Délmagyarország, 1913. április (2. évfolyam, 75-100. szám)

1913-04-23 / 94. szám

1913. április 25. DÉLMAQYARORSZÁŰ 11 aki Szegeden a nyolcvanas években hadnagy volt, mint parancsnok tért vissza kedvelt vá­rosába. .Fokozott energiával és ambícióval vette át fontos hivatalát. A szegedi parancs­nokság egyike -a z ország legnagyobb hatás ­körével ellátott esieudiarparanesinokságánalk. Öt megyére terjed ki a fenhatósága: Cson­grád-, Csanád-, Torontál-, Teames- és Krassió­Szörény-megyékre. Az icgész Diái vidék csen d­őri szervezetének felügyelete'felhat hatáskö­rébe tartozik és az összes szárny- és c-sapat­parancsniOkeáigok alá vannak rendelve. Szűcs Mihály hét esztendei itt tartózko­dása alatt mintaszerűen teljeslitette kötelessé­gét. A nagy felelősséggel járó parancsnoki teendőket a iegnagyolLib megelégedésre vé­gezte. Amikor II. Rákóczy Ferenc fejedelem hamvait hazaszállították, a kormány utasí­tására ő tartotta font a rendet Orsorától egész Félegyházáig. Mint parancsnok a III. osztályú vaskoronarendet is megkapta. A szigorú, de méltányos katonaember nemcsak hivatalos működési körében szerezte meg az elismerésit és beiasölést, haniem Szegeid uri­társadialmában Is jelentékeny szerepet vitt. Most, hogy eltávozik a paramcanokság éléről, sók szegedi tisztelőjének és barátjának ro­konszenve kiséri. iSzőcs egyébként végleg nem távozik el Szegedről, hanem egyelőre megtartja itteni lakását és Szegeden, marad. Az uj szegedi caeindőikerület parancs­noka Szathmáry József lesz,, aki jelenleg a debreceni VIII. (kerület parancsnoka. A sze­gedi kerület uj parancsnokát szintén széles körben ösmerák Szegedien és nagy szimpátiá­val fogadják. Szathmáry sokáig vollt Szege­den és itt emelkedett pályáján az alezredesi rangig. Innen helyezték el álig fél éve Deb­recenbe, ahonnan most mint parancsnok tér •vissza a kerület éls 'közönségének nagy őrlőimére. A városunkból távozó Rencze Bálint csenidőralezredest ő felsége a budapesti csendőrkierület parancsnokává neviezte ki, kinek távozálsa báír veszteség városunk tár­sadalmi életére, örülünk kitüntetésének, mely őt e fényes megbízatás folytán érte. Az élet nagyon csöndesen, nagyon nyu­godtan folyt. A fiuk felnőttek, már a szőke kislány is zongorázni tanult, a fiatal Sós pe­dig benn dolgozott valamelyik miniszté­riumban. Keveset járt haza. Egyszer sápad­tan és izgatottan érkezett. Sokáig suttogott a mostoha anyjával: — Anyám — mondotta — Micit el fo­gom venni. Miéi színésznő volt egy jobbfajta szín­házban. Egyszerű, bájos nőcske, aki a szi • vét egy idő óta Gáborral osztotta meg. — Baj van — folytatta Gábor — 'és én tudom a kötelességemet. Az apámnál azon­ban te üsd nyélbe a dolgot. — Bizd rám — erősködött az asszony. Régi emlékei támadtak föl. Eltemetett, halottnak vélt emlékek. Szinte őriült, hogy va­laki más is engedett a forró vérének, aho­gyan ő engedett és ő, az öregedő asszony fia­talos megértéssel állhat melléje. — Rendben lesz mindfeni — ismételte. Még az este beszélt az urával. — Az a leány — magyarázta neki — so­ha senkit sem szeretett Gáboron kívül. Meg­érdemli, hogy a felesége legyen. Az öregebbik Sós rettenetes haraggál til­takozott. Csöndes házasságukban ez volt az első vihar. Az asszony leverten, összetörve zokogott, a férfi mélységes keserűséggel, ke­gyetlenül mondta: — Szegény Gábort nyugodtan beleta­szítanád a romlásba. Látszik, hogy nem vagy anyja. Ez a szerencsétlensége. Egyedül nőtt fel. Désy Zoltán mandátuma körül. — A bizonyítékok. — (Saját tudósítónktól.) A választási kasz­sza miatt tudvalevően Désy Zoltán Kossuth­párti képviselő intézte a leghevesebb táma­dásokat a kormány ellen. A nemzeti mun­kapárt e támadásokra azzal felelt, hogy saj­tója utján megvádolta a Kossuth-pártot, hogy számos mandátumhoz csak a kormány segít­ségével jutott hozzá. Tegnap tudvalevőleg a Pester Lloyd esti lapja már közvetetleniil Désy ellen fordult és azt irta róla, hogy ő is csak a kormány támogatásával jutott be a képviselőházba. Az emiitett újság ma közli vádjának a bizonyítékait is, amelyeket arra való tekintettel, ihogy a politikában bizo­nyára még sok szó lesz ezekről a dokumen­tumokról, mi is közlünk. I. Bernády György marosvásárhelyi pol­gármester 1910. május 19 én a következő je­lentést küldte Héderváry gróf mínisztcriel­nöknek: Marosvásárhely város második kerületé­ben 908 választó van összeírva, a'kiik közül körülbelül 870-en fognak részt venni a vá­lasztásban. Éhben a kerületben Petri Zsig­mond Justlh-párti jelöltnek 190—200 válasz­tója van, Désy Zoltán Kosisuth-pár t i naik kö­rülbelül 140—150, a nemzeti munkapárt je-, ilöLtje pedig biztosan számithat 250—260. sza­vazatra, Az itt számításba vett szavazatokon, kívül még hátralevő 270 szavazatiból 120 biz­tosan megszerezhető a nemzeti munkapárt ré­szére, a többi 150 pedig minden párt számá­ra kapható. Abban az 'esetben, Iha a nemzeti munka­párt ebben a kerületiben a harcot komolyan fölveszi, Désy mindenesetre visszalépne és ebben az esetben választóinak nagy része, 125 —130 szavazó a Justih-párthoz, a többi 20— 25 szavazó pedig a nemzeti munkapártihoz csatlakoznék. íHa Excellenciád ugy határozna, hogy a nemzeti munkapárt ebiben a kerületben a har­cot fölveszi, ugy tisztelettel kérem, méltóz­tassék intézkedni, Ihogy Várady Zsigmond azonnal jöjjön idte, — én teljes erővel készsé­gesen támogatni fogom. Abban az esetiben azonban, ha Excellenciád másként határoz­na, mi természetesen a,z országos politikai né­zőpontjait és különösen a helyi városi érde­keket tartva szem előtt, Désy Zoltánt támo­yatnók, Ha azonban egy nemzeti munkapárti jelölt felléptetésére kerül a sor, ugy arra a váratlan eshetőségre számítva, hogy a nem­zeti munkapárt nem kap már az első válasz­tásnál abszolút többséget, — határozott ígé­retet kérek arra nézve, hogy jelöltünk a pót­választáson a küzdelemben kitart. Ebben az esetben feltétlenül kezeskedem a nemzeti m un kap árt győzelméért. II. A második dokumentum: Héderváry gróf siírirozott távirata május 22-én iMaros­tordamegye főispánjához. A távirat igy szól.: Főispán. Marosvásárhely. Várady kilá­tásairól távirati tájékoztatást kérek. Mi­niszterelnök, III. A harmadik dokumentum: Marostorda vármegye főispánjának május 23-iki sifniro­zot-t távirata Héderváry grófhoz. Ez a táv­irat igy szól: Miniszterelnök Budapest. Várady kilátá­sai a kerület összes vezető embereinek véle­ménye szerint is teljesen jók. Főispán. A választáson a kormány nem állított jelöltet, hanem az összes katóságok Désyt támogatták, Igy Désy, akinek magának csak 150 szavazója volt, 200 szótöbbséggel győzött a Justlh-párti jelölttel sz'emben, holott ha a mlunkapárt egyszerűen tartózkodott volna a szavazástól, a Justh-párt akkor is mintegy 50 szótöbbséggel győzött volna. Mindebből a Pester Lloyd azt a végső kö­vetkeztetést vonja le, hogy „Désy Zoltán mandátuma a kormánynak kegyelmi aján­déka," Désy Zoltán ebben az ügyében a követ­kező nyilatkozatot tette: — Hogy nem buktam meg, annak egyet­len magyar ázat a az, hogy ez a kerület tős­gyökeres ellenzéki kerület volt, kerület a melyben Nyiri Sándor minisztert Bedőházy János ki buktatta és másfelől pedig, mert kor mánypárti jelölt, dacára az ellenkező biztosi­tásóknak, egyáltalán nem volt keresztülvi­hető, mert ismételten kijelentetem Bernády akkori polgármesternek is — és nem hiszem, hogy megcáfolna — miszerint abban ne re­ménykedj enék, hogy két függetlenségi kö­zött kormánypártit visznek keresztül, mert vagyok olyan ellenzéki, hogyha máskép a párt egységét megvédeni nem tudom, félre állok és igy ibiztositoni azt. Ebben a kerület­ben még a munkapárt választási ezsközeivel is az adott helyzetben munkapárti jelölt ke­resztülvihető nem volt. De különben, Erősdy főispánnal s igy a kormánnyal, nemcsak ma­gam s az ellenzék állottunk élet-haláliharc­ban, hasonló helyzetben volt Bernády György, a város akkori polgármestere és a város tekintélyes polgárainak igen nagy része. Tehát egységes ellenzékkel állott vol­na szemben a kettészakadt munkapárt. aaiauii»aa»a>aiiHnH»aaHiH»iiiaim»iaiH Lukács tárgyalásai. — Gazdaságpolitikai ügyek. — (Saját tudósítónktól.) Lukács László ma délelőtt egy óra hosszat tárgyalt Bécsiben Stürgkh gróf osztrák miniszterellnckikdl. A két államot érintő Myóügyekröl tárgyaltak, — mondja a félhivatalos. A llétszámiemellés hirót megcáfolta a kormány. Azt mond ja, hogy az ujoncjutalék fölemelése nem aktuális, az az állítás pedig, hogy a kormánytól erre nézve obligát kö­veteltek, rosszakaratú koholmány. Ma reggel érkezett Bécsbe Lers Vilmos kereskedelmi államtitkár több szakelőadó­val. Délután kezdődtek meg ugyanis azok a közös tárgyalások, amelyek gazdaságpoliti­kai kérdésekre vonatkoznak. A balkáni álla­mokkal kötendő kereskedelmi szerződések jönnek itt elsősorban figyelembe. Lukács Lászlónál ma délelőtt megjelent Lers államtitkár és megbeszélte véle a ma­gyar kormány álláspontját. Délben Daruváry kabinetirodai osztályfőnök kereste föl a mi­niszterelnököt, aki ezzel befejezte bécsi pro­gramját és -holnap la Senwrleriugre utazik. Itt egy hétig marad. Félhivatalosan a következőket jelentik: Néhány lap különféle kombinációikat füz a tegnapi közös miniszteri megbeszélésekhez. Azt mondják e lapoík, hogy az ujonclétszám fölemeléséről volt szó. Sőt az egyik lap azt is hozzáteszi, hogy a király a két kormánytól' már most előre oöligót kíván, e tekintetben. A legilletékesebb forrásból eredő informá­ció szerint mind e hitek tévesek. Az ujonc­jutalék fölemelése nem aktuális, az az állí­tás pedig, mintha a kormányoktól erre vo­natkozóan már most valamilyen obligót kö­vetelnének, rosszakaratú koholmány. Bécsből jelentik: Krobatin tegnapi láto­gatása alkalmával szó volt a külpolitikai vál­ság .miatt történt rendkívüli katonai intéz­kedések költségeiről. Egy gráci lap most azt jelenti, hogy ezek a költségek 850 millió ko­ronára rúgnak. Illetékes helyen megerősítik azt 'a hirt, mely szerint a költségek 600 mil­liót tesznek s ezeknek egy részét most kell fedezni, másik részét pediig több évre feloszt­va állítják be a költségvetésbe.

Next

/
Oldalképek
Tartalom