Délmagyarország, 1913. június (2. évfolyam, 126-150. szám)

1913-06-03 / 127. szám

1 DÉLMAGYAR0RS2ÁŐ IÖ13. junius 3. A képviselőház ülése. — Hazai napja. — (Saját tudósítónktól.) A becsületes ember jogos felháborodásával találkozott ma a képviselőiházban Hazai Samu báró 'honvédelmi miniszter az ellen, hogy az ellenzék a maga piszkos rágalomhadjáratában az ő személyét belevonja. A miniszter érthetően és világosan bebizonyította, hogy a várpalotai uradalom megvételére a honvédelmi minisztériumnak szüksége yo'lt, alkalmasabb terület •rendelkezésére nem állott és hogy egyéb ajánlatok drágábbak voltak. Minisztertanács elé a vétel nem is került, mert arra meg volt a költségvetési fedezet. Emelt hangon szólította föl a honvédelmi miniszter Károlyi Mihályt, aki a várpalotai vételből kifolyólag a kormány tagjait valami összejátszó bűnszövetkezetnek tüntette föl,: hogy vádjait viszszavonja. A képviselőház tagjai szeretetteljes ovációban részesítették a honvédéimi minisztert, akin a feléjedobott sárból valóban semmisem ragadt. Serényi Bála földmivelésügyi miniszternek Hazai záró szavai után még védekezni is felesleges volt. A várpalotai birto'kvétel sohasem volt minisztertanács előtt, tehát Serényi gróf nem is mondhatott a vételről szakvéleményt. Ma azonban szakértélmének egész tekintélyével kijelentette, hogy a honvédelmi minisztérium a birtokot tul nem fizette. A két mai nyilatkozattal az ország teljes lelkinyugalommal napirendre fog térni az ügy felett, mélynek fölvetése és kihasználása az ellenzékre csak szégyent hozott. A Ház mai üléséről ez a tudósításunk szól: Az első ülés iránt elég nagy volt az érdeklődés: Kétszázsnál több képviselő volt jelen. Tisza István gróf csak tizenegy óra felé nyitottia meg az ülést. Bejelentette a Háznak, hogy több ellenzéki képviselőnek a Házból való kizárása a mai nappal megszűnt. Jelentette továbbá, hogy Kovács Gyula képviselő lemondott gyomai mandátumáról. Majd azt is bejelentette az elnök, hogy Telegdi József képviselő a mai ülés végén sürgős interpellációt fog intézni a honvédelmi és földmivelésügyi miniszterhez a kincstár várpalotai birtokvásárlása ügyében. (Törvény javaslatok.) Lukács László miniszterelnök újra beterjesztette a "korinánymalk a, mult. ülésszak vágón visszavont törvény javas,tatát a király szuverén jogainak Boszniára való kiterjesztéséről, majd egy sereg törvényjavaslatot inyújtott be különféle nemzetközi egyezmények becikkelyezéséről. iE javaslatok a kárházbajókra s a választott bírósági eljárás elvének alkalmazására vonatkoznak Portugáliával, az iEigy,esül,t-ÁLlamokkal, Angliával és Brazíliával szemben. Mártonjfy iMántom bemutatta a közoktatásügyi bizottság jelentését a baj,dübörögi püspökségről szóló törvényjavaslatról, Papp Géza báró pedig a pénzügyi bizottság jelentését az Al-Duna öblüzeteiinek lármentesitóséről és néhány kincstári birtok eladásáról. Ez utóbbi javaslatokra nézve a iHáz kii,mondotta a sürgősségeit jia Niamesmy Mihály előadó ismertette és elfogadásra ajánlotta a 'budapesti középponti királyi járásbíróság fölállításáról és egyéb szervezeti szabályokról szóló törvényjavaslatot. (Igazságügyi reformok.) Balogh Jenő igazságügymindszter is elfogadásra ajánlja a törvényjavaslatot, melylyal a törvényhozás leteszi ia polgári perjog kodifikálásának nagy zárókövét. Bejelenti, hagy az ősszel az igazságügy minisztérium több tisztviselője az egyes törvényszékeken előadást fog tartani az uj perjögróll. JiHelyeslés.) A ,Ház a törvényjavaslatot ugy általánossághám, mint részleteiben megszavazza. Blanár Béla előadó ismerteti és elfogadásra ajánlja ia köz veszedelmes munkakerülőkről szóló törvényjavaslatot. Balogh Jenő Igazságügy,miniszter meg! említi, hogy e törvény alkotással egyidejűleg a belügyi kormány hozzálátott a szegényügy alapos rendezéséhez; e két akcióval sikerülni ,fog Igieii sok embert megmenteni ,a társadalomnak. A javaslatot elfogadták. (Hazai válasza.) Délután egy órakor a sürgős interpellációra került a sor. Telegdy József a várpalotai ügyben intéz kérdést a honvédéimi miniszterhez. Hazai Samu báró: Megvádoltak nyilvánosan engem és a honvédelmi minisztériumot, sőt a földmivelésügyi minisztériumot se kímélték. Azzal kezdem, amiben nyíltan megadhatom a választ ebben az ügyben: a vádaknak semmi alapjuk sincs. Amikor ezt az ügyet föllujtáik, a vádlók ugy okoskodtak, hogy az emberek azt hiszik, nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél. Pedig akkor is zörög, ha kigyó van alatta. A várpalotai birtok megvétele jó vásár volt. Ez bebizonyítható és é körül fordul meg az egész. Akadtak lapok, amelyek a támadások során is végső eredményül odaírták, hogy az én személyem nincs bent a „panama" ügyben. Köszönöm, — a személyem és az állásom a jélen körülmények közt, tehát amikor honvédelmi miniszter vagyok, el nem válosztható, igy igenis megvádoltak, meggyanúsítottak! Tovább igazán nem lappanghat a gyanú, eddig is sok volt és fölszólítom a vádaskodókat, hogy álljon elő nevekkel, ne pedig ahogy eddig. Károlyi Mihály gróf azt mondta, hogy Serényi Béla gróf földmivelésügyi miniszternek tudomással kellett birnia a várpalotai adás-vételről. Nem lehetett tudomása, sem hozzá, sem pedig a minisztertanács elé nem került az ügy, —• az egészért felelős csak én vagyok! Végül csak azt jegyzem meg, hogy — tegyük föl, — gazdaságilag nem 'lett volna előnyös a várpalotai birtokvétel. Egy bizonyos, az, hogy katonailag előnyös volt (gazdaságilag is az) és a katonai előny miatt föltétlenül ezt kellett megvásárolni; Hosszú ideig tapsolták és éljenezték Hazai Samu bárót, amikor beszédét befejezte. (Serényi válasza.) Ezután Serényi Béla gróf emelkedett szólásra. Rövid és tömör beszédet mondott a földmivelésügyi miniszter. Hangsúlyozta, hogy Károlyi Mihály gróf téved, amikor azt hiszi, hagyjuk, jobban esik, Iha egy harmadikról beszélek. Engedjétek meg nekem ezt a kis, jó hazugságot, a többi amit beszélek az úgyis rideg való. — Beszélj csak. — Fiatal titán voltam. Művész társaságba kerültem, hol rajongtak értem, mert szép esetek történtek velem, illetve ami történt velem, azt szépen tudtam elmesélni. Hazudtam, de önzetlenül, egyedül a szépért. A hazugság művésze lettem, mindenki elhitte amit mondtam. Végre rájöttem, hogy hazugságaimat le kell irnom, meg kell örökítenem. Szerelmes lettem a saját szép hazugságaimba. Nem is voltak ezek hazugságok, csak nem voltak az eseteimnek száraz fényképei. Nagy iró lettem, erőt, filozófiát, nagy megfigyelő képességet emlegettek a kritikusaim. Aztán jöttek a nők. Parfümös, ragyogó szőkék, csudálatosan szép termetű feketék, finom törékeny szentimentálisok, tiszta fiatalok, hisztérikus várnpirok. Uralkodójuk lettem. — De erre igyunk egyet — szólt a cinikus. Ittak, majd János folytatta: — Mindnek hazudtam. A lelkemet hazudtam bele a mondatokba. Nyitott szemmel szerettem mind. őszintén a szivemet hazudtam oda mindnek, ilyenkor folyékonyan zengőn jött az ajkamra a szó. Tavasszal a tavaszt istenitettem, a virágok meg a pillangók voltak az eszközeim. Ez a szerelem ideje, mondtam a nőknek. Télen a selymes iiópihékről mondtam csoda dolgokat, a fehér hószőnyeg, a felhők, a jégkristályok voltak a keritőim. Most a tél volt a szerelem évszaka, ősszel a zugó szél szinfóniája, a zivatar ditirambikus zenéje hajtotta a nőket karjaimba. A nők, a ravasz kis állatok hittek nekem, mert szépet, bűnt hazudtam nékik. De igyunk fiuk — szólt fáradtan János. Ittak, arcuk kipirult. Unták már János hosszú meséjét, de önkéntelenül érdeklődést hazudtak az arcukra. János pedig beszélt tovább. — Most fiuk újra a harmadikról beszélek, mert igy jobban esik nekem. A barátomról, aki én vagyok. A barátom megunta a nőket, de könyvet irt a nőkről, szédületeset, okosat. Repült fölfelé a hir szárnyán. Kereste a magányt, mert már a dicsőség se narkotizálta. Falura menekült, hol elérte a végzete. A sok nagy nő után jött egy kicsi. Nem volt szép, nem volt okos, de nő volt és semmi egyéb. Ritka példány. Legszebb volt a szeme, acélszürke, tiszta tükörü, ha beszélt mindig az ember szemébe nézett. Ez a kis senki lassan mindenkim lett. Eleinte nem volt veszedelmes, ha most hazudni kezdtem volna neki az enyém lett volna; Egy kalanddal több. Nem akartam hazudni, pihenni akartam. — János már nem a barátodról, hanem magadról beszélsz. — Már hazudni se tudok. Ez lett a végzetem. Na igen, lassan belebetegedett a lelkem. Megszerettem szerelemmel a kis leányt. Gyakran találkoztam vele a mező vadvirágai között. Vörös pipacsot szedett és a nagy vörös csokrot a keblére tűzte. Egy szép napon odamentem hozzá, ő már tudta, hogy ki vagyok. Boldognak látszott, hogy a nagy iró Seereszkedett hozzá. Egy szép frázis, egy röpke gyönyörű hazugság, az enyim lett volna. De nem akartam beszennyezni szent szerelmemet hazugsággal. Igazat akartam neki mondani. Nagyot nyeltem és hebegve csak annyit mondtam: Kis leány én magát szeretem. — Igazán? — kérdezte. , i — Igazán. — Nem hiszem — mondta ő. — Esküszöm. Szépet akartam mondani, de éreztem, hogy igazat mondok, 'hát hebegtem, mint egy gimnazista. A kislány látta zavaromat, nevetve, fölénnyel mondotta: — Én olvastam a maga írásait a szerelemről, ott nem ilyen a szerelem, maga engem falusi libának tart és hazudik. Elszaladt, nem is láttam többet. Agyonsújtott, tönkretett az igazmondás. Azóta nem hazudok, nem tudok hazudni, lecsúszott, kiírt iró vagyok, utálnak a nők. Ti is, mert szótlan vagyok. Magam is utálom magamat, mert látom az igazat, csak az igazat látom. Fiuk tiszteljétek a szépen önzetlenül hazudókat, azoknak van igazuk, Hajnal lett. Fizettek. Szótlanul mentek hárman a néptelen utcákon és újra a saját gondolataikkal szórakoztak. Azt hazudtak maguknak, hogy nekik művész lelkeknek ez a legkülönb szórakozás.