Délmagyarország, 1913. június (2. évfolyam, 126-150. szám)

1913-06-17 / 139. szám

Szerkesztőség Kárász-utca 9. Telefon-szám: 305. ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN egész évre . K 24 - félévre . . K 12 — negyedévre K 6 — egy hónapra K 2 — Egyes szám ára 10 fillér. ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre . K28 - félévre . . K 14.negyedévre K T— egy hónapra K 2 40 Egyes szám ára 19 fillér. Kiadóhivatal Kárász-utca 9. Telefon-szám: 305. Szeged, I9!3. II. évfolyam 139. szám. Kedd, junius 17. Tisza és az ország. A szegedi nemzeti munkapárt végrehajtó bizottsága majd minden tagjának jelenlétével ma ülést tartott, amelyen a kormányváltozás és 'azok a kötelességek kerültek szóba, amelyek az uj helyzettel kapcsolatban az országra háramlanak. A rendet fen kell tartani és a rendcsinálás idegölő, missziós munkáját támogatni kell. Azzal az érvvel szemben, hogy az ország az imént fuzionált ellenzék mellett van, tettekkel kell válaszolni. És legragyogóbbak lesznek ezek akkor, ha városról-városra megnyilatkoznak az uj kormány mellett. A szegedi munkapárt végrehajtó bizottsága ma minden más várost megelőzően lépett erre az útra. Annyival inkább elismeréssel és méltánylással kell ezt följegyeznünk, mert az utóbbi politikai harcok alatt többször ugy látszott, hogy a párt megfeledkezett kötelességeiről, vagy megkésett azok teljesítésével. Mai üléséből ezt a sürgönyt küldte a végrehajtóbizottság a miniszterelnöknek : Nagyméltóságú Tisza István gróf miniszterelnök urnák. Lelkesedéssel és bizalommal üdvözöljük Nagyméltóságodat miniszterelnöki állásában. A súlyos politikai viszonyok között a haza és nemzet iránt való áldozatkészségének ujabb magasztos példáját szolgáltatta Nagyméltóságod a királyi megbízatás elfogadásával. Odaadó támogatásunkról és változatlan párthüségünkről biztosítjuk és az isten áldását kérjük hazafias működésére. A Szegedi Nemzeti Munkapárt végrehajtó-bizottsága. A szegedi példát bizonyára gyors egymásutánban fogják követni az ország városai Araddal az élükön, ahonnan vasárnap több mint száztagú küldöttség kereste fel a kormányelnököt, hogy a város képviselőjelöltségét felajánlják neki. Az aradiak üdvözlésére Tisza kijelentette, hogy a reá hárult feladat elvállalásától egy percig sem habozott. Az, hogy nehéz helyzettel, kellemetlen feladattal, az eszközökben nem éppen válogatós ellenfelek szenvedelmének fölkorbácsolt hullámtömegeivel találja magát szemben, ez nemcsak habozásra nem késztette, hanem utolsó maradványait is megszüntette benne ennek az érzésnek. Reméli, hogy a három év előtti események tanulságai még élnek a nemzetben, bármennyire igyekeznek elfeledtetni azok, akik ujabb népszerűséget igyekeznek szerezni maguknak és ujabb veszedelmek elé akarják vinni a nemzetet. A jelöltséget változatlan elvek és változatlan politikai program alapján vállalja. Délután fél három órakor Tisza István gróf ebédet adott, amelyen az aradi küldöttség tagjain kivül még megjelentek: Héderváry Károly gróf, a munkapárt elnöke, Dániel Gábor báró alelnök, Sándor János belügyminiszter, Beöthy Pál képviselőházi elnök, Barát Ármin osztálytanácsos és mások. Az ebéden Tisza István gróf nagy beszédet mondott, amelynek a kíméletlenségig őszinte hangja alkalmasint erős visszhangot fog kelteni. — Szinte közhelyszámba megy az az állítás — mondotta a miniszterelnök, — hogy Magyarországon szükség van egy függetlenségi pártra. Ezt a mondást Tisza Kálmántól származtatják, ami tarthatatlan tévedés, mert éppen én ezerszer hallottam tőle, hogy igazán sikeres politikát Magyarországon csak akkor lehet majd követni, amikor köztudomásra jut, hogy Magyarországon mindenki hatvanhetes és senkiben nem élnek monarchia-ellenes titkos aspirációk; de viszont Magyarországon nincs oly alávaló ember, aki a kiegyezésben biztosított nemzeti jogokból csak egy hajszálnyit is engedne. Vannak szereplő és vannak jólelkű függetlenségi magyar emberek. Ezek az utóbbiak tudják, Ihogy megvalósithatatlan álA szerelem hőse. Irta : Max Hoffmann. Nizzában történt. Karnevál idején. Jókedvű, tarka népség rótta az utcákat. Örömteli (friss pajzánkodás hangzott mindenfelé. A szép Charles de .Neuviile azonban unatkozva nézte mindezeket. Ő más örömre váigyott. őt más örömök csábitották. Alig kéthéte, íhogy megismerte őt, aki •mindenkinél szebb volt a világon, Sergejeff •herceg feleségét, akit tiz éves gyermek korában már eljegyeztek a 'herceggel, akit Charles de Neuviile .sohasem látott, mert az legtöbbször oroszországi birtokán tartózkodott. Ahogy most is és ez adta a szép hercegnőnek a bátorságot arra, hogy meghivja őt villájába olyankor, amikor kivüle senkisem fog ott lenni. A szép hercegnő örömmel, boldogan fogadta. A földszinti lakosztály (kis szalonjában találkoztak, ahogy azt előre megbeszélték. Charles ez alkalommal volt itt először s az előkelő világfi is ámulva nézett körül a kincsek e tárházán, mely a szép hercegnőt könülvette. Egy kép különösen fölkeltette figyelmét. A művész, ki íeste'tte, lelket is adott a képnek, nemcsak alakot, arcot. — Ki ez? — kérdezte a hozzásimuló szép asszonyt. — Szergejeff herceg. Na várj. mindjárt bemutatlak benneteket egymásnak: Charles •de Neuviile — a kedvesem, — Szergejeff Dimitri herceg — .a férjem. — Édes bolondom — susogta Charles a pajkosan kacagó nőnek. Aztán átölelte és csókokkal halmozta 'el gyűrűs fehér kezét. — Kissé mogorva ugy-e? — kérdezte később a hercegnő. S mintha kitalálta volna a fiatalember gondolatát, megnyugtatólag szólott: — Mi ftt egész biztonságban vagyunk. A cselédségnek megengedtem, hogy az álarcoslünnepélyre mehessen és egész éjjel elmaradhasson. Nos, meg vagy velem elégedve? Boldog vagy? Charles örömmámorban térdelt a hercegnő elé: — Szeretlek mindenekfölött. Imádlak. Ha azt mondod: meneküljünk, mindent elhagyok miattad és követlek mindenüvé. Ha kívánod, megölöm férjedet, hogy pőmmé lehess. Ha próbára akarnál tenni, szeretek-e más nőt kívüled — megölöm magam előtted, hogy tudd milyen nagyon szeretlek. A hercegnő közbeszólt: — Nem tudod mire fogadkozol. — Tudom. — Mi, nők tudunk csak igazán szeretni. — Nem, nem. A férfi szerelme mélyebb, igazabb. Mondd: meghaljak .érted? A hercegnő lehajolt, magához emelte s a férfi szenvedélyesen ölelte karjába. Végnélkiili, hosszú gyönyörteli csókok 'következtek. tamit a heroegnő ijedt mozdulata > zavart •meg. — Nem hallottad? Mintha valaki a kerten át jött volna — kérdezte suttogva és lecsavarta a villany égő gombját. Iszonyú rémület tartotta fogva mindkettőjüket. Megfeszített figyelemmel hallgatóztak. Ám a házon és egész környékén csönd honolt. A másik percben kacagva csavarta föl a villanyt a hercegnő és jókedvűen nevettek előbbi ijedelmükön. Mégis, mintha valami is.meretlen érzés lenne közöttük, zavarodottan tekintettek egymásra. A férfi dühös volt, mért pem használta ki a sötétség védelmét, mig a <nő kacagásába aggodalom vegyült: hátha •mégis járt valaki itt. Akkor ismét léptek zaja hallatszott. Kulcsot tettek a kapu zárába. — Ugy látszik, cselédeim előbb visszatérnek, mint gondoltam — szólt Marina. — Azért ne félj. Senkisem láthatott meg téged. Nagyobb biztonság okáért mégis menjünk föl az én lakosztályomba, mely az emeleten van. — Nem volna okosabb, ha mennénk. Most már ugy sem maradhatunk zavartalanul. Charles az ablakhoz ment. — Micsoda őrültség ez, az ablakok kívülről záródnak. — Férjem akarata völt — magyarázta a hercegnő. A földszinten minden külső vasredőny kiv-ülről lesz bezárva. — Akkor miképp menekülhetek? — Jöjj föl az én szobámba. A legkisebb