Délmagyarország, 1913. április (2. évfolyam, 75-100. szám)

1913-04-06 / 80. szám

fO DÉLMAGYARORSZÁG 1913. április 5. A városok hitele. — Koncentrálni tessék. — Tele van mánldegyik magyar város tervvel, de megvalósulását halogatni kénytelen, mert pénzt szerezniük nehéz. Javulihat ugyan a súlyos gazdasági helyzet, sőt nagy a valószínűség, hogy pónzfészül tség elérte már a tetőfokát, a városok számára azért a pénzszerzés nehézsége és a kölcsön aránylagos drágasága továiblh is megmarad. iA konjunktúrától függetlenül, állandóan kedvezőtlen, ,a magyar város helyzete, amikor kölcsönre szorul. Pénzintézeteink csuk korlátolt mértékiben foglalkozhatnak a városok kölcsöniü gyével jó időiben is, amennyire egyéb, fontoisabb üzletágak és a külföldi piac megengedik. A mely város pénzszükségletét nagyobb intézeteinknél kielégíteni nem tudja, nyakába veheti a fél világot, hogy pénzt (hajszoljon föl:, vagy ügynökök kalandos ajánlatával kell foglalkoznia. Régen érzett szükség, hogy ezen az állapoton változtatni kel!. Sokan azt hiszik, a városokat kötvénykibocsátó joggal kell fölruházni, hogy segítve legyen rajtuk. Ekként azonban annyiféle papimai árasztjuk el a piacot, a hány város kötvényt bocsát ki, az áttekintés nehézzé válik és az elhelyezés a legnagyobb nehézségekbe' ütközik. Különösen nálunk, a hol a város kibocsátásának helyi piacot teremteni egyelőre bajios s arra vagyunk utalva, bogy kisebb részben a fővárosnak, nagyobb részben' a külföldnek kellene eligazodni a számtalan papírtípuson, mely forgalomba kerülne. Ez magában elég volna ahhoz, hogy csak nagyon rossz árfolyamon lőhetne elhelyezni a városok papírjait, A magyar városok hitelének koncentrálása az egyetlen mód, mellyel a fölsorolt hajokon segíteni lehet. Hogy miként vitessék keresztül ez a koncentráció, erről különbözők lehetnek a vélemények. Oroszországban, — Minek is él már az ilyen ember! — sóhajtotta, ha lefeküdt. — Megint jön 'egy átkozott nap! — dünynyögte reggel. Igy tartott ez addig, a mig az a jámbor, csendes asszonyka, a ki nesztelenül járt-kelt Enyicziky nram körül, lassan felforrt... Lassan, lassan: minden nyögésre, minden sóhajtásra közelebb jutott ahhoz a ponthoz, a hol elmúlik a szelídség és tisztelet. Előbb csak az ajtót vágta be hangosabban, később kihívó mosollyal helyezte a kozmás levest az asztalra, legutoljára pedig csendesen nevetgélt magában, ha Enyiczky uram a derekát tapogatta. Ezután már csák a könnyek és haragos szitkok következtek: — Miért gyötörsz, te ember, miikor nincs semmi bajod? Özvegy szeretnél talán lenni, hogy eivehessed azt, a ki miatt a nyakamon búslakodsz? ölj meg inkább, te gyilkos. Ez a lassú halál, a melyre kárhoztatsz, kinszenvedéseseibb a pokolnál... Enyiczky György csodálkozva meresztette a szemét a feleségére: — Megbolondultál Lidi? — Dehogy is. Osak kend szeretné, ha megbolondulnék. Szeretne már eltenni láb alól. Rám unt, mintha bizony én is megvénültem volna már, mint kend ... — Ne kendezz, hé! — mondta emelt hangon György ur. Az asszonynak pörgött a nyelve, mert hát akármilyen csendes, halk teremtés volt, néha még ő is csak asszony volt. Enyiczky egyszerre csak a sarokban álló csizmája felé nyúlt: — Az istenfáját! dörmögte és felrántotta az egyik csizmát. — Csak megégetnének, te boszorkány! — szólt és már beleugrott a ináwk csizmába is. Moszkva polgármesterének kezdésére a városokat egy városi bankban óhajtják egyesíteni, amely a hitelszükséglet kielégítésére egységes tipusu városi papirt bocsát ki. Angiéban teljes évszázada egy állami bizottság működik, mely a községeknek a megszavazott kölcsönt vagy az állaim eszközeiből bocsátja rendelkezésre, vagy az állaim közvetítésével teremti elő. Ez a bitiéi centralizációjának legnagyobb foka, a mely nálunk a városok függésiét; fokozná a kormányhatalomtól. Franciaországban és Olaszországban pedig a kormánytól támogatott bankintézetek működnek, melyeknek feladatává van téve a kommunális hitelszükséglet 'kielégítése Ós majdnem kizáróan ezzel foglalkoznak. Tejliát mindienütt szükség volt valamilyen bitelorganizációria a városok részére, mert az képtelen állapot, bogy a hitelre utalt községek és városok, magukra hagyva a legnagyobb versenyt fejtsék ki a hitelkérlósjben és akaratlanul rontsák egymás helyzetét, a szemben álló bankok pedig kényelmesen választhassák ki azokat, amelyek a legrosszabb föltételeket is elfogadják. Különösen a rövid lejáratú kölcsön esik nagyon drágán a megszorult " városoknak, bosszú lejáratút pedig Csák pénzbőség idején kapnak. A magyar városoknak is szüksége van valamilyen hitelorganizációra, bogy egységesen léphessenek •föl. Nem gondolunk arra,, hogy a városok egy bankszervezetben egyesüljenek, mert ennek nehézségei naigyok. Máról-íholnapra nem is lehet életerős szervezetet létrehozni. Azonban a német városok példáját mi is követhetjük. Három esztendővel ezelőtt alkották meg több kongresszusi tárgyalás után a városok pénzközvetitő hivatalát rövid lejáratú kölcsön számlára. Ezt a hivatalt öt tiagu bizottság vezeti, melyet a városok kiküldötteiből választanak. Itt jelentik be az egyes városok, mekkora kölcsönre van szükségük. Ugyancsak itt jelentMire kifente a nadrágszijjon a borotváló kését, beszappanozta az állát, olyan dühös volt, hogy járt a szeme, mint a vasvilla. — Elmegyek, — hörögte. — Elmegyek ebből a házból. S el is ment. Akkoriban még olyan világ volt, hogy az embernek nem sokat kellett azon gondolkozni, hogy hová menjen. Enyiczky György nem soká töprengett, a mikor felült a sárga bricskájára. Ha tél volt, lefelé indult Debrecen felé. Az országút átszelt egy csomó falut. Azokban örökké disznótor van, a mint a hó leesett. Nyár végén, ősz felé: felfelé, a tokaji útnak fordította a szekere rúdját. A lovacskák alig hogy ügetésbe kaptak, már megcsillant a Tisza ezüstös szalagja a sikon és a folyón tul mosciygóan köszöntötték az aranysárga, vén hegyaljai hegyek. Mintha csak összesúgtak volna e pirosdereku vének: — Jön ám Enyiczky uram! Nem hiába termeltünk az idén. A sebesen pörgő kocsin a szellő a Gyuri arcába fujt és elfújta onnan a ráncokat és barázdákat. Lassan, lassan nékigömböíyödött, kipirosodott az arca: a szemében felcsillant a vidámság tüze. Az utmentén egy falu fehérlett, Kemecse. A faluvégi uriház kapuja tárva-nyitva, a kapu előtt az őrnek kiállított béresgyerek elrikkantja magát. A házból sietve baktat kifelé Rubinszky, a Gsoílán Endre lengyele. A kövér Rubinszky már nevet messziről: — Az ördög bújjék belé! Hát nem rólad álmodatni az éjszaka, tekintetes komám? Csakhogy a bricska meg nem áll. Enyiczky csak az ülésből szól: — Szervüsz, Rubinszky! kezik az elhelyezést kereső tőke. A közvetitő.hivatal összehozza az üzletfeleket és a többit rájuk bízza. Az első tizennyolc hónap eredménye a következő volt: hatvankilenc község 'keresett 78,610.000 márkát, amelyből 40,730.000 márkát kielégítettek. Ugyanebben az időiben hatvannégy pénzajánlat érkezett, 65,280.000 márka összegben, a melyből 35,580.000 márkát helyezitek el. Azóta tovább fejlődött a közveftitöfhffivatia'J1 forjgalma rövidí lejáratú kölcsönben. A városoknak egy későbbi határozata alapján foglalkozni kezdett, bosszú lejáratú kölcsönnel iis, kisebb enedanénny.-1 ugyan, de ennék az az oka, bogy .a német városok maguk is meg tudják szerezni az ilyen kölcsönt. A közvetítő hivatal azonban rövid idő alatt önálló faktorrá nőtte kii magát. A nála jelentkező várost nemcsak összehozta a tőkével, de az aidott viszonyok közt a legjobb kölcsiönföltételie'ket szerezte meg nleki. Bankári gyakorlatra, a piac alapos ismeretére tett szert és a városok érdekét nagy erővel és sikerrel képviseli. Ma már centrális helyet foglal el a német városok hiteléletében és -magívául szolgál a további koncentrációnak. A városok középponti bankja nőhet ki a közvetítő hivataliból. A német példa gondolkodóba ejtheti a magyar városok vezetőit. Valamit kell tenniük, ha azt akarják, hogy mint hiteikeresők, izolált helyzetükből kiemelkedhessenek. Ha azt tapasztaljuk, hogy a városokat csak azok emlegetik, a tömörülés szükségét azok hangoztatják, a kik akarnak tőliik valamit. Ideje volna, hogy a városok maguk szábják meg tömörülésük célját. Kulturális és gazdasági szükségletük sürgetően inti őket arra, hogy a kommunális hitel problémájának megoldásihoz iközös erővel fogjanak hozzá. Ha egy nagy célra tudtak egyesülni, adódik egész sereg más kérdés, melyben együtt munkálkodhatnak és nem sejtett eredményt érhetnek el. A lengyel elkapja a kereket: — Hohó, egy tapodtat sem tovább! Bejösz hozzánk. Tegnapelőtt ment el az utolsó vendégünk. Azóta haragszik Csallán Endre uram. — Nem lelhet, — felel Gyuri — messze utam van. Majd ha visszafelé jövök. A lengyel elképedve mereszti a szemét Gyurira: — Tekintetes komám, szerencsétlenné akarsz tenni? Akarod, hogy puskát ragadjon Csalfán Endre uram 'és agyonlőjje Rubinszkyt, a miért téged elengedett háza előtt? A lengyel a lovak elé akar ugrani, de Gyuri ügyes kocsis, kikerüli; tovább hajt és a lengyel kétségbeesetten integet utána a kezével ... I Á Jönnek sorban a faluk, mindegyikben van egy-két uri porta, a hol tárva a kapu. Pogányban, a hol egy féltucat Tiamásffy lakik, a lengyelek messzire előremennek az országúton, hogy egymás orra elől , csípjék el a vendéget. Itt már ,felhangzik Enyiczky híres kacagása, a mint a falun keresztül hajt bricskáján. Kacag torkaszakadtából és az udvarházak ablakaiban erre a hangra, mint valami trombitaszóra, 'sorban feltünedeznék a piros házisapkás fejek. Tamásffy Ábris, az öreg, felkapja a csibukszárat, mint valami puskát: — Megállj, mert lövök! Enyiczky csaik kacag és tovább hajt. A lengyelek nyomában rohannak. Tamásffy Gedeon, a falu közepén álló vén udvarház gazdája, a mim i'megisnieri E'nyiczkyt, rákiált a maga lengyelére; — Husz bakaforint üti a markod, Sinkovics lovag, ha elcsíped Gyurit., De Gyuri már elérte a falu végét és vi-