Délmagyarország, 1913. május (2. évfolyam, 101-125. szám)

1913-05-22 / 117. szám

14. DÉLMAGYARORSZÁG 1913. május 18. Egyesületet alakit 180 szegedi tanitó. — Viharos tanitógyülés a városházán. — (Saját tudósítónktól.) Ma délelőtt Csongrádmegye tanítói és tanítónői, szám szerint mintegy négyszázhúszan, gyűlésre jöttek össze a városháza ícöígyiiíiési termében. A közgyűlés, amelyen Nemecskay István szegedi népiskolai igazgató elnökölt) viharos lefolyású volt. Hosszú és izgalmas vitát keltett annak eldöntése, hogy a csongrádmegyei tanitó-egyesiilet, amelynek a megyéből körülbelül 500 tagja van, ketté osszák-e vagy sem. Az elnökség a szegedi tanítók nagy számára való tekintettel azt javasolta, hogy osszák ketté, vagyis legyen külön egyesülete a szegedi és külön a csongrádmegyei tanítóknak. A közgyűlést délélőtt 9 órakor nyitotta meg Nemecskay István elnöki beszéddel, a melyben a tanítók szervezkedésének gazdasági értékét ecsetelte, amiért azt itt közöljük: Mélyen tisztelt Köagyüléá! Nem önhittségből, nem dicsek vésképen, de az igazságnak megfelelően állítom, hogy a. nemzet szellemi munkásai között a legfontosabb szerepet a tanítók (töltik be, mert a. tanítók a nemzet jövő életének, a nemzeti (kultúrának a megalapozását munkálják. A társadalom sokat vár a tanítóságtól, tőle várja a közállapotok, megjavítását, a magyar nemzeti állam kiépítését. Ezért nyomja a tanítók vállait tengernyi munka s ezért kell, hogy a magyar néptanító a szó teljes értelmében véve egész ember legyen. És amennyiben a magyar .néptanító a társadalomnak tényleg ily fontos tényezője, a társadalomnak sem szabad megfeledkeznie arról, hogy a nemzet, ily fontos szerepet betöltő munkásaival szemben kötelességei vannak, amiely kötelességek teljesítésé élesíti a munkakedvet, fokozza a kötelességteljesitést, s igy a tanítók javadalmazásának fokozása bőven megtérülő kamatokat hoz a közjó és a haza javára. gák. Dél el is mult. A cigány nótáját még sokáig hallják: Kossuth "Lajos azt üzente. Dúdolt, lelkesedett Jóba az utcán. Ketten ballagtak a vadági zsellérrel. Egyszerre azonban dideregni kezdett Jóba: — Igy nem mehetek haza, igy nem lehet. Egy kenyeret ha vehetnék. Veszek kenyeret, liust, veszek. Valami nagy változást érzett a világban Jóba. Ez a különös délelőtt. A grófi kert, a gróf, a muzsika, a sok éljen. Együtt mindenki, urak és rongyosak. Kell, hogy hus kerüljön és kenyér. Láz és lelkesedés égette a Jóba arcát. Megszólal a vadági zsellér: — Van nálam egy kis pénz, szomszéd, két malacot adtam el, menjünk be egy pohárra. És ittak, mig élestéledtek. Énekeltek és' sirtak: Kossuth Lajos azt üzente. A zsellér ordította gyakorta: — Más világ lesz, szomszéd, meglásd. Szabad lesz minden ember, az istenit. Jóba nyöszörgött, mint egy gyermek: — Szeretném megcsókolni azt a fiatal embert. Áldott ember, hajh, be áldott ember. És énekeltek, mintha az érkező boldogságot, fogadnák.: Kossuth Lajos az üzente. Éjjel indultak haza, csak a ihó világított. Jóba látta, hogy a zsellérnek még öt forintja van. ( j —> Adj egv fontot, szomszéd. — Nem lehet. Jóba előre engedte a dülöngöző zsellért s a botjával fejbe ütötte. Azután, mikor a zsellér leesett, megvadult. Lángoltak a csontjai is Jóbának s verte a zsellér fejét. Azután kivette a csizmájából az öt forintot s loholt. Énekelt az árva, sötét téli mezőn Jóba: Kossuth Laios azt üzente. Tele volt a szive a mai nap eseményeivel s ugy sietett haza az öt forinttal, mint egy megváltott, mesebeli király. Gazdasági ügyeink .rendezésének szorgalmazása képezte a tanítóság nagy törekvését az utóbbi években. Közgyűlésünk egyhangúlag hozott határozatából egyesületünk is ily irányú munkásságot fejtett ki. Ha tehát az a munkásság, amelyet az egyesülettől oly sokan és méltán várnak, az utóbbi években az előzőkétől eltérően túlnyomó részben egyoldalú, a tanítók anyagi ügyeinek előbbvitelét célzó volt, ezt. az irányt kötelességszerűen követte a vezetőség, mert ezt direkti vaképen irta elő a közgyűlés. De — hála a gondviselésnek, hála a tanügyi kormányunk nemes gondoskodásának, — a haza tanítóságának hasonló együttes munkássága megterimette gyümölcsét. Anyagi téren tagadhatatlanul vívmányokat értünk el s ha vannak még méltányos kívánságaink, amelyek meg valósítását szorgalmaznunk kell, ha gazdasági ügyeink rendezésében történtek iis igazságtalan intézkedések, .a melyek megszüntetése érdekében a jövőben is rimmibálkódni fogunk, állit hatjuk, hogy nagyjában hatalmas lépésekkel jutottunk közelebb régi, méltányos vágyaink teljesülésében és előrelátható, hogy az egyetértő küzdelem a méltánytalanságok megszűnését is ered menyeznii fogja. Azonban, mólyen tisztelt, közgyűlés, most már át kell térnünk a hivatásiunkkal járó munkásságunk' minden oldalú kifejtésére. Dolgoznunk kell az iskolában és ki (kell venni a magunk részét a társadalmi munkásságból is. Minél hasznosabbakká tudjuk magúinkat tenni a társadalomban, annál tágasabb körben terjed el az a felfogás, hogy a tanítók a társad alomnak legfontosabb tényezői, az államgépezetnek méllkülözhetlen kerekei. S ha közhitté válik, hogy a taniitósáig nélkül ia magyar nemzeti államot 'kiépíteni nem lehet, akkor gondoskodni fog a társadalom ar ról is, hogy a tanítóság anyagi és erkölcsi ügyeit emelje, aibba.il a meggyőződésben lévén, hogy a tanitók anyagi és erkölcsi ügyeinek emelésével emeld .a .nemzetet is. (Mélyen tisztelt közgyűlés! A munka és a haladás terén nagyon sdk tennivalóink akad. Fel a munkára, kedves kartársaim! Dolgozzunk a közjóért, dolgozzunk a nemzetért! E felhívással üdvözlöm kartársaimat s munkánkra Isten áldását kérve, mai 43-ik rendes közgyűlésünket ezennel megnyitom. Ezután a tárgysorozat tárgyalására tértek át. A közgyűlés programjának legérdekesebb és hosszas, szenvedelmes vitát provokáló pontja az említett csomgrádmegyei tanítóegyesület kettéosztása volt. Az egyesület központi választmánya az összes megyei tantestületek igazgatóinak belevonásával megelőzően értekezletet tartott s a kir. tanfelügyelők hozzájárulásával ugy határozott, hogy a kettéosztást fogja javasolni a közgyűlésnek. A kettéválasztás ellen a mai közgyűlésen Erdélyi János hódmezővásárhelyi tanitó mondott nagy s lelkes beszédet, külön a szegedi és csongrádmegyei tanítóegyesület megalakítása mellett pedig Jánossy Gyula szegedi tanfelügyelő, Gulyás Antal szentesi tanfelügyelő és Fülöp József tanitó-igazgató beszéltek. A pro és kontra fölszólalások után az elnök névszerinti szavazást rendelt el, amely közel déli egy óráig tartott és az eredmény az lett, hogy általános többséggel a központi választmány javaslatát fogadták el. Eszerint külön egyesületbe tömörülnek a szegedi tanitók és tanítónők, mig a megyeiek továbbra is fentartják a régit. Külön bizottságot küldött ki a közgyűlés a csongrádmegyei tanitóegyesület vagyonának és alapítványainak a kettéválasztására. A bizottság elnökei Jánossy Gyula és Gulyás Ferenc tanfelügyelők. Az idő előrehaladottsága miatt ezután az elnök a közgyűlést berekesztette és a folytatását 'holnap délelőtt kilenc órára tűzte ki. Á tárgysorozat hátralevő pontjai a következők : A természettudományok reálisabb iránya tanítása. Előadó: Vitos Jánosné mind, szenti áll. tanítónő. Milyen maximális tanulólétszám mellett lehet eredményesen tanítani? Előadó: Török Péter tömörkényi áll. igazgató-tanitó. Az iskola patronásügy. Előadó: Kövessy József szegedi hely. igazgató-tanitó. Az ifjúsági könyvtárakról. Előadó: Kohányi Gyula, csongrádvármegyei kir. s. tanfelügyelő. Az Eötvös-alap uj alapszabályainak ismertetése. Előadó: Csikós Ferenc egyesületi pénztárnok, vagy az Eötvös-alap budapesti kiküldötte. A tanitók által létesítendő uj leánynevelő intézetről. Előadó: Grün Mátyás hódmezővásárhelyi tanitó. A pénztárvizsgáló bizottság jelentése. Pénztárnoki jelentés — zárszámadás. Könyvtárnoki jelentés. Tanszermuzeumi jelentés. Indítványok. UKaBaa.aaaBaaaanaaaaaaBaaaaanaaaaaaaaaaBiiBaaas.aBiaa Indítvány a zenepalota sürgős felépítésére. — Az inségmunka, a drága kamat és olcsó épitkezés. — (Saját tudósítónktól.) A májusi közgyűlésen előreláthatólag érdekes vita lesz a zenepalota körül. Hofíer Jenő törvényihatósági bizottsági tag indítványt adott be a tanácshoz, amelyben, azt kéri a közgyűléstől, hogy a régi zeneiskolát haladéktalanul bontassa le és egyben rendelje el az uj zenepalota sürgős fölépítését. Hofíer indítványa uj fordulatot akar adni a zenepalota vajúdó ügyének, a mely. legutóbb amiatt rekedt meg, hogy a város nem tudja hirtelenében előteremteni azt az összeget, amely a 600,000 koronás építkezéshez még hiányzik. Körülbelül 326,000 korona áll a város rendelkezésére, a hiányzó 300,000 korona érdekében pedig fölterjesztést intézett a belügyminiszterhez, hogy államsegély utján biztosítsa ezt a pénzt. Válasz mindeddig nem érkezett. Jött ugyan egy leirat a belügyminiszertől, amelyben a miniszter elvben jóváhagyja a zenepalota terveit, véglegesen azonban csak akkor, ha a város a hiányzó összegre fedezetet talált. Egy-két hét előtt Gaál Endre kulturtanáosos közbevetett indítványt te.tt a tanácsnak a zenepalota fölépítésére vonatkozólag. Azt ajánlotta, hogy két részletben épitsék föl a zenepalotát, még pedig előbb azt a frontját, amelyben a zeneiskola nyer elhelyezést, a hang verseny teremnek szolgáló részét pedig majd akkor, ha rendelkezésre áll a hiányzó 300,000 korona. A mérnökség technikai szempontokból kivihetetlennek mondotta a kulturtanácsos tervét s igy a tanács is elejtette azt. Most aztán Hofíer Janő ajánl szerinte célszerű megoldást a palota sürgős fölépítésére. Indítványát egész terjedelmében itt közöljük: indítványozóin, mondja iki Szeged város törvényhatósági bizottsága, hogy 1. Haladéktalanul leromboltatja az uj városi zenepalota helyén álló épületeket; . 2. utasítja a város tanácsát, ihogy az uj zenepalota fölépítését haladéktalanul foganatosítsa. Indítványom első pontját hátorkodom megindokolni .azzal, hogy a kisajátítás utján a város biilajdonába, átment apró, ódon házak a közegészségre és közbiztonságra, már elhanyagolt állapotukban veszélyesek, a városmqk hasznot nem hajtanak. Indátványom második pontjának indokolására legyen szabad felemilittenem, hogy városunk építőipara kétségbeejtően pang, építőiparosaink niunkanélküt állanak és a keresetnélküli ipari munkások száma naprolmapra ijesztő módon szaporodik, régi, szorgalmas szegedi lakosok felett a kivándorlás, vagy a nyomor réme lebeg. Ily körülmények között ,a közhatóságok inség-munkát szoktak végeztetni, de a már elhatározott munkálatok foganatosítása elodázhatatlan kötelesség. iEzien kötelesség (alól a város közönsége, mint er-