Délmagyarország, 1913. június (2. évfolyam, 126-150. szám)

1913-06-22 / 144. szám

1913. junius 24. DÉLMAGYARORSZÁG t. tásokat élvezni és használni fogja. Ha pedig minden áron jövedelmi többlethez akar jutni a város, akkor tessék olyan megoldásokra gondolni, mint a Buvártó feltöltése és területének hasznosítása. Az ilyen ötletek, amellett, hogy a város -egyik részének fokozatos fejlesztését mozdítják elő, a közönség megterlheíltetése nélkül '.jelentékeny jövedelemitöbbletekhez juttatják a közpénztárt s azonfelül még a telekspekulációk esélyeit is jótékonyan befolyásolják. Tessék gazdasági vállalkozásokba kezdeni és nem a polgárság zsebére utazni. A város közönsége amúgy is sokáig érezni fogja még a házbérfillér -és vizóra és egyéb ilyen elhibázott ötlet rendkívüli terheit, melyek föl fogják szökkenteni a lakásárakat, -nehezebbekké. fogják -tenni a megélhetési viszonyokat és igy -közvetve sokkal többet ártanak a városiasság fejlődésének, mint amennyit a jövedelmi források fokozásával elérnek. Majd csak rend lesz Fiúméban. Sándor János belügyminiszternek -a fiumei rappresentanza fölosziatása által tett erélyes lépése a higgadt politikai köröket pártkülönbség néL kül legnagyobb megelégedéssel tölti el, mert ezzel valószínűleg sikerül észretériteni a fiumei olaszság maroknyi vezércsoportját, mely évtizedek óta napirenden tartja a politikai izgalmakat, anélkül, hogy erre komolyabb oka volna és a város képviselőtestületét a legfurcsább túlkapásokra ragadja. A város közigazgatása egyébiránt nem szenvedne megakadást, mert az úgynevezett állandó bizottmány van hivatva a rappresantanza fölosziatása idejére a város ügyeit kormányzó jóváhagyás mellett vezetni. A fiumei állapotokra jellemző, hogy 50,000 lakossal biró magyar kikötővárolr, csak 30.000 imagyar állampolgárt és ezek közt összesen alig 12.000 olaszt számlál, a többi, mintegy 11.000 horvát és szlovén és 8500 magyar, kiknek száma a nyolcvanadik népszámláláskor alig 300 volt. -Minthogy a nem olaszok nagy része községi illetőséget nem szerzi meg, ezáltal lehetővé vált az olasz frakciónak, hogy a városi életben többséget magához ragadja. Általában remélik, hogy törvény szerint négy hét alatt választandó uj rappresentanza higgadtabban fog viselkedni. Á csengelei énekes asszony. (Saját tudósítónktól.) -Süppedő, mély homokon halad a szekér. Kócosfejü akácok szegik be az utat s a búzában friss életörömmel ver a pitypalatty. Reggeli verőfény árad el .a tájon: verőfény, melyhez hasonlatosat városi -ember nem fát soha. Mintha boldog öntudatlanságban a termékenység -buja himnuszát zengené a természet. A ragyogás szinte kápráztató. Többen haladunk egy uton. Lehajtott fejű parasztasszonyok, kiknek bánatuk van, szivethasogató mély. Betegen fekszik otthon valakijük és most megyünk a csengelei híres énekes asszonyhoz, jó szóért, tanácsért, javallatért. Ha valaki még segíthet, majd segít az. Messze földön hire jár az ő nagy tudományának -és csodatételének. Egyik aszszony amoda föl az alpári sikon hallott róla, másik meg a Kunságról való. Egyiknek az ángya térdét igazitotta helyre, mikor megbicsaklott a mártonnapi vásár után egy héttel, másiknak a tizedik retyerutyáját billentette vissza e szép világi életbe, pedig már a koporsóját is megcsináltatta és mind csak az volt ,a szavajárása: — Csak most pislants még rám Uramjézus, sohase káromkodok többet . . . Meggyógyult az is. Egyszóval hires személyiség a tanyavilág népe előtt a csengelei énekes asszony. Mindenre tud valamit és olyanokat .hoz vissza az élétre, akikre a doktorok már rég rávetették a keresztet. Érthető tehát az érdeklődés, mellyel az eperfás tanya fel-é ballagtunk. , A pitarajtóban ül az asszony és korpás lisztet szitál. Hatvanas években levő, jól konzervált nő, kinek a külseje miben sem üt el a munkában leromlott, szikár, csontos tanyai némberektől. Csak a zöldszinü szemében van valami, ami rendkívüli. Bizonyos fokú okosság és a saját küldetésében való hit. Jóhiszeműség és ravasszág keveréke. Illendően dicsérjük az urat s beszédbe elegyedünk az időről. Azután meg az ígéretes istenáidásról. Jó termés lesz, de sok a cserebogár. Pénzt fizetnek az irtásáért. Emitt a csongrádi határban meg a .fehér pilléket vették százával öt pénzért. Volt, aki .nyolcezret bevitt a jegyző -urnák, alig győzte zsákkal kihozni a sok öt-krajcárt, ugyan igaz, hogy nem is rézben fizettek érte, -hanem kerekszám nyolc koronát. De legalább hajtotta érte a pilléket három hétig. A tuiajdonképen való beszédre csak nem akarok rátérni. Hogy ilyen úrféle van a társaságban, hát nehezebben megy. a szóértés. Az éneklő doktorság nem lUrnak való, ezi tudják az asszonyok és szemérmes csüráscsavarással élnek, amiben különben mindenikük nagy mester. Azonban oszlani kezd a bizalmatlanság és beljebb kerülünk a tiszta szobába. A csodadoktor leül az asztal mellé, vele szemben az az asszony, akinek nagy betege van. Mi meg, többiek, szerényen meghúzódunk a -fehérre meszelt padkán. Kenyérsütés volt épen, jó meleg a kemence, igaz ugyan, hogy kint is fölmenne a hőmérő harminc Celziusig árnyékban. — Nagy keservem van, Vera néni, —• kezdte a messziutas. — Beteg az uram . . . — Beteg, — hagyta rá némi pózzal a javasasszony. Olyanformán szólt az ügyhöz, mint akinek nem lehet ujat mondani, ten való kedvét megmérgezi a munka kényszerűsége s ki a költőt is részvétlen lökdösi ugyanebben a keserves küzdelemben. Beaumarchais boldog öregséget 'töltött a maga palotájában, mert a mások pénzén épitette. Balzac kimerülten esett össze a palotája küszöbén, mert a maga pénzén kellett megépítenie. , : f * Az irodalom kezd 'túlságosan irodalmi lenni. Nemcsak azzal, hogy szeréntul sok a könyvről irt könyv s a regényekre gondoló regényalak, hanem m-ert ezek az alakok, az ujabb költők kedves hősei s lelkűkből lelkezett emberei, túlságosan a lelkűkből ilelkezettök, többnyire maguk is irók vagy legalább is Schöngeist-ok és literary gentleman-ek s nagy sor, ha olyik szemérmetesebb vagy objektivságra törő elbeszélő festő- vagy szobrászbőrbe bujtatja őket. Ez nyilván összefügg a demokrata fejlődéssel, -mely mind erősébben arrafelé hajlik, (hogy az iró s egyéb cigány-ember is ember, sőt uriemberszámba vétessék. Hajdanában nem igy volt; a költő épp olyan utolsó és megvetett ember volt, mint a bolond vagy a varga Vagy bárki más, ki az úriemberek testi-lelki jóvoltát szolgálta, engedelmes cselédül. S a költőik maguk is ezekül s ily-enekül tudták és nézték magukat; hőseiket az urak közül válogatták s ép oly ritkán jutott eszükbe magukfajtát is beto-lakodtatni -az irodalomba, mint ahogy a szabónak nem jutott eszébe magának öltenie föl a prémes, virágos, sujtásos és drágaköves mentét. Még a Goethe Tassojában bizonyos egyenlő rangban áll, a Goethe érzésén belül, a költő a fejedelemmel, nem tudom, tiogy mert vagy noha .maga Goethe is udvari ember volt s az ő nagyihercege már nem nézte cselédnek. Ám mióta a világ az intellektuálisoknak áll, az intellektuálisok kezdenek igenigen türelmetlenek lenni; kezdenek emberszámba nem venni mást, mint intellektuális embert s lassaükint megirni -érdemesnek sem ítélnek másfajtát. Mint ahogy a demokráciát ma már figyelmeztetni kell olykor, hogy elvégre a grófok is lehetnek emberek, a költőket sem árt emlékeztetni, hogy lehet ember, lehet hős, lehet megírás tárgya másfajta ember is, mint akinek az a mestersége, hogy a maga legbensőbb dolgait a mások orrára kösse., i i 1 i Régi regények olvasása köz-ben sokszor megzavar a furcsa kérdés: miből 'éltek ezek az oroszlánszívű vagy ördögi lelkű emberek? M-i voR a foglalkozásuk, hogy a nap s az éjszaka minden órájában ráértek elkövetni az ő bámulatos hőstetteiket vagy rettenetes gazságaikat? Miből telt nekik az ő drága 'kedvteléseikre s mily társadalomban éltek, -hogy a rendőrség oly ritkán avatkozott dolgaikba? A régi regény a foglalkozás nélkül való emberek birodalma volt s mint a földi országokon, a mesék országán -is ezért uralkodott a főnemesség. S -nyilvánvaló, ihogy az egész regényírásnak mindenestül föl kellett kavarodnia, mihelyt a regény hősnőj-e nem volt többé az a bizonyos grófné, aki idegesen tépdesi finom zsebkendőjét, hanem talán éppen az a varóleá-ny, aki szemét ezen a finom szebcsipkekendőn vakra varrta. Teszem a mi Kóbor Tamásunk hősei mind olyan emberek, kiknek regényei esteli nyolc és tiz óra közé esnek, mivel elébb munkában van az ember, később pedig kapupénzt kell fizetni. Az élet e köreiben, nyilvánvaló, nem a külső körülmények váltakozásából fejlik a cselekmény, mert itt a külső körülmények nemcsak mindig, de mindenkinél egyformák. Igy keletkezik a cselekmény centripetális törekvése, az emberek belseje felé — s ebből tudnám legjobban megmagyarázni, a naturalista regényt mint követte oly gyorsan nyomon az jinalista regény. * i A novella s a regény közt nemcsak terjedelemre van különbség, hanem természetre is. A cselekvés lefolyását zavarják a leírások, az epizódik s az elmélkedések, mig egy passzív történetet érdekessé tesznek és megvilágítanak. A cselekvő mese ezért rövid, —• bőbeszédű előadásra pedig csak passzív cselekmények valók. Az eseményeket tárgyazó költői munkákat aktivokra és passzivokra osztanám; drámaiakra s epikusokra. A régi • Va,ódl ' kor. 21.50 Vadas a/afrikai cipők —— — es Wámoseher Szeged, Kelemen-utca