. évfolyam, 126-150. szám)

1913-06-29 / 150. szám

1913. junius 28. DELMAGYARORSZÁO 11 Igazgató: Vas Sándor. Telefon 11-85. Telefon 11-85 Vasárnap Világszenzáció! PSILANDER-E8TÜ Szenzációs világsláger § 3 felvonásban. A főszerepben WaSdeiBár Psiiaod^r. Valamint a teljesen uj két órás műsor! e Előadások délután 2 órától 11 óráig folytatólagosan. ® A 9 órai előadásra a jegyek előre váltí? hatók és a helyek fentarthatók. Számozott helyek! ll kedő cég szállitötta. Amint ebből a névsorból látható, a vagyonközséget az a 'kitűnő szándék vezette — bár az itt fölsorolt munkák java része felett Bartos építész rendelkezett, — hogy a felmerülő összes munkák szegedi embereknek jussanak. A krónikás tisztéhez tartozik még megemlékezni arról, hogy az internátusig vezető kövezet elkészítésével a város nagyon késik. Igazán csodáljuk. A még 'hátralevő néhány mondat Újszeged fejlesztésére adhat irányt és programot. A szerb-bánáti internátussal szemben legnagyobb valószínűség szerint már az ősszel építtetni kezdi Glattfelder Gyula dr. csanádi püspök az uj tanítóképzőt internátussal. Ez az építkezés majd félmillió koronát emészt (sbtthsaiibasbflabnttsasababassialcdiia n asnía isekbbueöhbssoi Szegeden a szerb pap nem tanit magyarul! (Egy kis tanügyi botrány. — Tizenegy diák nem kapott a hittanból jegyet. — Sürgős fölirat a közoktatási miniszterhez. — Nyilatkozik a Tanfelügyelő és két iskola-igazgató.) (Saját tudósítónktól.) Nehezen múlik el esztendő, már tudniillik iskolai-esztendő: szeptembertől juniusig anélkül, hogy egy kis tanügyi botrány ne történjék. Egy kis botrány, akármilyen ici-pici, de á tanév végén, júniusban csak kitudódik mindig ilyesmi. Egyszer egy diák lesz öngyilkos, másszor kicsapnak valakit, harmadszor a diák megüti a tanárt, vagy a tanár diákot, de valaminek csak ikell történni, mert botrány nélkül nem szépen hangzik Péter-Pál napján a szokásos „Te Deum". Es holnap reggel már itt lesz a várvavárt nap, amikor megkezdődik a kedves két hónapi vakáció és Szegeden — hála az általános pedagógiai szellemnek — még semmiféle tanügyi botrány sem akadt.-Jó, hogy végszóra, az értesítő kiosztása előtt kipattant az alábbi eset, amelyet a Délmagyarországnak sikerült megtudni és amely ugy nacionális, mint pedagógiai szempontból igen hivatott arra, hogy előkelő helyet foglaljon el az eléggé terjedelmes tanügyi botrány krónikákban. De beszéljenek a tényék: Van egy miniszteri rendelet, amelyet még Apponyi Albert gróf bocHájtott ki, e szerint az állami iskolákban az idegen nyelven beszélő, más vallású tanulókat, a hittant tanító papnak kötelessége magyar nyelven is tanítani. Ennek a miniszteri rendeletnek az volt a célja, hogy a görögkeleti szerb és görögkeleti román vallású é's szerb, vagy román anyanyelvű tanulókat, a magyar iskolákban hittanra, ha már a saját nyelvükön tanítják, legalább az állam szuverenitását elismerendő, magyarul is köteles legyenek tanítani a szerb és román pópák. Először tehát, nagyon helyesep, a nemzetiségiek agitálása ellen irányult ez a rendélet, főleg azonban azért bocsátotta ki a kultuszminiszter, hogy azok a görögkeleti vallásúak, akik elmagyarosodtak, emiatt a hittan tanulásban ne szenvedjenek hátrányt. Most pedig épen Szegeden történt meg a magyar központban, hogy Sevity Lázár a szegedi görögkeleti szerb pap kijelentette, hogy ő magyar nyelven nem tanit vallástant, csakis szerb nyelven. Az iskola-igazgatók természetesen követelték a mmistzeri rendelet végrehajtását, amely megengedi ugyan, hogy szerbül tanítson a pap, de előírja, hogy a fontosabb imákat és hit-tételeket köteles magyarul .is elmagyarázni. Sevity Lázár pedig egyenesen kijelentette, hogy ö magyarul egy szót sem mond és nem is fog egy föl. A szerb internátus másik oldalán pedig, a Délvidéki földmivelők nevelőintézetének kitűnő igazgatója szándékozik a pénzviszonyok megjobbodásáva'l gyönyörű és a kor igényeinek mindenben megfelelő 'internátust építtetni. Szóval: Újszegednek ezen a részén egész internátus-város keletkeznék. Jó lesz erre gondolni és a dologgal foglalkozni. Nem lenne teljes ez a 'beszámoló, ha meg nem emlitenők, hogy a szerb-bánáti vagyonközség szeptemberben megnyíló otthona élén Miskovits György igazgató, egy nagyon joviális, hivatására lelkesen készülő ur áll, aki Szeged társadalmának föltétlen nyeresége. hittanórán sem magyarul tanitani, mert ezt neki a feljebbvalója, nevezetesen az újvidéki görögkeleti szarb püspök megtiltotta. Sevity Lázár helyt is állt kijelentéséért. Hiába kérlelte őt Teleky László, a Margitutcai polgári iskola és Klucsik István, a III. kerületi polgári iskola igazgatója, hogy tartsa be a miniszteri rendeletet. Sevity nem volt hajlandó álláspontjából engedni. Erre Teleky egy másik miniszteri rendelet értelmében Sevitynek a fizetését nem utalta ki és ugyanígy tett Klucsik igazgató is. Mindaddig nem adták ki Sevitynek a tanításért járó fizetését, amig Sevity a hittant magyarul is nem hajlandó tanitani. Sevity erre se gondolta meg a dolgot, hanem egyszerűen ugy boszulta meg magát, hogy nem adott osztályzatot azoknak 'a gyerekeknek, akik hozzá jártak hittanra. Kijelentette, hogyha nem kap fizetést, akkor nem klasszifikál. Ez nem lett volna éppen olyan nagy baj, de egy másik miniszteri rendelet szerint, az a tanuló, akinek hiányos a bizonyítványa az év végén, az felsőbb osztályba nem léphet. Az a helyzet állott tehát elő, hogy Sevity akaratosságának a diákok vallották volna kárát, mert az osztályt meg kellett volna ismétleniök. Sevity pedig beváltotta fenyegetését. Miivel a fizetését inem kapta meg, a Margit-utcai polgári iskolában már szeptembertől kezdve beszüntette a tanítást. Most aztán az év végén, az intézet tizenegy görögkeléti vallású tanulója nem kapott hittanból jegyet. Az igazgató, akinek erős magyar érzelme idézte elő az egész pap-válságot, ugy segített a bajon, hogy a 11 tanulónak kiadta a bizonyítványt azzal a rendes záradékkal, ihogy a „felsőbb osztályba beléphet" és sürgős 'fölterjesztést tett a miniszterhez, hogy ezt az intézkedését hagyja jóvá, egyben pedig a jövő tanévre intézkedést kért. Hogy ez az ügy milyen visszás; Szegeden szerbül akarni tanitani: Szegeden: a magvarság gócpontjában, — ahol még a szerb és román vallású uri fiuk sem tudnak más nyelven, csak magyarul és panaszkodtak, hogy /hittant nem tanulhaltnak, mert nem értik, — azt érzik maguk a tanférfiak is, akik ebben az ügyben szerepelnek és a Délmagyarország munkatársa előtt tett nyilatkozatukban sietve igyekeztek tisztázni a helyzetet. A nyilatkozatokat itt közöljük: Teleky László, a Margit-utcai polgári iskola igazgatója: — Sevity Lázár az idén már nem tanított az iskolában. Iigy a szenb fiuk nem is jártak hittanra. Sevity azért uem tanított, mert ón követeltem, hogy a hittant magyar 'nyelven is magyarázza el a tanulóknak, ő pedig ezt megtagadta. Én erre a fizetését inem adtaim ki. Ö ezért feljelentett engem a tanfeliüigyelőségen. Épen most (teszem meg a tanfelügyelőségndk az erre vonatkozó jelentést; egy egész memorandumai adok be. Megírom a jelentéében, ihogy 11 •diák inem járt (hittanra, neim is kapott osztályzatot, de ennék dacára kiadták nekik a bizonyítványt. A jelentést a tanfelügyelőség a közoktatási miniszterhez terjeszti fel,