Délmagyarország, 1913. május (2. évfolyam, 101-125. szám)

1913-05-22 / 117. szám

DÉLMAGYARORSZÁQ 3. 1913. május 22. ' kölosii testület, n-einx zárikózhiatiik el még akkor sem, ha az anyagi áldozat cikfcail jár. De nem is jár azzal. Tudtommal a zenie-palo-tia épitósi költségeinek egy része gyümölcsözőiéig Van elhelyezve, másik, még hiányzó részének akár függő kölcsön, akár más alkalmas módon való fedezésére utasítandó a tanács. Jól tudom, hogy a mai pénzügyi viszonyoik ezen kérdés megoldását megnehezítik, de az a kamattöbblet, amivel a kölcsön többe kerül ma, mint talán egy év múlva, busásan megtérül az építésnél előálló és a mai munkátlanságból eredő olcsó árakból. Inditványom elfogadásával megszűnik zeneiskolánknak egy kulturváros niivójámaik igazán meg nem ifelielő elhelyezése. Kérem a Rejtélyes haláleset a rendőrségi szuterénban. (Bűntény, vagy szerencsétlenség ? ! — Az ügyészség elrendelte a vizsgálatot és a törvényszéki boncolást. — Négy helyen koponyacsont-törést állapítottak meg az orvosok.) (Saját tudósítónktól.) Nagyon misztikus iigy foglalkoztatja ma délelőtt óta a szegedi ügyészséget és a rendőrség vezetőségét. Hétfőn éjjel a mentők egy részeg embert szállítottak be a városházán levő rendőrségi szuterénbe. A negyven-töven év körüli embert, a Tábor-utca 5. szám alatt levő ház előtt a földön fekve találta meg a rókusi rendőr-járőr. Az embert holt részeg volt, ugy, bogy a rendőr talpra állítani sem tudta és kénytelen volt a mentők segítségét igénybe venni, akik kocsin szállították be a városházára. A rendőrségi szuterénbe vitték le az illetőt és a folyosón lévő szalmazsákra fektették, hogy ott mámorát kialudja. A részeg ember beszélni sem tudott, csak annyit nyögött ki nagy nehezen, hogy Nagy Sándornak hívják, azután, elaludt. Ma délelőtt 11 óra tájban, a fogházat őrző rendőr a folyosón sétált, amikor észrevette, -hogy az éjjel behozott részeg ember arca egészen eltorzult. Mire orvost hivtak hozzá, addigra meg is halt. Az orvos a halál okául agyszélhiidést állapított meg; a főkapitány intézkedésére azonban mégis elrendelték az orvos-rendőri boncolást. Ennyi tudható meg az esetről, a rendőrség hivatalos jelentéséből, amit „rendőri krónika" néven minden nap a sajtó részére kiadnak. Ez a rendőri krónika szószerint igy mondja el az esetet: „Az éjjel négy óra tájban a Tábor-utca 5. számú ház előtt holtrészegen- feküdt egy 50—60 évesnek látszó ember, akit a, rendőr-járőr a mentőkkel a városházára szállíttatott. Az ember csak annyit bírt az ittasságtól kimondani, hogy Nagy Sándornak hívják. A rendőrség fogházának folyosóján egy .szalmazsákkal ellátott ágyra fektették. Ma délelőtt 11 óráig feküdt a helyén, aludt, nem lehetett vele beszélni, mikor egyszerre csak a fogházat őrző rendőr észrevette, hogy az ember arca elváltozik. Rögtön orvosért mentek. Andrássy Ferenc dr. kerületi orvost találta meg leghamarabb a rendőrség. Mire az orvos megjött, Nagy Sándor már egészen a végét járta és csakhamar meg is halt. Halálának oka, ugy látszik agyszélhüdés. A halál okának biztos megállapítása végett a kórházba tekintetes Tanácsot, méltóztassék indilyányomat a májusi rendes közgyűlés elé pártolókig beterjeszteni és a hiányzó építési költség fedezéséről egyúttal javaslatot tenni. Kiváló tisztelettel Hoffer Jenő, iköztörvónyhatósági bizottsági tag. Hoffer tehát azt mondja, hogy a nagy munkahiány miatt olcsóbban építhet a város és így végeredményében a drága kölcsön sem lenne drága. Igen ám, csakhogy a tanács minden valószínűség szerint -azzal fog érvelni, hátba megkapja a város a kért államsegélyt és ekkor kidobott 300,000 koronát és ennek a kamatait. Mindenképen bonyolult tehát a zenepalota ügye, bár nagyon megszivleiésre válók azok az érvek, amelyekkel Hoffer álláspontját támogatja. szállították. Orvos-rendőri boncolását rendelte el a 'főkapitány. Személyazonosságának pontos megállapítása iránt a rendes nyomozás folyamatban van. A környékbeli korcsmákban nem tudnak róla; nála összesen; egy fekete pénztárca volt 42 fillér tartalommal, de semmi írás kilétéről. Személy leírása: Közép termetű, 50 év körüli, -barna, vékony arcú, barna bajuszu, régen borotvált szakállú. Nagyon kopott, sötét szürke őszi kabát, sötét nadrág volt rajta." Ennyit mond az ügyről a rendőri krónika. Folytatását "az ügyészségen tudtuk meg. A főkapitány intézkedésére tényleg megkezdték az orvos-rendőri boncolást. A törvény szerint azonban ezt csak addig szabad folytatni, míg a holttesten valami kétségtelen nyomra nem akadnak a boncoló orvosok, amelyek külerőszak megtörténtére engednek következtetni. Alig kezdték azonbanmeg a közkórház halottas kamrájában a holttest boncolását, a koponyacsonton már is külerőszak hatását látták, ami koponyacsonttörést eredményezett. A rendőri orvosok erről azonnal jelentést tettek az ügyészségen, amely -nyomban elrendelte a törvényszéki boncolást. Berger Mór dr. és Gyuritza Sándor dr. törvényszéki orvosok végezték a boncolást, amely megállapította, hogy Nagy Sándor koponyája négy helyen meg volt repesztve, amit kétségtelenül csak hatalmas külső erőszak folytán, tompa tárgygyal való ütés eredményezhetett. A törvényszéki orvosok a boncolás után azonnal értesítették tapasztalataikról az ügyészséget, amely megbizta a rendőrséget, hogy a legerélyesebb nyomozást rögtön rendelje el. A rejtélyes haláleset élőidézésében ugyanis csak háromféle eset lehetséges. Először: lehetséges, hogy Nagy Sándor a korcsmában, ahol leitta magát, valakivel összeveszett és az megverte és -a korcsmából kilökte. A sérülése innen is származhatott. Másodszor, ami szintén lehetséges, Nagy Sándor annyira berngott, hogy az utcán többször elesett és ekkor ütötte meg magát. A Tábor-utcát tavaly töltötték föl és a régi házak előtt a gyalogjáró mélyen fekszik: nyolc-tiz lépcsőt is kell menni; ha Nagy Sándor ilyen helyről leesett, akkor már meg is van magyarázva a többszöri koponyacsonttörése. Ezt a föltevést megerősíti az is, hogy a rendőr a gyalogjárón elterülve találta Nagyot. Végül van még egy lehetőség, amelyet feltételezni nem szeretnénk és pusztán csak mint lehetőséget említünk meg: hogy Nagy Sándort a rendőrségen bántalmazták. A rendőri krónika szerint: mikor a fogházőr délelőtt 11 órakor észrevette, hogy Nagy rosszul van, mindjárt hivatták Andrássy Ferenc dr. -kerületi orvost. Az egyelőre rejtélyes ügyben tehát a doktor úrhoz fordultunk információért, aki határozottan kijelentette, hogy amikor ö a rendőrségi fogházban megjelent, akkor Nagy Sándor már halott volt. Azt is kijelentette azonban, hogy külerőszak nyomai nem látszottak rajta és ho-gy külerőszak tényleg történt, azt csak a boncolás megkezdésekor bírták konstatálni. Somogyi Szilveszter dr. főkapitány a következőket volt szives mondani a Délmagyarország munkatársának erről az ügyről: Én rendeltem el Nagy Sándor fölboncolását, hogy halálának gyanús körülményei tisztáztathassanak. A rendőrségen nem bántották, ez bizonyos. Haragosa itt nem volt, mert nem ismerte senki sem. Különben is egy részeg embert miért bántalmaznának? Megkérdeztem az éjjeli fogházőrt, hogy történt a beszállítása és el-helyez-ése. A fogházőr azt jelentette, hogy a mentők hozták be; azután lefektették a *szalmazsá-kra és senki sem törődött vele ezután. Legvalószinübb tehát, hogy Nagy Sándort a korcsmázás közben megverték. A nyomozást nagy apparátussal folytatjuk. Szakáll József dr., a bü-nügyi osztály vezetője munkatársunknak a következőket mondta: — Nem sikerült még teljesen megállapítani Nagy Sándor halálának előzményeit, ö csak a nevét mondta meg, de hogy hol mulatott, azt nem tudtuk meg től-e. Sikerült anynyit már kinyomoznunk, (hogy Nagy Sándor a szegény-menházban lakott és zsákolással kereste a kenyerét. Fiatalabb korában pincér volt, de teljesen lezüllött és iszákos lett. Titokzatos halála alkalmat ad különféle verziók keringésére, de a rendőrségen semmiesetre se történt baja. Három évvél ezelőtt is volt már egy hasonló eset Szegeden. Akkor is egy részeg embert szállítottak be a szuteránbe, aki másnap meghalt, ugyancsak koponyacsont repedés következtében. Ekkor is a rendőrséget gyanúsították, a későbbi nyomozás derítette csak ki, hogy az illető előzőleg egy korcsmában, verekedett és egy sörösüveget vágtak a fejéhez. A koponyacsontja megrepedt, kívülről azonban semmi sem völt észlelhető. Ez az eset forog fenn most is -bizonyára. Nagy Sándor vagy verekedett valakivel, vagy pedig elesett az utcán. A vizsgálat hamarosan világot vet erre az ügyre. Sass Lajos rendőrbiztos, aki- hétfőtől keddre viradó éjjel, amikor Nagy Sándort beszállították a rendőrségre, ügyeletes volt, elmondta, hogy nem csoda, ha mit sem tudtak arról, hogy Nagy Sándor meg volt sebesülve, mert fején annyira össze-vissza volt kuszálva a haj, ho-gy 50—60 év körüli embernek látszott és csak ma a boncolás után tudódott ki, hogy 27 éves volt csak. Tehát akkor már annyira eltorzultak a vonásai, hogy 30 évvel idősebbnek látszott. Nevét a rendőrnek a Tábor-utcában mondta meg, lent a szuterénben egy szót sem beszélt. Igy szól a főkapitány és a rendőrtisztviselők nyilatkozata. A Délmagyarorszdg munkatársa máshol is utána járt az igazán, nem mindennapi és nagyon érdekes ügynek. A Tábor-utca 5. szám alatt lévő házban beszélt néhány emberrel, akik szemtanúi voltak azoknak a jeleneteknek, amelyek lejátszódtak Nagy Sándor elszállítása előtt. Ezek a szemtanuk is nyilatkoznak és ezeknek nyilatkozata jóval többet mond, mint a rendőrségi nyilatkozatok. Kitűnik ugyanis ezekből, hogy Nagy Sándort tényleg -nem a rendőrségen; bántották, hanem az utcán fojtogatták, ütötték és rúgták a rendőrök. Rendőrök, a kiknek az lett volna a kötelességük, hogy fölsegítsék a földről és nyugihelyre juttassák ... De beszéljenek a szemtanok.