Délmagyarország, 1913. április (2. évfolyam, 75-100. szám)

1913-04-04 / 78. szám

Ssarkeiztőgég Kárász-utca 9. IHU Nappali-telefon .... 305. Éjjeli-telefon . . . 10-83. ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN egész évre . K 24'— félévre . . K 12 — negyedévre K 6-— egy hónapra K 2-— Egyes szám ára 10 fillér. ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre . K28 — félévre . . K14.negyedévre K T— egy hónapra K 2 40 Egyes szám ára 10 fillér. Kiadóhivatal Kárász-utca &> Kiadóhivatalt-telefon . .305. Kiadó telefonja .... 81. Szeged, 1913. II. évfolyam 78. szám. Péntek, április 4. Csak nyugalom és hidegvér... Békeszerető, jámbor polgárok vagyunk mindannyian. Nem túlságosan, sőt egyáltalán nem izgatott bennünket annak idején, kap-e Szerbia adiriai kikötőt, vagy sem. Sajnáltuk a jámbor muzulmánokat, akiket a Kelet szines fantáziájának tündéri szemüvegén keresztül nézünk, de harcias fölbuzdulás széles e hazában alig volt észlelhető. Páholyból néztük a véres keleti drámát, anélkül, hogy magunknak is szerepet kívántunk volna a lőporfüstös színpadon. Egyébként könnyen izguló magyar vérünk nem lobbant föl, legfőlebb boszantott bennünket diplomáciánk elgaloppirozása. Boszantott mindnyájunkat a nagy fegyveres készenlét, amelyet éppen ez a diplomáciai elgaloppirozás vont maga után s boszant bennünket az a sok millió, amit erre a fegyveres készültségre ki kellett és még ki kell izzadnunk. Isten látja lelkünket, nem irigyeljük balkáni szomszédainktól területbeli gyarapodását és az ebből remélhető vagyonosodást. Hisz ebből a vagyonosodásból különböző kulturigények fognak kinőni s e kulturigények kielégítésében nekünk is lehet, sőt kell is majd részvennünk. A lehiggadás nyugodtabb óráiban a fenyegető szláv veszedelem is el fog ülni, közben az európai hatalmak között is uj alakulások fognak végbemenni. Majd jönnek uj áramlatok, amelyek Európa beborult egét ismét derűssé teszik. A golyózápor már-már szünőben, az ágyuk villámlása és dörgése már csak itt-ott látható, hallható. Meg vagyunk róla győződve, hogy a nagyhatalmak hadihajóinak az ágyúi nem lenznek embergyilkolók, hanem csak viharágyuk, amelyek majd szétkergetik a Montenegró felől gyülekező viharfelhőket. Elképzelhetetlen, hogy a crnagócok okvetetlenkedése egyéb legyen az utcai gyerek nyelvöltögetésénél. Amint azonban észreveszik, hogy meguntuk a csúfolódást, épp oly gyorslábuak lesznek, mint a nyelvöltögető suhancok. A természet rendje ellen való, hogy az egér játsszék a macskával. Szóval ne izgatódjunk túlságosan. Mint mindenben, itt is a természet törvé,nye fog érvényesülni. Amint a kis crnagócegér látja, hogy a nála hasonlíthatatlanul ,nagyobb és hatalmasabb macska komolyan ugrásra készül, el fog tűnni az ő földalatti üregében. Csak nyugalom és hidegvér. Az egyszeri egér olyan vakmerő volt, hogy az alvó oroszlán testén táncolt. Mikor pedig az ébredő oroszlán fülön fogta, alázatos ^zolgájá lön. Az oroszlán pedig már ifölébredt. Már meg is mozdult. Karmait már kinyújtotta Anti vári felé. Lehetetlen, hogy az egér még sokáig ugráljon és cincogjon. Legföljebb, ha kegyelmért cincog. Csak nyugalom és hidegvér . . . Érthető, ha ökölbe szorul a kezünk, érthető, ha az a végtelen huza-vona idegessé teszi az embereket, hisz máris romokon járunk. De azért ne tegyünk ugy, ,mint a bajba jutott ember, aki, mikor a háza égett, ijedtében a leghitványabb holmiját mentette meg. A nyugalom imponál, a hidegvér az ész normális működését szabályozza. Azért nem tudjuk elégszer hangoztatni: Csak nyugalom és hidegvér! Az idegesség ragályos baj, — betegség. A tömegidegesség pedig egyenesen yészthozó és romboló. Mint békeszerető, jámbor polgárok végezzük nyugodtan és higgadtan napi teendőinket. Idegeskedéssel az amúgy sem elkerülhető károkat és bajokat csak tetézzük. Nyugalom tehát és hidegvér ... Ha az egér tovább is ugrándozik, az oroszlán rátapos. S? kényszerűség fája. , .. . 'Vájjon szedne/c-é a tövisről szőlői, vagy a őojtorjdnról fügét ?..." (SYláié evangéliuma VII. 16.) Gyöngülnek ágaim, Húzza a sok gyümölcs. Húzza, a sok igen S a megcsúfolt nemek. Rozsdákkal megirvák A leveleimen. Szöllötermö tövis, Fügélő bojtorján. Teremni lázadón Nem lehet, nem lehet, S mint békés jobbágy fa Fizetem az adóm. Nem tudok, nem tudok Rendet megcsúfolni, S nagy másító erőt Földről kacagni föl. Bénultam hajlok meg Tisztes muszáj előtt. A nagy Élet kertben Mindennek sorsa van. Nem tudtam mi vagyok. Vád akartam lenni, Vád, nem ijedelem S mint szép példaadás Virágzik, gyümölcslik Szegény szelid fejem. * Csúfoltam az igent S igeneket rólam Téphet minden silány. S vétózó tüz helyett A nagy Háztartásban Vagyok csak kicsi láng. * Oh én kényszerű rend, Tagadás fejfáját Latorból szent szülő. Oh én szegény, szegény Pártütőből pártos Uzsorás zendülő! ADY ENDRE. Egy budapesti ház. Irta: Bíró Lajos. Augusztusra készen állott a ház és szeptemberre lassanként egészen megtelt lakóval. Uj ház volt; és sok uj házaspár költözött beléje; minden emeletre jutott egy-kettő. Az uj házaspárok beköltöztek és az uj szobákban szerették egymást; csókolóztak, és néha ugy tetszett, hogy ez volna az egyetlen mentő körülmény a ház számára, amely irdatlan, kietlen budapesti lakóbörtön volt. A hónapok teltek, elmúlt a tél és jött a tavasz; a kilencedik hónap telt el; a kietlen ház fürdött a napban és a tavaszi szagokban, •amelyek a hegyek felől áradtak rá; az irdatlan házat körülfolyta a termékenység illata, mint egy duzzadó, tikkasztó folyó; a lakásokban fiatal asszonyok vajúdtak és a ház körül a tavaszi nap sugarain megszületni vágyó lelkek libegtek. 1. A negyedik emeleten egy utcai lakásban kis leány született. Alig hogy az első éles sikoltása fölhallatszott, a nagyanyja kirohant a fiatal férfihoz, aki a harmadik szobában szorongó szivvel várakozott és ujjongva kiáltotta: — Kisleány! A várakozónak egy másodpercre megállott a szive verése az örömtől és az elfogódástól. A pillanat felséges voltát és szent nagyszerűségét megdöbbenve élvezte egy másodpercig. Milyen csodálatos dolog történt vele! Milyen csodálatos, menyei vendég érkezett hozzája! — Azután átengedte magát a könyes örömnek; és a napfényes lakást betöltötte a szivek ujjongása, a boldog és diadalmas ujjongás: — Gyermekünk született. Az anya sápadtan, fáradtan és szerény büszkeséggel feküdt a szent szenvedések ágyán; a lakásban öröm lakozott és lakói életük legnagyobb ünnepét ülték; és a most született kislányról meg volt irva, hogy boldog szeretet neveli föl, hogy két ember örökké hálás lesz neki, mert eljött hozzájuk és hogy tiszta és boldog életet él majd. 2. A harmadik emeleten, udvari lakásban kis fiu született. Az apja nem volt otthon