Délmagyarország, 1913. május (2. évfolyam, 101-125. szám)

1913-05-07 / 105. szám

Szerkesztőséé Kárász-utca 9. • • • • • Nappali-telefon: 305. ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN egész évre . K 24-— félévre.... K12.— negyedévre K 6-— egy hónapra K 2*— Egyes szám ára 10 fillér. ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre . K28— félévre.... K 14 — negyedévre K T— egy hónapra K 2-40 Egyes szám ára 10 fiitér. Kiadóhivatal Kárász - itca 9. • • • • • Kiadóhivatali-telefon: 305. Szeqed, 1913 II. évfolyam 105. szám. Szerda, május 7. A mi diadalunk. A reunió, a londoni reunió, a hatal­mak nagyköveteinek a reunió ja hetekkel ezelőtt tulajdonkép tanácskozás céljából gyűlt össze. Tanácskozni afölött, hogyan teremtsenek a nagyhatalmak rendet a fegyveres erővel fölforgatott Balkánon. Rendet akként, hogy az érdekelt nagyha­talmak érdekei sérelmet ne szenvedjenek a nagy osztozkodásnál. Ez volt a reunió összeillésének a bevallott célja, ürügye. A ki csak némileg is figyelemmel kisérte en­nek a reuniónak a működését, észrevehet­te, hogy a reunió ülésein micsoda hatal­mas két áramlat küzdött egymással és hogy ott nem is annyira a rendcsinálás, mint inkább a zavarcsinálás körül forog­tak a tanácskozások. Tulaj donképen a •hármas ententenak a küzdelme volt a hármas szövetséggel, helyesebben az osztrák-magyar monarchiával. A tanácskozások ülső kereteikben a benne szerepet vivő előkelő diplomaták részvétele következtében fényesek voltak ugyan, de lényegükben ezek a tanácskozá­sok alig multák felül egy Isten háta mö­götti falu kupaktanácsának a színvonalát, mert hiszen itt is, ott is a tanácskozásnak rendesen az a vége, hogy majd máskor határoznak. Ennek a máskor való határo­zásnak a falusi kupaktanácsban persze rendesen valami okos, életrevaló gondolat hiányának a jele, a reunió folytonos halo­gatásának azonban egészen más az oka. Ott ,a qui babét tempus, habét vitám elvé­nek az érvényesítése volt az egész. Min­denképpen időt akartak adni előbb Szer­biának, azután Montenegrónak, a hármas entente, jobban mondva Oroszország kedvenceinek. A hármas entente akarata bi­zonyos mértékben érvényesült is, mert a reunió halasztgatásai révén Nikita csak­ugyan nyert annyi időt, hogy beteljesült legforróbb vágya, álmainak álma és bevo­nulhatott Szkutariba. De azzal, hogy most már ki is vonul onnan, Ausztria-Magyar­ország és Olaszország akarata győzött végeredményben. És ez a lényeg, ez a fő. Hogy Nikitának volt fölös pénze és fölös­számu kecskepásztora, hogy Szkutarit meghódolásra kényszerítse, az az ő és a patrónusainak a dolga. Nekünk az a fontos, hogy akaratunk annyi huza-vona után mégis diadalmaskodott. A nagy ravaszsággal kieszelt Esszad­puccs is csak a mi diadalunkkal végződ­hetik. S ami a mi diadalunk, az a hármas entente veresége. A ravasz számítás meg­tört a monarchia erélyén és elszántsá­gán. Ausztria-Magyarország diplomáciája méltánylandó okokból készségesen enge­dett a kész tények erejének a statusquo kérdésében. S a ravaszkodó hármas enten­te ugy látszik arra számított, hogy Szku­tari kérdésében és az áruló Esszad pasa pünkösdi királyságának a kérdésében is meg fog hajolni a kész tények ereje előtt. Ez utóbbi két esetben azonban ime a kész tények ereje nem1 volt olyan hathatós, hogy megingathatta volna a hármas-szövetsé­get elhatározásában és ennek a következ­ménye a mi diadalunk. Nem mondjuk, hogy ez a diadal nem drága, de bizonyos, hogy a legdrágább béke még mindig ol­csóbb, mint a legolcsóbb háború. A statusquo kérdésében való enge­dés: okosság volt. A balkáni háború ese­ményei uj erők megnyilatkozását, uj, ed­dig nem ismert, titkon kifejlődött erők föl­szabadulását jelentette, amelyekkel szem­ben nem lehetett volna okosan a negáció, nem is kényelmes, hanem egyenesen ve­szedelmes álláspontjára helyezkedni, de a Nikita-féle okvetetlenkedjenek engedni va­lósággal bün lett volna. Tengerre magyar! Nem üres jelszó, hanem a legmélyebb politikai belátás meg­nyilatkozása. Ha pedig tengerre akar a magyar, gondoskodni kell, még pedig gon­doskodni bármi áron arról, hogy ezt a ten­gert, ezt a mi egyetlen tengerünket sem­A sün. Irta: Octáv Mirbeau. Van egy barátom, kinek neve Triceps, foglalkozása orvostudós és sem jobb. sem rosszabb többi Ilyetén szaktársánál; isme­rősei — kivülem — szamárnak tartják. Pe­dig nem az. Szaktudós, •emberállat, aki könyveket ir, tudós fölolvasásokat tart kü­lönböző bajokról, ami mind gyógyítható. — Szerinte a szegénység is csak gyógyítható — idegbaj. Nekem jó barátom és mikor tavaly kikérve egy napon különös dolog­ban véleményét, arról oly pontos diagnózist adott; azóta nemcsak barátja, de csodálója is vagyok. Az eset ez: Unatkoztam. Ide-oda jártam, végre be­mentem pincémbe, amelynek ajtaja nyitva volt és lépcsőlejárása nem éppen barátság­talan. Ott az egyik ládában sündisznót talál­tam, amelyről még az iskolában megtanul­tam, hogy okos és számitó állat. És ez, a téli álmát alvó kis tüskegombóc, csakugyan az volt. Ahelyett, hogy nedves faoduban keresett volna magának téli szállást, eljött ide és ép abba a ládába bujt, amelyet kivülem senki sem tartott érdemesnek meg­bolygatni. Óriási türelemre és leleményességre volt szükségem, hogy fölkeltsem szegényt. Kí­váncsian lestem minden mozdulatát, ahogy lassankint fölébredt, előre nyújtotta kis lá­bait és ugy kaparta a földet, mint a kis ci­cák szokták. Mikor fölemeltem, legnagyobb csodálatomra, belesimult tenyerembe, nem gömbölyítette magát össze, rámbámult és pislogó szeméből világosan kiolvastam, hogy megnyertem tetszését. Ám ő csupán szánal­mamat vivta ki. Sovány volt, vézna, fakó­szinü, szörnyű nyomorúságos állapotban. Fölvittem a konyhába, ahol rögtön otthon érezte magát. Megkínáltam tejjel, mohón szürcsölte. Adtam egy szelet hust eléje, a melyre ugy rohant, mint tigris a prédájára. Pár pillanat és eltűnt a pecsenye, az odaké­szített burgonyás-mártás. Akkor föltartotta hozzám háromszögletű fejecskéjét és apró fekete szemével kérdőleg nézett rám: Volna még valami? Kezemből egy szem szőlőt habszolt ki, utána egy tányérkából pohárnyi fekete ká­vét, aztán belefeküdt tányérjába, melyet — dicséretére legyen mondva, — előbb tisztára kinyalt és elaludt. Másnap elküldtem vendéglőbe,, ahol ugyanazt az ebédet kapta, mint valami na­gyobbfajta kutya. Végigette. S azontúl jó barátok lettünk. Ha a szobába léptem, melyben ö tartóz­kodott, kimászott meleg fészkéből, melyet magam készítettem neki, hozzám cammo­gott s addig settenkedett körülöttem, mig föl nem vettem magamhoz. Mikor leültem, térdemen elnyújtózott, tüskéit mind hátra­nyujtotta, hogy simogathassam, akár csak a doromboló cicák. S bár sokan kételkednek bizonyára, az én sündisznóm dorombolt! Megszoktuk s ugy látszik nagyon meg­szerettük egymást. Ezentúl már nem küld­tem vendéglőbe, de velem ebédelt otthon az én teritett asztalomnál. Levestől kezdve, mindent végigevett. Vizsga pillantásokat NEUMANN M,<íife Férfi, üu és leányka •$o és kir. udvari és kamarai szilit ;, ^jj" árjeyyzáket. ruhateleP SZEGED, Kárász-utca 5. Külön mérték szerinti esztály elsőrangú szabászattal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom