Délmagyarország, 1913. május (2. évfolyam, 101-125. szám)

1913-05-22 / 117. szám

DÉLMAGYARORSZÁQ 3. 1913. május 22. ' kölosii testület, n-einx zárikózhiatiik el még ak­kor sem, ha az anyagi áldozat cikfcail jár. De nem is jár azzal. Tudtommal a zenie-palo-tia épitósi költsé­geinek egy része gyümölcsözőiéig Van elhe­lyezve, másik, még hiányzó részének akár függő kölcsön, akár más alkalmas módon való fedezésére utasítandó a tanács. Jól tu­dom, hogy a mai pénzügyi viszonyoik ezen kérdés megoldását megnehezítik, de az a ka­mattöbblet, amivel a kölcsön többe kerül ma, mint talán egy év múlva, busásan megtérül az építésnél előálló és a mai munkátlanság­ból eredő olcsó árakból. Inditványom elfogadásával megszűnik zeneiskolánknak egy kulturváros niivójámaik igazán meg nem ifelielő elhelyezése. Kérem a Rejtélyes haláleset a rendőrségi szuterénban. (Bűntény, vagy szerencsétlenség ? ! — Az ügyészség elrendelte a vizsgálatot és a törvényszéki boncolást. — Négy helyen koponyacsont-törést álla­pítottak meg az orvosok.) (Saját tudósítónktól.) Nagyon misztikus iigy foglalkoztatja ma délelőtt óta a szegedi ügyészséget és a rendőrség vezetőségét. Hét­főn éjjel a mentők egy részeg embert szállí­tottak be a városházán levő rendőrségi szu­terénbe. A negyven-töven év körüli embert, a Tábor-utca 5. szám alatt levő ház előtt a földön fekve találta meg a rókusi rendőr-jár­őr. Az embert holt részeg volt, ugy, bogy a rendőr talpra állítani sem tudta és kényte­len volt a mentők segítségét igénybe venni, akik kocsin szállították be a városházára. A rendőrségi szuterénbe vitték le az il­letőt és a folyosón lévő szalmazsákra fektet­ték, hogy ott mámorát kialudja. A részeg ember beszélni sem tudott, csak annyit nyö­gött ki nagy nehezen, hogy Nagy Sándor­nak hívják, azután, elaludt. Ma délelőtt 11 óra tájban, a fogházat őrző rendőr a folyosón sé­tált, amikor észrevette, -hogy az éjjel beho­zott részeg ember arca egészen eltorzult. Mi­re orvost hivtak hozzá, addigra meg is halt. Az orvos a halál okául agyszélhiidést álla­pított meg; a főkapitány intézkedésére azon­ban mégis elrendelték az orvos-rendőri bon­colást. Ennyi tudható meg az esetről, a rendőr­ség hivatalos jelentéséből, amit „rendőri kró­nika" néven minden nap a sajtó részére ki­adnak. Ez a rendőri krónika szószerint igy mondja el az esetet: „Az éjjel négy óra tájban a Tábor-ut­ca 5. számú ház előtt holtrészegen- feküdt egy 50—60 évesnek látszó ember, akit a, rendőr-járőr a mentőkkel a városházára szállíttatott. Az ember csak annyit bírt az ittasságtól kimondani, hogy Nagy Sándor­nak hívják. A rendőrség fogházának folyo­sóján egy .szalmazsákkal ellátott ágyra fektették. Ma délelőtt 11 óráig feküdt a helyén, aludt, nem lehetett vele beszélni, mikor egyszerre csak a fogházat őrző rend­őr észrevette, hogy az ember arca elvál­tozik. Rögtön orvosért mentek. Andrássy Ferenc dr. kerületi orvost találta meg leg­hamarabb a rendőrség. Mire az orvos meg­jött, Nagy Sándor már egészen a végét járta és csakhamar meg is halt. Halálának oka, ugy látszik agyszélhüdés. A halál oká­nak biztos megállapítása végett a kórházba tekintetes Tanácsot, méltóztassék indilyányo­mat a májusi rendes közgyűlés elé pártoló­kig beterjeszteni és a hiányzó építési költség fedezéséről egyúttal javaslatot tenni. Kiváló tisztelettel Hoffer Jenő, iköztörvónyhatósági bizottsági tag. Hoffer tehát azt mondja, hogy a nagy munkahiány miatt olcsóbban építhet a város és így végeredményében a drága kölcsön sem lenne drága. Igen ám, csakhogy a tanács minden valószínűség szerint -azzal fog érvel­ni, hátba megkapja a város a kért államse­gélyt és ekkor kidobott 300,000 koronát és ennek a kamatait. Mindenképen bonyolult te­hát a zenepalota ügye, bár nagyon megsziv­leiésre válók azok az érvek, amelyekkel Hof­fer álláspontját támogatja. szállították. Orvos-rendőri boncolását ren­delte el a 'főkapitány. Személyazonosságának pontos meg­állapítása iránt a rendes nyomozás folya­matban van. A környékbeli korcsmákban nem tudnak róla; nála összesen; egy fekete pénztárca volt 42 fillér tartalommal, de semmi írás kilétéről. Személy leírása: Kö­zép termetű, 50 év körüli, -barna, vékony arcú, barna bajuszu, régen borotvált sza­kállú. Nagyon kopott, sötét szürke őszi ka­bát, sötét nadrág volt rajta." Ennyit mond az ügyről a rendőri kró­nika. Folytatását "az ügyészségen tudtuk meg. A főkapitány intézkedésére tényleg megkezdték az orvos-rendőri boncolást. A törvény szerint azonban ezt csak addig sza­bad folytatni, míg a holttesten valami kétség­telen nyomra nem akadnak a boncoló orvo­sok, amelyek külerőszak megtörténtére en­gednek következtetni. Alig kezdték azonban­meg a közkórház halottas kamrájában a holt­test boncolását, a koponyacsonton már is kül­erőszak hatását látták, ami koponyacsont­törést eredményezett. A rendőri orvosok erről azonnal jelentést tettek az ügyészségen, amely -nyomban elren­delte a törvényszéki boncolást. Berger Mór dr. és Gyuritza Sándor dr. törvényszéki or­vosok végezték a boncolást, amely megálla­pította, hogy Nagy Sándor koponyája négy helyen meg volt repesztve, amit kétségtele­nül csak hatalmas külső erőszak folytán, tompa tárgygyal való ütés eredményezhetett. A törvényszéki orvosok a boncolás után azonnal értesítették tapasztalataikról az ügyészséget, amely megbizta a rendőrséget, hogy a legerélyesebb nyomozást rögtön ren­delje el. A rejtélyes haláleset élőidézésében ugyan­is csak háromféle eset lehetséges. Először: lehetséges, hogy Nagy Sándor a korcsmá­ban, ahol leitta magát, valakivel összeveszett és az megverte és -a korcsmából kilökte. A sérülése innen is származhatott. Másodszor, ami szintén lehetséges, Nagy Sándor annyira berngott, hogy az utcán többször elesett és ekkor ütötte meg magát. A Tábor-utcát ta­valy töltötték föl és a régi házak előtt a gya­logjáró mélyen fekszik: nyolc-tiz lépcsőt is kell menni; ha Nagy Sándor ilyen helyről le­esett, akkor már meg is van magyarázva a többszöri koponyacsonttörése. Ezt a föltevést megerősíti az is, hogy a rendőr a gyalogjá­rón elterülve találta Nagyot. Végül van még egy lehetőség, amelyet feltételezni nem sze­retnénk és pusztán csak mint lehetőséget em­lítünk meg: hogy Nagy Sándort a rendőrsé­gen bántalmazták. A rendőri krónika szerint: mikor a fogházőr délelőtt 11 órakor észrevet­te, hogy Nagy rosszul van, mindjárt hivat­ták Andrássy Ferenc dr. -kerületi orvost. Az egyelőre rejtélyes ügyben tehát a doktor úr­hoz fordultunk információért, aki határozot­tan kijelentette, hogy amikor ö a rendőrségi fogházban megjelent, akkor Nagy Sándor már halott volt. Azt is kijelentette azonban, hogy külerőszak nyomai nem látszottak rajta és ho-gy külerőszak tényleg történt, azt csak a boncolás megkezdésekor bírták konsta­tálni. Somogyi Szilveszter dr. főkapitány a kö­vetkezőket volt szives mondani a Délmagyar­ország munkatársának erről az ügyről: Én rendeltem el Nagy Sándor fölbonco­lását, hogy halálának gyanús körülményei tisztáztathassanak. A rendőrségen nem bán­tották, ez bizonyos. Haragosa itt nem volt, mert nem ismerte senki sem. Különben is egy részeg embert miért bántalmaznának? Megkérdeztem az éjjeli fogházőrt, hogy tör­tént a beszállítása és el-helyez-ése. A fogház­őr azt jelentette, hogy a mentők hozták be; azután lefektették a *szalmazsá-kra és senki sem törődött vele ezután. Legvalószinübb te­hát, hogy Nagy Sándort a korcsmázás köz­ben megverték. A nyomozást nagy appará­tussal folytatjuk. Szakáll József dr., a bü-nügyi osztály ve­zetője munkatársunknak a következőket mondta: — Nem sikerült még teljesen megálla­pítani Nagy Sándor halálának előzményeit, ö csak a nevét mondta meg, de hogy hol mu­latott, azt nem tudtuk meg től-e. Sikerült any­nyit már kinyomoznunk, (hogy Nagy Sán­dor a szegény-menházban lakott és zsákolás­sal kereste a kenyerét. Fiatalabb korában pincér volt, de teljesen lezüllött és iszákos lett. Titokzatos halála alkalmat ad különféle verziók keringésére, de a rendőrségen semmi­esetre se történt baja. Három évvél ezelőtt is volt már egy hasonló eset Szegeden. Akkor is egy részeg embert szállítottak be a szute­ránbe, aki másnap meghalt, ugyancsak kopo­nyacsont repedés következtében. Ekkor is a rendőrséget gyanúsították, a későbbi nyomo­zás derítette csak ki, hogy az illető előzőleg egy korcsmában, verekedett és egy sörös­üveget vágtak a fejéhez. A koponyacsontja megrepedt, kívülről azonban semmi sem völt észlelhető. Ez az eset forog fenn most is -bi­zonyára. Nagy Sándor vagy verekedett va­lakivel, vagy pedig elesett az utcán. A vizs­gálat hamarosan világot vet erre az ügyre. Sass Lajos rendőrbiztos, aki- hétfőtől keddre viradó éjjel, amikor Nagy Sándort be­szállították a rendőrségre, ügyeletes volt, el­mondta, hogy nem csoda, ha mit sem tud­tak arról, hogy Nagy Sándor meg volt sebe­sülve, mert fején annyira össze-vissza volt kuszálva a haj, ho-gy 50—60 év körüli em­bernek látszott és csak ma a boncolás után tudódott ki, hogy 27 éves volt csak. Tehát akkor már annyira eltorzultak a vonásai, hogy 30 évvel idősebbnek látszott. Nevét a rendőrnek a Tábor-utcában mondta meg, lent a szuterénben egy szót sem beszélt. Igy szól a főkapitány és a rendőrtiszt­viselők nyilatkozata. A Délmagyarorszdg munkatársa máshol is utána járt az igazán, nem mindennapi és nagyon érdekes ügynek. A Tábor-utca 5. szám alatt lévő házban be­szélt néhány emberrel, akik szemtanúi vol­tak azoknak a jeleneteknek, amelyek leját­szódtak Nagy Sándor elszállítása előtt. Ezek a szemtanuk is nyilatkoznak és ezeknek nyi­latkozata jóval többet mond, mint a rendőr­ségi nyilatkozatok. Kitűnik ugyanis ezekből, hogy Nagy Sándort tényleg -nem a rendőrsé­gen; bántották, hanem az utcán fojtogatták, ütötték és rúgták a rendőrök. Rendőrök, a kiknek az lett volna a kötelességük, hogy fölsegítsék a földről és nyugihelyre juttas­sák ... De beszéljenek a szemtanok.

Next

/
Oldalképek
Tartalom