Délmagyarország, 1913. május (2. évfolyam, 101-125. szám)

1913-05-07 / 105. szám

2. DÉLMAGYARORSZÁG 1913. május 11. miféle szláv hatalom el ne zárhassa előlünk. Ezért volt szükséges Nikitának Szkutariból való eltakarodása és ezért van szükség egy életképes Albániára, mely ugy létét, mint életképességét nekünk: Ausztria-Magyarországnak köszönheti. Nekünk erre az életképes Albániára annyira van szükségünk, hogy azt feltétlenül meg kell teremtenünk, ha kell, — maguk az Esszad pasa vezérlete alatt álló és elbolonditott albánok ellenére is. S amint sikerült az osztrák-magyar birodalomnak Nikitát minden patrónusa ellenére is a Szkutariból való távozásra kényszeríteni, azonképen sikerülni fog, sikerülni kell az Albániában való rendteremtésnek is. i A balkáni küzdelem nem- vallásháború volt, hanem a fajok harca s mivel a vallásháborúk korszaka már rég lejárt, a vegyes vallású Albánia jövőjében is lehet és kell is biznunk, mert a három vallás szerint élő albánok egységes fajt képeznek. A faji összetartozás érzete lesz az alap, melyen a hármas-szövetség akaratából, a mi akaratunkból, meg fog teremtődni az Adria partján az az uj ország, mely föl- és viszszatartóztatja a nagygyomru, mindent elnyelni akaró szlávságot. A vidéki rendőrtisztviselői kar továbbképzése. A belügyminisztérium a városi rendőrségek fejlesztésével kapcsolatosan tudvalevően rendszeres rendőri szakoktatás bevezetését rendelte el. Tervbe van véve a közrendőrök, rendőraltisztek, polgári biztosok, rendőrgyakornokok szakoktatása s általában az egész rendőrtisztviselői kar továbbképzése. Az első szaktanfolyamnak az a célja, hogy rendőroktató tiszteket képezzen ki. Ez a bevezető tanfolyam, melyre harminc vidéki rendőrtisztviselő, Szegedről Borbola Jenő dr. jelentkezett, a belügyminisztérium illetékes főosztályának közvetlen fölügyelete alatt ma kezdődött meg a székesfővárosi államrendőrségen. A tanfolyam iránt élénk érdeklődés mutatkozik. BSBSSAGASAAABBBEIASSSA A képviselőház illését elnapolták. — Tőrvényjavaslatok benyújtása és bizottságok megalakulása. — (Saját tudósitónktól.) A mai képviselőházi ülés eseménye a magyar ágyugyárról és a választójog büntetőjogi védelméről szóló törvényjavaslat benyújtása. Egy további lépés ez a hasznos nemzeti .munka utján, melyen a többség komoly elhatározottsággal .tovább halad. Minél tudatosaljbak ennek a munkának az eredményei, aninál nagyobb lesz a szakadék a törvényhozás háza és az abból távolmaradó ellenzék között, amely magára vessen, — ha a Ház és sajtó humoristái egy ugyancsak ma benyújtott másik törvényjavaslatot a közveszélyes munkakerülőkről szólót, tréfásan reá vonatkoztatják. Az ellenzék lehetetlen helyzete az ilyen tréfákon keresztül is mind komolyabban lép előtérbe, de a törvényhozás munkáját és eredményeit nem tudja befolyásolni. Mély hatást tett a mai ülés végén Lukács László miniszterelnök beszéde, melyben válaszolván Pop-Csicsó interpellációjára a szászkabányai választást illetőleg, — meggyőzően kimutatta, — hogy a kerületben féktelen izgatás folyt a nemzetiségi vezérek részéről, — végül azonban kijelentette, — hogy köztudomás szerint nem sovinista és azt vallja, hogy magyar politikát kell csinálni, mely kerüli a nemzetiségek elnyomásának és terrorizálásának fegyvereit és igyekszik a nemzetiségeket minél több érdekszállal a magyarsághoz hozzáfűzni. Ezt a politikát rosszul szolgálják a nemzetiségi vezetők, akik a szokásos választási jelenségeket mindannyiszor magv nemzetiségi sérelemnek kürtölik ki. A miniszterelnök válasza után az üléseket elnapolták május 22-éig. vetett a tálra és furcsa, mulatságos kitöréseket hallatott, ha egyik-másik fogásból nem adtam neki. Azt hiszem, ilyenkor komolyan megbotránkozott figyelmetlenségem miatt. Ilyenkor rosszalólag nézett reám és nevessenek bár, én szégyellem magam. Jó étvágya volt, örömmel evett és csöppet sem volt válogatós. Főzelék, hus, tészta, befőtt, gyümölcs, .mind egyformán kedves volt neki. De legkedvesebb eledele, azt hiszem, mégis a nyúlpecsenye volt. Ha ennek illatát megérezte, egészen mámoros volt a boldogságtól és nem győztem belőle eleget adni. El is rontotta nyulpecsenyével háromszor a gyomrát s egyszer oly beteg lett, hogy alig birtam megmenteni életét. Miután jó pajtásokká váltunk, szó nélkül is teljesen megértettük egymást. Egyszer azt látszott kérdeni, miért nem kínálom meg más itallal, mint csupán vízzel. Akkor kis konyakot öntöttem egy tányérkába, próbára akartam tenni: hát mit fog szólni ebez? Nem győzte eleget nyaldosni az erős italt és azontúl dühös .makacssággal utasította vissza a vizet. Ezentúl egy pohárka pezsgőt öntöttem tányérjába, amit ő mohó szomjan kiszürcsölt és nem lett tőle semmi baja. Győzte az italt, akárcsak egy kiszolgált dragonyos. Akkor kíváncsiságból egyszer abszinttel kínáltam meg. Ez is ízlett neki, megszokta és láthatólag élvezte utóhatását. Külseje ezalatt pompássá fejlődött. Már nem volt vérszegény. Sötétszlnii lett és szeme a jóléttől csillogó. Hogy meg ne ártson neki a túlságos egészség, meleg, világos éjszakákon szabadjára engedtem. Ilyenkor fürgén iramlott az erdőbe, hajnaltájban azonban pontosan visszajött. Megkopogtatta az ajtóm és én beengedtem. Ilyen napokon azonban csak éppen ebédidejére ébredt föl, máskülönben egész nap aludt. Ebédközben sunyi mód pislogott rám, nem mókázott, csak mohón evett s lázas szomjúsággal szürcsölte az alkoholt. Aztán újra lefeküdt és mély álomba merülve töltötte a délutánt. Azt hiszem, derekasan szokott lumpolni, hogy ily nagy pihenésekre volt szüksége.. Egy reggel azonban hiába költögettem. Elnyújtózva feküdt puha, meleg helyén. Fölvettem szegénykét, hideg volt. De egy csöpp élet volt még benne. Alig pihegett már, de fölnyitotta még egyszer a szemét. Rámnézett. És én sohasem fogom elfelejteni azt a pillantást. Akár a haldokló ember búcsútekintete, olyan volt az, amiben minden benn van: hála, köszönet, kérés, sajnálkozás és vigasztalás, mélység, titokzatosság, amit talán soha, senkisem fog tudni megfejteni . . . Aztán vége volt. őszintén fájlaltam s ugy meg voltam hatva, hogy majdnem sirva fakadtam. Mi lelhette szegényt. Előző este nem járt az erdőben s vacsora után még boldogan, férfiasan itta meg szokott konyakját. Külső erőszak nem látszott megernyedt bőrén, mi érhette szegényt, hogy ily hirtelen kimúlt? Akkor eszembe jutott Triceps barátom, a bölcs, elküldtem hozzá kis pajtásomat: boncolná föl. Másnap a következő rövid, de okos levelet hozta a posta: Kedves Barátom! Tisztára alkoholmérgezés. Halálának oka: iszákosság következtében beállott tüdőgyuladás. Ritka eset — sündisznók között. Nem volt tehát igazam, mikor Triceps Sándor egyetemes orvostudor barátomról kimondtam, hogy szamár. Ha meghaltam és fölboncol, bizonyosan meg fogja tudni állapítani, hogy mi bajom volt. (A folyosón.) A folyosón ia háborúról beszéltek és az ellenzék belső civakodásáról. Ezzel kapcsolatban fölelevenítették Herczeg Ferenc agy régi anekdotáját, amelyei valamikor Apponyi Albert, gróf politikai viselkedését jellemezte. Az 'anekdota arról szólt, bogy valahányszor Apponyi Albert gróf belépett inéig egy politikai pártba, föltétlenül megbontotta ott az egyetértést s hogy minden párt a kettészakadásra volt ítélve abban a, pillanatban, a mint Apponyi hozzácsatlakozott. Igy bontotta ő meg annak idején a volt szabadelvű pártot, aztán a nagy függetlenségi pártot, most pedig a szövetkezetit ellenzéket fogja ugyanerre ,a sorsra juttatni. Emlékeztették .a folyosón Héderváry Károly grófnak arra ia megjegyzésére is, amelyet március negyedikén délelőtt az ellenzék viselkedésére tett. — Ha Apponyi Albert még egy ilyen, deklarációt olvas föl, — mondta Héderváry — ezután már nem lehet más, minthogy vagy felbomlik az ellenzékr vagy pedig bejön a Házba. — Ugy látszik, — mondták ma a munkapárton — hogy a Héderváry jóslása vagy egyik, vagy másik irányban be fog válni. A folyosón sokan gratuláltak Vadáss Lipótnak az igazságügyi- államtitkársághoz. Voltak, akik mint érdekességet jegyezték meg, hagy Horn Ede óira Vadász lesz a második zsidó államtitkár. Vadász maga szerényen el hárította a gratulációkat, mint amelyek szerinte még időelőtt valók. Tisza István gróf egy csoport képviselő között nagy szimpátiával fogadta Vadász államtitkárságának hirét. — Nevetséges még szót is vesztegetni rá, — mondta Tisza — hogy zsidó-e az államtitkár vagy nem. Az ilyesmit nem lehet felekezeti szemüvegen át nézni, egyedül a tehetség, a jellem és az .arravalóság az irányadó minden állás betöltésére. (Az íülés.) A képviselőházban ma Beöthy Pál alelnök ,a 'következőket mondta iá képviselőház legközelebbi programjáról: — Holnap megalakulnak az egyes bizottságok, melyek tárgyalás alá veszik a kormány által benyújtott törvényjavaslatokat. Május '22-ig szünet lesz, 'de az elnökség fölhatalmazást kap, hogy a. Házat addig is összehívhassa. Lehet, hogy közben egy napra formálisan összeül a Ház, ha valamelyik miniszter törvényjavaslatot kívánna benyújtani. Az ülést háromnegyed tizenegykor nyitotta meg Tisza István gróf elnök. A napi irományok -előterjesztése után névszerinti szavazással megválasztották a bizottságok tagjait. Bár az ülésen csak a munkapárt vett részt, néhány bizottságba ellenzéki képviselőket is választottak. Igy 'beválasztották a földmivelésügyi bizottságba Bosnyák Gézát, Múzsa Gyulát és nagyatádi Szabó Istvánt, az igazságügyi 'bizottságba Horváth Gyulát és Lengyel Zoltánt, a könyvtári bizottságba Fráter Lórándot, a közgazdasági bizottságba Baross Jánost, ,a (közlekedési bizottságba Mádi-Kovács Jánost, az összeférhetetlenségi bizottságba Förster Aurélt, Meskó Lászlót és Szentiványi Árpádot, a vízügyi bizottságba Faragó Antalt és a ziárószámadási bizottságba Baross Jánost. Mindezek az ellenzéki bizottsági tagok — Förster Aurél, Meskó László .és Szentivámyi Árpád kivételével — le fognak mondani a bi-