Délmagyarország, 1913. június (2. évfolyam, 126-150. szám)

1913-06-22 / 144. szám

8. DELMAGYARORSZÁG 1913. junius 144. aki mindent tud és ennélfogva a vesékben ol­vas. Azután mély, monoton hangon folytatta s látszott rajta, hogy tisztában van a hó­kuszpókuszok szuggesztív erejével: — Tudom, nagybeteg az urad. Ezért jöttél ihát. Majdnem későn. De én nem gyó­gyítom meg. Nem értek hozzá. Én csak olyan egyszerű asszony vagyok. Paraszt, mint a többi. De ha akarja, majd meggyógyítja a csoda ... | | Fészkelődni kezdünk a padkán. Ez hát amaz ünnepi perc, melyben meg fog szólalni a titokzatos hatalom, a Csoda. Vera néni nem is nagyon érdeklődik a betegség mibenléte iránt. Minek is? Hát egyszerre csak elvágó­dott az ember és hab tolult a szájára. Ugy látszik, epilepsziás. Mindegy már az. Akinek valami nyavalyája van, az úgyis megvan, ha a doktorok el nem keresztelik a betegségét. A többi a csoda dolga. Egyszerre csak azt látjuk, hogy a ja­vasasszonynak megüvegesednek a szemei és a fejével rábókol az asztalra. Azután búgó, töredezett hangon énekelni kezd. Nem lehet azt leirni, hogy mit. Zavaros, érthetetlen a szava, itt-ott mély sóhajokkal megszakga­tott. Ima is, meg panaszkodás is. Leginkább templomi Iitániához hasonlatos, amilyeneket öregasszonyok énekelnek hosszú vecsernyé­ken. Szövege azonban inkább a százeszten­dős jövendőmondó okoskodásaira emlékez­tet. Valami olyasféle derül ki belőle, hogy ezt a két szál meggyfaágat (ága-a-at) íür­dőjibe belehánnyad, főzzed, lányom, főzzed, főzzed, közben egyszer se pöröljed, füröszd meg az istenadtát, meglásd, élet szállja meg a szivetájá-á-át... s , Döbbenetes csönd van a szobában. Az énekben megszólalt a csoda. A javasasszony fölkel, kézen fogja szájtátó kliensei és kivi­szi a kis kertbe. Georginák és duzzadó ba­zsarózsák között ott áll egy gyönge meggy­iskolás műfajoknál maradva: dráma a tragé­dia, a vígjáték s a novella, éposz a regény, az eposz s az olyan szindarab, mint a Faust s Az ember tragédiája. A Toldi Szerelme, amily gyönyörű különben, abban fogyatékos, hogy Arany János hatalmas erővel drámaivá tet­te az époszt, de mégis epizódokkal s leírá­sokkal zavarta meg a gyors lepergést köve­telő cselekményt — gyönyörűekkel, de fá­rasztókkal, mert helyükre nem valókkal. Egyszóval: a novella embere cselekszik va­lamit, a regény emberével pedig történik va­lami. A novella hőse egy kristály magva, a mely az egész folyamatot maga idézi elő s minden szál, minden sugár ő benne fut ösz­sze. A regényé pedig olyan, mint a folyam, mely lassú indulással keresi föl a legkülönb­féle vidékeket, el-elkalandozik, meg-meg visszatér, mellékfolyókat vesz magába, mig elér a tengerbe: a házasságba vagy a halál­ba. A régi regényben a romantika völgyein s ligetein át hömpölygő folyam volt, mig ma a Styx vize, mely a lélek sötét alvilágát buj­dossa végig. Ez az oka, a regénynek ez a passziv természete, hogy a mai regények hő­sei félbenmaradt, energia nélkül való férfiak, vagy pedig, még gyakrabban, asszonyok. Mert hisz az asszony természettől fogva arra rendeltetett, hogy ő ne cselekedjék, hanem történjék vele valami. i facsemete, arról letör két apró ágat és át­adja. | .•iSM'iÉliÉ — Ez az. Ezt vigyed. Aztán csak ugy, ahogy az ének mondta. Fizetség nem jár érte semmi. Vera néni nem olyan asszony. Majd ha meggyógyul a beteg, akkor „lehettek hiradással". El lehet majd jönni. Ugyan 'nem jár fizetség akkor se, de egy kis oldalas, pár üveg méz, ruhaféle, vagy olyasmi elkél még a kamrában. Ezzel aztán el is bucsuzunk .illendőséggel. Vera né­ni visszaül a szita mellé és folytatja rendes napi foglalkozását. , , * Nehogy pedig azt higyje valaki, hogy ez csak olyan kitalálás. Az éneklő javasasszony messze földön ismeretes hiressége a csenge­lei tanyáknak. Aki nem hiszi, járjon utána. Pap Boldizsárnét tessék kérdezni, kérem alássan. Ismeri arrafelé mindenki. De érteni kell a nyelvén, mert gyanakodó embereknek nem szólal meg az éneklő csoda . . . , . (d) BaaBaa0B.BaBaaBaaaBBBBaaBaBaBa.aaaaBBQnaBaaaaB.iBaBB Tisza miniszterelnök beszédének hatása. (Saját tudósítónktól.) Tisza István gróf miniszterelnök nevezetes külpolitikai beszé­de, amelyben a monarchia nevében állási foglalt a Balkán válságos kérdéseiben, mint előrelátható volt, Európaszerte erős és mély benyomást keltett. A monarchia és a külföld összes nagy lapjai behatóan foglalkoznak a beszéddel s nemcsak tartalmának tulajdoní­tanak döntő jelentőséget, hanem magának a magyar miniszterelnöknek egyéniségéről és államférfiúi jelentőségéről nagy tisztelettel emlékeznek meg. A bécsi lapok legnagyobb része Tisza Ist­ván gróf külpolitikai beszédéről cikkezik. A Fremdenblatt vezércikkében ,a .követ­ikerébe t mondja: Tisza gráf miniszterelnök ma egy ép olycrn tartalmas, mint formában tökéletes beszédben tárta fel Ausztria-Ma­gyarország politikájának alapelveit u balkán­kérdésben. Mi a Balkán-államok igazi füg­getlenségét akarjak, azt iá függetlenséget, a ímelyet Tisza gróf tegnap a .balkáni politika álfájának ós omeigájániaik nevezett ós ame­lyet iránytűnek mondott, melyet követve, a legjobban tudjuk éredekeinfcet megóvni. Ausztria-Magyarország balkáni politikájá­nak az alapelve a ballkáind államok független­ségének megóvása és ez a princípium lesiz a keleti politika legújabb fázisában irányadó. A Neue Freie Presse .vezéreikkében azt mondja, hogy Tisza gróf ma egyike a monar­chia leghatalmasabb egyéniségeinek. A koiro­na őt kinevezésének feltűnő (gyorsaságával az egész világ ©lőtt mint különös bizalmát, élvező férfiút állította oda. Ö egy naigy több­ség megalkotója, amely többség ma a magyar nép segitő ereje és politikai befolyása felett rendelkezik. Nem véletlen tehát, hogy őt sze­melték ki arra, hogy a monarchia válaszát megadja a cárnak Ferdinánd és Péter király­hoz intézett táviratára. Az osztrák képviselő­ház épen az utóbbi időben .a hanyatlás aggo­dalmas jeleit mutatta ós egyes radikális 'Cso­portok fegyelmezetlensége következtében el­szokott attól, hagy beleképzelje magát egy nagy birodalom mes&zeterjedő látókörébe és nincsen is .egyetlen ember, aki enmeik az al­kotmányos testületnek a súlyát jól szeim­ílélibetné és érvényesülhetné. A külügyminisz­ter tehát magyar állampolgárságára való te­kintet nélkül is arra gondolhatott, ihogy mindazt, amit Miklós cár táviratával szem­ben el1 akar mondani, Tisza gróf által mon­datja el, A beszéd isizölvegót és bizonyára po­litikai tartalmát is Bécsben állapíthatták meg, azonban firásseséigóben, nyíltságában és őszinteségében Tisza gróf pulzusát érezzük, aki nem elégszik meg azzal, hogy néhány száraz mondatot daráljon le, nem elégszik meg azzal, hogy csalk levélhordó legyen * ©s egy kellemetlen formalitást intézzen ell lehe­tőleg gyorsan és közönyösen. Bármiképan is vélekedjünk a magyar miniszterelnök alkot­mányos felfogásánál, a parlamentben ugy beszélt, mint egy államférfiú, aki önmagára és országára tart valamit és tudja; hogy szük­séges a külügyminiszter hivatalos politikájá­nak megadni a komoly inéperő önkéntes tá­mogatásának szilárd alapját. Mai nyilatko­zatát az egész monarchiára nézve kötelezőleg adhatta le .és még bellső polüikájának'legna­gyobb ellenségei sem vitathatják, Ihogy a sú­lyos krízisek .ós inehéz veszedelmek ezen pilla­natában .a monarchia álláspontját nyugodt, kimért méltósággal, de egyszersmind hatá­sos rnyomatékossággai képviselte Európa kö­zönsége előtt. A Neues Wiener Tagblatt árja: Tisza gróf nyilatkozata annál inkább üdvözlendő, mert a delegációk csialk ősszel fognak .össze­ülni és a helyzet .ma olya.n, hogy minden ille­tékes helyiről jövő felvilágosítás a monarchia külpolitikájáról nagyon alkalmas időben jön. Hálásnak kell lenni Tisza iránt, hogy meg­ragadta .az alkalmat arra, hogy politikánk alapelveit az ő mesteri módján kifejtse .és mogrögziitse. A magyar képviselőház tegnap ismét a politikai helyzet magaslatán állott s Tisza István gróf fejtegetései a legmesszebb­menő figyelmet érdemlik. A magyar képvi­selőház állásfoglalásának mindenütt mély hatást kell keltenie; naigy támasz ez külpoli­tikánk vezetőjének .ilyen nehéz .időkben, mert hisz ilyenkor kivételes értéibe van annak, lia a magyar parlament teljes szolidaritást tanu­sit a monarchiának céljaival A Zeit vezércikkében kifejti, hogy Tisza tegnapi beszédé eltérően azoktól a hivatalos külpolitikai nyilatkozatoktól, amelyhez Ausz­triában szokva varrnak, tartalommal ibirt. Szándékokat, nézeteket, sőt programokat .is hallunk ki .belőle. A Neues Wiener Journal utal arra, hoigy .mily különböző módon kezelik ,a két parla­mentet közjogi szempontból. Ha emlékezünk arra, hogy mily semmitmondó nyilatkozato­kat .adott iStürgkh .gróf Berchtold gróf nevé­ben az osztrák képviselőházban, amikor Lu­kács akkori miniszterelnök már a magyar képviselőházban sokkal messzebbmenő közlé­seket tett és hogyha olvassuk most Tisza Ist­ván gróf beszédiét, akkor Játjuk, hogy .a Laj­tám itul a vezető államférfi ia parlament jogait egészen máskép értelmezi, mint Ausztriában. Tisza beszéde egyébként nem .a külügy mi­niszter szócsövének nyilatkozata volt, hanem valóságos expozé. Egy Olyan világos ós hatá­rozott expozé, amelyet Berchtold grófnál nél­külöztünk, sőt Tisza gróf szavának világos­sága és határozottsága olyan kemény ós szi­lárd hangot adott, aminőt nagyon ritkán hallunk. iBerlinből jelentik: Tisza miniszterelnök tegnapi kijelentéseit az itteni politikai kö­rökben a legnagyobb megelégedéssel fogad­ják. Dicsérik ezt az ©szinteséget és nyíltságot, mellyel Tisza .nyilatkozott- „Most végre, hasa­szu .idő után" — árja a Vossiscke Zeitung — olyan erélyes hangokat haliunk a Duna mel­lől, melyeket nenx hihet félreérteni," Tisza nyilatkozatai Péterváron bizonyára nem tesznek majd kellemes benyomást, mert két­ségtelenül! kitűnik belőlük az, hogy Ausztria­CSILLÁROK legszebb és legmodernebb kivitelben, Braun Viktornál Szeged, Vár-utca 7. szám. Telefon 77-11. Telefon 77-11. A legkedvezőbb fizetési feltételek!

Next

/
Oldalképek
Tartalom