Délmagyarország, 1913. április (2. évfolyam, 75-100. szám)

1913-04-06 / 80. szám

1913. április 8. DÉLMAGYARORSZÁG 5 11 Uj bizonyítást rendeltek a Désy-Lukács-pörben. (Saját tudósítónktól.) A budapesti kirá­lyi tábla szombaton délelőtt hirdette ki a Désy—Lukács-ügyben hozott végzését, Az első bírósági Ítélet ama részét, mely a só­száilítás dolgában a bizonyítást megtagadta, a királyi tábla megsemmisítette s a bizonyi­tást erre s az ezzel kapcsolatos vádpontokra is elrendelte s utasította a törvényszéket, liogy ezeknek a bizonyítékoknak a fölvételé­vel tartson uj tárgyalást. A királyi tábla határozata, melynél fog­va szükségesnek látta Désy Zoltán vádjaira nézve a bizonyítás elrendelését, szembehe­lyezkedik a törvényszék fölfogásával, mely a vádakat alkotmányjogi és politikai szem­pontból nem a bíróság, hanem a parlament elé tartozónak minősítette. Ez a határozat annyit már is minden­esetre 'bizonyít, hogy azok a támadások és feszegetések, melyekkel ellenzéki oldalról a bíróságnak e pörben való eljárását illették s amelyekkel önállóságúikat és pártatlanságu­kat előre is, utótag is kétségbe vonták,-­nem állhatnak meg. Bizonyítja ez a határo­zat, hogy a kormánynak, a miniszterei nők­nek vagy az igazságügyminiszternek esze­ágában sem volt, hogy bármily irányban be­folyást gyakoroljon a bíróság eljárására, mert ehez semmi érdeke nem is fűződött. A miniszterelnök a maga igazának tudatában, azt hisszük, szintén ugyanolyan nyugodtan fogadja a tábla határozatát, mint ahogy meg­nyugodott a törvényszék Ítéletében. A köz érdekében pedig mindenesetre meg lesz az a haszna a tábla állásfoglalásá­nak, hogy a miniszterelnök számára is le­hetővé teszi Désy Zoltán vádjaival szemben a maga álláspontjának és ténykedésének min­den irányban leendő tisztázását és megvilá­gítását. A tábla végzése, melyet Ráth Zsigmond elnök olvasott föl, igy szól: AZ ÁLLÍTÓLAGOS MILLIÓK. A Jtirályi Ítélőtábla a királyi törvény­széknek a vád tárgyává tett kifejezést való­diságának bizonyítása iránt előterjesztett in­dítványa dolgában hozott végzésének azt a neszét, mellyel a valódiság bizonyítása a Magyar Bank és Kereskedelmi Részvénytár­saság által állítólag fölvett négy millió nyolc­százezer koronára vonatkozóan is megtagad­tatott, a királyi törvényszéknek ezen végzést követő eljárásával és egész ítéletével a bün­tető perrendtartás liáromszáznyolcvanne­gyedik szakaszának kilencedik pontja alap­ján a 404. szakasz első bekezdése értelmében megsemmisítette, továbbá a kifejezés valódi­sága tárgyában a bizonyítást a büntetőtör­vénykönyv 263. szakaszának első és ötödik pontjai alapján elrendeli a következő irány­ban : (Az első rád.) 1. Való-e, hogy egyrészről a .magya... ki­rályi államkincstár, másrészről a Magyar BaVik Részvénytársaság budapesti bejegyzett cég .között a sókereskedelem közvetítésének lebonyolítását illetőleg eddig fennállott kü­lönféle sóügyii szerződéseken rendeleteken és •egyéb mjegállapodásdkcvn alapuló üzleti vi­szony rendezése tárgyában 1910. évi szep­tember másodikán kelt ós tíz évre terjedő szerződés megkötése, továbbá a Magyar Ke­reskedelmi Részvénytársaság, urost már Ma­gyar Bank és Kereskedelmi Részvénytársa­ság és a fiumei Kereskedelmi Bank Rész­vénytársaság által 800.000 .korona tőke és já­rulékai iránt a budapesti kir. kereskedelmi ós váltótörvényszéken folyamatba tett per­iben 1910. évi május 6-án létrejött, a ma­gyar királyi kereskedelemügyi miniszter ál­tal jóváhagyott és a királyi kincstár egy­mi lliónyolcszázUirasizonötezer borona összeg fizetésének kötelező egyezség megkötése, vié­igiil a hazai iiparbanlk ós gazdasági termény­•k-iv,ítélnék előmozdítása, tárgyában egyrész­ről a magyar királyi kincstár képviseltében a magyar királyi kereskedelemügyi minisz­ter, másrészről a Magyar Kereskedelmi Részvénytársaság között 1905. év december 5:én létrejött 1910. óv december 31-én lejárt szerződésnek a Magyar Bank és Kereskedel­mi Részvénytársasággal az eddigi 155.000 ko­ronla államsegitségnek 215.000 koronáira tör­tént fölemelésével 1911. március 18-iki kelet­tel uj'aíbbi 10 évre történt megiliiosszaibihit'ásá­éit Lukács Láiszló dr. sértett, mint. pénzügy­miniszter az 1910. év folyamán a magyar bank és kereskedelmi részvénytársaságtól különböző összegekben összesen 4,800.000 ko­rona jogellenes vagyoni hasznot szerzett és annak ellenére, liogy ezeket az összegeket Kazár Paducb segédhivatali igazgatók vet­ték föl, a nevezett részvénytársaság akkori megbízottjától, ezek az összegeik az állam­pénztárba be nem folytak, hanem azokból' a munkapártnak az 1910. éri kép viselő választá­sok alkalmával fölmerüli költségei fedeztet­tek. („Bizonyosan megállapUandó.") 2. Amennyiben fenti tények résziben vag.v egészben valóknak bizonyulnának, megálla­pítandó, hogy a szóban forgó összegeiket ki és kinek rendeletére vette föl, azok hová, mely pénztárba Szolgáltattak be, milyen célra használtattak föl és egyáltalán ki és 'kinek számolt el ezekről. Bizonyosan megállapítan­dó, hogy Lukács László dr. sértett mindezek­re nézve tett-e intézkedéseket, ha igen, minő arányban ás hogy ő ez összeg átvételét keze­lését és elszámolását illetően általában mi­lyen befolyást gyakorolt. (Uj főtárgyalást!) 3. Mindezen fölül kixleritemlők mindazok a ténykörülmények is, amelyek a bizonyítani kívánt valódiság kérdésének eldöntésére be­folyást. gyakorolhatnak. Ehhez képest a bíin­tetőperrendtartás 404. szakaszának első be­kezdése érteiméiben utasítja a királyi Ítélő­tábla a királyi törvényszéket, hogy a buda­pesti királyi kereskedelmi és váltótörvény­széktől szerezze be az e pontra, az emiitett nyolcszázezer korona és járulékai iránt lefoly tátott tárgyalásra vonatkozó iratoklat, azután tartson teljesen uj főtárgyalást, azon a felek á.ltal a föntebbi kérdésekre nézve felajánl ott, valamint az ezenfelül még netán felajánlan­dó mindama bizonyítékok felvételiével, ame­gan hajt tovább a poroson kanyargó ország­úton. Az aranysárga hegyek ,már itt moso­lyognak előtte. Hívják, hívogatják. A hegy­oldalban fehérlik egy piro'sfedelü borház, odább a másik borház. De távolabb is rejtőz­ködik imég néhány pince. Enyiiczky Gyuri felkacag, mint valami híres énekes, a ki a hangját gyakorolja. Leesik a hó, a mig a borházakat Gyuri mind bejárta... * Igy élt-éldegélt Enyiczlky György na­gyon sokáig. Haza csak pihenni járt, .mikor már nagyon leverte a lábáról ia sok dínom­dánom. Mikor már belé rekedt az a nevezetes kacaj, melynek hallatára még a félholt is megmozdult. Az idő azonban még őtet is csak ki­kezdte egyszer ... Néha nagyon sokáig nem mozdult ki otthonról és a szelíd asszonyka hiába csapkodta az ajtókat, Gyuri nem nyúlt a sarokban álló csizmája után. — Valami nyugalmas állomás után kel­lene nézni, — mondogatta; mert hát tudni ketlyhogy Gyuri nem volt valami gazdag em­ber. Az ő. nyárvégi és télii kirándulásai tar­tották^ bemeszelt qimerü kis házban a lelket. Gyuri kacagására kinyílott a jó .barátok er­szénye, de Iia p'énz nem volt, a híres .mulat­itató egyébbel is megelégedett. Sonkákat, sza­lonnákat vitt haza a bricska, a mig ő neve­tett, sőt a hordó borok is ilyenkor kerülték haza. Tehát Gyuri lassan vénült és mindig job­ban unta eddigi kenyérkeresetét. Télen a reumás lábai miatt nehezen utazott, a szüre­téken nem győzte már a bort. Itt-ott ki is ko­pott gazdag barátainál. De hát a sors segítségére sietett akkor Enyiczlky Györgynek. A liorpácsi uradalom birtokosa, gróf Gyertyánffy András, egy nyáron hazaköltö­zött a birtokára. Nem is annyira magától jött, mint inkább hozták az atyafiak. A gróf a zajgó, mulatságos nagyvilági életben elveszí­tette kedvét, lelke egyensúlyát és egész nap nem tett egyebet, mint ia zsebóráit igazgatta egymáshoz. A kastélyban volt azonkívül vagy harminc álló óra. A gróf végig járta az órákat naponkint és egymáshoz., igazította őket, mert hát természetes, hogy az órák nem jártak egyformán. Az órán kivül semmi egyébbel nem törődött Gyertyánffy András, pedig még nagyon öreg sem volt. Az atyafiak hiába hozták a nyakára a leghíresebb orvosokat. Azoik nem tudtak se­gíteni rajta. — Halála percéig (az órát nézi, — szólt egy hires professzor. — Ez gyógyíthatatlan betegség. Szécsény, az uradalom öreg Ikiasznárja megcsóválta a fejét: — Valahogy el kellene vele felejtetni, hogy óra van a világon. — De hát kii tudná azt vájjon megcsele­kedni? — tűnődött a grófné. A vén kasznár elgondolkozott. — Van itt a megyében, — mondta této­vázva — valami Enyiczky Gyuri nevű uri ember. Az ugy tud kacagni, hogy mindent elfelednek az emberek a társaságában, — Hát csak (hozza elő Enyiczky Gyurit, kasznár ur, — mondta a grófné. Az öreg Szécsény még aznap kocsit kül­dött a ihires mulattatóért. ... Igaz-e, nem igaz (ki tudná ellen­őrizni la legendák valóságát?), mondják, hogy gróf Gyertyánffy az Enyiczky kezelése alatt teljesen megfeledkezett óráiról. Később a kasznárházat rendezte be neki és odaköltöz­tette a feleségét. Itt élt Enyiczky nyugodal­masan, csendesen és egyéb dolga nem volt, mint ebédnél és vacsoránál kacagni a gróf szórakoztatására. IVáhífÁrFállIákL a leSuÍabb férfiöltönyök, gyermek­Ifin* ivil ruhák, férfi- és női Raglénok, lányka kabátok. HOLTZER és ABONYI S|SÍ

Next

/
Oldalképek
Tartalom