Délmagyarország, 1913. április (2. évfolyam, 75-100. szám)

1913-04-23 / 94. szám

2 a saját fölfogásuk szerint. A parlamenti sztrájk pedig eltüntette a föld színéről a kis embereket, nem számolt érdekeikkel, teljesen tönkretette kerületeiket. A vezérek nem szenvedtek se politikailag, se vagyonilag. A kis emberek nem birják az egyenlőtlen fegyverekkel való küzdést sokáig s ha igy megy tovább, a sztrájk örökössé válik rájuk nézve, tényleg sohase kerülnek vissza a Házba. . De még annak idején a .pártvezérek a csatatéren állottak, ma már ezek is háttérbe kerültek. Nem a vezérek szerepelnek, csak egyes előkelő urak. A főmágnások. Egy nagy főrangú csoport vezérei. Ezek akarnak újra alakulni. Ezek panaszkodnak folyton. Támadnak napról-napra. Politizálnak és csak politizálnak. Ezzel pedig a magyar közélet egy nagy baja kerül felszínre. Nem a demokráciáról van szó. Ez csak maszlag volt, mig alkalmazhatónak látszott. Ellenkezőleg — az arisztokráciáról, A főranguák helyzete beteg, betegebb, mint a szegény munkásoké. A főranguak nagyrészének nincs se szereplési terük, se kenyerük. Komolyan tessék érteni, nem tréfa. Máshol, ahol királyság van, a főranguak első hivatása az udvari szolgálat. Annak fényét emelik, hatalmát támogatják. Ez nálunk nincs. A másik tér a diplomácia. Erre a mi embereinket alig alkalmazzák. Ez ma nem szinekura, hanem roppant felelősségű, nagy tudást, világban való jártasságot igénylő nehéz hivatás. A miéin'k nagy részének kiveszett az idők során még az érzéke is eziránt. Ma már erre se valók. Aztán jönne a hadsereg. De ki megy közülük katonának. S ha odamegy, mi lesz belőle? Mert huszártiszt lehet ugyan, akinek pénze van, azt el is költheti, de mi lesz azután? — mire viszi ezúton? Az angol mágnás elsősorban közgazdaságot csinál. Ma már a német is. Rengeteg vagyon ura; gond nélkül sokat dolA mostoha. Irta: Lengyel Géza, Nyáron ismerkedtek meg valamii fürdőhelyen. A leány egyedül járta az erdőt, az ebédnél ő tárgyalt a pincérrel, a számlákat ő fizette, az anyja, fáradt, beteges öreg aszszony, Olyanformán tett-vett mellette, mint egy kiérdemült társalgónő, akit vén naipjaira kegyelemből megtűrnek a családban. Néhány nappal az ismerkedés után Fóti Imre már velük ebédelt és a fáik között együtt kószált a leánnyal. Már haza készülitek mindnyájan, a mikor megcsókolták egymást, hosszan, forrón. Ez volt az eljegyzés. Télen Fóti külföldre utazott. Hosszú leveleket Irt a leánynak, türelmetlen leveleket. Amikor tavasszal hazajött, kissé összezavarodtak a dolgai és ugy tervezték, hogy csak télen tartják meg az esküvőt. Margit megmondta az anyjának, hogy most már be kell vásárolni mindenféle holmit és az asszony tulajdonképen ebből tudta meg a leánya terveit. Nyáron nem utaztak el Margifék. A váras mellett, a zöldben vettek lakást. Imre minden délutáni kijött. Nagyon szerették ezt a helyet. Nagy, hűvös csönd és magányosság volt. Egyedül álló villa, öreg fák, sok zöld, sok illat. Gyönyörű estéket töltötték együtt. Egyre közelebb húzódott a lelkük és a testük. Egyre türelmetlenebb csókokait váltottak. — Én már a feleséged vagyok — monDÉLMAGYARORSZAQ gozik, ebben leli gyönyörűségét. A miéink még a vagyont sem tudják megtartani. Tiztizenöt gazdag, takarékos főúr kivételével, a többi visszafelé megy, lába alól kicsúszik még az ősi rög is. , Marad tehát a politika. A politika, mint unaloműző. A politika, mint a hatalom megszerzésének eszköze. Itt a baj gyökere. Mindezt pedig nem megrováskép irom, csak őszinte sajnálkozással. Züllik a társadalom, ezer nyilt sebe tátong gyógyitatlanul. Mindnyájunknak össze kellene fogni, hogy orvosoljuk. És ime azok, akiknek ész, ,tanultság, vagyon nagy név azt a kötelességet irná elő, hogy az alkotások élén vezérkedjenek, tehetetlenül vergődnek, unatkoznak s ennek folytán a legközönségesebb politikai marakodásban szerepelnek elől, amely pedig még polgári szegény szülők gyermekeinek sem elsőrangú foglalkozás. Ezért undorodik az ország, nézi tétlenül a heccet. És várja a jobb időket. De mikor látják be az urak, hogy csak a munka, csak az alkotásokra való hivatottság és a közgazdasági irányítás, ez az az egyenes ut, mely céljaikhoz vezet. A mostani irány olyan hatással lesz csak, mint mikor a szegény földmives a jégverésnek segít a cséphadaróval. Mire megyünk uramisten ketten? A sors mostohasága, a gazdasági válság nem elég hatékony? Ha még soká csinálják ,a mostani politikát, majd nem kéli soká kínlódnunk. • A törökbecsei mandátum. Törökbecséről jelentik: A Bogdán Zsivlkó dr. halálával megüresedett törökbecsei mandátum betöltésére már megindult a. választókerületben a mozgalom. Kétségtelen, hogy tekintettel arra, hogy a választók túlnyomó többsége a munkapárthoz tartozik, csakis munkapárti jelölt jöhet számításba, mert az ellenzék minden siker reménye nélkül állithatna csak jelöltet. A munkapárt vezetői szerdán értekezletet fognak tartani, amikor a jelölt személyére nézve fognak megállapodni. dotta Margit és tökéletes odaadással nézett reá. Az anya már mélyen aludt, mikor még együtt ülitek a verandán iés egy hosszura nyúlt halik estén szédült mámorban félejtettek el minden nappali józanságot. Két napon át hangtalanul zokogott Margit és a férfi szemeiből is megeredt néha a könny. — Rossz színben vagy — mondta az asszony — mégis csak el kelllett vólina utazni valahová. Bámulva vette tudomásul később, hogy nyár végére meglesz az esküvő. Csóválta a fejét és kifogásokat tett. Margit, a parancsoláshoz szokott Margit dobbantott a lábával, az anya félénken hallgatott el. A leány estefélé sirva fogadta Imrét. — Az anyám, — zokogta — ha előtte halnék meg, akkor sem venne észre semmit. Nem ért engem. Nem is volt nékem anyám, ez volt a szerencsétlenségem. Azután közelebb húzódott. — Én ugy nőttem föl1, mint a gomba. Az anyám csak szeretett és féltett. Soha se bujtunk össze bizalmasan és én el nem mondanék neki semmit, ha meg kellene is halnom. Nem volt anyám. Ha nekem kis leányom lesz, annak én leszek a legjobb barátja. És az ugy siet majd hozzám, dlíyan bizalommal, mint én tehozzád. Majd melátod. * Augusztusra meg volt az esküvő és a . niagy szorongás éknullt. Két év, három év pergett le, még mlindig egyedül voltak, gyeI rek nélkül. Néha tréfálkoztak ezen és Mar1913. április 23 Szőcs ezredes távozása. (Saját tudósvtónktól.) B-öviiden hirt adtunk mai szátmaunlkiban arról a változásról, a mely a szegedi II. kerületi esendőrpara uesn okság vezetőségében beállott, A szokásos májusi előléptetések során a király Szathmáry Józsefet, a VIII. kerület parancsnokát Debreceniből Szegedre helyezte át és a szegedi parancsnokot: Szőcs Mihály ezredest, létszámlfeletti állományiba helyezte. Szőcs Mihály .tehát eltávozik a szegedi parancsnokság éléről és egyelőre nem fog teljesíteni aktív szolgálatot. Szőcs ezredes Szegeden és általában a csendőrség szolgálatában Miválóan érdemes munkásságot fejtett fcí. 1870-ibien, tehát 48 évvell ezelőtt lépett a csendőrség szolgálatába. Akkor nuég nagyon hiányos volt Magyarországon a csenldŐrségi szervezet és nem volt a csendőrség az a tekintélyes, nagyszabású, intézmény, mint manapság. Érdekes, hogy Szőcs mint hadnagy, Szediagen kezdte meg katonai karrierjét. (Először 1882-ben, került Szegedre. És több mint két évig teljesitett a II. kerületi parancsnokságnál szolgálatot. A fiatal csendőrtiszt már ekkor tanújelét adta kitűnő képességeinek és nagy képzettségéndk. Két év után, 1884-ben került el Szegedről. összejárta az ország több nagy városát és különböző helyeken teljesített szolgálatot. Kilenc évvel ezelőtt lépett élő alezredessé, a mikor is a debreceni VIII. csendőrkerüllet parancsnoka lett. Elbban a minőségiben azonban nem sokáig maradt meg, mert lelkiismeretes és nagytudásiu tevékenységének elismerése gyanánt, a minisztériumba rendelték be szolgálattételre. Előzőleg megkapta az első kitüntetést, a „sügnum laiu)dás"-t, majd a király a minisztériumiban teljesített szolgálatai jutalmául a Ferenc József-rend lovagkeresztjét adományozta Szőcs (Mihálynak. Két esztendővel ezelőtt, 1906-ban a belügyminiszter előterjesztésére ő felsége a szegedi II. kerületi csendőrparancsnokság parancsnokává nevezte ki Szőcs alezredest, akit ez alkalommal ezredesnek léptettek elő. Szőcs git elmondotta, hogy rettegett még az esküvő után is, tudatlan fővé! biztosra vette, hogy a bűnök büntetése könyörtelenül bekövetkezik és az egész világ gúnyosan és megvetéssel néz majd reá. Szerették egymást, boldogan és magányosan élteik tiz esztendeig. Egy reggelen, öltözködés közben összeesett Fóti Imre és két perc alatt halott volt. Margit három hónapig nem tudott elválni attól a gondolattól, hogy neki is meg kell halnia. Ennek az időnek nagy részét ágyban töltötte, betegen, ájuldozva. Nagynehezen fölépült. Egy évig külföldön utazott, Kicsit bánatosan, de frisses, fiatalon, kívánatosan jött vissza. A harmadik év vége felé Sós Gábor felesége lett. Visszatért a fiatalsága. Rövid idő alatt három szép gyerek volt. Két fiu, meg egy kicsi, szőke leány. Csak az zavarta eleinte, mikor hazajött az intézetből — ahol a mostoha anyjára való tekintettel nevelték — az ifjabb Sós Gábor. Ez a Gábor hosszura nőtt, erős kamasz. Akkora, mint az apja, kedves,, ügyes, okos és erőszakos, akár az öregebb Sós. A mostohával hamar megszerették egymást. Bizalmas, őszinte volt a fiu, mintha valami idősebb, kedves nénjévd beszélt volna, összebújtak, elbeszélgettek. A fiu elmondta pénzügyi 'bajait, amiket az apjának a világért sem mert bevallani. Jogász karában neki súgta meg első szerelmi történetét. — Igazi anyja vagyok a mostoha fiamnak, — állapította meg büszkén az aszszony. _ • •.