Délmagyarország, 1913. május (2. évfolyam, 101-125. szám)

1913-05-22 / 117. szám

In Szerkesztőség Kárász-utca 9. Telefon-szám: 305. ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN egész évre . K 24-- félévre . . K 12negyedévre K 6-— egy hónapra K 2-— Egyes szám ára 10 fillér. ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre . K 28 - félévre . . K14.negyedévre K T— egy hónapra K 2-40 Egyes szám ára 10 fillér. Kiadóhivatal Kárász-utca 9. Telefon-szám: 305. Szeged, 1983. II évfolyam 117. szám. Csütörtök, május 22. Stürgkh gróf beszéde. Az osztrák képviselőházban nagyérdekü beszédet mondott Stürgkh gróf miniszterelnök a politikai helyzetről, ennek ugy a belső, mint külső vonatkozásait öszszefoglalva. Ausztria belső ügyeibe mi nem kívánunk avatkozni; annál élénkebb figyelemben kell részesítenünk a monarchia nemzetközi viszonyaira s a határainkon is megindult katonai létszámcsökkentésre vonatkozólag tett hivatalos nyilatkozatokat. Az osztrák kormányéinak ebbeli fontos kijelentéseinek súlyát fokozza az, hogy a közös külügyminiszter hozzájárulásával, sőt reá hivatkozva és az ő nevében beszélt, feleletül az osztrák ellenzék részéről a kormányhoz intézett céltudatos interpellációkra. Stürgkh gróf szabatos, tömör rezümét mondott keleti politikánk elvi irányzatáról s ez elvnek a konkrét esetben történt valóban sikeres alkalmazásáról. Külügyi vezetőségünk évek hosszú sora óta a balkáni népek önálló fejlődését pártfogolja s ezt a politikát az albán fajra is ki akarja terjeszteni, teljes egyetértésben olasz szövetségesünkkel, kinek érdeke szintén az, ami a mienk: hogy egy önálló Albánia létesítése által a hatalmi viszonyok eltolódását az Adria mellékén megakadályozhassuk s a mostani statusquot fentarthassuk. Ausztria-Magyarországnak e vitális kérdésben kitűzött céljához, a többi hatalmak helyeslését is sikerült megszereznie s az elért eredménnyel valóban meg lehet elégedve. Az osztrák kormányelnök elismeri, hogy e siker súlyos pénzáldozatokkal járt, mert csak teljes fölkészültségben lehetett a fegyveres néző szerepét vállalnunk és diplomáciai műveleteinknek a reális nyomatékot megadnunk. A hadügyi kiadások nehéz teherpróbák elé állítják az államháztartást és nemzetgazdaságot; de elenyésző csekély baj ez — úgymond Stürgkh gróf — a rettenetes pusztuláshoz képest, mely katasztrofális erővel szakadna ránk, ha a monarchia biztosítását, a fegyveres erőt elhanyagoljuk. Ausztria-Magyarország konciliáns körültekintéssel indította meg a diplomáciai kornpányt a véderő födözete alatt. A balkáni harctéren szabadjára hagyta az eseményeket, semleges álláspontjából nem akarva a hadviselő felek operációira befolyással lenni. De még sem maradt tétlen szemlélőnek; a hatalmak koncertje elé terjesztette a független Albánia eszméjét, megnyerte ehhez azok szankcióját s a londoni reunió utján vettek aztán róla tudomást a hadviselő felek. Az albánországi terület kiürítését Montenegró eleinte megtagadta s reménytelen álláspontját a nemzetközi flottatüntetéssel szemközt folytatta. Ekkor történt, hogy monarchiánk Londonban eltökéltnek nyilatkozott a nemzetközi akarat érvényesítésére megfelelő módon, önálló akcióval is! Ez az erélyes föllépés hatott, nyomatéka súlyosbodott Olaszország csatlakozási készsége által: Montenegró belátta, hogy saját érdeke szerint legjobban cselekszik, ha Európa akaratának enged és a megszállt albán területeket, elsősorban Szkutari városát a hatalmaknak átadja. Az osztrák kormányelnök reményét fejezte ki, hogy a béke immár huza-vona nélkül létrejön az ellenséges felek közt s a balkáni népek méltányolni fogják monarchiánk barátságos magatartását e történeti sorsforduló idejében irántuk. A helyzet ma még némely irányban tisztulási folyamat alatt áll, de külügyi hivatalunk mindent megtesz, hogy e procedúrát siettesse. Mihelyt ezt elértük, legott bekövetkezik az (időpont, hogy délkeleti határainkon a csapatlétszámot jelentékenyebb mértékben is leszállítsuk. Addig is intézkedés történik a behívott tartalékosok terhének könnyítésére: az I. és XIX. hadtest rezervistái közül az 1909-iki korosztályúak s a póttartalék idősebbjei szabadságoltatnak, a galiciai landwehr tartalék pedig a nem-tettleges állományba helyeztetik vissza. A délkeleti határvédelemnél a szabadságolás fokozatosan, turnusokban fog valószinüleg lebonyolittatni. Jóba, a kőtörő. Irta : Ady Endre. Jóba, a kőtörő, éhesen ődöngött a városban, hol havas tetőkön zászlók lengedeztek. Sebes, kék, bütykös ujjait káromkodva ropogtatta s ment, a merre az emberek siettek. Egyszerre a kastély aranyos kapuja előtt állott sok emberrel együtt Jóba. A cifra kapun tódult be a nép s Jóba azt hitte, hogy álmodik. ö is bemehetne a virágok és szelíd őzek közé? Elnézte oh hányszor ő már messziről, alázattal ezt a csoda-kertet. Fehér utait, virágait, szelid őzeit s közepén a tornyos palotát. És enyje, bizony ott bent cigányak muzsikálnak. Uj és uj emberek jöttek, rongyosak is. Jóba állott a kapun kívül nagy, beteg, tehetetlen bámészkodással. Egy sereg rongyos száguldott el mellette. Egyik megnézte Jóbát s száguldóban reá kiáltott: — Ni, ni, a csegei Jóba, hé. Jóba. Gyere, ha magyar vagy, te is. Jóba majdnem vidáman megmozdult. Bemegy ő is, mert a Kossuth-nótát hallja. Bencsi legény volt, aki hivta s az is csak kőtörő. Valami nagv dolog lehet ott bent. Ohé, a grófi kastély beereszti a rongyosokat is ime. Jóba is szaladt, a merre a bencsi legény robogott a pajtásaival. Éppen a tornyos palota elé. Zengett, harsogott a nagy kert: a népek énekeltek. A palota ablakaiból barátságos szép arcok mosolyogtak. Ez egy kis menyország, vélte Jóba, a kőtörő s hátát süttette a nappal. A hó szikrázott és olvadt. Pirosodtak a fülek s a cigányok nem fáradtak. Néha éljenek harsogtak s kendőket lobogtattak kalapos, városi asszonyok. Jóba, a kőtörő, szédült, mintha erős pálinkát ivott volna. Éljenzett ő is, kacagott, dúdolt s csak néha nyögött. Egyébként ők leghátul szorongtak, a rongyosak. Jóba mosolygósan ismert meg közülök sokat. Bencsi árok-ásók, lápfalui kosárkötők, vadági zsellérek, kósza napszámosok, kenyértelen kötörők. Ezek mind önkéntelenül egy seregbe verődtek. Igy tavasz előtt, (februárban följajdulnak az alvó faluk. Már nem bírják az emberek tovább a telet s mint az álomjárók, szállingóznak be a városba. Nem tudják, miért mennek oda, de mennek. Ott szép házak vannak, pénz, drága holmik, munka, kenyér. Hátha! És jönnek, a sápadtak, a keserűek, a rongyosak, a kiéhezettek jönnek. Igy jöttek a bengiek, a lápfaluiak, a vadágiak és a többiek. Igy jött be a városba Jóba is, ki most nótázik, minit egy részeg. Majdnem sirja a nótát a cigány után: Kossuth Lajos azt üzente. Dalol az egész tépett, aszott, rongyos had. Éljen a haza, a haza, — kiáltja a bencsi kőtörő. Elől az urak is ezt kiáltják. Az ablakokból visszarikoltják. Éljen a haza, a haza. Jóbának könybe lábad a szeme. Majdnem _ elindul, hogy megöleljen sorba mindenkit. Éljen, éljen a haza! s most naliwd itt vagyunk, egyformán, a gróf kertjében. Éppen ilyet álmodott nem régen, mikor majdnem elpusztult. Jóbának még most is gyuladt egy kicsit a tüdője. Ezelőtt öt nappal tápászkodott föl a forró szalmazsákról, ahol hetekig kínlódott. Még mindig mintha iniagy késeket mártanának itt-ott a testébe. A rongyai is vékonyak, silányak. És hamar megzavarodik még Jóba. Mellé áll a nagy sokadalomban, lármában egy vadászi zsellér: — Rossz bőrben vagy, szomszéd. Alig értik egymás szavát a cigánytól, a nótától, a nagy rivalJástól, Egy kicsit részege mind a kettő ennek a különös sokadalomnak. — Dög voltam, szomszéd. Már el akartak földelni. Jobb is lett volna. Nálunk nincs munka. Nyavalyás is volnék a dologra. Csak éppenhogy bejöttem szétnézni a városban Vadágon is igy van? Az asszonyom is hulla. Az is két hét óta nyavalyáskodik. — Hány a gyerek? — Öt. Én legalább nem tudok enni. Nem is kívánom az életet. De azok tudnak. Mit csináljon az ember? Hát mondjad, szomszéd. Hirtelen elönti őket egy széles zsibon>gás. Mindenki éljenez, kiabál. Az ablakban áll a fiatal gróf. Súgja tisztelettel a vadági zsellér: — ö lesz a követ az apja helyett. Keveset, de áh, szépeket mond a gróf. Szabad és boldog legyen az ember. Mikor bevégzi, a váxosi asszonyok megint kendőket lobogtatnak. Jóbának megint könnyes a szeme. Azután kiterelik őket a parkból a szol-